+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Kulcsár Árpád
2018. szeptember 18. kedd, 15:05
Az EU azért nem tesz semmit az őshonos kisebbségekért, mert ők nincsenek az utcán, és nem pufogtatnak fegyvereket. Nyugaton meg mindenki a bevándorlókra gondol, amikor a kisebbségek szóba kerülnek – mondja az Azonnalinak Vincze Loránt, a Minority Safepacket kezdeményező FUEN elnöke, aki a szuverenista EP-frakcióktól számít a kisebbségek támogatására. Szerinte a romák nem férnek bele a klasszikus kisebbségvédelembe, mert más problémáik vannak. Nagyinterjúnkból az is kiderül: Vincze szívesen rajta lenne az RMDSZ 2019-es EP-listáján.

Néhány hónapja azt mondta, hogy kell egy többség-kisebbség paktum Európában a kisebbségvédelemről, ugyanakkor még nem döntötték el, hogy beadják-e a mostani Bizottságnak a Minority Safepack kezdeményezést, holott már tavasszal összegyűlt az egymillió aláírás. Mi most ezzel a helyzet?

 

Ezzel házalunk többek között most is itt az Európai Parlamentben, ahol különböző pártcsaládokba tartozó politikusokkal találkozunk, és arról beszélünk velük, hogy milyen lépések következnek az MSPI életében. A kisebbségek ugyanis felismerték, hogy önmagukban nem képesek a számukra kedvező jogszabályokról dönteni, és a többség támogatását kell kérniük. Egyrészt itt kell lobbiznunk, a többségi politikusok körében, másrészt a fővárosokban, hiszen országos pártok, kormányok támogatottságát kell megnyernünk ehhez.

 

Kikkel beszéltek eddig?

 

Néppárti, szocialista, liberális és az zöldfrakcióban ülő EP-képviselőkkel is. Pozitívak a reakciók, meghallgatják az elképzelésünket, de ez tipikusan az a téma, aminek senki nem mond ellent, azonban amikor elkezdünk a részletekről beszélni, akkor már nem egyértelmű, hogy ki az, aki kiáll mellette, és hajlandó részt venni a munkában.

 

Az MSPI sorsát végső soron az Európai Bizottság biztosai fogják eldönteni. Úgy vélem, hogy az fogja meghatározni a döntésüket, hogy mit gondolnak az otthoni kormányaikban erről.

 

Van esély rá, hogy még ebben a ciklusban beadják az indítványt, vagy kivárják a tavaszi EP-választást?

 

Megtehetnénk, a szabályzat nem szab határidőt a leadásra. De azt kell stratégiailag megvizsgálnunk, hogy van-e arra esély, hogy megtárgyalják érdemben, pozitívan bírálják el, és elkezdődjön a jogalkotás. Azok a jelzések, amiket eddig kaptunk, nem túl biztatóak. Most kérünk egy találkozót Jean-Claude Junckertől és Frank Timmermanstól, le szeretnénk ülni velük, kíváncsiak vagyunk az álláspontjukra a javaslatunkkal kapcsolatban. Ha meg tudnak győzni minket, hogy ebből lesz valami, lesznek olyan jogi aktusok, amelyek a kisebbségvédelem számára előrelépést jelentenek, akkor benyújtjuk még idén a kezdeményezést. Ha nem jön létre a találkozó, vagy nem lesz pozitív a fogadtatás, akkor jövőre marad.

 

Akkor még nem biztos, hogy találkoznak?

 

Mi kérni fogjuk, aztán majd rajtuk fog múlni.

 

Kinek kell győznie a májusi EP-választáson ahhoz, hogy önöknek jobb legyen?

 

Olyan erőknek, amelyek Európában és az európai értékekben hisznek, abban a kultúrában, amelynek szerves részei a kisebbségek is. Jelenleg van egy választóvonal köztük, és azok között, akik nagy befogadótársadalmakat akarnak.

 

Ezekben az őshonos kisebbségek elvegyülnek a bevándorló kisebbségekkel, és ez hosszú távon nem erősíti a közösségeinket, hanem az asszimiláció biztos útja.

 

Vagyis a hagyományos nagy pártoktól semmi jóra nem lehet számítani? Az erősödő szélsőjobboldal inkább lenne kisebbségpárti?

 

Meg kell nézni, hogy mit kaptunk a hagyományos pártoktól az elmúlt évtizedekben: nem utasították el ugyan a kérdést, de nem is került napirendre soha, holott

 

az őshonos kisebbségek Európa egy rendezetlen problémája, egy folyton szőnyeg alá söpört ügy, amit nem is ismertek fel nyugaton, csak a keleti tagállamok csatlakozásával merült fel,

 

és a balkáni háború jelentette az eszmélést. Az Unió mainstreamje nem akarja napirendre tűzni az ügyet. Mindaz, ami Európában történt, és ami talán a választási kampányban is történni fog, talán egy esélyt jelent arra, hogy figyeljünk a kisebbségekre is, hogy megvizsgáljuk, mi Európa, és melyek az összetevői. Mert mi azt gondoljuk, hogy az őshonos kisebbségek szervesen tartoznak hozzá az európai identitáshoz.

 

Kinek szurkol inkább a hagyományos pártokkal szemben, a radikális balnak, vagy az alternatív jobboldalnak?

 

Én az őshonos kisebbségeknek szurkolok, hiszen az RMDSZ-nek, a romániai magyarságnak az az érdeke, hogy olyan idők következzenek az Unióban, amikor ügyük nagyobb figyelmet kap. Mi azt szeretnénk, ha támogatást kapnának Brüsszelből: amit Bukarestben vagy Pozsonyban nem sikerül megvalósítani, ahhoz a brüsszeli szándék sokat hozzáadhat. Ezért van szükség megosztott kompetenciákra a kisebbségvédelemben az Unió és a tagállamok között.

 

Jó, de ki hozhatja el ezt a nagyobb esélyt? Az új jobboldal?

 

Minden országban mások a problémák, és attól is függ, hogy kiket nevezünk új jobboldaliaknak.

 

 

Az AfD vagy Le Pen megerősödése segítene?

 

Nem szeretem ezeket a fogalmakat, de úgy hiszem, hogy

 

a szuverenisták számára az őshonos kisebbségek is részei azoknak az európai értékeknek és identitásnak, amit meg akarnak óvni.

 

 A kisebbségvédelem azonban tipikusan nem az az ügy, amit pártcsaládokban kell kitárgyalni.

 

De önök lobbiznak a pártcsaládoknál most is.

 

Mert itt lesznek jövőre is. Vannak pártcsaládok, amelyek komoly lépéseket tettek már e téren. A Néppárt például 2012-ben a politikai programjába foglalta, hogy szükség lenne Európában egy kisebbségvédelmi keretszabályozásra: ez komoly előrelépés volt, és ilyen a baloldalon még nem történt meg; annak ellenére, hogy ők mondják magukat befogadóbbnak. Ennek ellenére velük is beszélünk természetesen. A zöldfrakcióban ülő Európai Szabad Szövetség pedig autonomista pártokat is magába foglal.

 

Evezzünk át hazai vizekre: a Minority Safepackkel az ön nevéhez köthető az RMDSZ legnagyobb nemzetközi sikere. Ennek fényében számít egy biztos helyre tőlük az EP-listán?

 

Lesz egy tisztújító kongresszus februárban, és csak ezután lesznek a jelölések. Mindenesetre azt a munkát, amit a FUEN-ben elértünk, majd az Európai Parlamentben kell folytatni, hiszen az MSPI körüli civil munka véget ér azzal, hogy benyújtjuk majd a kezdeményezést a Bizottsághoz. Utána az uniós intézményeknél fog pattogni a labda, és ott kell majd intenzíven részt venni a munkában.

 

Azt csak tudja, hogy szeretné-e jelöltetni magát.

 

Amennyiben kapok az RMDSZ-től egy ilyen felkérést, akkor természetesen.

 

Mi egy FUEN-elnök feladata a Minority Safepacken kívül?

 

Ez egy több mint száz tagszervezetből álló szervezet, ahol csupán a különböző tagállamokból érkező, kisebbségi jogsérelmekről szóló napi megkeresések egész embert kívánnak. Ezen felül nagyon sok projektünk van, például az európai kisebbségi és kisebbségbarát régiók együttműködése, ugyanakkor nyelvi munkacsoportjaink vannak. A FUEN jelen van az Európa Tanácsban, az ENSZ-ben, az EBESZ-szel is együttműködünk. Fontos lesz a jövő évi tisztújító kongresszus Ukrajnában, amikor a szervezet hetven éves lesz. 

 

De csak tavaly óta ismerjük.

 

Ez egy hangsúlyeltolódásból adódik. Tulajdonképpen az elmúlt években helyeződött a FUEN figyelme a közép-kelet-európai térségre, azáltal, hogy innen származó elnöke van, és a többség is felismerte, hogy ott komoly megoldandó kisebbségi gondok vannak. Nyugat-Európában is vannak, vagy lennének, de a status quo ott elfogadott. A Minority Safepackhez hasonló nagyot szóló projektje eddig nem volt a szervezetnek.

 

Magyar szempontból fontos, hogy valamennyi magyar közösség képviselteti magát ebben a szervezetben, és ezáltal tudjuk a magyar ügyet európai keretben megjeleníteni.

 

Mert amikor a FUEN beszél kisebbségi ügyekről, akkor nem mondhatja senki, hogy ez csak a magyarokról szólna. Akkor nem csak Budapest vagy a kolozsváriak problémája egy jogsértés vagy iskolaügy, hanem valamennyi őshonos európai kisebbség ügye; akik kisebbek-nagyobbak, jobb vagy rosszabb helyzetben vannak, de szolidárisak egymással. A Minority Safepack ennek egy nagyon jó példája volt.

 

Mi gátolja az EU-ban egy ilyen kezdeményezés elfogadását? Az, hogy az EP-választások előtt vagyunk, és ilyenkor nem mernek kockáztatni, vagy eleve van egy nemzetállami gyanakvás?

 

Van az is, de az EU mindig csak tűzoltóként képes fellépni. Ha nem ég a ház, akkor nem csinálnak semmit. Akkor kerülnek témák napirendre, amikor már baj van. A roma stratégiát akkor hozták létre, amikor 2008 után a kelet-európai romák miatt Nyugaton élesen merült fel a téma; a pénzügyi rendszert is akkor kellett áttekinteni, amikor itt volt a pénzügyi válság, és Görögország majdnem csődbe ment. Ez a szomorú valóság:

 

az őshonos kisebbségek nincsenek az utcán, nem harcolnak fegyverrel, így nem is figyelnek rájuk. Pedig ők legtöbb esetben asszimilációs folyamatok áldozatai, tehát konfliktus és megoldandó probléma itt is van. Határozottan kell lobbiznunk, és be kell vinnünk az ügyet az európai témák közé.

 

Nálunk nagy volt a kampány hírértéke. Nyugaton is?

 

Ott nagyon nehéz volt kampányolni, mert már azt is nehéz megérteniük, hogy mi az a kisebbség. Nagyon sokszor meg kell magyarázni, mert ha egy németnek kisebbséget mondasz, akkor ő a török vagy arab szomszédra gondol, nem az őshonos dánra. Ez látszott is a kampányban: a kulturális sokszínűség hívószóra nem nagyon reagáltak, holott tulajdonképpen mégiscsak erről szól a kezdeményezés, csupán az éles, konfliktusos helyzeteket értették.

 

 

A következő EP-választást ön is sorsfordítónak tartja?

 

Igen, és az őshonos kisebbségek szempontjából sem közömbös, hogy milyen eredménnyel ér véget az európai parlamenti választás.

 

A Minority Safepack ügyének árthat Magyarország mostani negatív megítélése az EU-ban?

 

Természetesen nem használ neki. Hiszen az erős anyaország, amelynek jó diplomáciai pozíciói vannak, segíteni tudja a kisebbségek ügyét.

 

Mi annak drukkolunk, hogy erősödjön Magyarország a nemzetközi színtéren. És együtt dolgozunk természetesen a magyar diplomáciával, hiszen amit a FUEN-ben a magyar szervezetek tesznek, az a nemzetpolitikai diplomácia része.

 

A múlt héten fogadták el a Sargentini-jelentést, amelynek egyes részei Magyarországot a kisebbségek felé tanúsított magatartása miatt ítélték el.

 

Ha ki lehet választani egy témát, ami igazságtalan volt már a jelentés vitáján is, az éppen ez, hogy Magyarországot a kisebbségvédelem terén bírálták. Egyrészt nem szabad mindent egy kalap alá venni, mert Magyarországon nem csak a romák az őshonos kisebbség, hanem a románok, horvátok, németek és a többi nemzetiség is. Meg kellene kérdezni őket is, hogy ők hogyan vélekednek a saját helyzetükről.

 

Mi mindig pozitív visszajelzést kaptunk tőlük. Szeretnénk is, hogy ha a romániai kisebbségvédelemről van szó, akkor az ottani magyarokat kérdeznék meg elsősorban, 

 

Akkor az mindegy, hogy a romákkal mi van?

 

A romakérdés nem klasszikus kisebbségvédelmi probléma. Az őshonos kisebbségeknek más jellegű gondjai vannak: anyanyelvi oktatás, saját művelődési intézményrendszer.

 

A romáknak nem ezek a fő problémáik, hanem a lakhatás, a munkahelyteremtés, gyerekek felzárkóztatása, vagyis inkább szociális vagy gazdasági jellegűek, a társadalmi diszkriminációt szeretnék leküzdeni. Ezen szempontok alapján azonban nagyon sok európai államban rosszabb az ő helyzetük, mint Magyarországon. Persze ott is sok még a tennivaló, de az, hogy a roma felzárkóztatási stratégiát Járóka Líviáék találták ki 2010-ben, és hogy azóta fontos előrelépések történtek, az azt mutatja, Magyarország tenni akar ebben az ügyben. 

 

Ez volt a legigazságtalanabb az eljárásban, figyelembe véve például azt, hogy Görögország mondjuk el sem ismeri a kisebbségeket, Franciaország sem, és tudjuk, hogy mi a helyzet Szlovákiában és Romániában.

 

És akkor még Magyarországot pellengérezik ki kisebbségi okokból?

 

Azt mondja, hogy a romák helyzete kisebbségvédelmi szempontból más. A FUEN nem kíván az ő helyzetükkel is foglalkozni?

 

Vannak roma tagszervezeteink, de azért látjuk a határokat: őshonos kisebbségek jogvédelmi szervezeteként nem tudunk lakhatási kérdésekkel foglalkozni, vagy segélyezési politikákban elmerülni. De az MSPI-ben ott van a hontalan személyek kérdése, ami nem csak a Baltikumban élő, állampolgárság nélküli oroszokat jelenti, hanem a nomád cigányokat Európából, akik sokan még mindig személyazonossági iratok nélkül élnek. A németországi romák pedig nemrégiben javasolták egy dikszriminációmentességi munkacsoport létrehozását a FUEN-en belül. 

 

Ha a Fidesz most kilép a Néppártból, akkor az RMDSZ-nek is követni kellene?

 

Ezen a hídon majd akkor kell átmenni, amikor odaértünk. Egyelőre nincsen ilyen helyzet.

 

FOTÓK: Bakodi Péter  / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Liu Yifei elég meglepő véleményt fogalmazott meg arról, kik mellé áll erkölcsileg a hetek óta tartó brutális tüntetéssorozatban.

A lengyel katolikusokkal is állandóan háborúzó Nergal nem mérte fel igazán, milyen helyre akar bemenni edzeni kicsit, ezért amikor kiderült, hogy nem követi Jézust, hazaküldték.

A cseheknek, a horvátoknak és a lengyeleknek már van top 500-as egyetemük, nekünk még nem jött össze. De ha lenne, melyik lenne az? Szavazz!

Az exminiszterelnök közvetlen kapcsolatban állhatott a Kuciak-gyilkosság állítólagos megrendelőjével, erre válaszul összehívott sajtótájékoztatóján szinte mindenkinek nekiment.

A marokkóiak busás uniós pénzekért cserébe keményebben lépnek fel az illegális bevándorlókkal szemben, részben ez
okozza a csökkenést.

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás