Az EU azért nem tesz semmit az őshonos kisebbségekért, mert ők nincsenek az utcán, és nem pufogtatnak fegyvereket. Nyugaton meg mindenki a bevándorlókra gondol, amikor a kisebbségek szóba kerülnek – mondja az Azonnalinak Vincze Loránt, a Minority Safepacket kezdeményező FUEN elnöke, aki a szuverenista EP-frakcióktól számít a kisebbségek támogatására. Szerinte a romák nem férnek bele a klasszikus kisebbségvédelembe, mert más problémáik vannak. Nagyinterjúnkból az is kiderül: Vincze szívesen rajta lenne az RMDSZ 2019-es EP-listáján.
Néhány hónapja azt mondta, hogy kell egy többség-kisebbség paktum Európában a kisebbségvédelemről, ugyanakkor még nem döntötték el, hogy beadják-e a mostani Bizottságnak a Minority Safepack kezdeményezést, holott már tavasszal összegyűlt az egymillió aláírás. Mi most ezzel a helyzet?
Ezzel házalunk többek között most is itt az Európai Parlamentben, ahol különböző pártcsaládokba tartozó politikusokkal találkozunk, és arról beszélünk velük, hogy milyen lépések következnek az MSPI életében. A kisebbségek ugyanis felismerték, hogy önmagukban nem képesek a számukra kedvező jogszabályokról dönteni, és a többség támogatását kell kérniük. Egyrészt itt kell lobbiznunk, a többségi politikusok körében, másrészt a fővárosokban, hiszen országos pártok, kormányok támogatottságát kell megnyernünk ehhez.
Kikkel beszéltek eddig?
Néppárti, szocialista, liberális és az zöldfrakcióban ülő EP-képviselőkkel is. Pozitívak a reakciók, meghallgatják az elképzelésünket, de ez tipikusan az a téma, aminek senki nem mond ellent, azonban amikor elkezdünk a részletekről beszélni, akkor már nem egyértelmű, hogy ki az, aki kiáll mellette, és hajlandó részt venni a munkában.
Van esély rá, hogy még ebben a ciklusban beadják az indítványt, vagy kivárják a tavaszi EP-választást?
Megtehetnénk, a szabályzat nem szab határidőt a leadásra. De azt kell stratégiailag megvizsgálnunk, hogy van-e arra esély, hogy megtárgyalják érdemben, pozitívan bírálják el, és elkezdődjön a jogalkotás. Azok a jelzések, amiket eddig kaptunk, nem túl biztatóak. Most kérünk egy találkozót Jean-Claude Junckertől és Frank Timmermanstól, le szeretnénk ülni velük, kíváncsiak vagyunk az álláspontjukra a javaslatunkkal kapcsolatban. Ha meg tudnak győzni minket, hogy ebből lesz valami, lesznek olyan jogi aktusok, amelyek a kisebbségvédelem számára előrelépést jelentenek, akkor benyújtjuk még idén a kezdeményezést. Ha nem jön létre a találkozó, vagy nem lesz pozitív a fogadtatás, akkor jövőre marad.
Akkor még nem biztos, hogy találkoznak?
Mi kérni fogjuk, aztán majd rajtuk fog múlni.
Kinek kell győznie a májusi EP-választáson ahhoz, hogy önöknek jobb legyen?
Olyan erőknek, amelyek Európában és az európai értékekben hisznek, abban a kultúrában, amelynek szerves részei a kisebbségek is. Jelenleg van egy választóvonal köztük, és azok között, akik nagy befogadótársadalmakat akarnak.
Vagyis a hagyományos nagy pártoktól semmi jóra nem lehet számítani? Az erősödő szélsőjobboldal inkább lenne kisebbségpárti?
Meg kell nézni, hogy mit kaptunk a hagyományos pártoktól az elmúlt évtizedekben: nem utasították el ugyan a kérdést, de nem is került napirendre soha, holott
és a balkáni háború jelentette az eszmélést. Az Unió mainstreamje nem akarja napirendre tűzni az ügyet. Mindaz, ami Európában történt, és ami talán a választási kampányban is történni fog, talán egy esélyt jelent arra, hogy figyeljünk a kisebbségekre is, hogy megvizsgáljuk, mi Európa, és melyek az összetevői. Mert mi azt gondoljuk, hogy az őshonos kisebbségek szervesen tartoznak hozzá az európai identitáshoz.
Kinek szurkol inkább a hagyományos pártokkal szemben, a radikális balnak, vagy az alternatív jobboldalnak?
Én az őshonos kisebbségeknek szurkolok, hiszen az RMDSZ-nek, a romániai magyarságnak az az érdeke, hogy olyan idők következzenek az Unióban, amikor ügyük nagyobb figyelmet kap. Mi azt szeretnénk, ha támogatást kapnának Brüsszelből: amit Bukarestben vagy Pozsonyban nem sikerül megvalósítani, ahhoz a brüsszeli szándék sokat hozzáadhat. Ezért van szükség megosztott kompetenciákra a kisebbségvédelemben az Unió és a tagállamok között.
Jó, de ki hozhatja el ezt a nagyobb esélyt? Az új jobboldal?
Minden országban mások a problémák, és attól is függ, hogy kiket nevezünk új jobboldaliaknak.
Az AfD vagy Le Pen megerősödése segítene?
Nem szeretem ezeket a fogalmakat, de úgy hiszem, hogy
A kisebbségvédelem azonban tipikusan nem az az ügy, amit pártcsaládokban kell kitárgyalni.
De önök lobbiznak a pártcsaládoknál most is.
Mert itt lesznek jövőre is. Vannak pártcsaládok, amelyek komoly lépéseket tettek már e téren. A Néppárt például 2012-ben a politikai programjába foglalta, hogy szükség lenne Európában egy kisebbségvédelmi keretszabályozásra: ez komoly előrelépés volt, és ilyen a baloldalon még nem történt meg; annak ellenére, hogy ők mondják magukat befogadóbbnak. Ennek ellenére velük is beszélünk természetesen. A zöldfrakcióban ülő Európai Szabad Szövetség pedig autonomista pártokat is magába foglal.
Evezzünk át hazai vizekre: a Minority Safepackkel az ön nevéhez köthető az RMDSZ legnagyobb nemzetközi sikere. Ennek fényében számít egy biztos helyre tőlük az EP-listán?
Lesz egy tisztújító kongresszus februárban, és csak ezután lesznek a jelölések. Mindenesetre azt a munkát, amit a FUEN-ben elértünk, majd az Európai Parlamentben kell folytatni, hiszen az MSPI körüli civil munka véget ér azzal, hogy benyújtjuk majd a kezdeményezést a Bizottsághoz. Utána az uniós intézményeknél fog pattogni a labda, és ott kell majd intenzíven részt venni a munkában.
Azt csak tudja, hogy szeretné-e jelöltetni magát.
Amennyiben kapok az RMDSZ-től egy ilyen felkérést, akkor természetesen.
Mi egy FUEN-elnök feladata a Minority Safepacken kívül?
Ez egy több mint száz tagszervezetből álló szervezet, ahol csupán a különböző tagállamokból érkező, kisebbségi jogsérelmekről szóló napi megkeresések egész embert kívánnak. Ezen felül nagyon sok projektünk van, például az európai kisebbségi és kisebbségbarát régiók együttműködése, ugyanakkor nyelvi munkacsoportjaink vannak. A FUEN jelen van az Európa Tanácsban, az ENSZ-ben, az EBESZ-szel is együttműködünk. Fontos lesz a jövő évi tisztújító kongresszus Ukrajnában, amikor a szervezet hetven éves lesz.
De csak tavaly óta ismerjük.
Ez egy hangsúlyeltolódásból adódik. Tulajdonképpen az elmúlt években helyeződött a FUEN figyelme a közép-kelet-európai térségre, azáltal, hogy innen származó elnöke van, és a többség is felismerte, hogy ott komoly megoldandó kisebbségi gondok vannak. Nyugat-Európában is vannak, vagy lennének, de a status quo ott elfogadott. A Minority Safepackhez hasonló nagyot szóló projektje eddig nem volt a szervezetnek.
Mert amikor a FUEN beszél kisebbségi ügyekről, akkor nem mondhatja senki, hogy ez csak a magyarokról szólna. Akkor nem csak Budapest vagy a kolozsváriak problémája egy jogsértés vagy iskolaügy, hanem valamennyi őshonos európai kisebbség ügye; akik kisebbek-nagyobbak, jobb vagy rosszabb helyzetben vannak, de szolidárisak egymással. A Minority Safepack ennek egy nagyon jó példája volt.
Mi gátolja az EU-ban egy ilyen kezdeményezés elfogadását? Az, hogy az EP-választások előtt vagyunk, és ilyenkor nem mernek kockáztatni, vagy eleve van egy nemzetállami gyanakvás?
Van az is, de az EU mindig csak tűzoltóként képes fellépni. Ha nem ég a ház, akkor nem csinálnak semmit. Akkor kerülnek témák napirendre, amikor már baj van. A roma stratégiát akkor hozták létre, amikor 2008 után a kelet-európai romák miatt Nyugaton élesen merült fel a téma; a pénzügyi rendszert is akkor kellett áttekinteni, amikor itt volt a pénzügyi válság, és Görögország majdnem csődbe ment. Ez a szomorú valóság:
Nálunk nagy volt a kampány hírértéke. Nyugaton is?
Ott nagyon nehéz volt kampányolni, mert már azt is nehéz megérteniük, hogy mi az a kisebbség. Nagyon sokszor meg kell magyarázni, mert ha egy németnek kisebbséget mondasz, akkor ő a török vagy arab szomszédra gondol, nem az őshonos dánra. Ez látszott is a kampányban: a kulturális sokszínűség hívószóra nem nagyon reagáltak, holott tulajdonképpen mégiscsak erről szól a kezdeményezés, csupán az éles, konfliktusos helyzeteket értették.
A következő EP-választást ön is sorsfordítónak tartja?
Igen, és az őshonos kisebbségek szempontjából sem közömbös, hogy milyen eredménnyel ér véget az európai parlamenti választás.
A Minority Safepack ügyének árthat Magyarország mostani negatív megítélése az EU-ban?
Mi annak drukkolunk, hogy erősödjön Magyarország a nemzetközi színtéren. És együtt dolgozunk természetesen a magyar diplomáciával, hiszen amit a FUEN-ben a magyar szervezetek tesznek, az a nemzetpolitikai diplomácia része.
A múlt héten fogadták el a Sargentini-jelentést, amelynek egyes részei Magyarországot a kisebbségek felé tanúsított magatartása miatt ítélték el.
Ha ki lehet választani egy témát, ami igazságtalan volt már a jelentés vitáján is, az éppen ez, hogy Magyarországot a kisebbségvédelem terén bírálták. Egyrészt nem szabad mindent egy kalap alá venni, mert Magyarországon nem csak a romák az őshonos kisebbség, hanem a románok, horvátok, németek és a többi nemzetiség is. Meg kellene kérdezni őket is, hogy ők hogyan vélekednek a saját helyzetükről.
Mi mindig pozitív visszajelzést kaptunk tőlük. Szeretnénk is, hogy ha a romániai kisebbségvédelemről van szó, akkor az ottani magyarokat kérdeznék meg elsősorban,
Akkor az mindegy, hogy a romákkal mi van?
A romáknak nem ezek a fő problémáik, hanem a lakhatás, a munkahelyteremtés, gyerekek felzárkóztatása, vagyis inkább szociális vagy gazdasági jellegűek, a társadalmi diszkriminációt szeretnék leküzdeni. Ezen szempontok alapján azonban nagyon sok európai államban rosszabb az ő helyzetük, mint Magyarországon. Persze ott is sok még a tennivaló, de az, hogy a roma felzárkóztatási stratégiát Járóka Líviáék találták ki 2010-ben, és hogy azóta fontos előrelépések történtek, az azt mutatja, Magyarország tenni akar ebben az ügyben.
Ez volt a legigazságtalanabb az eljárásban, figyelembe véve például azt, hogy Görögország mondjuk el sem ismeri a kisebbségeket, Franciaország sem, és tudjuk, hogy mi a helyzet Szlovákiában és Romániában.
Azt mondja, hogy a romák helyzete kisebbségvédelmi szempontból más. A FUEN nem kíván az ő helyzetükkel is foglalkozni?
Vannak roma tagszervezeteink, de azért látjuk a határokat: őshonos kisebbségek jogvédelmi szervezeteként nem tudunk lakhatási kérdésekkel foglalkozni, vagy segélyezési politikákban elmerülni. De az MSPI-ben ott van a hontalan személyek kérdése, ami nem csak a Baltikumban élő, állampolgárság nélküli oroszokat jelenti, hanem a nomád cigányokat Európából, akik sokan még mindig személyazonossági iratok nélkül élnek. A németországi romák pedig nemrégiben javasolták egy dikszriminációmentességi munkacsoport létrehozását a FUEN-en belül.
Ha a Fidesz most kilép a Néppártból, akkor az RMDSZ-nek is követni kellene?
Ezen a hídon majd akkor kell átmenni, amikor odaértünk. Egyelőre nincsen ilyen helyzet.
FOTÓK: Bakodi Péter / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.