Miért fordult Kurz Orbánnal szembe?

Az ellenzék örült, a kormánypropaganda prüszkölt: Sebastian Kurzék „szembefordultak” Orbánékkal. Tényleg fordulatról van szó? Tényleg bármikor is szövetségese lett volna Kurz Orbánnak? Az Azonnali elmagyarázza.

A szerdai európai parlamenti szavazás eredménye sok meglepetést hozott, ezt az Azonnali részletesen ki is elemezte. Az egyik ezek között az volt, hogy a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) európai parlamenti képviselői egyöntetűen szavazták meg az Orbán-kormányt (nota bene: nem Magyarországot) elítélő Sargentini-jelentést. Sebastian Kurz osztrák kancellár ezt már a vasárnapi nagy ORF-interjújában bejelentette: „a demokrácia és a jogállamiság kérdésében nem ismerünk kompromisszumot”, mondta, hozzátéve, hogy a jelentés elfogadása akár a Fidesz néppárti tagságának szüneteltetéséhez is elvezethet.

A magyar ellenzéki sajtó örömmel, a kormánypárti propagandaoldalak pedig dühösen felhorkantak, a Magyar Idők napilap még azt is „kiderítette”, hogy Sebastian Kurzot is Soros György mozgatná. Az örömteli vagy dühös meglepetést az okozhatta, hogy

Én ezt pár helyen próbáltam már korábban is cáfolni, például a HVG-ben és a néhai Magyar Nemzetben – de láthatóan sikertelenül. Mindazonáltal engem éppen ezért nem lepett meg túlságosan Kurz és az ÖVP magatartása. Én legfeljebb csak azon csodálkoztam egy kicsit el, hogy például a horvát HDZ-s képviselők egyöntetűen elutasították a Sargentini-jelentést, és a cseh KDU-ČSL, valamint a szlovén NSi egy-egy képviselője is ellene voksolt. (Bár látni kell: a közép-európai konzervatívok se álltak ki egységesen Orbán mellett.)

Miért volt kezdettől hibás azt gondolni, hogy Kurz Orbán jó barátja?

Sebastian Kurz nem „osztrák Orbán Viktor“. Kurz Ausztriában nem épít illiberális demokráciát, békén hagyja a médiapluralizmust, és még koalíciós partnere, a Szabadságpárt (FPÖ) is egy liberális alkotmányjogi tanszéknek tűnik a Fideszhez képest. Kurz ezen kívül nem akarja Ausztriát, amely mentalitásában egyértelműen nyugat-európai ország, kelet-európaivá degradálni. Mindig udvariasan, de határozottan lesöpörte azokat az ötleteket, hogy Ausztria csatlakozzék a posztszocialista visegrádi együttműködéshez – ez Ausztria számára politikailag és kulturálisan is leértékelődés lenne.

A menekültkérdésben ugyan vannak közös érdekpontok Orbán és Kurz között – de például Kurz nem folytat rasszista kampányt a menekültek és a bevándorlók ellen (eleve különbséget tud tenni e két embercsoport között), illetve Kurz nem a teljes stop, hanem az ellenőrzés híve.

E vitában amúgy Kurznak van inkább igaza, ő 2015 nyarának végén, őszének elején tárgyalt több dél-balkáni ország vezetőjével is, és elérte a görög-macedón határ lezárását. Noha a magyar kerítés hamarabb elkészült – amint azt a bécsi liberális Kurier napilap hangsúlyozza az elsőség kérdésében –, de ez nem zárta le az egész balkáni útvonalat, ahhoz tehát tényleg Kurz mint akkor még csak osztrák külügyminiszter sikeres balkáni diplomáciai tárgyalásai kellettek.

Végső soron persze valójában se Kurz, se Orbán nem lehet nagyon büszke, mert Merkel sikere a zárás: a törökökkel kötött, mind nemzetközi jogilag, mind humanitárius szempontból sok tekintetben problematikus megállapodás rekesztette be ugyanis a 2015-ben indult emberhullámot délkeletről. (Ma a menekültek többsége éppen ezért délről, a Földközi-tenger felől, Afrikából érkezik.)

Miért volt várható, hogy Strasbourgban az ÖVP nem áll a Fidesz mellé?

Az ÖVP strasbourgi „nem”-je mögött több ok is meghúzódik.

Az osztrák konzervatív politikus az ÖVP EP-delegációját vezeti. Az ÖVP azon irányát képviseli, amelyhez egykoron mondjuk Alois Mock, Habsburg Károly vagy Erhard Busek tartozott: azaz az egyértelmű konzervatív páneurópaizmus híve. Karas a mostani ÖVP-FPÖ-koalíciót is kritikusan nézi, Orbán Viktorral szemben pedig korábban is megfogalmazott már bírálatokat.

Karas az ÖVP egyik erős embere. Noha nem a Kurz-szárnyhoz tartozik, az osztrák kancellár nem merné, nem tudná leváltani. Karasnak jó viszonya van a parasztszövetségekkel, a tartományokkal, azaz mélyen beágyazódott az ÖVP-be, és jelentős a népszerűsége is. Amikor 2009-ben az akkori ÖVP-elnök az európai parlamenti választásokon Karast hátrébb sorolta a listán, Karas több mint százezer preferenciaszavazattal szerezte vissza az elsőségét aztán. 2014-ben pedig már az ő vezetésével, neki köszönhetően lett az ÖVP a legerősebb párt az EP-választásokon. Kurz vélhetően jövő májusban is meghagyja tehát Karast az ÖVP listavezetőjének. Ezzel az ÖVP EU-barát, konzervatív szabadelvű szárnya megőrizheti befolyását.

Az ÖVP amúgy a NATO-tagságnak is híve lenne.

Az ÖVP eleve nem egy olyan aprócska, kézivezérlésű, diktatórikusan irányított párt, mint a Fidesz, ahol nem lehet helye semmiféle belső (pláne külső) vitának vagy Orbán mellett más erős szereplőnek.

Emiatt az ÖVP-t nem tudja Kurz egyszemélyben irányítani, sokféle konzervatív-jobboldali nézet, erős személyiség fér meg a pártban. Kurz saját kritikusait is megtűri, mint például Erhard Buseket, akivel idén nyáron közölt az Azonnali Orbánról és Kurzról egy nagyinterjút.

Noch einmal: Kurz nem akar illiberális demokráciát, nem a káoszra, az EU szétesésére játszik, hanem – amúgy nagyon helyesen – a szubszidiaritás elvét erősítené például most EU soros elnökként. Emellett az ÖVP sem egy Fidesz: a párt Európa-pártisága megingathatatlan, valamint a pártban eleve sokféle nézet, akár még Kurz-kritikusok is megférhetnek. Harmadsorban pedig Othmar Karas személyének köszönhető a szerdai ÖVP-s szavazat: Karas kritikus Orbánnal szemben, és elkötelezett az európai egység mellett.

A menekültkérdésben lehetnek pillanatnyi érdekazonosságok, de Kurz nem akarja Ausztriát a Nyugaton eleve kissé (és jogosan) kinézett kelet-európaiak társaságába átvezetni. Eközben az osztrák kancellár a balkáni menekültútvonal zárásáért a saját vállát szokta veregetni, és nem Orbánét.

Kurz-cal egy olyan ember lépett az európai színpadra, aki – amint a néhai Magyar Nemzetben írtam idén januárban – „azonos szemmagasságban tárgyal Junckerrel, Macronnal, Merkellel. Nem egy EU-támogatásokból élő, mélyszegénységgel küszködő, autoriter kelet-európai állam kormányfőjeként kiabál össze-vissza, hanem annak az Ausztriának a kormányfőjeként, amelynek diplomáciai tekintélye messze nagyobb az ország méreténél“.

Kurz éppen ezért tudja sikeresebben bírálni a sokszor valóban naív, valóságidegen EU-s (pláne baloldali) menekültpolitikát vagy az EU struktúráit is.

FOTÓ: Sebastian Kurz / Facebook