+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Böcskei Balázs
2018. szeptember 14. péntek, 18:28
Egyelőre úgy tűnik, hogy az Európai Néppárt nem gondolkodik a Fidesz kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.

Marad(hat)-e a Fidesz az Európai Néppártban? A szerdai európai parlamenti szavazás óta – és azt megelőzően éveken át – ez a kérdés volt az érdeklődés középpontjában, és egy darabig még ott is marad. Számos forgatókönyv lehetséges, szólnak érvek a bennmaradás- és kilépés (vagy kizárás) mellett és ellen is. Mint oly sokszor a politikában, most sem világos még, hogy „mit is akar mondani a szerző”, mi is a politikusok szándéka.

 

A helyzet bonyolultabb, minthogy azt csak Orbán vagy csak az Európai Néppárt szemszögéből nézzük.

 

Ha abból indulunk ki, hogy a Fidesznek jobbra tolódása után történetileg tekintve egy magidentitása az Európai Néppárt, mely mégiscsak Európa vezető, mérsékelt, kormányzóképességet és kormányzati pozíciókat tekintve számottevő jobboldali-konzervatív pártjait tömöríti magában; úgy például Marine Le Pen vagy Nigel Farage fémjelezte potenciális politikai szövetségesek – bármilyen formában is – nem éppen a kockázatminimalizáló stratégiát jelentenék. (Ehelyütt jelzem, hogy ez az írás nem tekinti relevánsnak az „Orbán szét akarja verni az Uniót” vagy „Orbán Putyin fegyvere az orosz befolyás növelésében” felütésű egyszeregyeket.).

 

A potens új populista, radikális jobboldali pártok kétségkívül megerősödtek, valóban felsértették azt a posztpolitikai konszenzust, amelyet a bal- és jobbközép hegemónia képzett az európai pártrendszerekben, viszont az ilyen pártok kormányra alig kerülnek.

 

Ennek következében talán helyesebb lenne – szemben a kormánypárti korszellemmeséléssel – inkább populista momentumról beszélni populista korszak helyett.

 

Kétségkívül a migrációs tematika elhozta ezen pártok erősödését, de ezek a pártok eléggé kitettek az európai válságkezelés módjának, úgyhogy könnyen recesszióba is kerülhetnek.

 

Emlékeztetőképpen: a mostanság Magyarországon talán legismertebb, annak idején értelmiségi pártként startoló, és az euró kivezetését szorgalmazó, fiskális fegyelmet abszolutizáló AfD útja a jelenleg mért tizenöt százalékig sem volt „evolutív”. Úgy kellett a pártnak a bevándorláskérdés, mint magyar pártoknak a stabil szervezet és a párttagság.

 

Valóban összeköti a Fidesz vélt potenciális szövetségeseit az elitellenesség – és minden, ami ezzel „Brüsszelre” vonatkozó megítéléssel jár –, de közpolitikai harmonizációról kevésbé beszélhetünk. Mindehhez társul, hogy e pártok olyannyira csak a nemzet(állam)i érdekeket képviselik, hogy az Európai Unión belüli egyenlőtlenségekből fakadó aktuális viták a körükben különösen élesek lennének, amint azoknak tényleg tétjük lenne.

 

Törékeny politikai koalíciókról beszélhetünk csak tehát.

 

Ezzel szemben amíg a magyar „illiberális” modell stabilitása az európai kohéziós politika függvénye is, addig az orbáni racionalitás szólhat inkább arról is, hogy – egy számára kívánatos EP-választási eredmény után – kedvező pozíciót tudjon befoglalni a Néppártban.

 

Az Európai Néppárt egysége – szemben a kormánypárti elemzők által hangoztatott véleménnyel – minden vita ellenére erősebb, mint feltételeznék. Hiszen bár populista az aktuális európai pillanat, és számos folyamat mutat arra, hogy ha nem is fullad ki az uniós projekt, de tartós marad a jelenlegi bizonytalanságokkal terhelt állapot; de egy felelős gondolkodás ilyenkor az egység gondolatát erősítheti.

 

Ezt példázta (szimbolikusan is persze) szerdán a néppártiak szavazási magatartása: a pártcsalád meghúzta saját határait.

 

A szavazás kapcsán felmerülő, a Fidesz-kizárására vonatkozó megnyilvánulások sem voltak általánosak és meggyőzőek. 
Mindez természetesen nem jelenti még azt, hogy a jövőben esetleg ne kéne számolni a Fidesz kizárásával vagy a néppárti tagságának felfüggesztésével, azonban egyelőre

 

úgy tűnik, hogy a Néppárt nem gondolkodik a Fidesz párt kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.

 

A kockázati tényező ma jóval több annál, minthogy egy populista jobboldali felívelés közepette a néppártiak is a rendezetlenség irányába tegyenek lépéseket.

 

Ugyanakkor a néppárti kockázatminimalizáló stratégia oda is vezethet, hogy lábon próbálják majd kihordani a Fidesz tőlük idegen populizmusa okozta betegséget (az Azonnali már latolgatta az esélyeket ezzel kapcsolatban). Bár ez kétségkívül megnehezíti a Fidesz ellen szavazó néppártiak EP-kampányát, de ez a kampány nem arról fog majd szólni, hogy a „Fidesz miatt kell magyarázkodniuk”, hanem hogy „otthon” a policy brief-ekben leírt szokásos jótanácsok elolvasását követően mobilizáló válaszokkal tudjanak élni a hazai populistákkal szemben.

 

A szerző az IDEA Intézet politikai elemzője

 

Hírszolgáltatás

A jövő évi EP-választásokra készülődvén pedig „kampány-főhadiszállásokat” is telepítene.

Brutális mianmari visszaélések, véres polgárháború Szíriában és a koreai rendezés ügye – ezeket a témákat sem kerülik meg.

Aaron Paul fogja alakítani a a Westworld harmadik évadának egyik központi karakterét.

Pozsonyban, Kassán és Besztercebányán is megmozdulások lesznek.

De még mennyire, hogy létezik. Mutatunk pár példát!

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Premier előtt vetítik a cannes-i filmfesztiválon díjat nyerő magyar alkotást szeptember
24-től a Puskin moziban.

Krasznahorkai László új könyvét mutatják be szeptember 25-én.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás