Bár a magyar kormányfő is hasonló szerepet kapott az európai politika nagyszínpadán, mint a botrányhős nő egy felnőttfilmben, de a végkifejlet mégis máshogy alakul.
Az a baj, hogy Orbán elrontotta a cikkemet. Hatalmas ívű hasonlatot találtam ki Geronazzo Máriáról, aki ugye nagyon vágyott arra, hogy egy gangbang pornójelenet főszereplője legyen és sikerült is összeszedni 10 (végül 9, a pénz nem minden...) profit, aki vállalta is a férfiszerepeket. Így Geronazzo legalább arra fél napra, amikor felvették a jelenetet, pornókirálynőnek érezhette magát. Mindenki más egy szétműtött nénit látott, egy nénipornó-jelenetben.
Orbán, aki az európai politika nagyszínpadán akar lehetőséget kapni, végre megkapja azt – de mi nem a dívát látjuk, hanem azt a magát dívának képzelő szegény nénit,
aki dívaságnak gondolja, hogy körülveszi 9 srác, akiknek nagyobb a farka, mint amilyen ügyesen szerelnek autót, vagy a fene tudja, lehet autót is ügyesen szerelnek, de ez mégiscsak jobb kereset...
De nem. Pedig milyen jó kis csámcsogós cikk lett volna, ahogy a pornójelenet műfaji elemeit lökésről lökésre egybevetem Orbán brüsszeli szereplésével. De nem.
Orbán ugyanis még mindig reálpolitikus.
Pontosan tudta, hogy ő most az EP-ben jót nem tud mondani. Ez azért van, mert a Sargentini-jelentés fércmunka ugyan, de nagyon nagyrészt olyan dolgokat ír le, amelyek tényleg problémák. Orbán olyan nyíltan flörtöl hol az oroszokkal, hol a kínaiakkal, hol bárkivel, akivel pillanatnyi érdeke megkívánja, hogy tartósabb, nagyobb bulikba rég nem veszik be.
Valószínű, hogy az Európai Néppártnak egyszerűbb lesz nélküle manőverezni, mint vele.
(Ezt egyébként Orbán el is mondta a sajtótájékoztatón). Az a fajta retorika, amit Orbán nyom, kiegészülve a diktatórikus hajlamokkal, az EPP nyugat-európai tagjainak inkább rontja a politikai esélyeit, a politika meg az a műfaj, amelyikben a szereplők ilyen helyzetben nem a régi szép időkre gondolnak.
Orbán meg úgy van vele, hogy a politika bizony ilyen műfaj. És a politikában szeretni kell a hasznos embereket, akkor is, ha büdösek. Vagy ha nem is szeretni, beinvitálni a lakásba és jó arcot vágni ahhoz, hogy összejárkálják a kéziperzsát. Ő pedig, mint azt beszédében elmondta, hozza majd kábé az összes magyar helyet az EP-be. Nagy-nagy az EP, de azért azt a több mint tucatnyi képviselőt azért majd fogják csábítani. Főleg, hogy
fegyelmezett képviselők lesznek, mint Járóka Lívia, aki minden bizonnyal tudja, hogy hány szerencsétlen magyar intézetis cigánylány kurválkodik, nem épp önként szerte Nyugat-Európában, de azért csak felszólal a Sargentini-jelentés ellen, ha egyszer ez a feladat.
Orbán úgy van vele, hogy az EP-választásokon neki nem sok szerepe van. Majd utána. Mert mi lehet? Marad az EPP-dominancia? Akkor kirakják, de legalábbis marad a partvonalon, ahol most is van. Valami Macron-inspirálta új európai nagypárt? Sok esély nincs rá, de ha összejön, abban neki nincs helye. Az ellenzékében annál inkább. Jobb-bal nagykoalíció? Ott is az ő fejét kérik tálcán a koalíciós egyeztetésen.
Nem jó ez sehogy se. Vagy ha jó, ő marad, az alku ismert: szavazok, amerre kell, pofázok, amerre akarok. Én ide fogok jönni jövőre is, meg azután is, ti olyan biztosak vagytok ebben, európai barátaim? Valami új, nagyobb-erősebb euroszkeptikus erő? Végülis miért ne?
De ez mind a jövő zenéje. Most az a helyzet, hogy Orbán kábé az egyetlen olyan politikus (pont a Sargentini-jelentésben érintett, de ki nem fejtett okokból) akinek nincs különösebb aggódnivalója. Az ő országában lehet tudni a választás eredményét, akár kizárják a Néppártból, akár nem, akár elkezdik a 7. cikkely eljárást, akár nem. A többit meg majd meglátja, a többiek hadd kampányoljanak csak.
Bántani nem fogják, mert nem tehetik. Annál több EU-pénz ketyeg itt.
Orbán nyugodt lehet, nyugodt is. A helyében én sem idegeskednék. Elvégre még csak kéthetente mond fel egy fél kórház. Majd ha lesz egyszer annyi esze a magyanak, hogy ne kéthetente ötvenesével mondjon fel, hanem egy nap ötvenezrével, akkor kell félni. Addig nem. Mert addig mi van?
Elmondják róla, hogy tolvaj. De Svájc meg ugye azért gazdag, mert tolvajoknak is ad el Audemars Piguet órát.
Ha valaki még mindig a cikk bevezetőjén háborog, talán már belátja, hogy Geronazzo Mária és a kilenc csődör története mennyire sokkal gusztusosabb, még közelről kamerázva is, mint az európai reálpolitika. Ugye?
(Ja, hogy mondott egy beszédet is, és én eredetileg arról akartam írni. Hát itthonra beszélt, mit csinált volna, meg üzengetett a németeknek, de ez kábé a szokásos műsora.)
Az írás megjelent a Diétás Magyar Múzsa FB-oldalon is, itt lájkoljátok!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
