A kortárs művészet végre felnőtt a német politikai humorhoz. Pozsonyban tárlaton mutogatják a török elnökről gúnyverset író Jan Böhmermann egyik klipjét, és mindennapi szlovákok mondanak optimista alternatívákat arra, hogy mi lett volna, ha Németország megnyerte volna a második világháborút. De mi köze mindehhez Homer Simpsonnak?
„Homer Simpson szerint az életben minden probléma okozója és egyben megoldása is az alkohol. Ugyanezt elmondhatjuk a kommunikációról is” – ezzel a párhuzammal vezetik fel kurátorai a Sasok és galambok című kiállítást, amit a pozsonyi Kunsthalléban (tényleg így hívják!) lehet megnézni még október végéig, és érdemes is.
A kiállítás a nemzeti identitásról szól, egész pontosan a német és a szlovák nemzeti identitásról. Ilyesmiről mostanság legfeljebb eltartott kisujjal óvatoskodva illik kommunikálni, hiszen több problémát jelenthet, mint megoldást. Az egyik oldal számára a gaz populisták és szélsőjobboldaliak egyik kedvenc témája – ekként pedig kultúrember számára érinthetetlen –, a másik oldal pedig csak a legmélyebb tisztelettel, a vicc vagy a kritika árnyéka nélkül nyúl a témához.
A pozsonyi Kunsthalléban kiállított művek alkotói nem tartják el a kisujjukat: saját népükön, és olykor egymáson is bátran ironizálnak, anélkül, hogy bárkinek a lelkébe és a nemzeti érzelmeibe tipornának. Megmutatjuk a három kedvenc művünket, a többiért pedig utazzatok el Pozsonyba!
3. „Be Deutsch” és „Slovák”
A hardcore politikafüggők még emlékezhetnek Jan Böhmermannra: arra a német humoristára, akit két évvel ezelőtt személyesen Erdoğan török elnök jelentett fel, amiért egy hozzá írt szívhezszóló versben többek között kecskebaszónak nevezte a politikust.
Böhmermann művészetének azonban messze nem a török elnöknek címzett vers a csúcspontja, hanem a Be Deutsch című videó. A Rammstein stílusára hajazó zenei klipben a németek szinte összes sztereotípiája előkerül a zoknival viselt Birkenstock-szandáltól kezdve a német alaptörvényen, a Grundgesetzen és Immanuel Kant munkásságán keresztül a tolerancia látványos – olykor álságos – propagálásáig. A szám refrénje is ez: büszkék vagyunk arra, hogy nem vagyunk büszkék.
Azzal, hogy ez a videó kikerült a falra egy kortárs művészeti kiállításon, a ZDF-en műsort vezető humorista végre megérdemelten felkerült egy magasabb polcra, még ha tehetségét nem is ismerte fel a török elnök.
Böhmermann művének szlovák párja a VEC művésznévre hallgató szlovák rapper Szlovák című dala. Néhány idézet belőle: „Miért magyar gázállomás a Slovnaft? A cseheké a Kofolánk, a cigányoké a krumplink. Nem vagyok rasszista, a szlovák chipsről van szó!”
Vagy: „A fejemben, csak úgy mint a konyhámban, egy kis rendetlenség van. És akkor mi van? Kívülről rendben van, a hajam jól áll.”
2. Mi lett volna, ha…?
Mi lett volna, ha a németek nyerik meg a második világháborút? Ezt a kérdést tette fel egy kérdőíven egy csomó szlováknak Ivana Sáteková, a leginspirálóbb válaszokat pedig megrajzolta.
Az összes poént nem lőjük le, de annyit elárulunk: voltak a dolgok pozitív oldalát nézni képes, ironikus humorral megáldott válaszadók.
„Tisztaság lenne, működő közigazgatással, liberális lúzerek, homoszexuális propaganda és ilyesmik nélkül” – írta például valaki. Mások egészen eltérő következtetést vontak le:
Rajz: Ivana Šáteková
Ha valaki ihletet kapna a kiállítást nézegetve, annak jó hír, hogy a kérdőíveket a múzeumban is ki lehet tölteni.
1. Éljen soká az autóipar!
Ezt a képet Magyarországon is megrajzolhatta volna valaki az Audival vagy a Mercedesszel. Jarmila Mitríková és Dávid Demjanovič mindenesetre előbb lelőtték a poént.
Festmény: Jarmila Mitríková, Dávid Demjanovič
A Pozsony melletti Volkswagen-gyár Szlovákia egyik legnagyobb munkaadója, a szocialista dicsőítő propaganda stílusában megfestett kép pedig sokat elmond az EU vezető gazdasági erejét adó Németország és az unió összeszerelő műhelyeiként is funkcionáló kelet-közép-európai államok viszonyáról – legyen az akár Magyarország, akár Szlovákia.
Mielőtt bárki brüsszelmoszkvázásba kezdene: a képen népviseletben boldogan ünneplő munkások az EU-s szabad tőkeáramlás nélkül lehet, hogy kevésbé boldogan kapálnának a faluvégen, az EU-s szabad mozgás jogával élve pedig könnyen még boldogabbak lehetnek. Például azáltal, hogy átköltöznek Wolfsburgba, és az óránkénti kilenc eurót meghaladó német minimálbérért – vagy annál többért – csinálják tovább ugyanazt a kulimunkát.
A kép mindenesetre azért érdemelte ki az első helyet, mert
A többi remekműért nézzetek el Pozsonyba. A kiállítás csak nemrég nyitott, és még október végéig látogatható. Ráadásul ingyenes.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.