Pár ok, hogy elmenj Pozsonyba: a „hanyatló” nyugat és a komplexusos kelet egy kiállításon

Szerző: Bakó Bea
2018.09.08. 14:50

A kortárs művészet végre felnőtt a német politikai humorhoz. Pozsonyban tárlaton mutogatják a török elnökről gúnyverset író Jan Böhmermann egyik klipjét, és mindennapi szlovákok mondanak optimista alternatívákat arra, hogy mi lett volna, ha Németország megnyerte volna a második világháborút. De mi köze mindehhez Homer Simpsonnak?

Pár ok, hogy elmenj Pozsonyba: a „hanyatló” nyugat és a komplexusos kelet egy kiállításon

„Homer Simpson szerint az életben minden probléma okozója és egyben megoldása is az alkohol. Ugyanezt elmondhatjuk a kommunikációról is” – ezzel a párhuzammal vezetik fel kurátorai a Sasok és galambok című kiállítást, amit a pozsonyi Kunsthalléban (tényleg így hívják!) lehet megnézni még október végéig, és érdemes is.

A kiállítás a nemzeti identitásról szól, egész pontosan a német és a szlovák nemzeti identitásról. Ilyesmiről mostanság legfeljebb eltartott kisujjal óvatoskodva illik kommunikálni, hiszen több problémát jelenthet, mint megoldást. Az egyik oldal számára a gaz populisták és szélsőjobboldaliak egyik kedvenc témája – ekként pedig kultúrember számára érinthetetlen –, a másik oldal pedig csak a legmélyebb tisztelettel, a vicc vagy a kritika árnyéka nélkül nyúl a témához.

A pozsonyi Kunsthalléban kiállított művek alkotói nem tartják el a kisujjukat: saját népükön, és olykor egymáson is bátran ironizálnak, anélkül, hogy bárkinek a lelkébe és a nemzeti érzelmeibe tipornának. Megmutatjuk a három kedvenc művünket, a többiért pedig utazzatok el Pozsonyba!

3. „Be Deutsch” és „Slovák”

A hardcore politikafüggők még emlékezhetnek Jan Böhmermannra: arra a német humoristára, akit két évvel ezelőtt személyesen Erdoğan török elnök jelentett fel, amiért egy hozzá írt szívhezszóló versben többek között kecskebaszónak nevezte a politikust. 

Böhmermann művészetének azonban messze nem a török elnöknek címzett vers a csúcspontja, hanem a Be Deutsch című videó. A Rammstein stílusára hajazó zenei klipben a németek szinte összes sztereotípiája előkerül a zoknival viselt Birkenstock-szandáltól kezdve a német alaptörvényen, a Grundgesetzen és Immanuel Kant munkásságán keresztül a tolerancia látványos – olykor álságos – propagálásáig. A szám refrénje is ez: büszkék vagyunk arra, hogy nem vagyunk büszkék.

Azzal, hogy ez a videó kikerült a falra egy kortárs művészeti kiállításon, a ZDF-en műsort vezető humorista végre megérdemelten felkerült egy magasabb polcra, még ha tehetségét nem is ismerte fel a török elnök.

Böhmermann művének szlovák párja a VEC művésznévre hallgató szlovák rapper Szlovák című dala. Néhány idézet belőle: „Miért magyar gázállomás a Slovnaft? A cseheké a Kofolánk, a cigányoké a krumplink. Nem vagyok rasszista, a szlovák chipsről van szó!”

„A fiamnak idegen nevet adok, nem kevesebbet, mint hármat. Alapítok egy céget, aminek a neve ex-szel végződik. Steelex, Bootex, Jointex, Idiotex.”

Vagy: „A fejemben, csak úgy mint a konyhámban, egy kis rendetlenség van. És akkor mi van? Kívülről rendben van, a hajam jól áll.”

2. Mi lett volna, ha…?

Mi lett volna, ha a németek nyerik meg a második világháborút? Ezt a kérdést tette fel egy kérdőíven egy csomó szlováknak Ivana Sáteková, a leginspirálóbb válaszokat pedig megrajzolta.

Az összes poént nem lőjük le, de annyit elárulunk: voltak a dolgok pozitív oldalát nézni képes, ironikus humorral megáldott válaszadók.

„Tisztaság lenne, működő közigazgatással, liberális lúzerek, homoszexuális propaganda és ilyesmik nélkül” – írta például valaki. Mások egészen eltérő következtetést vontak le:

„Valószínűleg németül beszélnénk, nem lenne problémánk a kisebbségekkel, mert mi is egy kisebbség lennénk. A Szlovák Nemzeti Párt pedig emigrációba kényszerülne, ami elég bizarr elképzelés mostanság. Slota és Danko éjszakánként szamizdatokat nyomtatna.”

Rajz: Ivana Šáteková

Ha valaki ihletet kapna a kiállítást nézegetve, annak jó hír, hogy a kérdőíveket a múzeumban is ki lehet tölteni.

1. Éljen soká az autóipar!

Ezt a képet Magyarországon is megrajzolhatta volna valaki az Audival vagy a Mercedesszel. Jarmila Mitríková és Dávid Demjanovič mindenesetre előbb lelőtték a poént.

Festmény: Jarmila Mitríková, Dávid Demjanovič

A Pozsony melletti Volkswagen-gyár Szlovákia egyik legnagyobb munkaadója, a szocialista dicsőítő propaganda stílusában megfestett kép pedig sokat elmond az EU vezető gazdasági erejét adó Németország és az unió összeszerelő műhelyeiként is funkcionáló kelet-közép-európai államok viszonyáról – legyen az akár Magyarország, akár Szlovákia.

Mielőtt bárki brüsszelmoszkvázásba kezdene: a képen népviseletben boldogan ünneplő munkások az EU-s szabad tőkeáramlás nélkül lehet, hogy kevésbé boldogan kapálnának a faluvégen, az EU-s szabad mozgás jogával élve pedig könnyen még boldogabbak lehetnek. Például azáltal, hogy átköltöznek Wolfsburgba, és az óránkénti kilenc eurót meghaladó német minimálbérért – vagy annál többért – csinálják tovább ugyanazt a kulimunkát.

A kép mindenesetre azért érdemelte ki az első helyet, mert

ilyen elegánsan egyszerre beszólni az EU egyik nagy win-win bizniszének – német gazdasági gyarmatosítás, cserébe boldog önalávetés a periférián – tényleg művészet.

A többi remekműért nézzetek el Pozsonyba. A kiállítás csak nemrég nyitott, és még október végéig látogatható. Ráadásul ingyenes.

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek