+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kollai István
2018. augusztus 31. péntek, 13:20
A magyar és a szlovák kormány is kőkemény kritikával fordult szembe a civilekkel. És ezek jó részében van is igazság, csak azok elhallgatásával sikerült a politikának átengedni ezt a vitatémát.

A civilekkel szembeni akadémiai kritika eléggé kiterjedt, és témái is hasonlóak ahhoz, amivel a politika az utóbbi időben támadja a civil társadalmat. A különbség eléggé nyilvánvalóan az, hogy a tudományos élet bizonyos hibákra próbál rámutatni, mondjuk hogy „konstruktív kritikát” próbál gyakorolni; a politika pedig inkább kapva kap a civilek kudarcain és ellentmondásain, aminek ürügyén az egész civil szférát defenzívába lehet szorítani, el lehet nyomni.

 

De lássunk néhány példát, milyen kritikáról is van szó.

 

Egy elképzelt, ideális világban a profi politikusok a társadalmi hierarchia csúcsán üldögélnek, a lelkes civilek pedig alul szervezkednek, közösségeket építenek és fognak össze, mozgósítanak egy-egy téma mentén. De valóban tömegeket tudnak elérni? Számos társadalomkutató ezt kétségbe vonja: a civilek témái sokszor annyira speciális tudást igényelnek (mennyire értünk a sarki jég olvadásához, a menekültekkel szembeni eljárásrendekhez, az élelmiszer-biztonsághoz?), hogy nem tudás, hanem meggyőzés révén lehet hozzájuk külső támogatókat szerezni.

 

Az NGO-kon belül pedig speciális szakemberekre van ehhez szükség, akiket ki kell nevelni, meg kell fizetni – hol különbözik ez egy céges szakembergárdától?

 

Az NGO-k világa tehát professzionalizálódik, közben a politika amatőrré válik: sorra tűnnek fel olyan politikusok, akik korábban a parlamenten kívül csináltak karriert, egzisztenciálisan a szavazók akaratától nem függenek.

 

A pártszervezetek alsóbb szintjei (pl. ifjúsági szatellitszervezetek) pedig ugyanúgy az önkéntes munkára épülnek, mint egy civil szervezeten belül; mára az önkéntesség sem mondható kizárólagos civil jelszónak. A civil és a politikai szféra tehát bizonyos területeken egymásra csúszott.

 

Kritika éri a civil retorika hangzatosságát, heroizmusát is, ami ugyanúgy jókra és rosszakra osztja a világot, mint számos politikus. A civilek közbeszédben való részvétele pedig, emeli ki néhány kritikai hang, ugyanúgy feszültségkeltő, rosszindulatú és bomlasztó tud lenni, mint amit a politikától már megszoktunk. Elég kemény szavak ezek, és nem mindegy, hol hangzanak el: lábjegyzetelt tudományos cikkben vagy kormányszóvivői sajtótájékoztatón. Előbbiről nem sokat tudunk, utóbbitól elhűlünk, mert őszintétlen, sasszézó mozdulatoknak tűnnek, melyek végső soron a politika túlhatalmát szeretnék bebiztosítani.

 

Miért jutnak ki olyan nehezen a lábjegyzetelt kritikák a tudományos világ elefántcsonttornyaiból? Ez lehet, hogy pont a civil szabadságokat képviselő közszereplőkön és újságírókon múlik. Ha a mundér becsületének tudatos védelméről van szó, akkor az nem tűnik jó taktikának, mert a politika lecsap a civil világban létező, senki által ki nem mondott ellentmondásokra.

 

Vannak azért persze ezzel foglalkozó cikkek, az Új Szó hasábjain írt Mózes Szabolcs a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom politizálásának ellentmondásairól, a Mérce.hu portálon pedig megjelent a nemzetközi NGO-k anti-neoliberális kritikája. Ez utóbbi látványos lépéskényszerben született, a jobboldali-radikális kritikákból próbálja kifogni a szelet. Szerencsésebbnek tűnik valamilyen okos „megelőző kritika” megfogalmazása, ami a politikai csatamezők helyett kerekasztalok vitaterepére tudja áthelyezni a civil aktivitással kapcsolatos kérdéseket.

 

Kollai István írása először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mi történt pontosan Szombathelyen, és mi fog történni a városban az őszi választáson? Az Azonnali helyben járt utána!

Egy amerikai zoológus válaszolt az égető kérdésre: nem kell például állandóan zabálniuk, mint a teheneknek.

Tommy Robinson szerint a brilépés leghangosabb szószólója végső soron ugyanúgy egy milliomos tőzsdebróker, aki lenézi a melósokat.

Sok-sok gyerek születik, mi meg döntsük el, milyen Európában nőjenek fel. Erről szól a klip.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Működik-e az ökologikus vidékfejlesztés? Mit kéne csinálniuk az önkormányzatoknak? Konferencia április 26-án.

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás