Macron, Orbán, Varufakisz, Merkel: tessék választani!

Szerző: Techet Péter
2018.08.31. 07:41

Az Európai Unió mi magunk vagyunk. Számos európai ügy, ami minket is érint, túlmutat a tagállami határokon és pártokon. A konzervativizmus, a liberalizmus vagy a szociáldemokrácia rég meg van már haladva. Föderáció, nemzetállam, bérunió, status quo – ma ezek a fő lehetőségek, és mindegyik társítható egy-egy karizmatikus politikussal. Az Azonnali megmutatja, milyen lenne egy EP-választás, ahol a lényegről lenne szó.

Macron, Orbán, Varufakisz, Merkel: tessék választani!

Az európai parlamenti választások általában nem szólnak másról, mint az egyes tagállamokon belüli belpolitikáról. A legtöbb választó nem európai pártcsaládok, pláne nem európai belpolitikai kérdések alapján választ – hanem a hazai szimpátiái szerint. Az Európai Unió azonban mi magunk vagyunk, és számos európai ügy, ami minket is érint, túlmutat a tagállami határokon és pártokon.

Ma az európai – és valamennyi tagállami – közéletet megosztó, foglalkoztató európai kérdésekben a nagy pártcsaládok, amelyek az Európai Parlament frakcióit adják, nem egységesek. Konzervatívok, szocialisták, liberálisok, kommunisták és zöldek között egyaránt vannak a föderációnak vagy a liberálisabb bevándorláspolitikának hívei és ellenségei. Nem lenne akkor egyszerűbb és főleg őszintébb, ha az európai parlamenti választásokon a tagállami pártok is a nagy európai közös kérdésekre adott különféle válaszok mentén csoportosulnának?

Föderalisták antiföderalisták ellen, bevándorláspártiak bevándorlásellenesek ellen, liberálisok szocialisták ellen, moszkoviták atlantisták ellen – ma ugyanis ezek lettek az európai közélet fő frontvonalai,

és nem a 20. századból örökölt, rég meghaladott konzervativizmus, liberalizmus vagy szociáldemokrácia.

Az európai parlamenti választásokon ennek megfelelően alapvetően négy listára lenne szükség, amelyek az Európai Uniót érintő valódi kérdések alapján alakulnának ki – ráadásul egy-egy olyan karizmatikus ember mögött, akinek eddigi politikája világos alternatívát, más tagállamok polgárai számára is jól érthető programot jelent. Emmanuel Macron, Orbán Viktor (nyugati olvasóink kedvéért: Victor Orban), Janisz Varufakisz és Angela Merkel jelentenék ezeket a világos alternatívákat, amelyek a tényleges kérdésekre adnak választ, meghaladva a jelenlegi pártstruktúrákat.

Miről szólnának az egyes listák, és hol állhatnának a magyar pártok?

+ + +

1. Föderalisták, avagy a Macron Lista

Emmanuel Macron listáját nevezhetük Föderalistáknak. Ma az Európai Unióban nagy kérdés, hogy merre, milyen irányba és milyen mélységben menjen az integráció. E kérdésekben a jelenlegi pártcsaládok is megosztottak. Elég csak arra gondolni, hogy ugyanazon liberális frakció tagjai Guy Verhofstadt egykori belga kormányfő, aki az európai szuperállam egyik legelkötelezettebb híve, mint mondjuk a teljességgel EU-szkeptikus cseh kormányfő, Andrej Babiš ANO pártja. De hasonlóan megosztott a kérdésben az Európai Néppárt, a szocdemek, a kommunisták, de még a hagyományosan föderalistának számító zöldek frakciója is.

Tisztább lenne a képlet, ha azon konzervatív, liberális és zöld pártok, amelyek az európai föderáció – azaz a jelenleginél mélyebb, szélesebb, de akár a jelenleginél kevesebb tagállamból álló EU – hívei, összefognának.

Macron többször ezen út élére állt, Macron híve annak, hogy esetleg az eurózónából egy Mag-Európa alakuljon ki, amelyen belül a gazdasági mellett egyre erősebb politikai és szociális unió jöhetne létre. Macron azonban liberális politikus alapvetően, azaz számára az egységesebb, politikaibb európai föderációnak is a négy szabadság elve lenne az alapja – amit mind a szuverenista jobboldal, mind az antikapitalista baloldal elvet.

És Magyarországon? A polgári radikális Demokratikus Koalíció (DK) teljesen, a szabadelvű-konzervatív Momentum alapvetően híve a macroni elveknek – egységesebb Európát akarnak, de nem annyira szociális, hanem politikai és piaci alapokon. E két párt ma még kicsi, de Macron neve elég húzóerő lenne Magyarországon is.

2. Szuverenisták, avagy az Orbán Lista

Most egy percig tegyünk úgy, mintha Orbán Viktor komolyan gondolná azt, amit éppen a pillanat uralásakor mondani szokott. Az ő belpolitikáját természetesen kizárólag csak a vagyonfelhalmozás és az állam magánosítása, családi uralomba játszása határozza meg – hogy ezt „illiberális demokráciának“, „régivágású kereszténydemokráciának“ vagy „polgári Magyarországnak“ nevezi-e el, az valóban (ahogy a kiváló G. Fodor Gábor arra pontosan rámutatott) csak politikai termék, azaz gumicsont a saját hülyéinek és a balliberális értelmiségnek.

Mindazonáltal most tegyünk mégis úgy, mintha legalább európai térfélen lennének Orbánnak elvei. Az orbánizmus mára számos európai uniós tagállamban megjelent. Iszlámellenesség, EU-kritikusság, euróellenesség, cionista Izrael-pártiság, moszkovita külpolitika, neoliberális gazdaságpolitika, szegényellenesség jellemzi. A magyar Fidesz, a cseh ANO, az olasz Liga, a holland Demokráciáért Fórum, a német AfD, a francia Nermzeti Tömörülés (a Nemzeti Front új neve ez), a szlovén Demokrata Párt, a dán Néppárt, a horvát Konzervatív Párt ma az Európai Parlamentben különböző frakciókban ülnek, pedig alapvetően azonosat gondolnak az Európai Unióról.

Leegyszerűsítő butaság Orbánt vagy Thierry Baudet-t vagy Andrej Babišt vagy Ruža Tomašićet „EU-ellenesnek“ leírni – ők is Európában gondolkodnak (ha más nem, éppen a már most is létező együttműködéseik bizonyítják ezt), de ők a politikát elsősorban a szuverén nemzetállam keretei között tartanák meg. Európa számukra egyrészről egy fajilag értett kultúra (fehér, maszkulin, „keresztény“ civilizáció), amit a muzulmánokkal szemben kéne megvédeni; az Európai Uniót pedig csupán gazdasági együttműködésnek hagynák meg.

Legitim vélemény ez, ami nem „EU-ellenes“ vagy pláne „Európa-ellenes“ – hanem másféle Európai Uniót vagy Európát akar. A föderalisták is másfélét akarnak, mint a mai, mégse szokás mondjuk Emmanuel Macront „EU-ellenesnek“ nevezni.

Ráadásul a szuverén nemzetállamiság gondolata a szélsőbaloldalon is népszerű. A görög sztálinistáknak (KKE) vagy a cseh-morva kommunistáknak (KSCM) például ezért sokkal inkább egy összeurópai Orbán-pártban lenne a helyük, mint a mai Európai Baloldalon. A moszkvai anyagi támogatást is megkönnyítené, ha valamennyi szuverenista egy pártcsaládban tömörülne.

És Magyarországon? A Fidesz és a KDNP mellett a Mi Hazánk Mozgalom és Thürmer Gyula Munkáspártja értelemszerűen orbánista. De az LMP-ben, a Jobbikban és az egyelőre még pártnélküli szélsőbaloldali szubkultúrában is vannak szuverenista hangok. Schiffer András, ha végre megcsinálja a saját pártját, szintén inkább itt, és nem mondjuk a baloldali föderalisták között (mint a következőkben ismertetendő Varufakisz-listán) találhatna politikai otthonra – bár ki tudja. A baloldali szuverenisták számára az mindenképp gond lehet, hogy a mainstream szuverenizmus ma mindenütt neoliberális, szegényellenes politikával és Izrael-pártisággal társul Budapesttől Hágáig.

3. Szociális Európa hívei, avagy a Varufakisz Lista

A baloldal egy jelentős része szintén elutasítja a jelenlegi Európai Uniót. Ők azonban nem egy piaci föderalizmust akarnak, mint Macron, vagy visszatérést a tagállami keretek közé, mint Orbán – hanem egy „szociális Európát”.

Azaz azt, amit a Magyarországon jobboldaliként ismert Jobbik „béruniónak” írt le.

A gondolat, hogy ne csak a gazdaság és a politika terén, de a szociális kérdésekben is valósuljon meg egy erősebb integráció (közös minimálbér, összehangolt munkanélküli-segélyezés, erősebb, összeurópai fellépés a nagyvállalatokkal szemben, ilyesmik) ma az európai parlamenti frakciók között elszórva majdnem mindenütt megtalálható. Ezek egyesülhetnének az egykori görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz mögött. A politikusnak már ma is van egy összeeurópai mozgalma, amely Európát – a tagállami határokat meghaladva – demokratikusabbá, szociálisabbá tenné.

És Magyarországon? Pártszinten csak minipártok találhatnának első körben itt otthonra: az ökobaloldali Párbeszéd mellett a szélsőbaldali Európai Baloldal/Munkáspárt2006 és az ortodox kommunista Balpárt. Ha azonban Varufakisz tényleges követeléseit ideológiamentesen nézzük, akkor a béruniós Jobbik (vagy legalábbis a Jobbik béruniós része) is itt indulhatna, ahogy az MSZP botkista-ujhelyista szárnya (a Radikális Európai Demokraták nevű kezdeményezés) is.

4. Status Quo Ante hívei, avagy a Merkel/Kurz Lista

Vannak persze azok is, akik elvi alapokból vagy óvatosságból a fennállót védenék. Szerintük

minden egyéb – orbáni, macroni, varufakiszi – javaslat túlságosan megosztó, így az Európai Unió egységét veszélyeztetné. Ezen pártok fontolva haladnának, de leginkább körbe-körbe járnának.

Az Európai Néppárt és a Szocialisták/Demokraták frakciójának nagyrésze ide tartozhatna.

E listát leginkább Merkel testesíti meg, akinek politikai ideológiája a centrista pragmatizmus. Ha Merkel nem is vállalná a listavezetést, a német pragmatizmus masszív képviselője, a CDU-s Elmar Broknál is kövérebb Peter Altmaier jelenlegi német gazdasági miniszter vezethetné. Hallani arról is: miután Merkel nem tudta elérni, hogy egy német kapja az Európai Központi Bank vezetését, az Európai Bizottság élére tartana igényt – és oda jelölné a bevallottan sem a férfiak, sem a nők iránt nem vonzódó, inkább jókat enni-inni szerető Altmaiert.

Ha ennél kicsit színesebb akarna lenni a lista, akkor Sebastian Kurz is vezethetné. Kurz ugyanis nem teljesen illene bele az Orbán Listába. Ő a tagállami szuverenitás kifejezése helyett jobban szereti a szubszidiaritást, ami viszont egy illiberális demokráciában ismeretlen szó. Azaz B-tervként eme Merkel Lista Kurz Lista is lehetne, és akkor számos pártot át tudna csábítani az Orbán Listáról.

És Magyarországon? Ha lenne egy konzervatív párt, akkor ők is itt indulhatnának. Ha például a Jobbik a néppártosodást komolyan gondolja, és nem akarna a bérunióval elmenni baloldali irányba, akkor nekik is itt lehetne a helyük. Amúgy e listán a magyar jelenlétet inkább határon túlról biztosítanák: a szlovákiai Híd-Most, illetve a romániai RMDSZ bizonyosan itt indulna.

Most pedig tessék szavazni!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek