Ma sokak szerint a Fideszt akkor lehetne leváltani, ha lenne vele szemben egy hiteles, jobbközép, polgári erő. Ilyen lehetne ma egy FKGP. Mindenben Torgyánnak volt igaza?
A svédeknél ma egy parasztpárt a liberális, polgári gondolat legerősebb és legbátrabb képviselője. Parasztpártunk nekünk is volt.
A magyar politikában a Független Kisgazdapárton és Torgyán Józsefen persze illett végig nevetni, röhögcsélni. Jókat nevetett rajta a balliberális értelmiség, jókat rágalmazta őt Antall József, jókat elhatárolódott tőle Szájer József – aztán megkaptuk az egypárti jobboldalt, a „polgári Magyarországot”.
Ma sokak szerint a Fideszt akkor lehetne leváltani, ha lenne vele szemben egy hiteles, jobbközép, polgári erő. Ilyen lehetne ma egy FKGP. Nem véletlenül volt fontos Orbánnak, hogy 1998 és 2002 között – az akkori balliberális média és értelmiség támogatása és egyetértése mellett – kiirtsa a kisgazdákat, és szavazóikat átcsábítsa magához.
Az FKGP több mint tizenthat éve gyakorlatilag nem létezik már. A néppártosodó Jobbik betölthetné részben az űrt, de van egy jelentős különség: miközben a Jobbik még ma is egy egykori szkinhed vezérletével és egy izraeli-magyar kettős állampolgárokat listázni akaró frakcióvezetővel akar néppártosodni, a torgyáni FKGP – hűen a polgári-plebejus, antihortyhista kisgazda hagyományokhoz – nem tűrte meg az antiszemitizmust.
Az FKGP elkötelezett volt a polgári Magyarország mellett, ami a jogász és hegedűművész végzettségű, nem kurzuskeresztény Torgyán József számára több volt, mint politikai termék. Talán Tímár György lipótvárosi ügyvéd vagy Molnár Róbert kübekházi (kübeckhauseni) polgármester hitelesebb képviselője lenne ma is egy polgári Magyarországnak, mint egy Deutsch Tamás vagy Bayer Zsolt. Igaz, őket 1990-ben se szerette a balliberális értelmiség, ellentétben Deutschcsal vagy Bayerrel.
Mindenben Torgyánnak volt igaza
Az FKGP volt az egyetlen párt, amely a rendszerváltáskor reprivatizációt szorgalmazott. Esterházy Péter jótollú publicista ugyan nagy viccesen és a balliberális értelmiség egyetértése mellett kiadta a jaj-de-szellemes jelszót, hogy „földet vissza nem veszünk”, ma láthatjuk: reprivatizáció hiányában először az egykori párttitkárok és tsz-titkárok (ejtsd: emeszpések), a 2010-es rendszerváltás után meg a fiaik (ejtsd: fideszesek) vették nem vissza, hanem el a magyar földet.
A kommunisták által ellopott tulajdon nem került vissza 1989 után se a jogos tulajdonosaikhoz, nem állt helyre az 1945 előtti tulajdoni rend. Nehéz úgy polgári társadalmat építeni, ha volt párttitkárok vagy mindenféle prolik lesznek az új urak. Aki ma „Mészáros Lőrinc” gazdagodásán felháborodik, az ne feledje: ez a módszer akkor kezdődött, amikor az FKGP kivételével az összes magyar párt, megtámogatva a sólyomi Alkotmánybíróság gőgös döntéseivel, nemet mondott a reprivatizációra.
A torgyáni FKGP-nek teljesen igaza volt, amikor a régi tulajdonosi rétegnek adta volna azt, ami az övéké volt. A jogállamiságra és mindenféle hasonló fityfenére érzékeny konzervatív, liberális és baloldali értelmiség azonban kiröhögte ezért Torgyánékat – de
„A lopott holmi visszajár“ – ahogy a magyar Országgyűlés kevés tényleg polgári képviselőinek egyike, a kisgazda Tímár György mindig is szorgalmazta.
Egy társadalmat a tulajdoni viszonyai határoznak meg leginkább. Inkább kapták volna vissza az Esterházyak (nota bene: a hercegiekről, nem a grófiakról van szó), a Batthyányak, a Habsburgok a földjeiket, erdőiket, és a többi, akár a zsidótörvényekkel, akár a kommunisták miatt jogfosztott rétegek a tulajdonaikat, üzemeiket, gyáraikat, boltjaikat, házaikat, lakásaikat! Budapesten például, ha visszakapták volna az egykori háztulajdonosok – mint Tímár doktor is – a házaikat, ma nem rohadó társasházaké lenne a fél város.
Az FKGP-nek igaza volt abban is, hogy lusztrációt követelt. Egy Tímár György szájából nem cseng hamisan a legvadabb antikommunizmus se, sőt. A rendszerváltó elit azonban, az alkotmánybíróság téves jogértelmezésével (részleteket lásd Varga Csabánál) kisérve, nem csak a tulajdoni igazságtételre, de a politikaira is nemet mondott.
Az FKGP-nek igaza volt abban is, amikor Torgyán József felvetette, hogy Habsburg Ottó legyen a szabad Magyarország első államfője. Sajnos a királyság visszaállításáig – amely a tulajdoni és politikai igazságtétel mellett a közjogi igazságtétel alapját jelentette volna – nem jutottak el ők sem. De
Hasonló nemzetegyesítő, békítő szerepet tölthetett volna be, mint Juan Carlos a spanyoloknál. Ebben is Torgyánnak és az FKGP-nek volt igaza.
Sok mindent ma már nem lehet jóvá tenni. A hibák nem 2010-ben kezdődtek – hanem ott, hogy az 1989/90-es rendszerváltást nem az FKGP ötletei (reprivatizáció, lusztráció, Habsburg Ottó államfősége) határozták meg. De azért kijelenthető: ma is szükség lenne egy olyan polgári erőre, amely a valódi polgári értékeket, a tulajdon szentségét, a kérlelhetetlen nyugatosságot, a nem idegenellenes kereszténységet, az antikommunizmust képviseli.
Techet Péter többi írását itt olvashatod az Azonnalin!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.