+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szent-Iványi István
2018. augusztus 28. kedd, 12:24
Nem Messiásra lenne szüksége az ellenzéknek, hanem sokkal inkább Orbán Viktor ellentétére. Egy integratív, inspiráló, hiteles politikai vezetőre.

Ungár Péter vitacikke az Azonnalin egy régóta esedékes, most már alig halasztható fontos vita kiindulópontja lehet. Ungár azt ajánlja az ellenzéki térfél szereplőinek, hogy érdemes lenne felhagyni a sebnyalogatással és az önfelszalámizással (ez természetesen Ungár Péter pártjára is vonatkozik),

 

és szembenézni azzal a csődtömeggel, amit az elmúlt évek ellenzéki politizálása eredményezett.

 

Ez elengedetetlen ahhoz, hogy felálljanak végre a padlóról és valódi ellenzékként választható alternatívát nyújtsanak. Persze dönthetnek másképp is, de akkor az lenne a tisztességes, ha levonulnának a pályáról, felcsillantva annak a reményét, hogy a „horror vacui”, a vákuumtól való rettegés kitölti a teret, megszüli a „hiányzó hőst” és a dolgok jóra fordulnak. Vagy nem.

 

Az ellenzéki politika megbukott

 

Ungár Péter írásának dicséretes erénye, hogy nem kíméli azt az ellenzéket, aminek ő is aktív részese volt, és nem keresi a mentségeket a nyilvánvaló kudarcra. A helyzet sokszor kíméletlenül önostorozó leírásával alapvetően egyetértek, erre nem érdemes sok karaktert pazarolni.

 

Kimondja, hogy az ellenzéki politika megbukott, a jelenlegi ellenzéki pártstruktúra nem működik, az eddigi módszerek, az eddigi szövetségi politika nem maradhat fenn, az ellenzék káoszt mutatott, ergo új ellenzékre van szükség. Bár rögtön hozzáteszi, hogy nem feltétlenül kellenek új pártok (ezen az állításon már lehetne rugózni egy kicsit). Azt javaslom, hogy ezeket az állításokat tekintsük olyan premisszáknak, amelyek további bizonyítást nem kívánnak és legyen ez a közös gondolkodás kiindulópontja.

 

Ungár nagyon helyesen azt mondja, hogy nem magyarázni kell a kudarcot, hanem az okokat keresni.

 

Innentől azonban nagyon sok a vitatható, vagy egyértelműen téves állítás az írásban.

 

Nem mutattak hiteles alternatívát

 

Ungár szerint az ellenzék az elmúlt négy hónapban pontosan azt csinálta, mint április 8-a előtt. Ebből annyi igaz, hogy az ellenzéki pártok a megújulásnak a legparányibb jelét sem mutatták, de valójában most sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a választások előtt. Bár a korábbi ellenzéki politizálás is bőven bírálható,

 

a harakirinek és a teljes eljelentéktelenedésnek a folyamata csak a választások után teljesedett ki.

 

Ungár is hivatkozik az időközi választások eredményeire, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az ellenzék most a választásokon mutatott gyenge teljesítményt sem képes megközelíteni. Az ellenzék tehát nem pontosan azt csinálja, mint április előtt, vagy ha igen, akkor még annál is sokkal rosszabbul, mint a választások előtt. 

 

Az Orbán vagy Európa szembeállítás nem azért volt sikertelen, mert eleve rossz keretezés, hanem azért, mert az ellenzék pártjai képtelenek voltak felmutatni hiteles alternatívaként Európát vagy bármi mast. A dolog fordított Midász királyként működött: nem mindenből arany lett, amit megérintettek, hanem pont fordítva, minden elromlott, amihez hozzáértek. Ennek a valódi okairól kicsit később.

 

Aki a célokkal egyetért, az eszközzel is

 

Ungár szerint migrációügyben nem szégyen egyetérteni a Fidesszel. Ez részben ízlés, részben világnézet kérdése, de hogy nem hasznos, az bizonyos. A Jobbik alapvetően, az LMP felemásan egyetértett a Fidesz migrációs politikájával, ez mégsem hozott túl sok sikert számukra. Ebben a műfajban a Fidesz verhetetlen, ráadásul ebben teljesen egyetérteni azt jelenti, hogy az adott párt nem csupán a menedékkérők befogadásának elutasításával ért egyet, hanem ennek a politikának a legfontosabb jellemzőivel is.

 

Azaz a menedékkérőkkel szembeni embertelen, durva bánásmóddal (a télvíz idején felállított körmendi fűtetlen sátortáborral, az éheztetett menedékkérőkkel, a durva bánásmóddal, bántalmazással) valamint a menedékkérőkkel szembeni gyalázatos gyűlöletkeltéssel és az EU-ellenes, valamint Soros György elleni hecckampánnyal.

 

Nincs à la carte Fidesz migrációs politika: nem lehet csak a célokkal egyetérteni, mert azokhoz szorosan hozzátartoznak bizony a nemszeretem eszközök is.

 

Összemosták a bevándorlást és menekültügyet

 

A Fidesz erőfölényét tökéletesen kihasználva nagyon sikeres volt az ellenzék lejáratásában: ennek bizonyos elemei még Ungár írásában is visszaköszönnek. Az Együtt kivételével nem volt egyetlen ellenzéki párt sem, amelyik valójában bevándorláspártinak nevezhető lett volna. A Jobbik teljes mértékben elutasította a menedékkérők befogadását, de a többi párt is ellenezte a korlátlan és ellenőrizetlen bevándorlást.

 

Tehát teljes mértékben hamis volt az a Fidesz által terjesztett beállítás, hogy itt a bevándorlásellenes és bevándorláspárti erők álltak szembe egymással.

 

Arról nem is beszélve, hogy a propaganda egybemosta a bevándorlás és a menekültügy kérdését azzal, hogy nemes egyszerűséggel minden menedékkérőt bevándorlónak tekintett.

 

Szerintem félrevezető az az állítás is, hogy az ellenzék hibázott, amikor hagyta, hogy a migráció kérdésére szűküljön le a magyar politika. Ez azt sugallja, hogy az ellenzék nem ismerte fel az ebben rejlő veszélyeket és maga is tehet róla, hogy ez így történt. Valójában egyik ellenzéki párt részéről sem tapasztaltam, hogy erre szerették volna leszűkíteni a belpolitikát, sőt.

 

Csakhogy volt egy népszavazás, ki tudja hány konzultáció, óriásplakátok, mindenhonnan áradó kormánypropaganda, és ezzel szemben valóban tehetetlen volt az ellenzék. Még azt a Jobbikot is sikerült migránsbarátnak beállítani, akik elsőként javasolták a kerítés felállítását és az akkori alelnökük, Toroczkai László rendszeresen portyázott a határon menedékkérőkre vadászva.

 

A nemzetállami vezetők büntethetőek

 

Nagyon leegyszerűsítő az az állítás, hogy az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot. Az EU legfontosabb döntéshozó szervének, az Európai Tanácsnak az elnöke ugyan a néppárti Donald Tusk, de neki vajmi kevés jogköre és hatalma van egy ilyen súlyú probléma kezelésére.

 

A migrációs válság nem az absztrakt EU, hanem a döntéseket hozó nemzetállami vezetők kudarca.

 

Az EU néppárti vezetői közé tartozik egyébként Orbán Viktor is, és neki is jócskán szerepe volt abban, hogy az EU döntésképtelennek bizonyult. A valódi ok az egyes nemzetállamok eltérő érintettségében, érdekeiben és kompromisszumképtelenségében rejlett.

 

Nehezen tudom értelmezni azt az állítást, hogy az EU vezetésének nem volt igaza, és ezért büntetést érdemel a magyar állampolgároktól. A Tanácsnak, tehát az EU vezetőinek a mai napig nincs egységes álláspontja ebben a kérdésben, tehát azt is nehéz állítani, hogy igaza volt vagy nem volt. Arról természetesen lehet értelmes vitát folytatni, hogy Merkel kancellárnak, Orbán Viktornak vagy bármely más vezetőnek igaza volt-e ebben a kérdésben. A kudarcért az egyes nemzetállami vezetők viselnek felelősséget, és majd a saját választópolgáraik, amennyiben nem értenek velük egyet, megbüntetik őket.

 

A magyar állampolgároknak nincs lehetőségük más nemzetállamok vezetőit megbüntetni.

 

Esélytelen lúzerek

 

Ungár idézi John Gray tételét, miszerint jóléti állam, liberális demokrácia és nyitott határok egyszerre nem működnek. Ezzel nem vitatkozom, de ez a nyugati társadalmak dilemmája. Nálunk a jóléti társadalom és a liberális demokrácia zárt határok mellett sem működik, ennek persze nem  a zárt határok az okozói, de azért érdekes összefüggést rejt az, hogy ahol nincs jólét és liberális demokrácia, ott igen gyakran zárt határok vannak. A jelenlegi magyar migrációs politika alternatívája nem a nyitott határok gondolata, ezt tudomásom szerint senki sem szorgalmazza, hanem a korlátozott és ellenőrzött bevándorlási politika.

 

Itt érkeztünk el Ungár írásának legfontosabb üzenetéig: új ellenzékre van szükség. Ebben maradéktalanul egyetértünk. Ez az új ellenzék csak akkor lesz sikeres, ha fel tudja számolni a jelenlegi ellenzék két legsúlyosabb problémáját: a hitelességi deficitet és az erőforráshiányt. A jelenlegi ellenzéki pártok, külön-külön és együtt is olyan állapotban vannak, hogy erre nem sok esélyük van.

 

A jelenlegi ellenzéknek nem elsősorban az üzenetével van gond, hanem azzal, hogy kevesen hiszik el neki, hogy ezt őszintén gondolja, és képes is megcsinálni.

 

Esélytelen lúzereknek tűnnek, akik bármit ígérhetnek, úgysem lesz belőle semmi. A hitelességgel az a probléma, hogy nagyon könnyű elveszíteni és szinte lehetetlen visszaszerezni. Ehhez jön még az ellenzék krónikus erőforráshiánya. Ez nem csupán anyagi eszközök hiányát jelenti, hanem a hadrafogható, lelkes tagság, aktivisták hiányát, szellemi holdudvar hiányát, saját vagy velük rokonszenvező média hiányát és természetesen szponzorok, támogatók hiányát is. Mindezt tetézi az ellenzéki oldal töredezettsége, a belső viszályok, a kicsinyes rivalizálás, a világos stratégia nélküli sodródás.

 

Orbán ellentéte kellene

 

Nehéz ebben a helyzetben optimistának lenni, de aki nem az, az jobb, ha felhagy a politizálással. A helyzetnek kétféle pozitív megoldása lehet. Az egyik, hogy valamelyik párt képes átlépni a saját árnyékát, megtalálja a megoldást a hitelességi deficitre és az erőforráshiányra és az ellenzéki térfél domináns erejévé válik, hasonlóan ahhoz, ahogy a Fidesz a saját térfelén vált azzá (ennek őszintén szólva én nem sok jelét látom jelenleg).

 

A másik pedig, hogy kívülről érkezik egy új szereplő, párt vagy mozgalom, amely eleve hiteles erőként jelenik meg és ernyőként képes integrálni az ellenzéki pártokat vagy legalább a szavazóikat. Egyelőre a második opció körvonalai sem látszanak.

 

Ungár Péter azt javasolja nekünk, hogy hagyjunk fel a politikai Messiásvárással, mert nincsenek politikai megváltók. Ebben bizonyára igaza van, ugyanakkor a mai mediatizált politika erősen perszonifikált, nem működik vezető személyiség nélkül.

 

Ahogy a Fideszt is nehéz elképzelni Orbán Viktor nélkül, úgy egy sikeres, hiteles alternatívát is valakinek meg kell testesíteni a választók szemében.

 

Nem Messiásról beszélek és nem is második Orbán Viktorról, hanem sokkal inkább az ő ellentétéről, azaz egy integratív, inspiráló, hiteles politikai vezetőről, akit a Max Weber által elengedhetetlennek tartott felelősségérzet és jó szemmérték jellemez. Talán erre gondol Ungár is, amikor a mértékletességről beszél.

 

Elismerem, hogy attól, amiről az imént beszéltem, még nagyon messze vagyunk. Ungár Péter vitacikkének az a legfőbb érdeme, hogy egyáltalán elkezdünk beszélni róla. Minden hosszú út egy kis lépéssel kezdődik.

 

Most ennél az első kis lépésnél tartunk.

 

A szerző a Liberálisok külpolitikai szakértője, Ungár Péter hétfői írására reagált.

Te is válaszolnál a cikkre? Vitatkoznál vele? Helyes! Tedd az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Azonnali mindig közép-európai lapként tekintett magára, az eszme azonban nem csak Budapesten van jelen. Indul a nagy trianoni szomszédvita!

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Egyszer már biztosan, ezt maga a belarusz belügyminisztérium közölte. Egyre több kép és videó is előkerül az őrizetbe vett tüntetőkkel szembeni rendőri brutalitásról.

Harmadik nap is folytatódtak a tüntetések Belaruszban. A tüntetők ezúttal jóval decentralizáltabbak voltak, este hattól pedig lekapcsolták a teljes belarusz internetet.

Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?

HC Strache úgy indulna Bécsben saját listával, hogy azt se tudni róla, bécsi lakos-e egyáltalán. Ha Strachét kizárják a versenyből, akkor a Stache-párt óv, ha nem zárják ki, akkor meg a volt pártja teszi ezt.

A hét kérdése

Nem csak a Balatonnál magasabbak a szokottnál az árak, a horvát sajtó a dalmáciai árakon háborog. Szavazz: te fizetnél 1000 forintot érte?

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás