+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. augusztus 19. vasárnap, 13:33
Mi lenne, ha tényleg maszkos igazságosztók jelentek volna Amerika utcáin a harmincas évek elején? Miért vesz fel valaki jelmezt, és kezd járőrözni az éjszakában? És miért lesz ettől egy emberi roncs? Tíz év után újra megjelent magyarul Alan Moore és Dave Gibbons klasszikus képregénye, a Watchmen.

Az elmúlt években látványosan fellendült a hazai képregénykiadás, csak kapkodjuk a fejünket: az eddigi is működő hazai kiadók mellett párhuzamosan fut a DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény és a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény kiadása a két nagy amerikai kiadó legfontosabb történeteivel, beindult Alejandro Jodorowsky és Moebius szintén klasszikusnak számító Incal című sorozatának hazai kiadása, hamarosan pedig érkezik az egyik legnépszerűbb, most futó sorozat, a Saga is a hazai polcokra.

 

Mindemellett pedig az eredetileg képregénykiadással induló Fumax is visszatért a gyökereihez: tavasszal Neil Gaiman klasszikus Sandman-univerzumából adtak ki egy gyönyörű gyűjteményes kötetet; újraindították a Sin City-kiadványokat, ősszel pedig Conan-történetek mellett érkezik illetve a V mint vérbosszú, Alan Moore képregénye, ami magyarul még sosem jelent meg.

 

A nyár közepén pedig Alan Moore másik klasszikusa, a Watchmen jelent meg.

 

Még mindig Nixon az elnök

 

A nyolcvanas évek közepe, Amerika: már két nemzedéknyi álarcos igazságtevő tűnt fel, küzdött meg a bűnözőkkel, majd vonult vissza. Az első generáció végét az okozta, hogy kimentek a divatból, a másodikét pedig az, hogy 1977-ben a rendőrök sztrájkja nyomán rendeleti úton tiltották be a működésüket.

 

Eközben a harmadik világháború még úgy is fenyeget, hogy az egyetlen valódi szuperképességekkel rendelkező hős, Dr. Manhattan az amerikai kormány szolgálatában áll. Ráadásul ebben a világban az USA győzött Vietnámban, az elnök pedig még mindig Richard Nixon.

 

Valaki pedig vadászni kezd az egykori maszkos hősökre.

 

Ebből az alapállásból indul el Alan Moore mára klasszikus képregénye, a Watchmen, ami idén nyáron új, keménytáblás kiadásban jelent meg a Fumax kiadónál.

 

A mű – sok más klasszikus képregénnyel ellentétben – nem ismeretlen itthon: korábban három kötetben jelent meg a Cartaphilus gondozásában 2008-2009-ben, nyilván nem függetlenül attól, hogy 2009-ben bemutatták a történetből készült filmet is, amit Zack Snyder rendezett.

 

Az újrakiadás azonban nagyon is időszerű, egyrészt azért, mert a tíz évvel ezelőtti példányokhoz manapság nehéz hozzájutni, másrészt azért, mert az eltelt évtized alatt a képregényhősök a mainstream részévé váltak. 

 

Így még többek számára érdekes lehet az a szuperhős-dekonstrukció, amit Moore végigvisz.

 

Ki őrzi az őrzőket?

 

A mű központi története tulajdonképpen nem is érdekes. Nyilván van egy rejtély, annak pedig lesz egy megoldása, ami most, a második olvasás után is teljesen banálisnak tűnik: csak megérzés, de talán Moore ezzel is trollkodni akart egy kicsit. De tegyük is ezt félre.

 

Sokkal érdekesebb ugyanis az a komótos precizitás, amivel a tizenkét részes történet gyakorlatilag teljesen szétszedi a szuperhősök lelki világát.

 

A Watchmen alternatív idővonalán ugyanis a maszkos hősök képregényes feltűnése után, tehát a harmincas évek végén ténylegesen megjelennek Amerika utcáin a maszkos igazságtevők. Szuperejük nincs, csak egy jelmezük, a puszta öklük és esetleg pár ügyes technikai megoldásuk, de üldözik a bűnt.

 

 

Ahogy halad előre a nyomozás, illetve ahogy egyre több háttéranyagot kapunk az egyes részek végén, egyre többet tudunk meg erről az első, Percrekészek nevű hőscsapatról. Van köztük rendőr, aki kevésnek érezte azt, amit hivatalosan meg tud tenni, ezért Éji Bagoly néven kezdett el járőrözni az utcán; de ott van köztük Dollárbankó, akit marketingfogásként egy bank szponzorál, vagy a Selyem Kísértet, akit egy ügynök futtat, és gyakorlatilag úgy tekint az egészre, mint egy modellkarrierre.

 

Ők inspirálják aztán a hősök második generációját, akik között ott van a második Éji Bagoly, aki tulajdonképpen egy Batman-parafrázis (paródia?), vagy a noir-nyomozók világát felidéző, időközben megkattant Rorschach – de ott van az egyetlen valódi szuperképességekkel rendelkező figura, Dr. Manhattan is, aki egyre inkább elveszíti érdeklődését az emberek iránt.

 

A végső kép teljes mértékben kiábrándító.

 

Moore részletes karaktertanulmányokat tár elénk azzal kapcsolatban, hogy miért vesz fel valaki egy maszkot és kezdi üldözni a bűnt, aztán hogyan csömörlik meg, lesz alkoholista, őrült, vagy hogyan áll éppen az állami propagandacélok szolgálatába. (Hasonló, bár minden ízében magyar dekonstrukciót egyébként Juhász Viktor készített a szuperhősökről A Rádiumember magányossága című novellában, ami az Átjáró magazinban 2003-ban, az SFmag 10 antológiában 2012-ben jelent meg.)

 

Ez az egész pedig nyilván úgy lesz igazán érdekes, ha párhuzamba állítjuk azokkal a fiktív szuperhőstörténetekkel, amelyek évtizedek óta velünk vannak. Persze ezeken a kánonokon belül is folyamatos az igény a szuperhős-szerepkörök felülvizsgálatára és az erkölcsi mélyfúrásokra, és számos csodás mű el is készült ezzel az alapállással.

 

A Watchmen azonban a Moore által készített, teljesen új karakterekkel ki tud lépni ezekből a kánonokból, el tud vonatkoztatni az egyes hősökre évtizedek alatt rárakódott jelentésrétegektől, illetve az érzelmi kötődéstől. Ezzel pedig gyakorlatilag sokkal közelebb tudja hozni a való világhoz ezeket a kérdéseket.

 

Most kell ebből filmet csinálni

 

Éppen ezért kár, hogy a Watchmenből a nagy képregényfilmes aranykor hajnalán készült filmes adaptáció; és ezért lehet jó, hogy a közeljövőben sorozat készül belőle.

 

2009-ben, Zack Snyder filmjének megjelenésekor már rég benne jártunk a képregényfilmes felfutás első fázisában: kint voltak már az Pókember- és az X-Men-filmek, megvolt Nolan első két Batman-filmje, éppen elindult a Marvel filmes univerzuma. De még közel sem jártunk ahhoz, hogy a legnagyobb blockbuster-sikereket évről évre a szuperhősök adják.

 

Ezeken a filmes univerzumokon belül ugyanúgy megjelenik nyomokban az önreflexió, mint a klasszikus képregényes kánonokban (gondoljunk csak az Amerika Kapitány: Polgárháborúra, a Deadpoolra, vagy a Thor: Ragnarökre), de a szélesebb közönség számára most lehetne csak igazán érdekes a Moore-féle dekonstrukció, hiszen most van meg hozzá a megfelelő kontextus.

 

Kérdés, hogy a Damon Lindelof-féle, HBO-nál készülő sorozat – ami nem egyenes adaptáció lesz – mit tud majd ebből megragadni.

 

Annyi biztos, hogy amíg ezt megtudjuk, érdemes kézbe venni az eredeti képregényt, ami úgyis mindig jobb lesz bármiféle adaptációnál.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlésben politizáló Kulcsár Gergely jelezte: a Jobbik-elnökség felszólítása ellenére sem mond le.

Új sorozat indul az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.

New Yorkból nézve az évtized legfontosabb jelensége, hogy egyre több minden választ el minket egymástól, miközben a klímaválság ügye mégis nemzetközi tüntetéshullámot tudott kiváltani.

A magyar politikatörténetben először indul magyar párt politikusa külföldi választáson, külföldi pártszínekben – és rögtön kettő is!

Az új bevándorlási szabályok első részletei alapján egy egész magyar iparág fog megszűnni, a britek pontrendszert találtak ki ahhoz, kit engednek be magukhoz dolgozni.

Elvileg Gyurcsány, majd a Pesti Srácok Youtube-csatornája letiltása miatt akár egy platformra is kerülhetnének, de a DK szóvivője eloszlatta a nagykoalíció reményét.

Milanović elnöki beszédében az egységet hangsúlyozta, bár korábban Horvátország minden szomszédjával sikeresen összeveszett. Milyen elnök lesz?

A hét kérdése

Az egykori playmate már sokszor és sokfélét nyilvánult meg a politikában, most pedig dönthetsz, melyik a kedvenc aranyköpésed tőle.

Azért ide elnéznénk

Február 20-án Szántó Rita filozófus tart előadást az Aurórában, hogyan is használható ma az ókori sztoikus filozófia.

Piac-e a világpiac? Magántulajdon-e a cégbirodalom? Fennmaradhat-e a demokrácia és a jogállam piacgazdaság nélkül? Létezik-e „harmadik út"? Február 21.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás