Donald Trump, a magyarok új barátja?

Az amerikai elnök külpolitikájának az utóbbi időben hangsúlyos eleme az oroszok, a kínaiak és az EU elleni szimultán fellépés. Ezek mindegyike indokol bizonyos fokú közeledést Orbánhoz. Elmondjuk, miért közeledik az USA Magyarországhoz, és mi hasznunk lehet nekünk ebből.

Tegnap megjelent egy hosszas cikk a New York Times-ban arról, hogy a Trump-kormány felmelegíti a magyar kapcsolatokat, amelyek akkoriban hűltek ki, amikor Hillary Clinton külügyminisztériuma (és annak a mi fogalmaink szerint „balliberális” vezetői) elfordultak Orbántól.

A magyar sajtó egy része ezt úgy adja elő, hogy kész, innentől kezdve druzsba van, idő kérdése, hogy mikor fog a ferihegyi betonon smárolni Orbán Trumppal, mint tette azt annak idején Kádár akkori nagy barátunkkal, Brezsnyev elvtárssal.

Tényleg így van ez? Nem.

A cikkhez már tegnap este is azt írtam a New York Times oldalán kommentárként, hogy

Nyilván volt a mostaninál bővebb és mélyebb már az együttműködés, de Magyarország a NATO-tagja, ebbéli kötelezettségei jelentős részének eleget tesz. Tagja minden olyan nemzetközi szerződésnek és szervezetnek, ahova az amerikai szövetségi rendszer belső köréhez tartozó államok be szoktak lépni. Ezen az sem változtat, hogy Orbánnak autoriter hajlamai vannak, vagy elnyom valakit.

Visszaszerezni a terepből valamit

Az a hatalom, amely nem ápolja a kapcsolatot a szövetségeseivel, elveszti a kapcsolatait. Az USA esetében is majdnem ez történt, egy fontos közép-európai országban a német és az orosz befolyás jelentősen erősebb, mint az amerikai – és feljövőben a kínai is. Mindez jelentős részben azért, mert az amerikai külügy infantilis módon duzzogott Orbánnal szemben.

Orbán pedig kiváló politikai érzékkel bíró politikus, és minden bizonnyal van a környezetében az amerikai ügyeket ismerő ember is. Ha pedig ez így van (így van) akkor látniuk kellett, hogy Amerikának az eltávolítása nem áll érdekében, sőt, talán hatalmában sem. Persze Budapestre érkezhetett volna Jason Bourne, de vannak a világnak olyan részei, ahol Jason Bourne érkezését illik néhány kormánnyal (rögtön elsőnek a némettel) egyeztetni.

A duzzogást meg Orbán kibírta, ahogy kibírta az EU részéről érkezőt is. Az meg, hogy Vida Ildikó hülyét csinált magából, legyen Vida Ildikó baja.

Ez a korrekció történt meg. Jellemzően nem a Tillerson-érában, hanem már a Trumphoz lojálisabb Pompeo alatt. Meg kellett történnie, két okból is.

Miért történik mindez?

Trump külpolitikájának az utóbbi időben hangsúlyos eleme az oroszok, a kínaiak és az EU elleni szimultán fellépés. Ezek mindegyike indokol bizonyos fokú közeledést Orbánhoz. Egyrészt le kell valamennyire választani őt az oroszokról, kínaiakról. Másrészt Orbánra egyre több elemző tekint úgy, mint olyasvalakire, akinek jelentős szerepe lehet a közelgő EU-parlamenti választásokon.

Stabil vezető, érdemi ellenzék nélkül, az országában évek óta gazdasági növekedés van, ideológiája pedig hozza azt a nemzeti-euroszkeptikus-bevándorláskritikus vonalat, amely több helyen is sikert ért el Európában. Az ilyen pártok bejutása az EU parlamentjébe elkerülhetetlennek látszik, méghozzá jóval nagyobb mértékben, mint ahogyan most ott vannak. És már nemcsak ezen a viccpárti szinten, ahogy most vannak.

A közeledés Orbánhoz tehát üzenet az EU-nak, egyelőre csak moderáltan, de arról, hogy arra lehet számítani, hogy az amerikai szimpátia emellett a politikai áramlat mellett lesz. Persze nem lehet elvonatkoztatni Trump elnök esetében attól sem, hogy szereti az ilyen „strong guy” politikusokat, de az őt Amerika-szerte híressé tevő valóságshow óta tudjuk, hogy ebből milyen hamar tud jönni a híres „You’re fired!” mondat.

Lesz-e valami gyakorlati haszna ennek a közeledésnek?

Nehéz megmondani. Az biztos, hogy Orbán olyan sok mindent nem tud ajánlani Amerikának. Gazdasági téren szinte semmit. Katonai téren mindig is teljesítettük az amerikai kéréseket. Politikailag talán, de nem szabad elfelejteni, hogy Orbán (és Magyarország) mennyire függ az EU-tól és azon belül Németországtól. A nagy druzsbázást Trumppal nagyon hamar le tudja állítani Berlin, és akkor még nem is beszéltünk az FSZB szakembereiről. Rövid az a póráz.

Annyi mindenképpen kijön a dologból, hogy Orbán látványos külpolitikai sikert tud felmutatni, az EP-választási kampányban ez jól jöhet.

Ebben Orbán partner lesz, mert úgy gondolja, hogy a Mutti úgyis mindig csak a szemét vonja össze, ha rosszalkodik. Legalábbis eddig mindig így volt. Igaz, eddig így volt az is, hogy Amerika nem a barátunk.

A dolgok változnak.

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, lájkold be!