+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Isztin Péter
2018. augusztus 14. kedd, 09:04
Bár már rég nem kell naphosszat ekét tolni, a nemi szerepekkel kapcsolatos normáink még erre az időre nyúlnak vissza. Pedig az a családon belüli munkamegosztás, ami egykor előnyös volt, nem biztos hogy előnyös manapság is.

Mit taníthat nekünk az eke a genderről? Igen, a genderről, mert azt gondolom, hogy a jelenlegi történetben  az állami önkény vs. akadémiai szabadság fontosabb kérdés, mint az, hogy az önkény milyen szakot érint, de ha már téma, beszéljünk a genderről is. És igen, nem tévedés, az eke.

 

Az elmúlt évek nemi szerepekkel kapcsolatos kutatásai közül számomra az egyik legkérdekesebb Alberto Alesina, a Harvard Egyetem sokoldalú közgazdászának és társainak 2013-as tanulmánya volt: különböző etnikai eredetű csoportok nemi szerepekkel kapcsolatos vélekedéseit és gyakorlatát vizsgálták, és azt találták, hogy azok, akiknek az ősei a mezőgazdasági munka során intenzívebben használták az ekét, „hagyományosabb” nézeteket vallanak a nemi szerepekről. Például nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy a nők elsődleges feladata a gyermeknevelés és más háztartáson belüli tevékenység elvégzése.

 

Ilyen közösségekben a nők ennek megfelelően kisebb részben vállalnak munkát és vállalnak politikai tisztségeket, mint más közösségekben. Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből az eredményből? A szerzők azt a hipotézist látják kutatásuk által bizonyítottnak, hogy a

 

mezőgazdasági termelési formák befolyásolják a nemi munkamegosztást és ezen keresztül a nemekkel kapcsolatos társadalmi normákat.

 

Ami most következik, azok az én erre épülő személyes következtetéseim, tehát elképzelhető, hogy mások máshogyan értelmezik az eredményeket – figyelembe véve azt is, hogy egyetlen tanulmányról van szó, amelynek azonban nagy illusztratív értéke van.

 

Az egyik tanulság, amit a magam részéről megfogalmaznék az, hogy a „hagyományos” nemi alapú munkamegosztás nem a nők elnyomásából származott (még ha korrelált is vele) és nem is azt szolgálta, hanem komparatív előnyökön alapuló (adott korlátok mellett) hatékony specializációt jelentett. Miért gondolhatjuk ezt így?

 

Térjünk vissza az ekére 

 

Miért lehet, hogy az ekét intenzívebben használó társadalmak a mai napig hagyományosabb nemi szerepekben gondolkodnak? Az eke használata jelentős fizikai erőt igényel, amelyben pedig a férfiaknak van egy (átlagos) előnye. Olyan társadalmakban tehát, ahol a háztartáson kívüli munkavégzés egyik legfontosabb eszköze az eke, a férfiaknak komparatív előnyük keletkezik a háztartáson kívüli munkában, ezzel együtt a nőknek pedig a háztartáson belüli munkában.

 

A nemi szerepek pedig úgy alakulnak, hogy a fiúkat és a lányokat ezen specializációhoz szükséges skillekkel ruházzák fel, vagyis nemi alapú szocializáción mennek keresztül.

 

A közgazdaságtanban a specializációt hatékony dolognak tartjuk, és nincs ez másként a család területén sem: ahogy Gary Becker (jelen szerző egyik legnagyobb intellektuális hőse) érvelt a család közgazdaságtanát megalapozó munkáiban, a családon belüli specializáció még akkor is kialakult volna, ha kezdetben semmi különbség nem lett volna nők és férfiak között, egyszerűen azért, mert hatékonyabb (nagyobb „tortát” eredményez) mindenkinek egy-egy területhez szükséges skilleket felhalmozni és arra koncentrálni, azután pedig a munka gyümölcseit egymás között kicserélni, mint mindenkinek mindenben megpróbálni jónak lenni.

 

A családon belüli specializáció hatékonyságnövelő szerepét támasztja alá az is, hogy amint az azonos nemű párok elkezdenek gyermeket nevelni, ők is elkezdenek valamilyen mértékben specializálódni. A közelmúlt antropológiai irodalma szintén szolgáltat bizonyítékokat a háztartáson belüli specializáció történelmi előnyeire. És hogy miért pont a nők „helye” volt a „konyha”, arra szolgál legalább részben magyarázattal többek között Alesina és társai kutatása. 

 

Ma már nem egyértelmű, hogy kinek kell takarítania

 

Van azonban egy másik, az előzőt kiegészítő következtetés is, amit levonhatunk ekés történetünkből. A 20. század második felére nagy változások történtek a család és a munkapiac területén, különösen ami a nők helyzetét illeti. A technológiai újítások miatt egyre kevésbé lett szükséges sok időt és energiát áldozni a háztartási munkára, és ezzel párhuzamosan megnövekedett a kereslet a női munkaerő iránt.

 

A fizikai erő elvesztette korábbi döntő szerepét a munkapiacon. A munkavégzés egyre inkább humántőke-intenzív lett, vagyis a munkások egyre kevésbé a fizikai képességeikre és egyre inkább a tudásukra kell, hogy támaszkodjanak. Általános jelenséggé vált a válás. A modern fogamzásgátlás pedig lehetővé tette a nők számára a gyermekvállalási döntéseik feletti nagyobb mértékű rendelkezést.

 

Mindezek miatt jelentősen megnövekedett a nők részvétele a munkapiacon, a korábbi szigorú munkamegosztás pedig felbomlott: sokkal kevesebben váltak főállású háztartásbelivé.

 

Ma már nem egyértelmű, hogy egy heteroszexuális házasságban vagy élettársi kapcsolatban kinek érdemes inkább a háztartási munkára specializálódnia, és kinek érdemes többet dolgoznia a piacon.

 

Ehhez képest viszont Alesináék mégis azt találták, hogy évszázadokkal korábbi technológiai tényezők a jelenben is befolyással vannak a nemi szerepfelfogásokra. Vagyis bár a nemi szerepek hatékonyságnövelő tényezők lehetnek, a normák lassan változnak, így azok korlátozóan hatnak az egyénekre, olykor megakadályozva, hogy tehetségüket ott hasznosítsák, ahol az a legnagyobb eredményt hozná.

 

Ez pedig egy öngerjesztő folyamathoz vezethet, ahogyan azt ugyancsak Becker megmutatta: a nők még mindig nagyobb részét végzik a háztartáson belüli munkának, emiatt kevesebb időt és energiát tudnak a piaci munkavégzésbe fordítani, és többet is esnek ki a munkából (például a gyerekvállalás és gyereknevelés miatt), ami miatt átlagosan kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

 

Az, hogy a férfiak várható jövedelme magasabb, a párokat még inkább abban teszi érdekeltté, hogy a nő töltsön több időt a háztartásban, hiszen az ideje kevésbé drága.

 

Ez megint csak a „hagyományos” szerepeket erősíti, és így tovább.

 

Arra, hogy egykoron még „funkcionális” hagyományos nemi szerepek ma hogyan tudnak diszfunkcionálisak lenni, jó illusztráció Marianne Bertrand és szerzőtársai tanulmánya, akik kimutatták, hogy azok a nők, akiknek demográfiai jellemzőik alapján a kereseti potenciálja nagyobb a partnerükénél, nem hogy többet, hanem kevesebbet dolgoznak a munkapiacon, és amennyiben dolgoznak, nem többet, hanem kevesebbet keresnek a férjüknél. Ez azért lehet, mert amennyiben többet keresnének, nagyobb válási kockázattal szembesülnének. A nemekkel kapcsolatos egyes normák tehát visszafoghatják a nők munkapiaci aktivitását.

 

Egyik egyensúlyból a másikba

 

A nemi szerepek átalakítására irányuló mozgalmakat értelmezhetjük úgy, mint amelyek ebből a korábbi egyensúlyból egy másik, a nők számára (és talán a társadalom egésze számára is) kedvezőbb egyensúly felé kívánják átbillenteni a társadalmat. Ezt általában az a követelés kíséri, hogy a (heteroszexuális) párok osszák meg egyenlőbben a háztartási munkát. Azonban ahogyan azt fentebb láttuk, a közgazdaságtan éppen a specializáció előnyeinek figyelembe vételére int bennünket.

 

A gyereknevelésben valóban előnyös, ha mindkét fél kiveszi a részét, de ha valaki például látványosan ügyetlen a házimunkában, nem feltétlenül kifizetődő azt várni tőle, hogy többet végezzen belőle. Akkor tehát azoknak lenne igazuk, akik „visszaterelnék a nőket a konyhába”? Koránt sem.

 

Véleményem szerint inkább azoknak van igaza, akik szerint nem az az igazán fontos, hogy a férfiak végezzenek több házimunkát, hanem, hogy a nők végezzenek kevesebbet.

 

Ma gyakran rossz szemmel néznek azokra, akik kiszervezik a házimunkát a piacra, például dadát fogadnak a gyerekük mellé. Holott a specializáció logikája éppen azt diktálja, hogy ahogy egyre többet dolgoznak a nők a munkapiacon, és ahogy a piaci tranzakciós költségek csökkennek, úgy a korábban a nőkre háruló házimunkát egyre inkább érdemes kiszervezni – specialistáknak.

 

A házimunka kiszervezése egy kutatás szerint boldogabbá is teszi a párokat. Igen, a felfogadott specialisták is többnyire nők, de a specializációval mindenki nyer: a házaspárok/élettársak több időt, amelyet munkára és/vagy szabadidőre fordíthatnak, a potenciális dadák/takarítók/stb. pedig több munkalehetőséget és több pénzt.

 

Persze sokan nem engedhetik meg maguknak a házimunka kiszervezését, azonban akik megengedhetik maguknak, azok számára érdemes könnyebbé tenni azt azzal, hogy nem tekintjük őket emiatt (például) rossz szülőnek. Ha pedig a párok nem tudnak vagy nem akarnak élni a kiszervezéssel, a hagyományos szerepelvárások enyhítése könnyebbé tudná tenni, hogy, amennyiben a pároknak az éri meg, a férfi töltsön több időt a háztartásban, a nő pedig a munkájára fókuszáljon.

 

Ahogy kiinduló ekés történetünk megmutatja, hogy a társadalmi normák gyakran túlélik „szavatossági idejüket”, úgy azt is megmutatja, hogy végső soron a változó körülmények új normákat hívnak életre.

 

Emiatt azt gondolom, hosszú távon érdemes optimistának lennünk azzal kapcsolatban, hogy a nemekkel kapcsolatos normák a társadalom javát fogják-e szolgálni. Addig is gondolkodjunk a genderről többféle nézőpontból is.

 

Jelen cikk nézőpontja és következtetései például valószínűleg nem mindenki tetszését fogják elnyerni – ha azt gondolnám, elég sokan egyetértenek velem, meg sem írtam volna. A legfontosabb mindenesetre az lenne, ha ezekről a kérdésekről a jövőben is lehetne szabadon gondolkodni és vitatkozni. 

 

Isztin Péter többi cikkét az Azonnalin itt tudod elolvasni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy nappal ezelőtt még olyanokat vágott egymás fejéhez Di Maio és Salvini, ami a koalíció végét vetítette előre. Most mindenki szépen lenyugodott.

Persze csak véletlenül, de így is csúnya a baki: az oroszok egy térképet posztoltak, melyen a Krím Ukrajna része, az ukrán külügy gyorsan vissza is vágott.

Az EP-választáson győzni nem tudó teljes ellenzéki összefogás megismétlése helyett külön balos blokkot alkot a posztkommunista SLD, a progresszív Wiosna és az újbaloldali Razem.

Kommunikációs félreértés történt a Jobbik és a Momentum között Pesterzsébeten.

Inkább ellene voltak, mint mellette, az utolsó pillanatban döntött a lengyel kormánypárt: ha nem támogatják, bukott is volna Ursula von der Leyen.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

Fesztivál, szabadegyetem, tábor a Felvidéken július 15-21. között.

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás