Hogy ver át a részeg Juncker, és miért nem fontos Orbán gatyája?

A mai politikát tematizáló legprofibb politikai bulvármémek azért működnek ilyen hatékonyan, mert a helyreigazítás sem hatástalanítja őket. De tényleg az a legfontosabb, hogy miért támolyog Juncker, és milyen gatyát hord a magyar miniszterelnök?

Nagyot megy most a legújabb Juncker-mém, miszerint részegen támogatták volna a NATO-csúcson. A mindig jól értesültek, köztük kiváló mainstream újságírók, gyorsan helyreigazítják az álhírt: isiásza, azaz ülőideg-zsábája van Junckernek, és nem illene gúnyolni őt a betegsége miatt. (Nem mintha az alkoholizmus ne lenne szintén betegség.) 

A bökkenő csak az, hogy az álhír a helyreigazítás után is álhír marad.

Jó eséllyel profi kommunikációs csapatok gyártják az ilyen mémeket, akik tökéletesen ismerik ezeket a mentális mechanizmusokat, és azt, hogy mivel lehet megetetni az emberi agyat. Az okosokat is.

Miért és hogyan vernek át minket?

A gumicsont működési elve nagyjából a következő: bármit is dobnak be épp a kommunikációs tér kellős közepére, azt ott egyesek marcangolni, mások pedig vizsgálgatni kezdik, hogy az álhír vajon mennyiben igaz. Mindkettő hiba, illetve tévedés, mint az hamar evidens lesz.

Nyilván műfajilag sem lehet igaz egy bulvárhír. Ez a lényege: hogy ne informáljon valós problémákról, és mindenki álproblémákkal legyen elfoglalva. Úgy leszünk és maradunk a mindenkori hatalom kutyái, ha a nekünk épp ledobott gumicsontokon rágódunk. Azt hisszük, hogy élesítik a fogainkat és az elménket, pedig valójában pont a rágásról és a lényegbevágó, a hatalom elevenébe hasító harapásról szoktatnak le vele. Meg az emberhez méltó gondolkodásról.

Így történik meg, hogy az EU helyzete helyett Juncker testtartásával, vagy a magyar helyzet helyett Orbán Viktor gatyájával foglalkozunk. A profi politikai mémek egyre fontosabb szerepet játszanak abban, hogy a demokratikus közélet kizárólagosan látszat-demóvá, politikai sitcommá váljon. Ennek nyilvánvaló célja a demokratikus működés rendszerszintű meghekkelése. A posztmodern politikai mémek által uralt látszatdemokráciákban

Illetve csak protokollszinten reprezentál. Olyan, mint egy cégnél a reprezentációs költség. Leírható. De egy cég legalább saját érdekében csinálja a reprezentációt, a politikában viszont a közérdekkel ellentétesen működik.

Mintha az udvari bolondot tennék meg királynak,

amivel persze nem azt üzenik, hogy senki sem irányítja a politikát, csak azt, hogy ehhez immár semmi köze a népnek, a választóknak – ne is nagyon higyjék már el, hogy beleszólhatnak, akár négyévente. Mert legfeljebb csak új sitcom-bohócot, új mémhőst választhatnak, királyt nem. A bohóc nyilván nem a választókat és érdekeiket képviseli, hanem azokat és azok érdekeit, akik a sitcom forgatókönyvet is írják.

Miközben Juncker egész, lobbistákat kiszolgáló politikai ténykedése megkérdőjelezendő lenne, valójában pont az alkoholizmusa és/vagy isiásza még a legemberibb, legszerethetőbben esendő emberi mozzanat benne! A sok NER-csicska most azzal bukik meg a pótvizsgán humanizmusból, hogy pont azért gúnyolják és verbállincselik Junckert – ahogy ellentáboruk Orbánt és gatyáját –, ami még a legemberibb mozzanat bennük: az esendő dolgaikért.

Juncker alkoholistaként még nagy nehezen, meg-meginogva képviselhetné (elvben) az európaiak érdekeit, de a lobbik bábjaként biztosan nem azt teszi. Sajtófotón valójában azt kéne inkább mutatni, ahogy a bolygónkat gyakorlatilag élhetetlenné tevő Bayer (leánykori neve: Monsanto) és hasonló „cuki” cégek támogatják Junckert mint bábjukat – de erről persze nem készül fotó.

Így írja felül, így leplezi a bulvárbotrány a valódi, sokkal nagyobb botrányokat. Ugyanez történik, mikor Orbán gatyájáról szólnak cikkek tucatjai, meg focis félmondatairól, egy ország családi hitbizományba adása vagy a nemzetgazdaságot idegen érdekeknek kiszolgáltató Paks2 helyett.

Egy ideje általánossá váló jelenség, hogy a nagytőke – pardon: a tulajdonában levő tömegmédia – most több fontos vezető posztban is olyan rémes bohócokat szerepeltet főműsoridőben, mint Trump vagy Juncker, illetve Theresa May és Boris Johnson.

Talán azért, hogy az emberek még kilátástalanabbul vessék bele magukat a nihilista fogyasztásba és totális rendszerfüggésbe. Ahogy Juncker – állítólag – az alkoholba.