+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. július 15. vasárnap, 15:10
A mai esti francia-horvát meccset teljes nyugalommal élvezhetjük, a győzelmet ugyanis már tegnap kiharcolták nekünk a belgák. Legyen bármi is a mai játék eredménye: az arany-, az ezüst- és a bronzérem az Európai Unióé és polgáraié.

Az Európai Unióval a hírekben általában mindenféle válságok kapcsán szoktunk találkozni. Ha az egyes nemzetállamok nem akarnak a saját helytelen politikájukért felelősséget vállalni, akkor mindig ott van „Brüsszel”, amire mutogatni lehet. Az Európai Unió azonban nem egy tőlünk független intézmény, akarat, jelenség – hanem olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Hibái, esetlegességei, botlásai az európai népek és vezetőinek hibáiból, esetlegességeiből, botlásaiból adódnak.

 

Manapság leginkább a menekültválság néven ismert virtuális ügy kapcsán szokás az Európai Unióra mutatni, mintha bármiféle válságot jelentene egy félmilliárdos politikai egységnek a lakosságának kevesebb mint egy százalékát kitevő menekülteket és/vagy bevándorlókat befogadni. 

 

Amit menekültválságként elad nekünk a fősodratú európai média, az a virtuális valósággyártás legékesebb példája. A menekültválság nem a menekültekről, nem a kvótákról, nem a határokról, nem az identitásunkról szól – hanem arról, hogy közös hazánk, Európa ellenségei belülről és kívülről egyre sikeresebben próbálják meg elhitetni velünk: térjünk vissza azon nemzetállamiságba, amely Európát politikailag, gazdaságilag és kulturálisan kiszolgáltatná a többi globális „nagytér” – így az USA, Oroszország vagy Kína számára.

 

A menekültválságot meglovagoló európai hazaárulók el akarják venni a hitünket közös hazánkban, Európában. Pedig igen sok okunk van arra, hogy büszkék legyünk az Európai Unióra. Lehetne most sorolni a gazdasági eredményeket (az Európai Unió a világ GDP-jének több mint negyedét adja, míg az USA szintén a negyedét, Kína pedig egytizedét); a kulturális, szociális, jóléti eredményeket.

 

Azonban érzelmi szinten is meg kell ragadni az európai büszkeséget.

 

A világ sporteseményein rendre az élen végez az Európai Unió, a mostani focivébén pedig két EU-s ország küzd az első helyért, miközben a harmadik helyet már tegnap megszerezte az Unió.

 

Természetesen minden politikai egységen belül vannak regionális különbségek. Az Európai Uniónak egyre inkább – ahogy Sebastian Kurz helyesen javasolja – érvényesíteni kell a szubszidiaritás elvét, amely azonban még a legtöbb EU-tagállamban is – például a túlközpontosított Magyarországon – alig érvényesül. Természetesen meghatározóak a regionális kötődések: Németországon belül is másnak szurkol, mást eszik, iszik egy bajor, mint egy hamburgi; Horvátországban is fontos, hogy valaki szlavóniai-e vagy isztriai, és a sor folytatható. Eme identitásoknak éppen az Európai Unió és nem a nemzetállam ad megfelelő keretet.

 

Egy focimeccs esetén is vannak érzelmi, történelmi és egyéb okok, ami miatt valaki inkább fradista vagy vasasos, inkább a Frankfurt Eintrachtnak szurkol vagy a Bayern Münchennek – netán éppenséggel ma este inkább a francia EU-tagállammal van, vagy a horváttal. De az Európán kívüli világ számára sokkal egyértelműbb a helyzet: 

 

ezt a vébét – ahogy a világ számos más, az életünket sokkal meghatározóbb statisztikáját –, már megnyerte az Európai Unió. 

 

Most már csak észre kéne vennünk közös sikereinket – és büszke európai hazafiként védeni meg hazánkat, az Európai Uniót.

 

Éljen hát Európa! Vive la France! Živjela Hrvatska! Ma este önmagunkkal játszunk – és nem egymás ellen. Ez kéne meghatározza az Európai Unió politikai működését és közvéleményét egyaránt.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ha hihetünk az exit polloknak, a 2019-es EP-választás első csatáját a mainstream erői nyerték a szélsőjobbal szemben.

Természetesen a kiesések számára gondolok: 2010 óta harmadszorra kényszerül másodosztályba a focicsapat.

Migránsozás és sorosozás helyett kivételesen a fenntartható fejlődésért aggódnak a még néppárti kereszténydemokraták.

Állítólag az úzvölgyi katonatemető miatt rágott be az RMDSZ, de amúgy is kínos lehet nekik a kampányfinisben a PSD.

Farkas Flóriánék attól tartanak, beilleszkedni képtelen, idegen kultúrájú milliók fenntartására kellene költeni az állami pénzt.

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

A Tanácstalan Köztársaság friss eseményének témája, hogy hogyan építették le itthon a környezetvédelmet.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án vasárnap.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás