Szeged Útikalauz Stopposoknak

Szerző: Pintér Bence
2018.07.14. 08:51

A világ legjobb menzája és piaca, egy sörben pácolt pulled pork, pár szakadt játszótér és egy csodás capuccino: megmondjuk, hova térj be, ha Szegeden jársz.

Szeged Útikalauz Stopposoknak

Kicsit talán kezd unalmas lenni, hogy ha Budapesten az ember elhajít egy kavicsot, akkor bizonyosan egy kézműves hamburgerezőt, egy kraftsörözőt, egy specialty kávézót vagy egy Michelin-csillagos éttermet talál el. Olyan szintre jutott ez a dolog, hogy a 444 egészen konkrétan 444 jó helyet tud ajánlani a fővárosban. Azért ez döbbenetes, szerintem hazudnak.

Az ember azt gondolná, hogy akkor egy olyan helyen, mint mondjuk Szeged, nincs is semmi. Jó, újranyitott a Virág Cukrászda, meg biztos lehet kapni halászlevet is több helyen, aztán heló. Ehhez képest Szegeden a korábban is egészen csodálatos kínálat mellé évről évre nyílnak a jobbnál jobb helyek:

útmutatónkban most a vasútállomástól a város másik végéig, Rókusig ajánlunk pár helyet.

A fine dining és gasztroforradalom híveinek kiszolgálása mellett pedig persze itt van a nosztalgia is: hol kajált az ember, amikor csóró egyetemista volt? Elmondom.

Fine menzaing

Rögtön a vasútállomás mellett található a világ legjobb menzája, én legalábbis nem találkoztam ár-érték arányban hasonló hellyel eddig. A Staféta Étterem közönsége tapasztalataim szerint rendkívül vegyes: az egyetem innen nem messze található Hattyas sori épületegyüttesében dolgozók és tanulók ugyanúgy megfordulnak itt, mint a vasutasok és az építőipari munkások. A 880 forintos áron kínált leves-főétel menü teljes mértékben szinten felüli, a mellé kínált egyéb főételek közül pedig örökké emlékezetes marad számomra a velővel töltött sajt. Ebédidőben néha küzdeni kell azért, hogy beférjen az ember, nem véletlenül.

A vasútállomásnak nekifutó úton továbbsétálva az első körforgalomnál egyrészt megcsodálhatjuk az alsóvárosi ferences templomot, az utca másik oldalán pedig a Kapca Kávézó és Bisztrót, ahová a névvel ellentétben inkább a hamburgerért és a kraftsörért érdemes beugrani, de senkit sem akarok eltántorítani a konfitált libacombtól sem – biztos finom.

A burgerválasztékban az elmúlt években Budapesten kinevelődött kézműveshamburger-guruk egy pillanatig sem fognak csalódni.

Ha lusták vagyunk, akkor Alsóváros nevezetességeivel végezve visszacaplathatunk a villamosig, ami a vasútállomás elől indul a belváros felé. De inkább induljunk el gyalog a Szentháromság úton a központ felé. Innen csak egy egész rövid kitérőt kell tenni bal kéz felé, hogy a bölcsészkart és a Tanulmányi és Információs Központot (azaz a TIK-et) megkerülve beugorjunk egy kifejezetten szuper burekre a Petőfi sugárúton található Burek Pékségben. A kefírt mondjuk külön kell kérni, de állítólag a szerb vendégek is teljesen okénak találják a helyet. (Ennyit arról, hogy főszerkesztőnk szerint nincs jó burekes a városban: talán körül kéne nézni.)

Sör, tej, kávé

Valószínűleg nincs olyan szegedi egyetemista, aki egyetemi évei alatt ne fordult volna meg a dóm közelében található Boci Tejivóban, ami klasszikus tejivós kínálattal és teljesen korrekt árakkal várja a betévedőket még ma is, annak ellenére, hogy közben fölé építettek egy sokcsillagos hotelt. Mindössze egy sarkot kell sétálni a Sugar & Candy cukrászdáig a dóm hátuljánál, ahol süteményt mostanában nem kóstoltam, de a cappucino felejthetetlen. (Rövid emlékeztető: ha az innen egy ugrásra lévő Dóm teret teljes valójában szeretnénk megcsodálni, akkor látogatásunkat időzítsük a Szegedi Szabadtéri Játékok előttre vagy utánra.)

A sörös-hamburgeres helyek mostanában nagyon mennek Szegeden: a Sugar & Candytől visszafelé sétálva a Dugonics téri zenélő szökőkút felé (nem tudom, zenél-e még, én az elmúlt pár alkalommal nem hallottam, a víz mondjuk folyik belőle) találjuk a Fekete ház mögötti udvarban megnyílt Malátát. Itt egyrészről menüzhetünk, másrészről a grillételektől a tésztákon át a viszonylag izgalmas tengeri kajákig sok mindent  megtalálhatunk. Én itt csak egy sört ittam pár éve, de a terasz elég hangulatos.

Ezen a ponton érdemes megállni a zabálásban és a piálásban, és menni egy kört a belvárosban: a Dugonics téri zenélős szökőkutat már említettem, de lehet sétálni egyet a Kárász utcán, betérni Fekete házba vagy a szecessziós Reök-palotába egy kiállításra, megtekinteni a Klauzál tér közepén álló Kossuth-szobrot, meg az erkélyt, ahonnan a nevezett szakállas gazember Szegeden szónokolt toborzókörútján, miszerint „Szegednek népe, nemzetem büszkesége...”

Érdekes módon az én kedvenc belvárosi épületem a mai napig a Szeged Nagyáruház (ismertebb nevén: Nagyá), a maga teljesen táj-, stílus- és jóérzésidegen, ormótlan jelenlétével.

A kisgyerekeseknek egyébként rossz hír, hogy a szegedi játszóterek egy jelentős része eléggé leharcolt állapotban van: a már említett ferences templomnál lévő játszótér nem rossz, de teljes retró, a Nagyáruház hátuljánál elterülő Honvéd tér játszótere pedig totál lepra; egyedül a Tisza-parti Roosevelt tér játszótere vizsgázott jól teljesen szubjektív tesztünkön.

Nemsüti, pulled pork

A zenélős szökőkúttól csak pár lépés a körúton a Süti nemsüti nevű cukrászda, ahol az üzlethelyiségben elképesztően csábító illatok uralkodnak, ami egész jól ellensúlyozza a körút járdájára telepített terasz prózaiságát. Az epres túrótorta korrekt, a vaníliapudinggal töltött, gyümölccsel megszórt kosárka pudingja pedig állítólag nagyon finom (egy két és fél éves mondta, szóval lehet, hogy sarkított, hiszen édes = finom).

A sörös-burgeres vonalon maradva rendkívül üdítően hatott a Széchenyi téri, Városházával átellenben álló Napfény Műterem felfedezése. (Sörszentély – írja a Facebook-névjegy: még szerencse, hogy ezt csak az után olvastam, hogy már meglátogattam a helyet.) A hűvös, hangulatos belső udvar itt is megvan, a sörválaszték széles (bár a melegben hajlamos az ember megállni a meggysörnél), az étlapról pedig azért nehéz választani, mert egyszerre egy tucat tételt kíván meg az ember.

A barna sörben pácolt pulled pork-szendvics elfogyasztása után már nem is azért sajnálom József Attilát, mert harmadnapja nem evett, hanem azért, mert nem ezt ette utána se.

A villamos vonalán továbbsétálva, a bíróság szomszédságában találjuk a klasszikus szerb ételeket kínáló Classic Cafét. Ide legutóbb nem fértünk be, pedig a füstölt sajttal és erős paprikával töltött, héjas sült burgonyával, tejfölös hagymával, ajvárral és lepénnyel tálalt ínyenc pljeskavica olyan fogás, amit több év távlatából is csak elcsukló hangon tudok emlegetni. Ez az étel emlékeim szerint a vajdasági bőségtálon is megtalálható, némi csevappal ésegyéb finomsággal együtt: ez a tál kellő mélységben tárja fel az étterem ízeit.

A körúton kívül

A belvárost övező Tisza Lajos körutat elhagyva sem ér véget a túra: ha tízórait, ebéd utáni levezetést, vagy uzsonnát keresünk, látogassunk el a Mars téri piacra. Tíz évvel ezelőtt még nem feltétlenül jó szívvel ajánlottam volna a környéket, de a piacot pont akkor újították fel, amikor a környékre költöztem 2010-ben. A Csillag Börtön szomszédságában álló tágas csarnokhoz érdemes a Hajnóczy vagy a Gutenberg utca felől közelíteni, ahol útba ejthetjük a zsinagóga – szintén mostanában – felújított épületét is. (A Hajnóczy utcán betérhetünk egy ebédmenüre a Tiszavirág étterembe – a főszerkesztő úr szerint pazar.)

Kevés olyan jó piacot láttam Magyarországon, mint amilyen a Mars téri. 

Érdemes menni egy kört a csarnokban, illetve a Londoni körútra néző szabadtéri részen is, ahol tényleg gyönyörű gyümölcsök és zöldségek sorakoznak fővárosi szemmel nézve döbbenetesen alacsony áron a standokon. A felvásárolt terményeket aztán simán meg lehet mosni a kútnál, és le lehet vele csücsülni a padokra. Aki pedig még ennyit sem szeretne vesződni, az menjen el az oldalsó Irén csarnok végén található, konyhakész termékeket áruló boltba, ahol frissen facsart gyümölcslevek széles választéka várja.

A túra végére egy igazi kuriózumot tartogatok. Kell érte sétálni egy picit kifelé a Kossuth sugárúton (Szeged simán bejárható gyalog), de a lusták felülhetnek a kettes villamosra is, ahol egészen addig kell menni, ahol már panelházakat lát az ember. Az egyik ilyen panel tövében működik a Les Degesz (szóvicc-alert!) nevű tésztázó, ami Michelin-csillagot ugyan sosem fog kapni, de fénykorában igen nyomott áron remek minőségű tésztákat készítettek arrafelé. Egyetemistaként ez volt a fine dining mekkánk, aztán volt egy rosszabb időszakuk, de

helyi kapcsolataink egybehangzó véleménye szerint a hely ismét régi fényében tündököl.

Szeged végső soron olyan, mint Budapest, csak emberléptékű, segwayen és sörbiciklin száguldozó turisták és az idegesítő dombok nélkül. A most felsoroltakon kívül van még kismillió remek hely, szóval mindenki nyugodtan térjen el a javasolt útvonaltól: megéri.

NYITÓKÉP: Pixabay

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek