Hiába beszél ellenük a kormány, Magyarország jogilag jó hely a melegeknek

Jogilag egészen jó helyzetben vannak a melegek Magyarországon, de azért a döntéshozók újra és újra beleverik a melegek fejébe, hogy ők nem olyanok, és soha nem is lesznek olyanok, mint a „rendes” emberek.

A családhoz kell egy nő és egy férfi, és pont elég hozzá egy nő és egy férfi. Ezt Novák Katalin családügyi államtitkár mondta kiváló ütemérzékkel múlt héten szombaton, pontosan egy héttel az idei Budapest Pride felvonulás előtt egy, a Családok éve alkalmából rendezett ökumenikus fórumon. 

amikor azt mondta: stabilan kell állnunk a jövőben is a házasság értéke mellett, mert fennáll a veszély, hogy amikor „egy maroknyi kisebbség jogaiért harcolnak egyesek, elfeledkezünk a többségről”.

Hagyjuk most azt a logikai bukfencet, hogy amikor bármilyen csoport olyan jogokért küzd, ami másoknak már megvan, akkor az mégis miért irányulna a többség ellen, hiszen szó sincs arról, hogy például jelen esetben az azonos neműek házasságának bevezetése együtt járna azzal, hogy a heterók nem mondhatnák ki az igent az anyakönyvvezető előtt. 

Sokak szerint Novák kijelentései homofóbok voltak, az államtitkár maga is pedzegette, hogy hasonló kijelentéseknél el szokott hangozni a homofóbia vádja, de az is világosan kitűnt a szavaiból, hogy ez őt nem igazán érdekli. Sőt: bátorította hallgatóságát arra, hogy beszéljenek a „nyilvánvaló kérdésekről”.

Természetesen mindenki arról beszél, amiről akar. És mindenkinek lehet az a véleménye, hogy a házasság az egy férfi és egy nő hivatalossá tett életközössége, és család legfőbb jellemzője is az, hogy különböző nemű emberek alkotják, és nem mondjuk az, hogy olyan emberek, akik szeretik egymást, és kitartanak egymás mellett jóban-rosszban. Nem gondolnám, hogy önmagában egy ilyen kijelentéstől valaki homofób lesz.

De.

Miközben az államtitkár, a kormány, illetve egyéb közéleti szereplők az azonos neműek házassága ellen érvelnek, plusz üdvözlik, hogy Magyarországon egy jó ideig ilyen biztosan nem lesz, hiszen a kétharmados Fidesz-többség az új, gránitszilárdságúnak nevezett, de néhány év alatt már hétszer módosított alaptörvénybe is beleírta, hogy házasságot csak egy férfi és egy nő köthet, addig

A bejegyzett élettársi kapcsolatot is anyakönyvvezető előtt kötik, ugyanolyan köteléket jelent, ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket keletkezteti, mint a házasság, ugyanúgy el kell válnia a feleknek, ha véget akarnak vetni a kapcsolatuknak. Maga a törvény is épp ezért elég rövid, mert lényegében az van benne, hogy a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni minden olyan esetben, amiről ez a törvény külön nem rendelkezik. 

Ilyen pont egyébként három van: a bejegyezett élettársak közösen nem fogadhatnak örökbe, nem viselhetik egymás nevét és emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárásokban nem vehetnek részt, ami lényegében azt jelenti, hogy nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. 

Ez csak párként nem engedélyezett számukra, egyénileg viszont igen. Ami nyilván álszentség, hiszen az a gyerek, akit egy meleg szülő fogad örökbe, nyilvánvalóan egy meleg pár által lesz felnevelve, csak sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben lesz, mert csak az egyik szülőjéhez fog jogilag kötődni.

De ahogy egy közelmúltbeli hírből kiderült: hiába az egyéni örökbefogadás, az azonos nemű pároknak is jár a GYED, mert gyermeknevelés területén nincs különbség a házasság és a bejegyezett élettársi viszony között. És még a CSOK-ot is igényelhetik!

Álszentség, ugyanakkor szimbolikus is. 

Hiszen mi is a valódi üzenete annak, hogy fontos döntéshozói pozícióban lévő emberek újra és újra, még 2018-ban is elmondják, hogy a házasság meg a család csak egy férfi és nő között jöhet létre, miközben jogi értelemben már most is alig van különbség az azonos nemű és a különböző nemű párok törvényesített kapcsolata között?

Nehéz nem azt gondolni, hogy pusztán annyi, hogy újra és újra nyomatékosítsák és beleverjék a társadalomba, de legfőképp a melegekbe, hogy ők nem olyanok, mint a „rendes” emberek. Hogy bár a jogi helyzetük rendezve van, mégsem lesznek soha úgy elismerve, mint a „rendes” emberek. 

Mindez tehát egy szimbolikus vita.

Épp ezért fontos a Budapest Pride.

Ez is leginkább egy szimbolikus valami. Csak épp a fordítottja annak az álszentségnek és homokba dugott fejnek, mint amit a magyar kormány LMBTQ-témában csinál. Évente egyszer az LMBTQ-emberek közösségként is megmutathatják magukat (és nem, nem bőrtangában vonulgat a tízezres tömeg), hogy jelezzék: „Hahó, itt vagyunk. Mi is vagyunk. Még ha ez nektek nem is annyira tetszik.”