+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. július 3. kedd, 09:13
Ha túl korán kezded, az a baj, ha túl későn, akkor meg az. Ha ki sem adod a kezedből a gyereket, az se jó, de ha bébiszittert fogadsz, akkor meg rossz anya vagy. Túl sokat ítélkezik a társadalom a gyerekvállalással kapcsolatban, ez pedig csak elriasztja a fiatalokat.
– Anyuka hol van? Miért nem ő vigyáz a kisgyerekre?

 

A nevezett kisgyerek az enyém, és éppen egy buszon tartunk a bölcsőde felé egy orvosi vizsgálat után. Süt a nap, kellemes az egész délelőtt, az öreg bácsi pedig mosolyogva szegezi nekem a fenti kérdést, amire hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak. Hol lenne anyuka? Dolgozik. Ő korábban jár, én később jövök, és nekem van olyan rugalmas az időbeosztásom, hogy különösebb átszervezés nélkül el tudom vinni a fiamat orvoshoz. És egyébként is: miért kéne neki vigyáznia a kisgyerekre?

 

Nem is tudom, mit válaszoltam, csak arra emlékszem, hogy utána kissé dühösen sétálok a bölcsi felé, a babakocsit tolva. Egyáltalán nem példa nélküli, sőt, egészen gyakori, hogy kettesben vagyunk – számomra nem volt kérdéses, hogy egy újdonsült édesanyának is éppen annyi privát módon eltölthető szabadidőre van szüksége, mint nekem, újdonsült apukának. Lehet, hogy ez nem általános – fene tudja.

 

Illetve még pontosabban: azért nem tudom, mert nem szoktam kérdezősködni. Mi közöm van hozzá? Mi köze van ehhez ennek a bácsinak? Miért érzi úgy mindenki, hogy bele kell szólnia abba, hogy mások hogyan nevelik a gyerekeiket?

 

Magyarországon ez ugyanis általános: nem csak a tízmillió szövetségi kapitány és miniszterelnök, de a tízmillió anya országa is vagyunk.

 

Szinte mindegy is, mit csinál egy édesanya (vagy egy édesapa) a gyermekével: ha a nő fiatalon esik teherbe vagy inkább harmincon túl; túl kevés gyereket vállal vagy túl sokat; ki sem adja a kezéből a kisdedet vagy bébiszittert fogad; nyilvánosan szoptat vagy nem szoptat egyáltalán; hat hónaposan kezdi hozzátáplálni vagy más stratégiát választ; hordozókendőben viszi vagy babakocsiban; ad neki cumit vagy sem; szíre-szóra felkapja vagy nem kapja fel, ha sír; rászól vagy nem szól rá – legyen bárhogy, mindig akadni fog valaki, aki jobban tudja.

 

A nagyszülőktől, a gyerekorvostól, a védőnőtől még talán – de nem feltétlenül – szívesen veszi az ember a tanácsot; na de beleszól a szomszéd, gyakorlatilag bárki az utcán és a buszon, aztán a többi anya, illetve az egész az internet.

 

„Rossz anya”

 

Aki már megtapasztalta szülőként, hogy milyen élmény a várandósság és születés utáni első pár hónap, az pontosan tudja, hogy még akkor sem egyszerű a helyzet, ha senki sem próbál a partvonalról beleszólni az életébe. Az első gyermek várása, majd gondozása embert próbáló, kiakasztó, lelkileg és fizikailag is kimerítő feladat. Folyamatosan aggódunk, hogy jól csináljuk-e a dolgokat, vagy sem, igyekszünk a legkisebb részletekre is fokozottan figyelni.

 

És akkor olyannal jön mondjuk a háziorvos – szintén megtörtént eset –, hogy anyuka ugye majd visszafesteti a haját, ha megszületik a kisbaba.

 

Hogy mi köze a hajban lévő színes csíknak ahhoz, hogy milyen anya lesz valaki? Röviden szólva: semmi. Hosszabban kifejtve pedig megint csak arról van szó, hogy az édesanyákkal szemben gyakran teljesen felesleges, irreális, vagy éppen egymásnak ellentmondó elvárásokat és szabályrendszereket támaszt a társadalom – legyen a megszólaló éppen az orvos, egy járókelő, vagy egy családtag.

 

Még súlyosabb a helyzet az interneten, ahol egyes Facebook-csoportokban a politikai vitafórumok legszennyesebb hagyományait megszégyenítő vehemenciával esnek egymásnak akár az édesanyák is. Olyan egészen ártatlan témák váltják ki a legsúlyosabb verbális zaklatást, mint hogy ki hogyan áll neki a hozzátáplálásnak, vagy hogy éppen milyen hordozóban cipeli a gyerekét. Ha valaki elköteleződik egy irányzat mellett, annak gyakran kérlelhetetlen apostolává válik, és kiátkoz bárkit, aki akár csak egy betűnyit eltér tőle.

 

Mindenki tudja a tutit, és mindenki szükségét is érzi, hogy meggyőzze a másikat a maga igazáról: ha pedig ez nem megy, akkor a földbe döngölje, szélsőséges – de igen gyakori – esetben „rossz anyának” titulálja a másikat. Ezt a konkrét jelzőt tulajdonképpen bármi, és bárminek az ellentéte kiválthatja a különböző „szakértőkből”. Az ehhez hasonló kéretlen megjegyzések tényleg a legnehezebb időszakban érhetik azokat a szülőket, akik tanácstalanok egy adott ügyben, és tájékozódni akarnak.

 

A Mindent Megváltoztató Esemény

 

Minden gyereknél más megoldás működik, ráadásul a különböző generációk között eltelő időszakban változik az orvostudomány álláspontja egy sor kérdéssel kapcsolatban. Miközben valószínűleg száz éve is különféle iskolák léteztek a babagondozás területén, ezek az iskolák általában nem találkoztak egymással: családon belül öröklődtek, és fejlődtek, változtak a praktikák.

 

Manapság azonban ezek az iskolák az interneten könnyedén találkozhatnak és ütközhetnek, miközben sokakban fel sem merül, hogy akár az is előfordulhat, hogy igaza van neki is, meg annak is, akivel vitatkozik. Ugyanez igaz az interneten túl az utcára is: az engem megkérdező bácsinak bizonyára furcsa, hogy egy édesapát kettesben lát egy kisgyerekkel, miközben ez nekem teljesen természetes.

 

Az mindenesetre tény, hogy az édesanyák ténykedésébe úgy pofázik bele boldog-boldogtalan, mintha nem egy felnőtt, szuverén, döntésképes nővel, hanem egy kisgyerekkel próbálna megértetni valamit. Többek között ez a hozzáállás is közrejátszik abban, hogy a gyerekvállalás a most termékeny generációk, főleg a nők számára nem az élet egy egyszerű, átlagos, örömteli, megszokott eseménye lesz, hanem egy Mindent Megváltoztató Esemény, amit minél távolabbra érdemes kitolni.

 

Persze a gyerekvállalás valóban egy mindent megváltoztató esemény, de csak így, kisbetűvel; olyan tapasztalat, amelynek vannak egyértelműen negatív vonásai, pozitív vonásait pedig a banális általánosságokon kívül („de cuki a kis lábikája!”) nehéz átadni olyanoknak, akiknek még nincs gyereke.

 

Ha a kormány a demográfiai adatok javítását valóban célul tűzi ki, akkor a gazdasági ösztönzők mellé muszáj, hogy – elnézést a képzavarért – újra szexivé tegyék a babacsinálást.

 

Nem a nemzethalál vizionálásával kell még több terhet rakni a fiatalok vállára, hanem még kényelmesebbé és gördülékenyebbé kell tenni, hogy az anyák otthagyhassák a munkájukat, majd visszatérhessenek hozzá; még könnyebbé kell tenni, hogy az apák nagyobb részt vállaljanak a gyereknevelés kezdeti szakaszából is, és erre ösztönözni is kell őket.

 

Arról kell tehát meggyőzni egy vagy két generációt, hogy a gyerekvállalás családi adókedvezmény és CSOK nélkül, egészen egyszerűen, önmagában is király dolog. Ehhez pedig teljesen más stratégiára van szükség, mint amit jelenleg a kormány mutat.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Úgy tűnik, a Vatikán azért nem ölt bele túl sok energiát az eddigi legmodernebb termékének fejlesztésébe.

Michael Gove szerint Boris Johnson halasztási kérelme semmit nem jelent, és a kormány tervei változatlanok.

Miután Salvini 2018 tavaszán elárulta a többi olasz jobboldali pártot az Öt Csillag Mozgalommal való kormányzás kedvéért, most, hogy kitaktikázta magát a hatalomból, azok békejobbot nyújtottak neki.

Egyelőre az élettani hatásait tesztelték az eddigi leghosszabb repülőútnak, ráadásul rakomány és csomagok nélkül indult a gép.

A KDNP-s Aradszki András szerint ha az új ellenzéki polgármester, Csőzik László bocsánatot kér, akkor azzal bizonyítja jó szándékát.

Kína hivatalosan még csak nem is jelezte, miért halasztják el a Volt egyszer egy Hollywood című film premierjét.

Ha jogerős lesz az illetékes területi választási bizottság döntése, november 10-én kell ismét szavazniuk a jászberényieknek.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás