Végigtekeregjük a ma 150 éves MÁV leghosszabb viszonylatát, kövesd élőben!

Rossz hírrel zárunk

Szerencsésen megérkeztünk, zárjuk a MÁV 150. születésnapjának szentelt napot. Köszönet mindenkinek, aki követett bennünket! 

És egy rossz hír a végére: Magyarország leghosszabb viszonylata mégsem a Tekergő gyorsvonat Tapolca és Záhony között, hanem a Keszthely-Záhony között közlekedő Aranypart expressz. Az 6 km-rel hosszabb.

Pár lépés csak Európa

Perceken belül belül megérkezünk Európába, pontosabban a záhonyi Európa térre, ahol a vasútállomás található, és ahol utunk végetér. Ott pontosan tudja mindenki, hogy a Kelet és a Nyugat közötti távolság 9 centiméter – ennyi az európai és az orosz síntávolság közötti differencia. 

Tapolcától idáig 519 kilométert tettünk meg a Tekergő gyorsvonat nem túl fiatal, nemrég felújított, mégis beragadós ajtajú személykocsijában. Majd' tízórás utunk mindenféle rendhagyó esemény nélkül telt el, hacsak nem számítjuk, hogy Kisvárdánál egy asszony hangosan méltatlankodott, mert a vonat nem a peron mellett állt meg. Még a vonatról is korholta a forgalmistát, akit ez jobb belátásra bírt, és megállította a vonatot a peron mellett is. Igaz, akkor az asszony már a szerelvényen volt, úgyhogy ez rajta nem segített. 

Zárásként a MÁV-nak boldog születésnapot kívánunk, illetve legalább még egyszer ennyit. Reméljük, ilyen idős korára megkomolyodik picit. 

Ölt-e már az ital vágánybenézőt?

Moldova György 1977-ben Akit a mozdony füstje megcsapott címmel megjelent vasúti riportkönyve részletesen foglalkozott úticélunkkal, az ukrán határ mellett fekvő, az ország kapujaként működő záhonyi vasútállomással (amelyet – Nyíregyházát már magunk mögött hagyva – bő egy óra alatt el kell érnünk):

„– A vasútnál is okozott balesetet az ital?
– Volt olyan év, hogy a Záhonyi átrakókörzetben két embert ölt meg az ital. Fényeslitkén egy műszaki hibás kocsiból át kellett rakodni egy másikba, közben találtak egy sérült kartont teli konyakosüveggel. F. I., egy vasútőr félrerakott öt üveggel, és a rakodókkal megitták. A többiek utána elmentek, F. I. lefeküdt aludni az üres kocsiba, a hátán fekve hányt, és megfulladt. Egy gépkísérő pedig részegen elesett a záhonyi állomáson, beütötte a fejét, és agyvérzésben meghalt. Egy tizenegy gyerekes családapa jobb karja megbénult az italtól, évekig betegállományban kellett tartani, nemrégiben kivetődött az országútra, és egy autó agyongázolta."

Moldova könyve az egyik legbugyutább nevű foglalkozásra is kitért művében. A leírtak alapján olvasóinknak nem javasoljuk, hogy erre a mesterségre tegyék fel az életüket.

„– Tulajdonképpen mi a beosztása?
– Vágánybenéző vagyok, a második vágánytól a tizedikig az enyém.
– Mit csinál a vágánybenéző?
– Jönne egy vonat, a torony leszól, hogy az állomás hanyadik vágányára járatná be, ő odáig nem lát, én odamegyek, és benézek, vagyis megállapítom, hogy üres-e az illető vágány, visszajelzek, és akkor a torony kiadja az engedélyt.
– Nem volna elég egy műszer, amelyik jelezné a vágány foglaltságát?
– Biztos, hogy elég volna, de úgy látszik, hogy én olcsóbb vagyok.
– Hányszor riasztják egy szolgálat alatt?
– Innen a fülkéből csak a hatos és hetes vágányt látom, a többihez ki kell menni, ma éjszaka is vagy százötvenszer kiugrottam."

Reméljük, a Horvátország-Dánia vb-mérkőzés nem vonja el túlságosan a záhonyi benézők figyelmét!

Bezárt a kultúr váróterem

Súlyos csapást szenvedett el a közművelődés Debrecenben, az egykori kiírás szerinti „kultúr váróterem" ma már csak váróterem. Ráadásul zárva is találtuk. A pályaudvar csarnokában közben évek óta megtekinthető néhány kifüggesztett képen, hogyan fog kinézni a pályaudvar évek múltán. 

Breaking, breaking! Megtaláltuk az eredeti menetrendet!

Az 1909-es Nyári Hivatalos Menetrendkönyvben már szerepel a Tapolca-Budapest vonal, bár még azt hivatalosan meg sem nyitották!

Közben elhagytuk Debrecent és hamarosan bennünket is elhagynak a lemerülő laptopok.

A vasút maga az ország

Az utazást megelőző felkészülésem során arra jutottam, hogy egy országról rengeteg mindent megtudunk, ha a vasútjának a történetét és jelen állapotát vesszük szemügyre. 

Álljon itt néhány önmagában nagyon beszédes adat.

• 1849-ben a magyarországi gőzüzemű vasutak hossza 150 km volt
• 1867-ben, a kiegyezéskor 2153 km volt a vasútvonalak hossza (év végére 2279 km)
• 1875-ben a magyar vasúthálózat hossza 6411 km volt
• 1875-77 között egyetlen kilométer vasút sem épült
• 1877-1900 23 év alatt 11030 km vasút épült, a hálózat 6420 km-ről a hálózat 17450 km-re nőtt 
• 1918-ban 22869 km a magyar vasútvonal hossza

Akkoriban még szó szerint vették, hogy „minden nap, amikor vasút nem épül, tényleges veszteség a haza számára.” (Trefort Ágoston az idézet szerzője.) Ez volt a hőskorszak, ekkor volt a MÁV fénykorában, ahogyan azt az alábbi térkép vasúti hálózata is jól érzékelteti. 

Értékeljünk minden luxust!

Leginkább árramforrásért imádkoztunk, amikor az utat terveztük, de reménykedtünk volna ingyenes wifiben is, ha mernénk hinni a csodákban. Tény, hogy könnyebb lett volna a munkánk, ha nem folyamatosan a merülő aksin kellene spórolni. 

Cserébe viszont megtanultuk értékelni az egyébként észrevétlenül elsikkadó luxust. Itt van például ez a fülke. Tetszenek figyelni az asztalt? Fa! Hol gyártanak ma már bármit természetes alapanyagokból? Mi lesz a következő? Mahagóni berakásos hálófülke? Néhány kép az egyébként valóban nem korszerű, de tényleg nem csúnya MÁV kocsiról. 

A szó szerint mobil irodával kapcsolatban meg az a tapasztalatom így 12 óra után, hogy klasszikus irodai környezere tervezett eszközökkel minimum nehézkes a digitális nomádság.

160 000 forintba kerül egy doboz cigi a vonaton

2012 elejétől nem lehet dohányozni a vonaton, 8000 forintunk bánja, ha mégis megtesszük. Tehát ha szemfüles a kalauz és ragaszkodunk hozzá, hogy egy teljes doboz cigit elszívjunk, akkor tegyünk félre a projektre 160 000 forintot.

Mit tegyünk hát helyettte? Maria Treben kálmosgyökér rágcsálását javasolja, én a romkocskmákban is előszeretettel majszolt sárgarépa mellett döntöttem. Tamás meg inkább szaklapot olvas. 

Esik az eső és közben süt a nap. Vidáman szomorú hely ez az Ebes, ahová épp befutottunk. Négy perc múlva 12 órája lesz, hogy vonatra ültem. Laptopom akkumulátor-töltöttsége 29%. Hátralévő utazási idő: 2 óra. Cél: Záhony. 

Püspökladányban húsz percig áll a vonat

Aki van annyira lelkes, hogy nem csak ezt a percről percrét követi, hanem a MÁV online menetrendfigyelőjét, láthatja, hogy a Lándori-Gergely-páros Püspökladány vasútállomását figyeli bő negyedórája. Két perc késéssel érkeztek a hajdú-bihari kisvárosba, ahonnan 19.17-kor indulnak tovább, Debrecenen és Nyíregyházán át az ukrán határ mellé. Még térképen is lehet követni a Tekergőt!

Kikerült egy Y bárca

Minden bizonnyal a szerelvény legrejtélyesebb helyisége ez a kis iroda, ahova még a kalauzok sem ülnek be.

Nem is szabad – legalábbis ezt hirdeti a fülke ajtajára kihelyezett Y bárca!

Közben továbbindultunk Püspökladányról.

Az öreg vagonokból már az alagút eleje sem látszik

A közösségi oldalán osztotta meg beszámolónkat a Közlekedő Tömeg is. A civil szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a MÁV-nál az elöregedett távolsági járműpark megújulása évtizedek óta várat magára – és egyelőre nem is lehet nagyobb beszerzésre számítani –, ami miatt egy efféle vonatozás időutazásnak is beillik. Mint írják, „az egyetlen kocsibeszerzési projekt az IC+ kocsik gyártása Szolnokon, annak azonban még mindig nem látszik semmi eredménye – legfeljebb annyi, hogy a meglévő kocsik karbantartását és vizsgáztatását nagyban hátráltatja".

Vegán menü van a vonaton!

A vonaton ma már étkezhetünk teljesen vegán módon, amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Igazából kizárólag tőlünk függ, mivel megszüntették az étkezőkocsikat a belföldi járatokon. Szóval ma vegán menü volt. Nem számítva azt a 30 dkg húst, amivel elkísértem környezetbarát vacsorámat. 

Apropó… Ha utólag használunk kézfertőtlenítőt, akkor is védve vagyunk? Csak mert én túl éhes voltam ahhoz, hogy a kézfertőtlenítővel szöszöljek. Nos, gondolom egy-két napon belül kiderül, hogy a MÁV-vonatokon elérhető víz-szappan kombó mennyire működőképes….

Befutottunk Fegyvernek-Örményes vasútállomásra. 

Ha menni kell, hát menni kell

Kerüljük, próbálunk nem gondolni rá és hideg futkos a hátunkon, ha mégis eszünkbe jut, de előbb vagy utóbb azért el kell menni a vécére… Főleg ha már kilenc órája van az ember vonaton. Nos, így utólag azt kell mondanom, hogy lehetett volna rosszabb is. Bár olyan a vasutasmosdó, mint amilyenre számítottunk, de volt szappan, folyt a víz, vécépapír és kéztörlő is került. Szóval a trauma elmaradt. Mondjuk férfiként kicsit könnyebb a helyzetünk. Egész addig, míg rá nem jövünk, hogy mozgó szerelvényen kell a feladatot abszolválni állva.

Lealáztunk egy Csíkos Ingát

A MÁV nem ma, hanem csak jövő szombaton tartja meg a szülinapját – tudtuk meg a VEKE legfrissebb, jelen cikkünket ajánló Facebook-posztja alatt a kommentekből. Az egyik hozzászóló ennek kapcsán arra célozgatott, hogy a vasúttársaság olyannyira hajlamos a késésekre, hogy a saját születésnapjával is egy hetet csúszik.

Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem jegyeznénk meg, hogy az elmúlt fél órában csak úgy suhant a Tekergő, az imént például megalázó előzést hajtottunk végre egy – az Indóház vonatos magazin szerint ez a beceneve – Csíkos Inga kárára:

Néha a vasúton is csak annyit ér az első osztály, mint fociban

Alig több mint négy órája csattognak alattunk a Tekergő gyorsvonat forgózsámolyai (ennyi idő alatt 27 perc késést halmoztunk fel), de már azon jár az eszem, hogy miért nincs ezen a szerelvényen első osztály. Igaz, ha volna, az sem feltétlenül lenne kényelmesebb: több InterCity járaton például a ránézésre legalább 40 éves, felújítatlan ARp jelű kocsik futnak luxus gyanánt. Ezek fa asztalkáiból nem ritkán centis szálkák állnak ki, némelyiknek az ablaka pedig már alig látszik át.

Amikor azonban munkaügyben utazik az ember, a legfájóbb, hogy konnektorok helyett csak – nem működő – pincérhívó gombok vannak, jellemzően rágóval betapasztva. Egy kalauz az egyik ilyen IC-n azt javasolta, menjek át a lemerülő laptopommal a másodosztályra, mert azokban a sokkal újabb kocsikban van csatlakozó. Szóval

Pár éve indult a vonatösszeállítás.hu oldal, ahol az ember előre megnézhette, hogy az utazásához szóba jöhető járatokon milyen kocsik közlekednek. A honlapról azonban hamar eltűnt az érdemi információk java része – ma már hiába keressük például, hogy milyen kocsik vannak egy Pécsre, vagy éppen Szegedre tartó IC-n.

Aki arra tippel, hogy esetleg a MÁV állhat a weboldal kinyírása mögött, talán nem téved: kérdésünkre Vitézy Dávid elmondta, a másfélévszázados cég nem nézte jó szemmel a tőle függetlenül indult projektet. „A MÁV nem szereti, ha bármilyen szolgáltatásra vonatkozó részlet, kvázi »ígéret« kimegy, mert még a végén számonkérhető. Ezen szemlélet ellen sokat küzdöttünk még a VEKE-ben és aztán, teljesen más eszközökkel persze, de a BKK-ban is" – tudtuk meg a Budapesti Közlekedési Központ volt vezérigazgatójától. A Tekergő kocsiösszeállítása egyébként még látható.

Több utasa van a MÁV-nak, mint ahány éves!

Persze, kattintásvadász fake news címadás... Hogyne lenne több, hiszen már száz éve is jóval egymillió fölötti utast szállított! 

Időközben beértünk Budapestre, sőt el is hagytuk, de azért előtte végigjártam a vonaton, és összeszámoltam: 167 utassal futott be a Tapolca-Záhony útvonalon tekergő MÁV szerelvény Budapest Kelenföld állomásra. Sajnos a mellettünk lévő vidám társaság is leszállt, pedig már a végén egy nótára is rágyújtottak, igaz eléggé diákos, nyomdafestéket nem tűrő nóta volt, szóval hangfelvétel nem lesz. 

Megtaláltam viszont a legvagányabb társaságot és a leglazább utast! Kényelemes kocsik ezek, sokan ki is használják, hogy végig lehet az ülésen dőlni, ezért a kényelmesen elterülve szundító utas látványa nem épp ritkaság. Na, de SOHA nem leszel olyan vagány, mint a MÁV-ot fesztiválos lazasággal kezelő biciklisek! 

Az ablakhoz én is odaférek

Ahhoz képest, hogy vasárnap van, és a Balatontól – illetve már a Velencei-tótól is – tartunk Budapest felé, kevesen vannak a vonaton. Késő délután és este viszont könnyen lehet, hogy a nyomorgás határát fogja súrolni az egy farra eső ülőhelyek aránya. Ezt a helyzetet megoldhatná, ha a MÁV – ahogy Nyugat-Európától Kazahsztánig számos társaság – a kereslethez igazítaná a jegyárakat.

„Ez jót tenne a teljes vasúti működésnek, hisz nem lenne ennyire kiélezett néhány vonat terhelése. Ha olcsóbb lenne péntek délben utazni, mint este hatkor, sokan megtennék. Mindez egy árcsökkentésnek is módja lenne, amely egyúttal népszerűbbé tenné a csúcsidőn kívüli vonatokat, és értelmet adna az ütemes (egész napos kiszámítható) menetrendnek" – írta az Azonnali erre vonatkozó kérdésére Vitézy Dávid, aki ugyanakkor azt is hangsúlyozta, az újtás csak a távolsági járatokon lenne jó, az elővárosi ingázás esetén célszerűbb lenne a kiszámíthatóság, és a bérletek értékesítése.

Közben – mint a kalauztól megtudtuk – beszorultunk egy személyvonat mögé, így Kelenföldig annak menetidejével halad a gyorsvonatunk. Mint említettük, van még hely a vonaton, így akinek megjött a kedve (különösen a kárpit bűzéről szóló bejegyzésem után), Budapesten felszállhat!

"Orbán Viktor fogyjon le!" - vidámság van, politikai felhangokkal

Közben befutott a vonat Székesfehérvárra. A mozdonycsere miatti veszteglést kihasználva a szomszéd kocsiban tartózkodó fiatalok leugráltak sörért. Emelkedett hangulatú, vidám társaság, pár perce még kórusban skandálták nevetve, hogy „Orbán Viktor fogyjon le!" A nadrág-gate utóhullámainak betudható vidám politizálás már véget is ért, most épp a törtmagyar akcentust gyakorolják "jatek"(?) , "gojatabor" és "koszonom" skandálással. Nótázásra is számítok, remélem, nem szállnak le Budapesten... 

"Jaj, úgy élvezem én a strandot..."

Jelenleg a Tapolca-Záhony táv talán legszebb részén járunk, így aztán az sem igazán zavar, hogy 16 perc késést halmoztunk fel két és fél óra alatt. Jobb oldalunkon néha felbukkan a Balaton, bal oldalunkon a Badacsony, meg a szőlős domboldalak. Így, hogy már lassan 7 órája vonaton ülök, igazán át tudom érezni a kalauz helyzetét, amikor a vonat ablakán keresztül megpillantom a strandolókat. Igyekszünk minél közelebb hozni számotokra az élményt, szorgos próbálkozások árán sikerült is megörökíteni a pancsolókat.

Későbbiekben lesz majd azért egy kis nosztalgiázás, múltbarévedés, de egyelőre igyekszünk minél többet magunkba szippanti a vonatozás élményút részéből. Ja, és egyre inkább kezdünk hozzászokni a minimális fényerősségű képernyővel való gépeléshez. 

Büdös vagyok – ez nem virtuális vonat

„Büdös vagyok / meg kell fürdenem” – írta egyik versében L. Simon László egykori államtitkár, és most teljes mértékben átérzem a költői én egzisztenciális válságát. Bár még csak a nap elején járunk, és a kocsit is legfeljebb egy-két éve újíthatták fel, már átjárta a ruháimat a jellegzetes MÁV-szag, mely mintha a vaspor és a vizelet bukéjának keveréke lenne. Szerencsére olyan ruhában jöttem, amiért nem kár, ha túra végén el kell égetnem. Vajon a világ többi vasúttársaságánál hogy kerülik el ezt a bűzt, avagy a MÁV-nál miként állítják elő?

Aki bűz nélkül szeretné végigjárni a Záhony-Tapolca vonatutat, az szerezze be a Microsoft Train Simulatort, és töltse le hozzá a szóban forgó magyarországi vonalat, amit lelkes rajongók késztettek. Aki ezt is megspórolná, az megnézheti a YouTube-on, hogyan játszott valaki más mozdonyvezetőset a virtuális Tekergővel:

A MÁV-nak 150 év, az Azonnalinak 1038 km

A MÁV születésnapját úgy ünnepeljük, hogy vele töltjük a mai napot. Budapestről előbb Tapolcára utaztunk, hogy megtehessük a Tapolca-Záhony 519 km-es távot, majd Záhonyból visszamegyünk Budapestre, ami ha jól számolom, több mint 1000 km. Sok mindennel készültünk, az mobilnetek istene legyen velünk, hogy meg is tudjuk majd veletek az élményeket osztani. Laptopot nem tudjuk tölteni, de remélhetőleg bírják majd az aksik este tízig.

Nagyon tartottam a melegtől, az éjszakai 13 foknak köszönhetően a reggeli út egész kellemes volt, mostanra érkezett meg a kánikula a vonatkocsiba. A tapolcai indulás után boldog szülinapot kvántunk a kalauznak, aki hatalmas, büszke mosollyal köszönte meg. Ez a mozdony visz bennünket Székesfehérvárig. Suhanunk! 

A vonat késik, de kérjük, ne üsse meg munkatársunkat!

Mint az Index áprilisban megírta, a MÁV járatai tavaly összesen 1 831 556 percet, azaz majdnem három és fél évet késtek. Az idei dicsőséges teljesítményből csak ma reggel 9 és fél 10 között Kelenföldön 45 percet hirdettek ki a szülinapos cég hangosbemondói, az „utazóközönség és a vonatra várakozók” megértését kérve.

Rögtön utána azt is bemondták, hogy a MÁV dolgozóinak bántalmazása közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak minősül, és büntetést von maga után. Valószínűleg azon „vonatra várakozókhoz” szóltak, akiknek megértését hiába kérték.

A Tekergő elindult Tapolcáról

A MÁV online rendszere is így látja ezt. Menetrend szerint, 12.38-kor startolt el. A vonat 12.51-kor ér majd Badacsonyba, a késő Lándori Tamás ott száll fel rá.

Pár perc az indulásig

Tapolca várja a Tekergő gyorsvonat indulását.

Én lekésem a járatindulást

Na, hát a MÁV magához méltó módon ünnepli a saját születésnapját: a Budapestről Tapolcára tartó vonatom már a Déli pályaudvarról több mint 30 perces késéssel rajtolt, szóval nem érem el a Tekergő sebesvonat indulását. Szerencsére Előd egy órával korábbi járattal ment, így ő az indulási állomástól, Tapolcától rajta lesz a Tekergőn. Várhatóan Badacsonyban tudok hozzá csatlakozni. A jegye amúgy nálam van.

Ja, viszont spóroltam egy gyorsvonati pótjegyet a cégnek, mert az online jegyrendszer valamiért nem adott, holott alapból kellett volna neki. A kalauz azt kérte, vegyek utólag Székesfehérvártól, azt viszont már nem lehetett, mert az eredeti menetrend szerint a vonat addigra rég elhagyta Fehérvárt, és ilyenkor már nem enged jegyet venni. Ez persze logikus lenne, csak hát késünk, amivel a rendszer nem számol. A vasúttársaságot egyébként nem éri kár, mert a harminc percet meghaladó késésért visszatérítéssel tartoznának, amit viszont nem fogok tudni érvényesíteni, nem lesz rá időm.

Hírügynökségi stílusban

Lándori Tamás (balra) és Gergely Előd Gellért (jobbra) a Magyar Királyság vasúthálózatának átnézeti térképét böngészve egyeztet a Tapolca-Záhony közötti 2018. július 1-jei, az Azonnali online internetes webportálon közvetített utazásukról az esemény előtt pár nappal. Fénykép: Pintér Bence / Azonnali.

Sihuhú

1868. július 1-jén a magyar kormány a vasút- és csatornaépítésekre felvett államkölcsön egy részéből felvásárolta a csődbe ment Magyar Északi Vasutat, amely a Pest–Salgótarján vonalat kezelte. Ezzel lényegében megszületett mindaz, amit ma MÁV-nak hívunk. A Magyar Államvasutak.

Július elseje erről fog szólni az Azonnalin. Gergely Előd Gellért és Lándori Tamás arra vállalkoztak, hogy végigutazzák a Magyarországot szinte teljesen átszelő, Tapolca-Záhony között közlekedő szakaszt. Közvetlen járat, Tekergő gyors.

Mindjárt elindulnak. Kiváló lesz a hangulat, gyönyörű a táj, tarts velünk!