Nadrág a falon

Ahol a meccsre járás, a kolbásztöltés és szerencsétlen ruhaválasztás a politikai alkalmatlanság bizonyítéka, az a csoport ne remélje, hogy a közeljövőben Magyarországon a társadalmi többség támogatását bírja.

Szívesebben, nagyobb számban jelennek meg résztvevők tüntetéseken, ha úgy gondolják, hogy mellettük az igazság. Ilyen alkalmakkor ráadásul a tömeg úgy duzzad egyre nagyobbra, ahogy csatlakoznak az igazságukat kifejezni kívánók és az igazság képviseletéről le maradni nem akarók.

Természetes az is, ha valaki elbizonytalanodik igazságában, ha azt látja, kevesen gondolkodnak úgy, mint ő, ha nem kapja meg a visszaigazolást a számára fontosaktól. A politikai részvétel kortárs trendje éppen az utóbbi, az elismerésért, a visszaigazolásért történő küzdelem, amely egyre inkább a politika szimbolikus és nem materiális terepein történik.

A közösségi média megjelenésével azonban

A virulens posztok, sokat lájkolt kommentek, a megosztott képek és mémek mutatják, hogy mi az éppen uralkodó vélemény egy-egy ügy kapcsán, mit gondolnak a Facebook algoritmusa szerint hozzánk közel állók.

Az utóbbi napokban két ilyen ügy bukkant fel az ellenzék virtuális valóságában: Orbán Viktor nadrágja és a Banksy-stencil, amiről gyorsan kiderült sokak bánatára, hogy a Kétfarkú Kutyapárt műve volt. Mindkét ügy alkalmas volt arra, hogy a választás után elbizonytalanodó ellenzékiek egy része úgy érezhesse, hogy igaza van.

Igaza van, hiszen Orbánnak nincs stílusa, pedig az éppen „maga az ember”. Igaza van, hiszen még a nagynevű graffitiművész is a magyar miniszterelnököt kritizálja.

Mint kiderült, ő sincs az ellenzékkel, de ellene van az a több, mint 450 ezer hazai magyar választó, aki 2014-ben még nem, de idén már a Fideszre szavazott. Elég egy pillantást vetni az országos listás eredményekre, vagy csak a közvélemény-kutatók számaira, hogy világossá váljék, széles választói, társadalmi szövetség nélkül nem képzelhető el a rezsimváltás. Tehetséges és szorgalmas politikusok képesek katalizálni az ehhez vezető folyamatokat, de annak sikere az érintett társadalmi csoportokon is múlik.

A szövetségkötésnek pedig nem használ mások öltözködésének, testalkatának kigúnyolása. Sokan vannak ebben az országban, akik megélik, hogy ruhájuk, szórakozásuk, szóhasználatuk nevetség tárgya. Hasonlóan működik a nadrág, mint a szotyizó, vagy a kolbásztöltő Orbán képe: itt a bizonyíték, hogy a miniszterelnök nem alkalmas a posztjára, hiszen proli, bunkó, mucsai.

Kérdés, hogy az ilyen megszólalások mögött milyen elképzelések vannak a magyar társadalomról és így kiknek a nevében, kiknek a javára követelnek rezsimváltást az érdemüket fogyasztásuk alapján domborítók.

A Fidesz újabb győzelmével megint egyre kevesebb teret enged a független véleményeknek, társadalmi szerveződéseknek politikai értelemben. A gatyaügy ugyanakkor azt mutatja, hogy a liberális fősodortól eltérő életmódok és ízlések képviselői ugyanilyen kevés megértésre számíthatnának kulturális tekintetben egy ellenzéki győzelem esetén.

A Fidesz tanult a panelprolizás leckéjéből, politikusai nem titulálják már a választókat államfüggő, kádári kisembereknek. Sőt, ők lépnek fel a megszokott életformák védelmezőiként. Nem lehetetlen annak elérése, hogy létrejöjjön egy olyan bizalmi légkör, ami alapja lehet a társadalmi szövetségek létrehozásának az ellenzéki oldalon is.

Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne Banksy-től várja el az ellenzék, hogy igazat, elismerést adjon, hanem többek között az idén a Fideszre szavazó 450 ezer honfitársunktól.

OLVASD EL EZT IS: A jobboldal választókat szeretne, és nem krétával rajzolgatni a flaszterre – interjú Mikecz Dániellel az Azonnalin