+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Mikecz Dániel
2018. június 26. kedd, 17:57
Ahol a meccsre járás, a kolbásztöltés és szerencsétlen ruhaválasztás a politikai alkalmatlanság bizonyítéka, az a csoport ne remélje, hogy a közeljövőben Magyarországon a társadalmi többség támogatását bírja.
Ahogy a magánéletben, úgy a közéleti viták során is mindenki szereti, ha igaza van.

 

Szívesebben, nagyobb számban jelennek meg résztvevők tüntetéseken, ha úgy gondolják, hogy mellettük az igazság. Ilyen alkalmakkor ráadásul a tömeg úgy duzzad egyre nagyobbra, ahogy csatlakoznak az igazságukat kifejezni kívánók és az igazság képviseletéről le maradni nem akarók.

 

Természetes az is, ha valaki elbizonytalanodik igazságában, ha azt látja, kevesen gondolkodnak úgy, mint ő, ha nem kapja meg a visszaigazolást a számára fontosaktól. A politikai részvétel kortárs trendje éppen az utóbbi, az elismerésért, a visszaigazolásért történő küzdelem, amely egyre inkább a politika szimbolikus és nem materiális terepein történik.

 

A közösségi média megjelenésével azonban

 

nincs többé arra szükség, hogy tiltakozó eseményen vagy egy szervezet bejegyzett tagjaként, esetleg népszavazások, választások során bizonyosodjunk meg igazunkról.

 

A virulens posztok, sokat lájkolt kommentek, a megosztott képek és mémek mutatják, hogy mi az éppen uralkodó vélemény egy-egy ügy kapcsán, mit gondolnak a Facebook algoritmusa szerint hozzánk közel állók.

 

Az utóbbi napokban két ilyen ügy bukkant fel az ellenzék virtuális valóságában: Orbán Viktor nadrágja és a Banksy-stencil, amiről gyorsan kiderült sokak bánatára, hogy a Kétfarkú Kutyapárt műve volt. Mindkét ügy alkalmas volt arra, hogy a választás után elbizonytalanodó ellenzékiek egy része úgy érezhesse, hogy igaza van.

 

Igaza van, hiszen Orbánnak nincs stílusa, pedig az éppen „maga az ember”. Igaza van, hiszen még a nagynevű graffitiművész is a magyar miniszterelnököt kritizálja.

 

Ki lenne ellenünk, ha Banksy velünk?

 

Mint kiderült, ő sincs az ellenzékkel, de ellene van az a több, mint 450 ezer hazai magyar választó, aki 2014-ben még nem, de idén már a Fideszre szavazott. Elég egy pillantást vetni az országos listás eredményekre, vagy csak a közvélemény-kutatók számaira, hogy világossá váljék, széles választói, társadalmi szövetség nélkül nem képzelhető el a rezsimváltás. Tehetséges és szorgalmas politikusok képesek katalizálni az ehhez vezető folyamatokat, de annak sikere az érintett társadalmi csoportokon is múlik.

 

A szövetségkötésnek pedig nem használ mások öltözködésének, testalkatának kigúnyolása. Sokan vannak ebben az országban, akik megélik, hogy ruhájuk, szórakozásuk, szóhasználatuk nevetség tárgya. Hasonlóan működik a nadrág, mint a szotyizó, vagy a kolbásztöltő Orbán képe: itt a bizonyíték, hogy a miniszterelnök nem alkalmas a posztjára, hiszen proli, bunkó, mucsai.

 

Kérdés, hogy az ilyen megszólalások mögött milyen elképzelések vannak a magyar társadalomról és így kiknek a nevében, kiknek a javára követelnek rezsimváltást az érdemüket fogyasztásuk alapján domborítók.

 

A Fidesz újabb győzelmével megint egyre kevesebb teret enged a független véleményeknek, társadalmi szerveződéseknek politikai értelemben. A gatyaügy ugyanakkor azt mutatja, hogy a liberális fősodortól eltérő életmódok és ízlések képviselői ugyanilyen kevés megértésre számíthatnának kulturális tekintetben egy ellenzéki győzelem esetén.

 

Ahol a meccsre járás, a kolbásztöltés és szerencsétlen ruhaválasztás a politikai alkalmatlanság bizonyítéka, az a csoport ne remélje, hogy a közeljövőben Magyarországon a társadalmi többség támogatását bírja.

 

A Fidesz tanult a panelprolizás leckéjéből, politikusai nem titulálják már a választókat államfüggő, kádári kisembereknek. Sőt, ők lépnek fel a megszokott életformák védelmezőiként. Nem lehetetlen annak elérése, hogy létrejöjjön egy olyan bizalmi légkör, ami alapja lehet a társadalmi szövetségek létrehozásának az ellenzéki oldalon is.

 

Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne Banksy-től várja el az ellenzék, hogy igazat, elismerést adjon, hanem többek között az idén a Fideszre szavazó 450 ezer honfitársunktól.

 

OLVASD EL EZT IS: A jobboldal választókat szeretne, és nem krétával rajzolgatni a flaszterre – interjú Mikecz Dániellel az Azonnalin

 

Hírszolgáltatás

Média- és álhírszűrés, az idegengyűlölet és a globális felmelegedés veszélyeinek ismerete is kelleni fog.

Zenekari és vegyes kórus kíséretében fog hatalmasat zúzni a közönséget megosztó német metálbanda új lemezén.

Pályázatot hirdetünk: mi kerüljön a Sargentini-jelentést leleplező kormányzati hirdetésekre? Rajzold meg!

Lemond az osztrák szocdem párt éléről, és az EP-t választja az Ember, Aki Terminátornak Nevezte Orbán Viktort.

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Szeptember 20-ától tekinthető meg idén a legjobb sajtófotókból összeállított tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Kömlődi Ferenc képbemutat és DJ-zik szeptember 20-án.

Premier előtt vetítik a cannes-i filmfesztiválon díjat nyerő magyar alkotást szeptember
24-től a Puskin moziban.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Mi hülyeség a Sargentini-jelentésben, és mi nem?

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás