+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Szalai Máté
2018. június 25. hétfő, 09:21
Bár Erdoğan a parlamenti- és az elnökválasztást is behúzta Törökországban, azért a léc egy kicsit megremegett. Pártjának csak az MHP-val együtt van meg a többsége a parlamentben, ahová az eddiginél jóval több párt jutott be, és a kurdoktól sem sikerült megszabadulnia. A gazdasági válságot és a külpolitikai helyzetet pedig nem oldja meg a választási győzelem.

Magabiztos győzelmet aratott Recep Tayyip Erdoğan és az Igazság és Fejlődés Párt (AKP) a vasárnapi előrehozott török parlamenti- és elnökválasztásokon. Az eredmények még nem véglegesek, de jelenleg úgy tűnik, hogy az államfő a szavazatok nagyjából 52 százalékával már az első fordulóban abszolút többséget szerzett: a „Népi Szövetség” – vagyis az AKP és a vele szövetséges Népi Akciópárt (MHP) koalíciója – a voksok bő 53 százalékával biztos kézzel tudja majd irányítani a török Nemzetgyűlést.

 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 2023-ig Erdoğan teljhatalommal fogja tudni vezetni az országot az új elnöki rendszerben, biztonságos törvényhozási többség mellett.

 

Ennek ellenére az államfő öröme nem lehet felhőtlen. Természetesen nem lebecsülendő a győzelem fontossága, az eredmények mégis magukban hordoznak számos intő jelet, amelyet sem Erdoğannak, sem nekünk nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

 

Egyre népszerűtlenebb az AKP, még ha épp nyerni tudott is

 

Egyrészt történelmi perspektívából az AKP listán korántsem ért el erős eredményt. A jelenlegi 42,4 százalék a harmadik leggyengébb eredmény a párt 2002-es hatalomra kerülése óta szervezett hat parlamenti választás között.

 

Ráadásul ez a szám csak másfél százalékponttal magasabb, mint a 2015 júniusában elért eredményé, ami akkor kifejezetten pocséknak számított, hiszen nem jött össze a parlamenti többség. Ez akkor hónapokra kormányozhatatlanná tette az országot, mivel egyik ellenzéki párttal sem tudott megegyezni a kormányalakítás feltételeiről. Az AKP-nak akkor az Iszlám Állam és a Kurdisztáni Munkáspárt terrorakcióira volt szüksége, hogy feltornázza népszerűségét, ez a mechanizmus azonban nem lesz örökéletű.

 

Az AKP-nak tehát tendenciózusan csökken a népszerűsége, ami jelenleg még elég volt a győzelemhez, öt év múlva azonban már nem biztos, hogy az lesz.

 

Egyre több párt jut be a török parlamentbe

 

Ráadásul egyre több párt jut be a török törvényhozásba, ami további bizonytalanságot fog okozni a következő évekre.

 

A világon legmagasabb, tíz százalékos parlamenti küszöb két okból is hasznos volt az AKP-nak: egyrészt megakadályozta, hogy a kisebb támogatottságú politikai erők részt vegyenek a Nemzetgyűlés munkájában, másrészt pedig a sok elveszett szavazat miatt 30-40 százalékos választási eredménnyel is közel kétharmados mandátumarányt tudott szerezni. (Ez történt például 2002-ben, amikor csak két párt és maroknyi független képviselő jutott be a parlamentbe).

 

A mostani választáson azonban már öt párt is elérte a bűvös tíz százalékot,

 

amiből három épp csak pár százalékponttal ugrotta meg a küszöböt. Ez nagyfokú bizonytalanságot okoz a rendszerben, és kiszámíthatatlanná fogja tenni a következő választások kimenetelét is.

 

Erdoğan ráadásul eltaktikázta magát: mivel félt, hogy koalíciós partnere, az MHP nem éri el a tízszázalékos küszöböt, tavasszal egy olyan törvénymódosítást fogadtatott el, amelynek értelmében egy párt akkor is mandátumot tud szerezni, ha a választások előtt szövetségre lép legalább egy olyan politikai erővel, amelyik átlépi a küszöböt.

 

Utólag kijelenthető, hogy erre nem volt szükség (hiszen az MHP több mint tizenegy százalékot szerzett), a törvény azonban plusz mandátumhoz juttatta az ellenzéket. Ilyen hibákat Erdoğannak a jövőben nem szabad elkövetnie.

 

Kitart-e az MHP Erdoğan AKP-je mellett?

 

Másrészt, részben a fentiekből adódóan, az AKP-nak nem sikerült önállóan többséget szereznie a törvényhozásban, így rá fog szorulni az MHP támogatására. A 2015 júniusásban tartott választások kivételével ilyen helyzet még nem állt fenn 2002 óta.

 

Igaz, hogy az új elnöki rendszerben a parlament keze nagymértékben korlátozott, de ez nem jelenti azt, hogy a többség hiánya ne okozhatna kellemetlenséget.

 

Ha az MHP esetleg összefogna az ellenzékkel, akkor például kezdeményezni tudnak egy parlamenti vizsgálatot az elnök ellen.

 

Igaz ugyan, hogy egy vizsgálóbizottság felállítására már háromötödre van szükség, de politikailag azért már ennek megtárgyalása is problémás lehet. Egy másik lehetőség az elnöki vétó kiküszöbölése egy parlament által elfogadott törvény esetén, amihez szintén csak sima többségre van szükség.

 

Egyelőre nincs jele annak, hogy az MHP elárulná Erdoğant, a hatalomkoncentráció azonban nem sikerült tökéletesen.

 

Ráadásul a két politikai csoport közötti együttműködés elsősorban a pártelitre igaz, és nagy kérdés, hogy a helyi szervezetek szintjén mekkora a kölcsönös szimpátia.

 

Az AKP és az MHP sokáig kifejezetten ellenséges volt egymással, az egyszeri párttagok nem biztos, hogy örülnek a szorosabb együttműködésnek.

 

Az MHP már át is ment egy pártszakadáson az AKP-val való szövetség miatt: az elégedetlenek 2017 októberében váltak ki és hozták létre az İYİ pártot (Jó párt), ami a választásokon körülbelül ugyanolyan eredményt ért el, mint az MHP.

 

Hogy ennek milyen hosszútávú következményei lesznek, azt még nehéz látnunk, mindenesetre a 2019 márciusi önkormányzati választások megmutathatják, ha komoly bajok vannak valamelyik párt szervezettségével helyi szinten.

 

Hiába csukták le a vezetőiket, a kurd párt benn maradt a parlamentben

 

Harmadrészt minden igyekezete ellenére Erdoğannak nem sikerült kiszorítania a parlamentből a kurdokat (is) képviselő Demokrata Néppártot (HDP).

 

A HDP úgy ért el 11,4 százalékot, hogy vezetője, a karizmatikus Selahattin Demirtaş börtönben van, mint ahogy a pártvezetés egy jelentős része is

 

– 2016 tavasza óta ugyanis nincs a képviselőknek mentelmi joga. Őket a 2015-ös terrorellenes háború óta a terrorizmus támogatásával, vagyis a PKK-val való összejátszással vádolták meg, azóta pedig Erdoğan folyamatosan támadja őket.

 

A kurd szavazatok mindig is fontosak voltak az AKP számára: a lakosság mintegy 20 százalékát kitevő kisebbség konzervatívabb fele rendszerint Erdoğan pártjára szavaz, a másik fele pedig az aktuálisan legnépszerűbb kurd pártra, jelenleg a HDP-re.

 

Demirtaşék eltűnésével a párt szavazóinak csak egy része állna át az ellenzék oldalára, hiszen sok kurd idegenkedik a kemalista örökséget magáénak valló, így a kisebbségek jogainak erősítésétől elzárkózó baloldali és jobboldali pártoktól.

 

A választási győzelem nem oldja meg sem a líra válságát, sem a külpolitikai helyzetet

 

Negyedrészt a választások nem oldják meg Törökország jelenlegi legnagyobb problémáját, a valutaválságot. Ugyan az ország gazdasága impozánsan, éves szinten 7,4 százalékkal nő jelenleg, ezt az eredményt a tíz százalék feletti infláció és a történelmi mélypontra gyengülő török líra könnyen zárójelbe teheti.

 

A gazdaság túlfűtött, a befektetők pedig tartanak a bizonytalanságtól. Eközben a munkanélküliség ugyan csökkenő mértékű, de továbbra is 10, a fiatalok körében pedig 17 százalékos. Ezek a jelenségek veszélyes folyamatokat jeleznek makro- és mikroszinten egyaránt, ami komoly társadalmi feszültséget szülhet a következő két-három évben.

 

Ötödrészt, mindezek mellett

 

Törökország továbbra is külpolitikai válságban van.

 

Ankara transzatlanti orientációjának stratégiai keretei – az ország NATO-tagsága és az EU-val kötött vámunió – az elmúlt években, ha nem is omlottak össze, de meginogtak.

 

Az orosz közeledés kitapintható, de Moszkva egyelőre nem alternatívája a nyugati kapcsolatoknak sem gazdasági, sem biztonságpolitikai téren. Szíriában Erdoğan több külpolitikai kanyart vett, jelenleg egyetlen célja a kurd önrendelkezés megakadályozása. Ez eddig össze is jött neki több-kevesebb sikerrel, a Közel-Kelet más területein azonban nem sikerült látványos eredményeket elérnie.

 

Ezek a kihívások nem jelentenek akut veszélyt Erdoğan számára, ugyanakkor a 2014-2015-ös események bizonyították, hogy a regionális válságok komoly gondokat okozhatnak az AKP népszerűsége számára– különösen, ha a török kormány csak reaktív külpolitikát folytat, és csak sodródik az eseményekkel.

 

Vagyis bőven lesz, ami komoly fejtörést okozzon Erdoğannak a következő években. Az előrehozott választásokkal a török elnök kockáztatott, magabiztosan nyert, de hiba lenne a hübrisztől nem észrevenni, hogy

 

a léc egy kicsit megremegett.

 


Köszönöm Egeresi Zoltán Törökország-kutató segítségét a cikk megírásához.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. 

 

FOTÓ: Christian Hartmann / Reuters

 

Hírszolgáltatás

Pályázatot hirdetünk: mi kerüljön a Sargentini-jelentést leleplező kormányzati hirdetésekre? Rajzold meg!

Csak nem elkezdődött Magyarország németizálása?
Az Azonnali utánajárt.

Az örmény katonatársát 2004-ben Budapesten, brutális kegyetlenséggel kivégző Ramil Szafarov testvére alulmaradt egy örmény ellenféllel vívott MMA-mérkőzésen Tbilisziben.

Lemond az osztrák szocdem párt éléről, és a politikából is visszavonul az Ember, Aki Terminátornak Nevezte Orbánt.

Márciusban debütál a Marvel első női főszereplős képregényfilmje: itt a trailer.

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Szeptember 20-ától tekinthető meg idén a legjobb sajtófotókból összeállított tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Kömlődi Ferenc képbemutat és DJ-zik szeptember 20-án.

Premier előtt vetítik a cannes-i filmfesztiválon díjat nyerő magyar alkotást szeptember
24-től a Puskin moziban.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Ezt is szerettétek

Hogyan hat ki ez az egész a jövő májusi EP-választásra?

Mi hülyeség a Sargentini-jelentésben, és mi nem?

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás