+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Kollai István
2018. június 11. hétfő, 08:44
Külföldi befolyás veszélyezteti a választások tisztaságát. Ez a harsány szlogen mérgezi a választások hangulatát Magyarországtól kezdve Svédországon át az Egyesült Államokig. De lehet-e külföldi veszélyről – akár Sorosról, akár orosz befolyásról – beszélni egy olyan világban, ahol a határok elvesztették jelentőségüket?

A politikatudomány a harmincéves háború végétől, az 1648-ban kötött vesztfáliai békétől számítja azt az időszakot, amikor kiteljesedett és jogilag tiszta, mondhatni modern formát öltött az államok szuverén hatalma saját területük és lakosságuk felett.

 

Ez a modern államiság arra épült, hogy az országok saját intézményrendszere, területe és lakossága között egység áll fenn. Lakosság, terület és államigazgatás tehát összetartozik. Ezek között nincs átfedés, vagy ha van is, az csak véletlen kivétel, rendszerhiba. Ilyen anomáliának számított sokáig például a kettős állampolgárság, vagy egy külföldön szerzett egyetemi diploma: a véletlen művének.

 

Aztán a huszadik század második felében

 

fokozatosan megbomlott az állam, a hozzá tartozó terület és a lakosság egysége; és ez sokszor a szabadságjogok bővüléséből következett.

 

Az államok korábbi döntési jogosítványaiból egyre több került le az egyénekhez.

 

Például míg korábban az államok fenntartották maguknak a jogot, hogy mi számít a területükön érvényes „diplomának”, addig mára a nemzetközi megállapodások a diplomák kölcsönös elismerése terén szélesre nyitották a kaput. És ez nemcsak jogszabályi változásban ölt testet, hanem a magatartás megváltozásában is: egy multicég hazai leányvállalatát mennyire érdekli az, hogy egy munkavállalója itthon vagy külföldön diplomázott?

 

Ugyanez igaz a munkaerőpiacra, az általunk fogyasztott termékekre – köztük a kulturális termékekre –, de akár a párválasztásra is:

 

elmosódott a határ a hazai és a külföldi között. A francia tulajdonú „győri keksz” magyar-e? A zsolnai KIA-autók szlovák termékek?

 

Mindenki eldöntheti ezt saját tudása és szubjektív ítélete alapján, de nincs ezekre a kérdésekre egységes, tiszta válasz.

 

És ugyanez igaz a hírfogyasztásra, az egymással versengő véleményekre is: a korábbi, országos méretű kvázi-monopóliumok, hírügynökségek, állami tévék vagy napilapok túlsúlya megszűnt. Egy közös világplatformon, az interneten és egy egységes világnyelven, angolul válogathatunk a hírszolgáltatók és véleményformálók között, a határok itt is elmosódtak. Egy neves magyar író rendszeresen elmondja, ő az Al Jazeera boszniai adásából tájékozódik. Megteheti.

 

Azaz jól összekavarodott mára, hogy mi a „külföldi”, és mi a „hazai” vélemény.

 

Ezt próbálja most kibogozni Svédország, ahol a választásokra készülve egy fake news-elleni akciótervet dolgoztak ki, hogy külföldről ne lehessen álhírekkel befolyásolni a szavazókat.

 

De ki fogja megmondani, mi számít a választás befolyásolásának? Nyilván szélsőséges esetekben ezt el lehet dönteni (például amikor egy hírt tudatosan és bizonyíthatóan külföldről meghamisítanak), számos életszerű helyzetben viszont lehetetlen megmondani egy véleményről, hogy az „igaz”, vagy sem. És hogy külföldről gerjesztik-e, vagy sem.

 

A külföld és a belföld határának elmosódásával a „külföldről történő beavatkozás” fogalma is képlékennyé vált.

 

Nincsenek szabályok, nincs szabályozottság a hírtermelés és hírfogyasztás terén. És most folyik a verseny a politikai szereplők között, hogy egy új szabályrendszer alakuljon ki, új játékszabályokkal; ahol mindenki arra törekszik, hogy a pálya neki lejtsen.

 

De ha ebben valaki igazán győzni akar, nehezen tudja máshogy megtenni, minthogy valamit visszavesz a hírfogyasztásnak és a véleményalkotásnak abból a szabadságából, ami egyszer már az emberekre lett bízva.

 

Kollai István írása először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

FOTÓ: AFP

 

Hírszolgáltatás

A viccpárt már megszokta, hogy nincs pénze. Amit az államtól kapnak, azt is szétosztják majd.

A brüsszelieknek elegük van: túlfizetett bürokraták népesítik be a brüsszeli EU-gettót, ráadásul állandóan építkezések és dugók vannak miattuk.

Születésnapi bulit szervez a Momentum, nem is akárkinek. Az ünnepelt: Magyarország. A gyertyák száma: 1018.

Újbuda vezetése vicces molinókkal akart megemlékezni a teleregény 30. évfordulójáról.

Az osztrák hatóság és egy afgán menedékkérő kőkemény története, aki arra hivatkozott, melegsége miatt üldözik otthon.

A hét kérdése

Az LMP női társelnöke az Azonnalin három hete bejelentette: elvonul gondolkodni. A közönség segítségét kérjük ehhez.

Azért ide elnéznénk

„Korruptpolitikus-baszó” koncert augusztus 16-án, csütörtökön.

Öt fehér cuvée és három (egy éjszakán át áztatott) rozé alkotja a kizárólag csak 2017-es tételekből álló sort. Aug. 17.

Underground a Mátrában augusztus 17-20-ig.

Éljen Mátyás! Felsorolni is nehéz, mennyi program lesz augusztus 19-26. között.

Virgilius Moldovan furcsa aktszobrai a szegedi Reök-palotában augusztus 31-ig.

Ezt is szerettétek

Az Azonnali körbejárta Románia Erdélyen kívüli régióit, hogy végigkérdezze az országot, milyen jövőt látnak maguknak.

Miben lesz jobb Vonánál? Mit tanult Orbántól? Miért készülnek az Európai Néppártba?

A focista iratkozott ki ugyanis a német társadalomból azzal, hogy májusban Erdoğan török elnökkel fotózkodott.

Miért gond az, hogy Magyarországon tabutéma a szexualitás, miközben mindent meztelen nőkkel reklámoznak?

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás