+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Kollai István
2018. június 11. hétfő, 08:44
Külföldi befolyás veszélyezteti a választások tisztaságát. Ez a harsány szlogen mérgezi a választások hangulatát Magyarországtól kezdve Svédországon át az Egyesült Államokig. De lehet-e külföldi veszélyről – akár Sorosról, akár orosz befolyásról – beszélni egy olyan világban, ahol a határok elvesztették jelentőségüket?

A politikatudomány a harmincéves háború végétől, az 1648-ban kötött vesztfáliai békétől számítja azt az időszakot, amikor kiteljesedett és jogilag tiszta, mondhatni modern formát öltött az államok szuverén hatalma saját területük és lakosságuk felett.

 

Ez a modern államiság arra épült, hogy az országok saját intézményrendszere, területe és lakossága között egység áll fenn. Lakosság, terület és államigazgatás tehát összetartozik. Ezek között nincs átfedés, vagy ha van is, az csak véletlen kivétel, rendszerhiba. Ilyen anomáliának számított sokáig például a kettős állampolgárság, vagy egy külföldön szerzett egyetemi diploma: a véletlen művének.

 

Aztán a huszadik század második felében

 

fokozatosan megbomlott az állam, a hozzá tartozó terület és a lakosság egysége; és ez sokszor a szabadságjogok bővüléséből következett.

 

Az államok korábbi döntési jogosítványaiból egyre több került le az egyénekhez.

 

Például míg korábban az államok fenntartották maguknak a jogot, hogy mi számít a területükön érvényes „diplomának”, addig mára a nemzetközi megállapodások a diplomák kölcsönös elismerése terén szélesre nyitották a kaput. És ez nemcsak jogszabályi változásban ölt testet, hanem a magatartás megváltozásában is: egy multicég hazai leányvállalatát mennyire érdekli az, hogy egy munkavállalója itthon vagy külföldön diplomázott?

 

Ugyanez igaz a munkaerőpiacra, az általunk fogyasztott termékekre – köztük a kulturális termékekre –, de akár a párválasztásra is:

 

elmosódott a határ a hazai és a külföldi között. A francia tulajdonú „győri keksz” magyar-e? A zsolnai KIA-autók szlovák termékek?

 

Mindenki eldöntheti ezt saját tudása és szubjektív ítélete alapján, de nincs ezekre a kérdésekre egységes, tiszta válasz.

 

És ugyanez igaz a hírfogyasztásra, az egymással versengő véleményekre is: a korábbi, országos méretű kvázi-monopóliumok, hírügynökségek, állami tévék vagy napilapok túlsúlya megszűnt. Egy közös világplatformon, az interneten és egy egységes világnyelven, angolul válogathatunk a hírszolgáltatók és véleményformálók között, a határok itt is elmosódtak. Egy neves magyar író rendszeresen elmondja, ő az Al Jazeera boszniai adásából tájékozódik. Megteheti.

 

Azaz jól összekavarodott mára, hogy mi a „külföldi”, és mi a „hazai” vélemény.

 

Ezt próbálja most kibogozni Svédország, ahol a választásokra készülve egy fake news-elleni akciótervet dolgoztak ki, hogy külföldről ne lehessen álhírekkel befolyásolni a szavazókat.

 

De ki fogja megmondani, mi számít a választás befolyásolásának? Nyilván szélsőséges esetekben ezt el lehet dönteni (például amikor egy hírt tudatosan és bizonyíthatóan külföldről meghamisítanak), számos életszerű helyzetben viszont lehetetlen megmondani egy véleményről, hogy az „igaz”, vagy sem. És hogy külföldről gerjesztik-e, vagy sem.

 

A külföld és a belföld határának elmosódásával a „külföldről történő beavatkozás” fogalma is képlékennyé vált.

 

Nincsenek szabályok, nincs szabályozottság a hírtermelés és hírfogyasztás terén. És most folyik a verseny a politikai szereplők között, hogy egy új szabályrendszer alakuljon ki, új játékszabályokkal; ahol mindenki arra törekszik, hogy a pálya neki lejtsen.

 

De ha ebben valaki igazán győzni akar, nehezen tudja máshogy megtenni, minthogy valamit visszavesz a hírfogyasztásnak és a véleményalkotásnak abból a szabadságából, ami egyszer már az emberekre lett bízva.

 

Kollai István írása először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

FOTÓ: AFP

 

Hírszolgáltatás

A Metróért Egyesület elnöke az Azonnalinak azt mondta, 100 százalék, hogy ez az, ami.

Az ország lakóinak 86 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. De: 9 szerint jóba!

Az élet meg minden podcastban mesélt magáról Molnár B.

A Momentum elnöke az Azonnalinak elmondta, minden válogatott focistát szívesen látna pártjában. A pénzük miatt.

Az előadásokból azért törölhettek valamennyit, mert eleve túl sok volt belőlük, ráadásul hülye időpontokban.

A hét kérdése

A Montgomery buszbojkott után következzen a budapesti metróbojkott? Vagy inkább a macis hírek idegesítenek?

Azért ide elnéznénk

Bor, impró, koncertek, vlog, food truck, kiállítások június 22-24. között. Hosszú hétvége!

Az ország első számú pékjeinek kenyerei vs. a világ első számú olívaolaja június 23-án.

A hír igaz: a Wichmann kocsma június végén bezár. Június 27-én búcsúznak törzsvendégei.

Kiváló koncert június 28-án a Lumenben.

Kibékülés-történetek a pannonhalmi apátság múltjából. Ősz végéig a főmonostorban.

Ezt is szerettétek

A főszereplő ezúttal Németország és az Európai Unió. Merkelék berágtak.

Az új római kormány esély arra, hogy az európai egység több legyen, mint Hitler álma: az Európa feletti német hegemónia.

Mi köze a nyelvtörvénynek az ukrán-orosz konfliktushoz? Az Azonnali Kijevből jelentkezik.

A magyar társadalomra a politikától elforduló, rezignált passzivitás a jellemző.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás