Így überelik Orbánt a német kormánypártok

Szerző: Bakó Bea
2018.06.09. 09:37

Kellemetlen döntést hozott az Alkotmánybíróság? Sebaj, felülírjuk gyorsan magasabb szinten az útban lévő szabályt, esetleg hozunk egy törvényt kifejezetten csak azokra szabva, akiknek mi azt címezni szeretnénk! Mielőtt legyintenél, hogy már megint Orbánék gránitszilárd alkotmányos drámájának újabb jelenetéről van szó, elmondjuk: a főszereplő ezúttal Németország és az Európai Unió. Meg a gonosz, komolytalan kispártok, akik elveszik a Mutti elől az EP-mandátumot.

Így überelik Orbánt a német kormánypártok

Az Azonnalin rendszeresen beszámolunk a német viccpárt áldásos brüsszeli és strasbourgi tevékenységéről: a Die Partei, azaz A Párt nevű formációt Martin Sonneborn humorista képviseli az Európai Parlamentben. Ő volt az, aki megkérdezte Navracsics Tibort, hogy kötelező olvasmány lesz-e az EU-ban a Mein Kampf, aki Orbántól és Kim Dzsong Untól is tudna mit tanulni, és aki videósorozatot készít arról, hogyan menti meg az EU-t és ne szerénykedjünk, a világot.

Sonneborn kétségtelenül ellentmondásos figura, főleg azok számára, akik úgy gondolják, hogy a politika komoly dolog. Az viszont biztos, hogy emlékezetesebb és kreatívabb az EP-beli munkája,

mint a tizenvalahányadik CDU-s vagy épp fideszes mameluké.

Hét képviselőt juttatott az EP-be a német alkotmánybíróság 2014-ben

Martin Sonneborn – és nem csak ő – a német alkotmánybíróságnak köszönheti a mandátumát.

A karlsruhei bírák 2011-ben megsemmisítették azt a szabályt, ami a szövetségi parlamenti választáshoz hasonlóan az EP-választásra is 5 százalékos küszöböt írt elő. A német parlament ezután 3 százalékot írt a törvénybe, azonban nagy meglepetésre ezt is elkaszálta az AB – ráadásul olyan rövid idővel a 2014-es EP-választás előtt, hogy már nem volt mit tenni, küszöb nélkül vágtak neki a választásnak.

Így jutott be a humorista Sonnebornon kívül a neonáci NPD, a Kalózpárt vagy épp az állatvédő Tierschutzpartei.

Összesen hét német kispárt küldött 1-1 képviselőt az EP-be, és egyáltalán nem biztos, hogy közülük a Die Partei, vagyis a viccpárt a legidiótább.

Egyébként mindegyikükre 0,6-1,5 százalék szavazott a 2014-es EP-választáson. Ez még ha százalékos arányban kevésnek is tűnik, érdemes figyelembe venni, hogy Németország nyolcvanmilliós ország. Összehasonlításképp: a Die Parteira leadott 184 ezer szavazat jó másfélszer több a magyarországi 5 százalékos küszöböt akkor éppen csak megugró LMP 117 ezer voksánál.

Egy baj van a küszöbbel: hogy az EP más, mint a Bundestag

A német AB egyébként nem a tagállamok közti eltérésekkel indokolta elsősorban a küszöb eltörlését, hanem azzal, hogy a küszöb a parlament széttöredezettségét gátolja meg, így pedig annak működőképességét biztosítja. Hogy azt mennyire sikeresen biztosítja, az is megérne egy misét: épp Martin Sonneborn kezdeményezte – ezúttal teljesen komolyan – az őszi német kormányalakítási huzavona kapcsán az AB-nél, hogy nemzeti szinten is semmisítsék meg az 5 százalékos küszöböt, az ugyanis semmivel sem tette könnyebbé a kormányalakítást.

Az mindenesetre helytálló érv a német AB részéről, hogy az Európai Parlamentben nincs klasszikus kormány-ellenzék felosztás, az teljesen más politikai logika alapján működik, mint a nemzeti törvényhozás, ezért ott tényleg semmi nem indokolja, hogy a küszöbbel akár minimális mértékben is torzítsák a rendszer arányosságát.

Németországnak összesen 96 EP-képviselője van: a kispártok 7 helyet csakliztak el ebből, tehát az a torzítás nem is volt annyira minimális. Ahhoz meg főleg bőven elég volt, hogy felbőszítse a nagy pártokat, akik most olyan húzáshoz folyamodtak, hogy arra a felülalkotmányozást lassan már rutinként művelő Orbán Viktor is irigykedve csettintene.

Megmutatjuk, hogyan alkalmazzák a német kormánypártok Orbán két legrafináltabb receptjét.

1. Egyfolytában keresztbe tesz az AB? Szervezd ki alóla a kérdést!

Azt könnyen beláthatták a német kormányzó pártok a német AB eddigi döntései alapján, hogy ha direktben a német jogrendszerbe próbálnak bármilyen küszöböt iktatni az EP-választásra vonatkozóan, az nem fog menni, mert az AB újra meg újra alkotmányellenesnek fogja ezt nyilvánítani. Ezért

valahogy ki kell kerülni az akadékoskodó bírákat. Azt pedig úgy lehet, ha EU-jogi normába írjuk bele, amit akarunk,

mert azt a nemzeti alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül. (Mondjuk pont a német Alkotmánybíróság az, aki híres arról, hogy belemegy kekec játékokba az EU-val, mi viszont most ebbe nem megyünk bele, könyvtárakat írtak tele a témáról.)

Valami ehhez hasonló csavaros eszmefuttatás eredménye lehet az a kedden közzétett tanácsi döntés, amit a német sajtó következetesen a most és az előző ciklusban is nagykoalícióban kormányzó CDU, CSU és SPD kezdeményezéseként aposztrofál.

A lényeg, hogy új részletszabályokkal bővítik az EP-választásokat amúgy csak minimális szinten szabályozó uniós jogszabályt. Eddig az volt benne, hogy arányos, listás választáson kell az EP-képviselőket megválasztani, és amúgy a tagállamok úgy intézik a dolgot, ahogy nekik tetszik: ha akarnak, előírhatnak maximum 5 százalékos küszöböt. Most meg az lesz a szabály, hogy kötelező lesz legalább 2, legfeljebb 5 százalékos küszöböt alkalmazni. (Érdemes a linkelt közlemény angol verzióját olvasni, a magyar változatban ugyanis sikerült félrefordítani a vonatkozó részt.)

2. Félsz, hogy túl sokan reklamálnának? Menj biztosra, és szabd személyre a jogszabályt!

Hogy még jobban kilógjon a lóláb, van még egy gyanús kitétel a javaslatban: a kötelező küszöb csak azokra a tagállamokra vonatkozna, akik harmincötnél több képviselőt küldenek az Európai Parlamentbe.

Ha összehasonlítjuk, hogy mely tagállamokban nincs küszöb (vagy alacsonyabb 2 százaléknál), és melyek azok, amelyeknek 35-nél több EP-képviselőjük van, akkor azt találjuk, hogy

gyakorlatilag csak Németországra és Spanyolországra vonatkozik a tervezett új szabályozás. Már persze a briteken kívül, akik épp kilépnek az unióból.

Spanyolországban mondjuk most vélhetően mással vannak elfoglalva azok után, hogy Mariano Rajoy eddigi kormányfő épp a múlt héten bukott bele egy bizalmi szavazásba. Amúgy a spanyolok ötven EP-képviselőjéből hatot delegáltak olyan pártok, akik 5 százaléknál gyengébben szerepeltek 2014-ben.

Ezt a kivételezést egyrészt elvileg lehetne azzal mentegetni, hogy az egy képviselőre jutó listás szavazatszám a kisebb országokban gyakorlatilag lényegtelenné teszi a küszöböt (szemléletes példáért katt ide). De akkor meg nem tök mindegy?

Miért kellett ordítóan nyilvánvaló módon a németekre dizájnolni az egészet? Nyilván azért, hogy a többiek ne reklamáljanak:

ha a kisebb tagállamokra még elvileg, a lehetőség szintjén sem vonatkozik a dolog, akkor nem problémáznak, hanem simán rábólintanak.

Miért haragszik Merkel ennyire a kispártokra?

Merkeléknek most különösen nem mindegy, hogy hány képviselőt tudhatnak az Európai Néppártban és a nagyobb mainstream frakciókban – akár annak árán is, hogy a hét „potyamandátumból” a konkurens szociáldemokrata S&D-nek is csurran-cseppen valami.

A CDU-nak fontos, hogy továbbra is dominálni tudja – és domináns frakcióként fenn is tartsa – az Európai Néppártot, viszont okkal tarthat attól, hogy megváltoznak az erőviszonyok 2019 után,

főleg Macronék mozgolódásának köszönhetően. Ráadásul az egyébként rendre engedelmesen szavazó fideszesek is sokaknak bökik a csőrét a frakcióban.

Egyelőre egyébként kérdéses, hogy az új bejutási küszöböt alkalmazni fogják-e már a 2019-es EP-választáson. A német sajtó nagyobb része nem számít erre, mégpedig azért, mert a Velencei Bizottság egyik ajánlása szerint a választást megelőző tizenkét hónapon belül nem szabad alapvető változtatásokat eszközölni a választási rendszerben.

Karlsruhe még így sem esik ki teljesen a játékból

Van viszont egy érv a sietség mellett is: az Alkotmánybírósággal való versenyfutás. Ugyanis a 2-5 százalékig terjedő küszöböt valahogy konkretizálnia kell majd Németországnak a saját nemzeti jogában. Azt most nem érdemes találgatni, hogy mit fognak belőni ebben az intervallumban, de bármit is határozzanak meg: azt az átültető törvényt már felülvizsgálhatja majd az AB.

Hogy akkor mire volt jó mégis ez a mizéria? Mert

más lesz a jogi helyzet, ha az EU-jogra mutogatva írnak elő egy korábban alkotmányellenesnek nyilvánított dolgot, mintha csak úgy.

Garanciát azért ez sem jelent semmire, mert a német AB már többször összeakasztotta a bajszát az Európai Bírósággal, hogy érvényt szerezzen német alkotmányos rendelkezéseknek. Az ilyeneknek viszont többnyire – nagy szavak ide, előzetes döntéshozatal és hosszúra nyúló döntések oda – meghátrálás lett a vége.

Ha kellően az utolsó pillanatban fogadják el a törvényt, akkor az AB-nek talán nem lesz ideje az EP-választás előtt foglalkozni vele – vagy ha ki is  kerül addig az ügy a fiókból, az Európai Bíróság válaszát kivárni az „alkotmányos párbeszéd jegyében” már igencsak necces lesz. Persze egy ilyen merész időzítés már tényleg nagyon balkáni tempó lenne, és kétséges, hogy kockáztatnak-e ilyet egy kulturált és demokratikus nyugat-európai jogállamban.

És ha már jogállam, meg mindenkire vonatkozó törvények: Németország egyik kormányzó pártja, az EP-küszöböt is lelkesen támogató CSU egy tartományi párt, ami csak Bajorországban működik.

Martin 0,6% Sonneborn fel is fedezte ezzel kapcsolatban a jelentős kockázatot a jobboldali populista AfD előretörése miatt odahaza is gyengélkedő bajorok számára: „A CSU a legutóbbi választáson országos szinten 5,3 százalékot szerzett. Érdekes lesz!”

NYITÓKÉP: dpa

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek