Sztrájkba kezdenek a tolmácsok Brüsszelben

Szerző: Petróczi Rafael
2018.06.07. 16:16

Megnövelnék az Európai Parlamentben dolgozó szinkrontolmácsok munkaidejét egy órával: az egyébként is leterhelt tolmácsok sztrájkot fontolgatnak. De miért is olyan nehéz ez a munka? Megkérdeztünk egy tolmácsot.

Sztrájkba kezdenek a tolmácsok Brüsszelben

Naponta pár órás sztrájkra készülnek az Európai Parlament (EP) tolmácsai – írta a Politico. A munkabeszüntetés oka, hogy az EP napi hétről nyolc órára emelné a tolmácsok maximális munkaidejét, amit a tolmácsfülkékben töltenek. A tolmácsokat képviselő szakszervezetek sérelmezik továbbá, hogy az e területen dolgozók ebédidejét negyvenöt percre csökkentették, miközben a nemzetközi normák ennek dupláját írják elő. A tervezett sztrájkok célja az is, hogy 6-ról 4 órára csökkentsék azt az időszakot, amit a tolmácsoknak a helyenként éjszakába nyúló parlamenti üléseken kell eltölteniük.  

A tolmácsok szerint az EP nem egyeztetett velük a változtatásokról. Ezt az állítást EP szóvivője visszautasította: szerinte egy tucat alkalommal folytattak tárgyalásokat az érintettekkel. A szóvivő elmondása szerint ráadásul a napi 8 órás munkaidőre egy hónapban legfeljebb hat alkalommal kerülhet sor, mindemellett a tolmácsok tolmácsoláshoz nem kötődő munkáját is elismerik. A szóvivő továbbá azzal is árnyalta a képet, hogy a tolmácsok munkájára általában nem támasztanak igényt azokban a hetekben, amikor a parlamenti képviselők nem tartózkodnak Brüsszelben vagy Strasbourgban.

Aranyélet vagy fárasztó munka?

Hogy képbe kerüljünk, az Azonnali megkérdezte Bozsik Gyöngyvért, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusát. Forrásunk európai uniós konferenciatolmácsként dolgozik, így nagy rálátásal rendelkezik a témára. Bozsik Gyöngyvér elmondta, hogy a tolmácsok között is van két csoport: a szabadúszó és az állandó tolmácsok. Hazánkban elsősorban a szabadúszó tolmácsok terjedtek el, akik átlagban heti két-három napot dolgoznak. A munkanapok száma függ attól is, hogy mennyi megkeresés érkezik, csúcsidőszakban a heti négy-öt munkanap sem szokatlan.

Az európai intézményekben viszont elsősorban állandó tolmácsok dolgoznak, akiket nagyságrendileg heti négy napban foglalkoztatnak. Mindemellett az állandó tolmácsoknak – hasonlóan például a tanárokhoz – készenlétben kell állniuk, hogy szükség esetén helyettesítsék a hiányzó kollegájukat. A szabadúszó társaikhoz képest az EU-ban foglalkoztatott tolmácsok dolga annyival könnyebb, hogy vannak visszatérő felszólalók és témák, amikre egy idő után nem kell már annyit készülni.

Ezek alapján mondhatnánk, hogy a tolmácsoknak aranyéletük van, hiszen legfeljebb heti négy napot kell dolgozniuk. Azonban – mint arra Bozsik Gyöngyvér rávilágított – ez a típusú munka borzasztó fárasztó, és eszméletlen magas koncentrációt igényel.

Forrásunk szerint nem túlzás azt mondani, hogy a bányászok után a második legmegterhelőbb munka az övék, ami nem csupán szellemileg, hanem fizikailag is igénybe veszi az embert.

Ráadásul hiába dolgoznak a tolmácsok párban, átlagosan húsz percenként váltva egymást, a másik műszaka alatt sem lazíthatnak önfeledten. Figyelniük, követniük kell nekik is az eseményeket, hogy amikor rájuk kerül a sor, zökkenőmentesen fel tudják venni a fonalat, és ha szükséges, menetközben is segíteniük kell az éppen tolmácsoló kollegájukat.

Az aránytalanság a baj, nem az, hogy dolgozni kell

Az európai intézményekben a tolmácskabinok ugyan nagyobbak, és egyszerre többen is vannak bent, ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka egyenlően oszlik el a jelen lévő tolmácsok között. A nagyobb létszámra ugyanis azért van szükség, hogy az Unió összes nyelvére tudjanak fordítani, amennyiben szükséges. Az egyes nyelveknek felelősei vannak, s mikor egy képviselő az adott tolmácshoz tartozó nyelven kezd el beszélni, a tolmácsnak azonnal fel kell vennie a fonalat, tekintet nélkül arra, hogy előtte mennyit dolgozott.

Így a munkaelosztás nagyon egyenlőtlenné tud válni. Bozsik Gyöngyvér példája szerint ha mondjuk egy jelen lévő tolmács tud csak románul, és egy román EP-képviselő beszél negyven percet, akkor annak az egy embernek kell végigtolmácsolnia az egész felszólalást. Így a húsz perces, megfeszített koncentrációt igénylő fordításból könnyen lehet akár annak duplája is. Vagy annál is több. Főleg, ha a következő felszólaló nyelve is ehhez a tolmácshoz tartozik. Forrásunk ezt az aránytalanságot látja a legnagyobb problémának.

A tolmács munkája nem ér véget akkor, amikor kilép a fülkéből. Akárcsak a pedagógusoknak, nekik is készülniük kell a következő napra. Európai parlamenti környezetben könnyen előfordulhat, hogy este több tízoldalas dokumentumokat kell átnézniük, hogy képbe kerüljenek a másnap szóba kerülő felszólalásokkal, beterjesztésekkel és azok jogi környezetével kapcsolatban. Emiatt is kevesli Bozsik Gyöngyvér a negyvenöt perces ebédszünetet. Nem ritka ugyanis, hogy a tolmácsnak az ebédidejében is készülnie kell.

Ráadásul az Európai Parlamentben kantinokban ebédelnek a dolgozók, ahol ugyanúgy sorban kell állni, mint az iskolai ebédlőkben. Így a negyvenöt perc mindjárt nem is tűnik olyan soknak. Az ebédre szánt időből elvesz az is, hogy a tolmácsoknak általában tíz-tizenöt perccel korábban már a tolmácsolás helyszínén kell lenniük, és rá kell hangolódniuk az elkövetkező órákra.

Jövő hétig még akár meg is egyezhetnek a felek, mindenesetre

egészen komikus jeleneteket eredményezne, ha az EP-képviselők pár napig még annyira sem értenék egymást, mint egyébként.

NYITÓKÉP: Európai Parlament hivatalos oldala

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek