+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. június 7. csütörtök, 16:10
Mire is kéne emlékeznünk Trianon kapcsán? A történelmi Magyarország szétesésének legnagyobb tragédiája a nemzetiségek békés egymás mellett élésének elvesztése, illetve az, hogy az ország elvesztette fő régióit és Budapesten kívüli nagyvárosait, azaz vidéki polgárságát és kulturális diverzitásának tudatát.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából ismét megjelent lamentációk jellemzően pont azt az etnikai nacionalizmust ünneplik, pont arra emlékeznek vissza nosztalgiával, aminek leginkább „köszönhetjük” Trianont, a történelmi Magyarország harmadára zsugorodását. Pont arra az egyre nem emlékezünk, amire valóban fontos lenne, örök tanulságul:

 

újra és újra megtanítani a felnövekvő generációkat, hogy egyetlen népet sem vitt olyan mérvű és annyira látványos romlásba a nacionalizmus, mint a magyart.

 

Nyilván lehetne okolni a szomszéd népek nemzetiségi törekvéseit is, de felfoghatatlan hiba megfeledkezni róla, hogy mindezt az 1848-ban kiteljesedett magyar nemzeti törekvések ébresztették fel. Még előbb és még konkrétabban a magyart kizárólagos államnyelvvé tevő törvény volt az első szikra, mely aztán lángba borította és végül pár évtized alatt felemésztette az államalapító által megalkotott és majdnem ezer évig stabilnak bizonyult sok nemzetiségű Hungáriát.

 

Azt az országot, ahol annyi évszázadon át sorsközösségben éltünk a szomszédos népekkel, melyek polgárai ugyanúgy a Szent Korona alattvalói voltak mint a magyarok, lényeges diszkriminatív nemzetiségi különbségtételek nélkül. Olyan különbségtétel nélkül, amelyet először a nyelvtörvény teremtett meg az országban! Trianon legnagyobb vesztesége tehát – amiről sosem olvasunk a megemlékezésekben – ennek az alapvetően békés egymás mellett élésnek az elvesztése volt, ami az ezeréves Hungária alapját képezte.

 

További súlyos vesztesége Trianonnak – amiről szintén nem szokás megemlékezni – hogy az ország elvesztette fő régióit és Budapesten kívüli nagyvárosait, azaz vidéki polgárságát és kulturális diverzitásának tudatát, illetve magát ezt a regionális diverzitást, ami nélkül egy etnikailag és kulturálisan viszonylag homogén kis országocska maradt, voltaképpeni történelmi identitás nélkül.

 

Pont olyan lett ez a Kis-Magyarország, amilyennek a nacionalista magyarság Szlovákiát vagy a többi poszt-trianoni nemzetállamocskát tartja!

 

Pont azt veszítette el, amivel korábban több lehetett ezeknél; amire úgy hivatkoztak az irredenta korszakban, hogy a magyar lett volna az egyedüli „államalkotó” nemzet… csak azt felejtették el már akkor hozzátenni, hogy pontosan azért és annyiban lehettünk államalkotók, mert eleve nem csupán nemzeti alapon (nemzetállamban) gondolkodtak a királyaink, hanem nemzetek feletti egységet teremtő közös történelmi vízióban, melyben a szomszédos népek is otthonra találhattak. Ennek jelképe volt a Szent Korona, mely nem magyar korona volt csupán és legkevésbé sem etnikai-nemzetiségi jelkép, hanem a történelmi Magyarország nemzetek és felekezetek feletti egységét jelentette.

 

A polgárosodás folyamatában végzetesnek bizonyult törés volt a korábban Pest számára versenytársat jelentő nagyvárosok polgárságának elvesztése – csak Erdélyben és a Partiumban legalább négy-öt ilyen volt! Ehelyett a polgárosodás torzójaként létrejött egy Budapest-vízfejű városállam, aminek irreálisan nagy kiterjedésű és emiatt rendkívül elhanyagolt „külvárosa” az egész magyar vidék. Voltaképpeni polgárosodás (markáns európaiság és demokrácia-igény) szinte csak a fővárosban akad. Az ország szinte összes baja visszavezethető erre a torz polgárosodásra és történelmi kontextusát vesztett központosításra.

 

Be kéne látni végre, hogy a mai nacionalista, nemzetállamista megemlékezések kulturálisan legitimálják Trianont – ékesen bizonyítják, hogy egy ilyen nemzet bizony végső soron megérdemelte azt a sorsot, melyet maga hívott ki önmaga ellen a nemzetállami törekvések felébresztésével. Méltóképpen inkább azzal emlékezhetnénk, ha a nemzetállamiság gyásznapja lenne ez az évforduló és ha a szánalmas nacionalista sirámok helyett a nemzetekfeletti összetartozás ünnepéről beszélnénk a szomszéd népekkel közös múlt jó példáit sorolva:

 

vagyis mindarról, ami által az ezeréves Magyarország jóval több volt egy „etkinakilag és kulturálisan homogén” nemzetállamocskánál, amivé mára lett a nagyhatalmi játszmák és önsorsrontó nacionalizmusa által.

 

Kardos Gábor eddigi írásait itt tudjátok elolvasni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Áll a bál az angliai Newton Aycliffe-ben, miután az egyik városvezető kijelentette, hogy a Mikulás márpedig csak férfi lehet. Szerinted milyen nemű legyen a Mikulás?

Mára azon kevés magyar nyelvű printlap egyike, ami nem áll a magyar kormány irányítása alatt, ráadásul számos magyarországi szerzője is van. Szombaton hetven éves a pozsonyi Új Szó!

Debrecent és Győrt ütötte ki a döntőben Veszprém, ami a balatoni régióval közösen pályázott a címre. A brexit miatt Veszprém lesz az egyedüli kulturális főváros 2023-ban.

Télen Csehországban is dermesztőek tudnak lenni az éjszakák: a civil kezdeményezés megalkotói ezen enyhítenének a hajléktalanok számára.

Meddig tűrik el a Fideszt az Európai Néppártban? Mi a közös a lengyel kormánypártban és a Fideszben? Az Azonnali megmutatja a válaszokat ezekre, lengyel nézőpontból.

A hét kérdése

Parlamenti blokád, tüntetések, füstbomba, cetliszórás, himnusz, sorosozás: a pártok a rabszolgatörvény kapcsán kihozták egymásból a maximumot. Mire elég ez?

Azért ide elnéznénk

Sorrentino két korábbi klasszikusa mellett premier előtt megnézheted a Berlusconi-filmet is. Dec.14-16.

December 17-én a főszerepben: Ady karácsonyi versei és Kosztolányi eddig nem
ismert szövegei.

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

A moszkvai patriarchátus kórusa énekel december 19-én a Szent István-bazilikában.

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

Ezt is szerettétek

A szélsőjobboldali befolyás azonban töretlen a párton belül.

A zöldpolitikus Karácsony Gergely miért épp az olcsóbb autózásért tüntetők mellett állt ki a sárga mellénnyel?

Nem az a kérdés, hogy jöjjön-e a vasút privatizációja, hanem az, hogy mikor.

Twitter megosztás Google+ megosztás