Mind jól járunk, ha több lesz a magyar

Isztin Péter

Szerző:
Isztin Péter

2018.05.28. 08:47

Nagyobb piacot, több innovációt és kevesebb közterhet is hozhatna az áhított népességnövekedés. Ehhez viszont okosan kell ösztönözni a gyermekvállalást, és nem csak a leendő anyákra célozva.

Az elmúlt pár hétben a magyar közbeszédbe ismét megérkezett a demográfia témája. A miniszterelnök az április 8-i választási győzelme után „demográfiai súlypontú” kormányzást ígért, az Üvegplafon anyaforradalmat hirdetett, amire heves reakciók születtek a kormánypárti sajtó egy részében. (A vita tárgya röviden az volt, hogy a kisgyermekes anyák keresztnevük helyett „anyuka” néven illetése a kórházakban és a hivatalokban lealacsonyító, vagy éppen az anyaságuk pozitív hangsúlyozása-e.)

Az elmúlt napokban pedig egy videó veri a hullámokat, amely arra buzdít, hogy „hozz világra még egy magyart”, miközben „afrikai kannibálok” bejövetelét vizionálja.

Mindezek mellett – főleg a baloldali és liberális oldalon – tartja magát az a nézet, miszerint a gyermekvállalás alapvetően magánügy, amibe másoknak, főleg az államnak, nem lehet beleszólása.

Egy csomó előnye van annak, ha többen vagyunk

A jelenlegi klímában érdemes röviden áttekinteni, milyen előnyei vannak annak, ha egy országban több az ember – mert amúgy vannak ennek előnyei. A másik kérdés pedig, hogy milyen eszközökkel lehet és érdemes elérni, hogy többen legyünk.

1. Nagyobb népesség → nagyobb piac

Bár a globalizáció miatt egyre inkább globális piacokról beszélhetünk, a nagyobb belső piacoknak még mindig vannak előnyei, főleg, ha mondjuk az európai belső piacról beszélünk.

Minél nagyobb a piac, vagyis a termékek és szolgáltatások iránti potenciális kereslet, annál több terméket és szolgáltatást érdemes kifejleszteni.

Adam Smith klasszikus mondásával élve, a specializáció egyetlen korlátja a piac terjedelme. A több ember pedig nagyobb piacot eredményez.

2. Több ember → több ötlet

A modern gazdaságokat leginkább az innováció képessége viszi előbbre. Minél több ember él egy helyen, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valakinek a fejéből kipattan egy új ötlet, és annál szélesebb körű lehet az ötletek egymás közötti kicserélése. Így a nagyobb népesség nagyobb mértékű technológiai fejlődést eredményezhet.

3. Több ember → fix költségek szétterítése

Vannak jószágok, amelyekből hiába fogyasztanak többen, nem lesz belőlük kevesebb. Ezeket nem rivalizáló jellegű javaknak nevezzük. Ide tartoznak az úgynevezett közjavak is, mint amilyen a honvédelem vagy a rendfenntartás.

Ha egy országban többen laknak, nem lesz ezekből kevesebb, viszont az előállításuk költségeit több ember között lehet szétteríteni. Így egy emberre kisebb költség jut. Hasonló ez ahhoz, mint amikor azért laknak együtt emberek, hogy ezzel spóroljanak a rezsiköltségeken.

4. Több (munkaképes) ember → fiskális terhek szétterítése

Ez a jól ismert „legyen, aki fizeti a nyugdíjat” érv. A nyugdíjrendszer jól ismert módon annál nehezebben tartható fenn, minél kevesebb az aktív munkavállaló a nyugdíjasokhoz képest. 

Súlyosbítja a helyzetet, hogy maga a nyugdíjrendszer negatívan hat a gyermekvállalásra:

ha kevésbé kell a gyerekekre támaszkodni idős korunkban, kevesebb gyereket érdemes vállalnunk. A több ember viszont, aki dolgozni is képes és hajlandó (most vagy a jövőben) fenntarthatóbb költségvetéshez vezet.

5. Több ember → negatív környezeti hatások

Igen ám, mondják sokan, de a fenti pozitív hatások mellett a több ember nagyobb környezetterhelést is jelent. Ez ugyan igaz, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a környezeti problémákat végső soron innovációk oldhatják meg, arra viszont a nagyobb népesség többnyire pozitívan hat, ahogy azt fentebb már láttuk. Emiatt összességében eltúlzottnak érzem a nagyobb népességgel kapcsolatos környezetvédelmi aggályokat.

Mindezt viszont nem vesszük figyelembe, mikor a gyermekvállalásról döntünk

Látjuk tehát, hogy megalapozott a népességcsökkenéstől való félelem: a nagyobb népesség valóban nagyobb gazdasági jólétet jelenthet egy ország (illetve egy belső piac) számára. Közgazdasági szakkifejezéssel élve a népesség növekedésének – a mai fejlett világban legalábbis – főként pozitív externáliái vannak.

Vagyis az állampolgárok, a potenciális szülők nem veszik figyelembe a népességnövekedés hasznainak egy részét.

Amikor arról döntünk, vállalunk-e gyereket, és ha igen, hányat, azt vesszük elsősorban figyelembe, hogy számunkra ez milyen hasznokat okoz.

Azt viszont nem mérlegeljük, hogy a társadalmi jólétre milyen hatással lesz. Emiatt a gyermekvállalást (vagy a népességnövekedés más módjait) érdemes külön ösztönözni.

De hogyan érhetjük el a nagyobb népességet?

Nagyjából két úton lehetséges egy ország népességének növelése: 

ha több gyermek születik, vagy ha több bevándorló érkezik az országba. Ezen a ponton követnek el sokan egy logikai hibát:

megfigyelik, hogy rendelkezésünkre áll ez a két út, majd egyiket gyorsan kizárják, hogy a másik mellé tehessék le a garast, vagy az egyik mellett leteszik a garast, hogy a másikat kizárhassák.

Nincs okunk azonban azt feltételezni, hogy a két mechanizmus egymás rovására működne. Sőt, a józan ész mentén nyugodtan mondhatjuk, hogy egy optimális népesedési politika valószínűleg mindkettőt magában foglalja: támogatja a gyermekvállalást és a valamivel nagyobb bevándorlást is.

Annak oka, hogy miért lehet szükséges mindkettőt támogatni, egyszerű: kizárólag a gyermekvállalás ösztönzésére támaszkodni fiskálisan költséges, kizárólag a bevándorlásra támaszkodni pedig politikailag nem kivitelezhető, és társadalmi feszültségekhez vezet.

Érdemes tehát valamilyen mértékben a gyermekvállalás ösztönzésére és a bevándorlásra is támaszkodni.

De hogyan érdemes ösztönözni a gyermekvállalást?

A pénz nem elég, megbecsülés is kell

Vannak viszonylag jól bevált anyagi ösztönzők, mint a közvetlen pénzbeli támogatás, vagy a bölcsődei férőhelyek növelése, dadák alkalmazására felhasználható utalványok bevezetése, ezáltal támogatva a gyermeknevelés egyes részeinek „kiszervezését”. Szintén jól működő ösztönző a gyerekbarát munkahelyek és a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása. Egy kutatás szerint különösen nagy hatása lehet az olyan intézkedéseknek, amelyek kifejezetten a nők számára csökkentik a gyermekvállalás költségeit.

De a pénzügyi ösztönzőkön túl szükség lehet arra is, hogy a szülőket ne „adóztassuk” túlzottan pszichikailag.

Gyakori megfigyelés például, hogy túl gyakran vádolnak szülőket, főleg anyákat azzal, hogy rossz szülők, és kéretlen gyermeknevelési tanácsokkal bombázzák őket. Vagy idegesítenek minket a körülöttünk lévő gyerekek, és ennek hangot is adunk. Az ilyen, egyenként apró dolgok összeadódva ronthatják a gyermekvállalási kedvet.

Egy demográfiai súlypontú politikának arra is kell tehát törekednie, hogy

általában véve jó legyen szülőnek lenni, aminek része a társadalmi megbecsülés

és az, hogy nem elfogadott túlzottan beleavatkozni a szülői tevékenységbe. És ezen a ponton egy „anyaforradalomnak” is lehet demográfiai haszna: egy gyermekvállalást ösztönző környezethez hozzátartozhat az is, hogy az anyákat a nevükön szólítják, ezáltal is jelezve megbecsülésüket.

A leendő apákról sem szabadna megfeledkezni

Ugyancsak jó lenne, ha a (mindenkori) kormány egy „átfogó megállapodás” során nem feledkezne meg a nők mellett a férfiakról, a potenciális apákról sem. A háztartási munkamegosztás átalakulása új apaszerepek megjelenését tette szükségessé, az alkalmazkodás azonban a férfiak számára gyakran nehézkes.

Az apák által is felvehető, vagy esetleg kifejezetten ilyen irányba ösztönző, gyermeknevelési támogatásokon túl nincs jó receptem arra, hogyan lehetne kifejezetten az apákat megcélozni egy népesedési politika keretében, de mindenesetre

jó kezdet lenne, ha a kormány a nők mellett a férfiakat is felvenné a demográfiai kampányok célcsoportjai közé.

A demográfia megosztó téma, mégpedig erősen a kultúrharc „szekértáborai” mentén oszlanak meg az erről vallott nézetek. De ha valódi megoldásokat keresünk a demográfiai kihívásokra, a szekértáborok hagyományos nézetcsomagjain felül kell emelkedni.

Ennek része kell, legyen az, hogy ha valaki nem pont úgy beszél erről a kérdésről, ahogy mi szeretnénk, nem felháborodunk, hanem elgondolkodunk rajta, sőt, ha arra érdemes, akár beépítjük saját nézetcsomagunkba. Ez önmagában egy kihívás, de az elkövetkező hónapokban és években lesz módunk gyakorolni.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek