+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Szerző: Bukovics Martin & Bakó Bea
2018. május 17. csütörtök, 09:20
Megvillantotta a Jobbik a sokat emlegetett értelmiségi holdudvarát: májustól a parlamentben ül új képviselőjük, Brenner Koloman nyelvész, egyetemi docens, aki nem csak az egyetemi, de a német nemzetiségi közéletben is évtizedek óta részt vesz. Kvótaértelmiségi vagy kvótanémet ő a Jobbikban? Mit szól a fideszes Ritter Imre német nemzetiségi képviselővé választásához? Sikerül-e elérnie, hogy a német pártok szóbaálljanak a Jobbikkal? Nagyinterjú egyenesen az ELTE BTK-ról.

Ön mit szeret jobban? A parlamentben szavazni, vagy vizsgáztatni?

 

Nincsenek preferenciáim. A parlamentet még annyira nem ismerem, hiszen néhány napja vagyok csak képviselő. Az ELTE és a Germanisztika Intézet vezetésével nagy egyetértésben úgy döntöttem, hogy mindkét állásomat fenntartom: az egyetemi oktatók azon törvényi kivételek közé tartoznak, akik ezt megtehetik, így nem kell teljesen feladnom a korábbi életemet. Ma egyébként éppen zh-íratással fejezzük be a félévet.

 

Semmiképpen nem szeretném a tudományos tevékenységemet sem feladni. Néhány hete jelent meg a legújabb könyvem Német kisebbségek és intézményrendszer címmel, amit a nyelvpolitika és autonómia témakörében írtam. Ez összefügg a parlamenti munkámmal, hiszen épp a napokban választottak meg a nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának alelnökévé. Emellett a külügyi bizottságnak is tagja vagyok, illetve az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében is frakciódelegált lettem, korábban pedig az Európa Tanács nyelvi chartájának szakértőjeként tevékenykedtem. Tehát sok az átfedés a tudományos és a politikai tevékenységem között. Ezt fenn szeretném tartani a továbbiakban is.

 

Miért éppen a Jobbikba lépett be?

 

Nem léptem be amúgy a Jobbikba, párton kívüli képviselőségre kértek fel. 2015-ben hívtak meg egy értelmiségi találkozóra, ahol egy olyan közösséget ismertem meg, amely mind szakmailag, mind politikailag nagyon közel állt az általam képviselt elvekhez. Ebből indult ki egy együttműködés. Két területen végeztem szakértői feladatokat: külügyi vonalon, főleg a német nyelvterületekkel való kapcsolattartás terén, illetve a Jobbik oktatáspolitikai programjának kidolgozásában is részt vettem, hiszen korábban hosszú ideig dékánhelyettesként és a Magyar Rektori Konferencia bölcsészet- és társadalomtudományi bizottságának titkáraként is tevékenykedtem. Volt tehát egyfajta országos rálátásom a felsőoktatás-politikára és a oktatáspolitikára, illetve a nyelvoktatás helyzetére.

 

Olyan szakmai közösségek alakultak ki a párt mögötti értelmiségi holdudvarban, ahol azt éreztem, helyemen vagyok. A megtisztelő, képviselőjelölti feladatra a múlt év júliusában kért fel Vona elnök úr. Ezt akkor végiggondoltam: nem volt egy egyszerű döntés, mivel nem készültem korábban soha a politikára. Bár a közélet mindig érdekelt, huszonkét évig voltam képviselője az országos német nemzetiségi önkormányzatnak, de nem volt bennem az a késztetés, hogy politikusként szerepeljek. Mégis úgy ítéltem meg akkor – és jelenleg is –, hogy

 

egy ilyen politikai helyzetben, ahol a túlhatalommal bíró Fidesz egy egypárti diktatúra felé hajló rendszert épít ki, egy értelmiséginek kötelessége egy olyan közéleti szerepet elvállalni, amit végül is én is elvállaltam parlamenti képviselőként.

 

Lehet azt mondani, hogy ön a kvótakisebbségi egy nagymagyar pártban?

 

Abszolút nem. Én azt gondolom, hogy a Jobbiknak a sajtóban egyszerűsítve felnagyított korábbi retorikáját sokszor túlértékelik. Ha a választási programjait megnézzük a Jobbiknak – akár már a 2010-es, vagy a 2014-est, nem csak az ideit – abban a hazai kisebbségek, ugyanúgy, ahogy az elszakított területen élő magyarok, részletesen szerepeltek; egyedüliként a pártok programjai között. Tehát semmifajta kvóta-jelleget nem érzek magamban, ráadásul több német származású képviselő is van a frakcióban: Staudt kolléga, vagy anyai ágon Szávay István kollégám, aki ezt a parlamenti honlapján hirdeti is; és persze az újonnan megválasztott elnök úr, akit ugye Sneidernek hívnak.

 

Ebben a közösségben nekem eddig semmilyen feszültséget vagy konfliktust nem okozott, hogy én a német nemzetiséghez tartozom, ezt mindenki tudomásul vette. Sőt, a választási kampányban épp a Fidesz médiája tett arra kísérletet, hogy mindezt tematizálja: meglehetősen ordas németezésbe kezdett a Habony-média velem kapcsolatban. A Jobbikot azzal megvádolni, hogy nem elég nemzeti – főleg a Fidesz részéről, amely liberális pártként indult, és én erre még jól emlékszem –, az eléggé erős feltevés, és vicces, vagy inkább tragikus.

 

 

Ha már a kormánymédiánál tartunk: a kampányban azt írták, hogy a „migránsriasztó fegyverekkel” kereskedő, Magyarországon letartóztatott Mario Rönsch korábban a Jobbik vendégeként járt a parlamentben, amit a Jobbik is elismert.

 

Nem erre utaltam, de egyébként akkor, amikor ez történt, még közöm nem volt a párthoz.

 

Sikerült egyébként valamilyen – Mario Rönschön kívüli – német kapcsolatot intéznie a Jobbiknak? Van kapcsolatuk német vagy osztrák pártokkal?

 

Az illető úrnak sem korábban, sem most nincs hivatalos kapcsolata a Jobbikkal. Egyébként folyamatosan különböző szintű tárgyalásokat folytat a Jobbik német nyelvterületen is. Hivatalos, mondjuk a pártvezetők találkozásáig eljutó találkozóink nem voltak. Ami az én tevékenységemhez köthető, és látványos találkozó volt, az például a múlt őszi látogatásunk Dél-Tirolban Gyöngyösi Mártonnal. Ott a legmagasabb szinten fogadott bennünket a parlamenti elnök, a volt tartományi kormányfő, illetve autonómiaszakértők. Akár svájci utakról is be tudok számolni. De egyik sem jelentett olyan áttörést, ami látványos lett volna, ugyanis nekünk ebben is – mint sokszor a magyar belpolitikában is – végig kell járnunk egy olyan utat, hogy alulról kell építkeznünk.

 

Újabban azért a német nyelvű médiában is megváltozott a Jobbik megítélése. Itt utalnék az osztrák Die Presse napilapban megjelent cikkre, ahol a Jobbikot néppártként emlegetik. Nekem is több tévészereplésem volt az osztrák tévében az elmúlt hónapokban, ahol a Jobbikot már nemes egyszerűséggel jobboldali konzervatív pártként aposztrofálták; extrém jelzők nélkül. Ez egy folyamat, amin még nyilván dolgoznunk kell, de az elmúlt másfél-két évben komoly változás indult el a Jobbik megítélésével kapcsolatban nemzetközi szinten is.

 

Mely német, vagy éppen osztrák pártokkal szeretnének önök együttműködni? Talán a CSU passzolna a leginkább önökhöz. Vagy szóba jöhet az AfD is?

 

A Jobbik nyitott minden olyan párttal való kapcsolatfelvételre, amely a Jobbikot partnernek tekinti.

 

Az AfD nem úgy tűnik, hogy partnernek tekintené önöket, szerintük a Jobbik egy vállalhatatlan szélsőjobboldali párt. Még AfD-s politikusok is meglepődnek, ha azt hallják, hogy egyes kérdésekben a Fideszhez képest középre tendál a Jobbik.

 

Erről beszéltem az előbb, hogy ez még egy folyamat, és megindult egy változás a német médiában. Ők egy 4-5 évvel ezelőtti állapotnál tartanak, akár egy politikusig sem szűrődött ez még el feltétlenül. Ez meg fog változni, különösen

 

a 2019-es európai parlamenti választások előtt lesz egy újrapozícionálás. Lehet látni a Fidesz mozgását is kifelé az Európai Néppártból.

 

A Jobbikot egyre inkább kezdik elfogadni egy normális nemzeti néppártnak. Egy idő után ez el fog oda vezetni, hogy ezek a kapcsolatok kialakulnak.

 

Az osztrák pártok közül kihez közelednének?

 

A jelen konstellációban nyilván elsősorban a kormánypártokhoz kell kapcsolatokat kiépíteni.

 

De melyikhez? Az ÖVP-hez, vagy az FPÖ-höz?

 

Mindkettőhöz.

 

Nem lesz könnyű dolguk. Az ÖVP a Fideszhez hasonlóan tagja az Európai Néppártnak, az FPÖ-ben pedig szerelmesek Orbánba. Heinz-Christian Strache a Facebook-posztjaiban rendszeresen dicséri Orbánt.

 

Hogy az osztrák pártok mit gondolnak Orbán Viktorról, az az ő dolguk, én ezt nem kommentálnám. De a kérdés az volt, hogy a Jobbik kivel működne együtt. De mondjuk egy baden-württembergi SPD-s korábbi belügyminiszterrel én személyesen is találkoztam, ő egy nagyon kemény belügyminiszter volt, és vele ügyek, szakpolitikák mentén lehet partneri viszonyt kialakítani. Ha az ideológiai alapú pártkapcsolatokat tekintjük, akkor nyilván a CSU áll a legközelebb hozzánk, meg a CDU-nak egyes részei és az AfD. De a német és az osztrák kapcsolatok túl fontosak a nemzetstratégia szempontjából ahhoz, hogy mi ezt egy ideológiai szűrőn keresztül lássuk.

 

 

A Jobbikban eddig mit tanultak öntől?

 

A kollégáimat kellene erről megkérdezni. Én azt érzékelem, hogy a frakcióban engem egyrészt mint volt egyetemi vezetőt, másrészt mint nemzeti kisebbségekkel foglalkozó szakértőt abszolút elismernek, a véleményemre adnak. Azok a funkciók is, amelyekre a frakció delegált, bizonyítja azt, hogy számítanak rám. Nagyon összetartó, és komoly szakmai kompetenciákkal rendelkező frakciónk van. Most, hogy a tisztújítás lezárult, ki fog alakulni a párt vezetése és a frakció között egy nagyon jó együttműködés.

 

Mi leszünk a kérlelhetetlen ellensége a Fidesznek – más párt erre a pozícióra alkalmatlan, hiszen a kommunista utódpártok csak tovább gyengülnek és bomlanak.

 

Nagyon jól látszik, hogy a 21. századi pártoknak mennyire más a hozzáállása. Mi az LMP-vel – még ha nem is értünk sok kérdésben egyet, de – politikustársaknak tekintjük egymást, nem pedig megsemmisítendő ellenségnek.

 

Az LMP a legszimpatikusabb ellenfelük?

 

Ez így van. Velük szakpolitikai szinten eddig is sok olyan közös pontunk volt, amin el lehet közösen gondolkodni.

 

Ha már nem kvótanemzetiségi, de legalább kvótaértelmiségi ön a Jobbikban?

 

Azért tiszteljük meg azokat az értelmiségieket, akiket a Fidesz a maga abszolút értelmiségellenes politikájával az utóbbi években eltávolított magától azzal, hogy nem a Jobbikot vádoljuk meg azzal, hogy kvótaértelmiségieket szállít a politikába.

 

A konzervatív értelmiség egy jelentős része a Jobbik mögé felsorakozott.

 

Kik? Nem nagyon vállalják névvel. Ön legalább beült a parlamentbe, de mi van a többiekkel?

 

Az értelmiségieknek egy furcsa és tiszteletreméltó tulajdonsága, hogy egy részük vállal közéleti szerepet, más részük néha kommentálja a politika eseményeit, mások pedig a maguk szakmájában dolgoznak úgy és abba az irányba, amit jónak tartanak. Én mindezt tiszteletben tartva a magam részéről olyan döntést hoztam, amit jónak tartok: hogy

 

ki kell állni a ház elé, és felvállalni a közéleti szerepet. De a politika a harcosok klubja, és ez nem minden értelmiséginek való.

 

Nem állítom, hogy az én döntésem a jobb döntés, ezt mindenkinek magának kell meghoznia.

 

Semmilyen kvótaértelmiségi mivoltomról nem tudok a párton belül, szóval magát a fogalmat is visszautasítanám. Ez dehonesztáló azokra az értelmiségiekre is, akik komoly szakmai munkával dolgozták ki a Jobbik programját. Egy frakcióban nem csak egy néppárt különböző áramlatait kell megjeleníteni, hanem a választói rétegeket is: a 26 fős frakciónk szerintem nagyon jól leképezi mindkettőt. Én arra büszke vagyok, hogy a személyemben egy olyan képviselője lett a Jobbiknak, aki bizonyítja: nem csak egy lózung volt, hogy van értelmiségi holdudvarunk, hanem tényleg van, és ebből valaki még politikus is lett.

 

Egyben a saját németjük is.

 

Ezt már kifejtettem: minden frakcióban van német nemzetiségű képviselő. Egyébként Ritter Imre megválasztott német nemzetiségi képviselő úrral nemsokára le fogunk ülni néhányan együtt, minden frakcióból. Tehát a kvótamegközelítéseket szerintem ne feszegessük. Ugyanígy egyébként a női kvótát is elég furcsának és dehonesztálónak tartanám, hiszen minden nőben megvan az a képesség, hogy elérjen mindent, amit egy férfi. Sem a nemzetiséget, sem a különböző társadalmi rétegekhez való tartozást nem így kell felfogni.

 

A politika – és a frakció – akkor jó, ha meg tudja jeleníteni a teljes politikai spektrumot, és a teljes magyar társadalomnak tud üzeneteket küldeni. Az én értelmiségi hátterem – ami nem attól van, hogy van egy diplomám, hanem az életutam és a publikációim miatt – és a nemzetiségi közéleti munkám legitimálja azokat a kijelentéseket, amiket politikusként most teszek. Ez egy jó kölcsönhatás.

 

Ön nem tekinti magát kifejezetten a magyarországi németek képviselőjének? Nemzetiségi listán Ritter Imre jutott be – az ön hátterével viszont adná magát, hogy hasonló szerepfelfogásban dolgozzon.

 

Természetesen, magyarországi német nemzetiségű képviselőként kiemelten kezelem, szívügyemnek tekintem a hazai németség ügyét. A parlament külügyi bizottságának tagjaként nyilván nagyobb affinitásom van a németnyelvű országok terén, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag és beszűkülten csak ezzel a témával fogok foglalkozni.

 

Tehát akkor simán együttműködne a Fidesz-tag Ritter Imrével is a németekért.

 

Ritter Imre párttagságát nem tartom problémának. Azt viszont szerencsétlennek érzem, hogy

 

amikor hosszú évtizedek után végre saját jogon, teljes jogú képviselőt sikerült küldenie a német kisebbségnek az országgyűlésbe, az úgy jött le a szélesebb közvéleménynek, hogy sikerült még egy fideszest megválasztani.

 

A nemzetiségi képviselő intézményének ötletét jónak tartja egyébként?

 

Alkotmányban rögzített jog a kisebbségek parlamenti képviseletének jogosultsága. Ez a jog szerintem természetes és fontos. Az 1993-as nemzetiségekről szóló törvénynek volt már egy olyan rendelkezése, amely szerint ezt külön törvényben majd rendezni kell – mivel ezt nem tették meg, mulasztásos jogsértésben volt a magyar parlament hosszú éveken keresztül. A Fidesz-kormány ezt orvosolta a nemzetiségi képviselők 25 százalékos voksarányú mandátumával: ez a lehetőség létszámarányuk miatt a cigány és a német közösség számára áll fenn reálisan, amennyiben megszervezik maguknak a regisztrációt és szavazást.

 

A megoldás nem feltétlenül tökéletes, mert a nemzetiségi képviselői helyek nem hozzáadódnak a parlament létszámához, hanem helyet vesznek el a pártok országos listáján megszerzett mandátumaitól. Nem beszélve arról, hogy aki nemzetiségi listára szavaz, az csupán az egyéni képviselők között tud választani a pártok jelöltjei közül, de a pártlistákra nem szavazhat. Bízom abban, hogy Ritter Imre képviselői tevékenységével szétoszlatja azt a szélesebb közvéleményben kialakulni kezdett meggyőződést, hogy ő a fideszes kétharmad őrzője lenne.

 

Azért a kedvezményes mandátum is egyfajta kvóta, nem? Ön is magyarországi német, egyikünk is az – lehet, hogy ön egy megátalkodott konzervatív, kérdezője pedig megátalkodott liberális. Miért képviselné őt jól a nemzetiségi képviselő, csak azért, mert német?

 

Ez nem erről szól. Hanem arról, hogy a nemzetiségeknek olyan jogokat kell adni, amely biztosítja, hogy részt vegyenek a politikai hatalom gyakorlásában. Ez a fajta kedvezményes mandátum helyzetbe hozza a hazai nemzetiségeket, hogy kisegítse őket a kisebbségi lét okozta hátrányból, hiszen ab ovo nem képesek megszólítani minden állampolgárt. Erre különböző jogtechnikai eszközök állnak rendelkezésre. A német Schleswig-Holstein tartományban például a parlamenti bejutási küszöb nem vonatkozik az ottani dán-fríz kisebbségi pártra.

 

A hazai németség világnézeti sokszínűségének leképezésére ott van az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat, melynek testületébe való bejutáshoz bárki indíthat listát, a közgyűlésen belül pedig képviselheti a világnézetét. Én 22 éven át voltam ott képviselő, azt gondolom, a belső sokszínűséget felnőtt módjára tudtuk kezelni. Más kérdés, hogy ez a nemzetiségi jogok szempontjából nem mindig szerencsés – ott az egységes fellépés a kulcsa a sikernek a mindenkori államhatalommal szemben.

 

 

Két magyarországi német ül ennél az asztalnál, és tökéletes magyarsággal beszélnek egymással. Mennyire németek a magyarországi németek, van-e valódi kapcsolatuk Németországgal?

 

Meinerseits können wir ohne Weiteres auf Deutsch fortsetzen.

 

Von mir aus!

 

Én azok közé tartozom, akik hatéves korukban tanultak meg magyarul. Én általában németül szoktam beszélni, még a Jobbikon belüli magyarországi német kollégáimmal is. A magyarországi németek nyelvhasználata komoly tudományos téma, hosszú történelmi-szociális helyzet révén alakult ki. 1949-ig a hazai németség de jure is jogfosztott volt, majd de facto lett az.

 

Megszakadt a természetes nyelvátörökítés időszaka – a német nyelvet és kultúrát most próbáljuk revitalizálni. Két adatot hadd említsek. Ha a népszámlálási adatokat megnézzük, a tendencia azt mutatja, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan növekszik a magukat német nemzetiségűnek vallók száma. A kétezres évek óta pedig picivel ugyan, de növekszik azok száma is, akik anyanyelvként a németet adják meg.

 

A revitalizációnak része az is, hogy immáron több mint 30 olyan óvoda és általános iskola van Magyarországon, amelyet a helyi német kisebbségi önkormányzat tart fenn.

 

Az oktatáspolitikában nagyon negatív folyamatokat elindító KLIK-esedés a hazai németség számára pozitív fejleményként csapódik le,

 

hiszen számos önkormányzat inkább adja oda az intézményeket a helyi német kisebbségnek, mint hogy a KLIK arctalan budapesti vezetői igazgassák őket.

 

De van valódi kapcsolat Németország és a határon túli németek között? Egy a témával foglalkozó CDU-s Bundestag-képviselő környezete azt mondta nekünk anno, hogy Németországban nem sikk a témával foglalkozni még a CDU-ban sem, mert felesleges nemzetieskedésnek számít.

 

A minket a megtűrt kategóriába sorolás a német belpolitika sajátossága. Hozzátenném azért, hogy a kilencvenes évek óta van egy kormánybiztosa a nemzeti kisebbségneknek, valamint a hazatelepülő német kisebbségneknek, a Spätaussiedlereknek. Az utóbbi időkben némi fejlődést is látok: van már koordinációs iroda, tájékoztató füzetek születnek, de tény, hogy

 

a német kisebbségek nem játszanak akkora szerepet Németországban, mint Magyarországon a határon túli magyarság.

 

Nem csak a német belpolitikában, a közvéleményben sem.

 

A Közép-Kelet-Európából elüldözött németek szövetségének parlamenti pártja is volt a Bundestagban, ez volt a Gesamtdeutscher Block/Bund der Heimatvertriebenen und Entrechteten. A mai Németország területén szinte nincs olyan ember, akinek valamelyik rokona ne egy valahonnan elüldözött német lett volna – több mint tízmillió elüldözöttről beszélünk. Ez a párt 1961-ben aztán lényegében beolvadt a CDU-ba. Nyilvánvaló volt, hogy a német újjáegyesítés után ezt a kérdést újra kellett tárgyalni, ám a közvéleményben ebből annyi jelenik csak meg, hogy a rendszerváltást követően rengeteg német érkezett Oroszországból.

 

Akik egymás között oroszul beszélnek, mert németül alig tudnak, és az AfD-re szavaznak, sok köszönet tehát nincs bennük, teszi hozzá a közvélemény.

 

Az, hogy egy demokratikus államban ki kire szavaz, legyen az adott szavazópolgár magánügye. Az, hogy az Oroszországból Németországba költöző németek jelentős része az AfD kiegyensúlyozott konzervatív álláspontját tartja a maga számára szimpatikusnak, azon nem csodálkozom, mert ugyanazt mondják, mint a CDU húsz évvel ezelőtt. Én még emlékszem egy olyan CDU-s szlogenre, hogy Kinder statt Inder (gyerekeket az indiaiak, azaz bevándorlók helyett – a szerk.). Ha ma ezt egy AfD-s mondaná, rögtön megkapná, hogy ő egy náci.

 

A német politikai és médiaelit olyan szinten tolódott balra, hogy az AfD megjelenésével nemrég elkezdődött korrekciót igenis egészséges folyamatnak tartom.

 

Értem a történelmi előzmények miatti motivációját a balratolódásnak, de szükségesnek tartom, hogy kialakuljon Németországban is egy modern, 21. századi patrióta gondolkodásmód.

 

 

Gondolatkísérlet. Ha Németországban politizálna, melyik pártban tenné?

 

A magam által beszélt középbajor nyelvjárásból kiindulva a CSU konzervatív szárnyát erősíteném.

 

Más tartományokban viszont már nem lépne be ennyire lelkesen a CDU-ba.

 

Ez így igaz.

 

FDP-jobbszárny?

 

Például. Vagy az AfD középre húzó szárnya. De nem nagyon lehet összehasonlítani a magyar belpolitikával mindezt. Ausztriában az ÖVP jobboldali szárnya és az FPÖ középre húzó szárnya között vacillálnék. Értem, hogy újságíróként érdekes ilyen kérdéseket feltenni, de egészen más belpolitikai fejlődéstörténeten átesett pártokról beszélünk, így ezek részemről csak hozzávetőleges meghatározások.

 

Milyen német irodalmi művet ajánlana Sneider Tamásnak, a Jobbik új elnökének, amivel felvértezhetné magát a vezetésre?

 

Mindenképpen a klasszikusokat. Goethét és Schillert.

 

Faustot, hogy hogyan adja el a lelkét az ördögnek?

 

Dehogyis. Én azokra a morális és politikai döntésekre gondoltam, amelyek ezekben a drámákban megjelennek, és amelyekkel minden politikusnak szembe kell néznie.

 

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

 

Hírszolgáltatás

A Gaymobil bejelentést tesz az Azonnali jövőjével kapcsolatban.

A német sportmárka jó ötletnek gondolta, hogy USSR-feliratú és logós ruhákat dobjon piacra az orosz foci vb apropóján.

A magyarellenes Dan Tanasă román blogger szerint a székely válogatott tagjait ki kellene tiltani a román bajnokságokból.

Gaymobiléknál is véget ért a szorgalmi időszak, kezdődnek a vizsgák ezerrel.

Az európaiak kétharmada szerint kifejezetten hasznos országuk számára a tagság.

A hét kérdése

Győri Péter indul a július 8-i józsefvárosi polgármester-választáson a baloldali ellenzéki pártok közös jelöltjeként. Mi lesz, ha nyer? Szavazzatok!

Azért ide elnéznénk

Ezt szakértők beszélik át a Pázmányon. Gyanakvások, ellentmondások május 28-án.

David Snyder különleges ügynök mesél az American Cornerben a Corvinuson május 29-én.

Május 31-én az egyik legizgalmasabb szőlőfajtáról szól az este. 50 bor!

Zene, mozi és kiállítás a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulóján. Június 2-3.

Kortárs ukrán képzőművészet a Ludwigban június 24-ig.

Ezt is szerettétek

A parlament alakuló ülésén Techet Pétert a kordon sem tántorította el semmitől!

A franko-amerikai vezetéssel alakuló új világrendben az illiberális nacionalizmus a fő ellenség: Orbán és Putyin.

A kétharmad kísértésbe visz: nem arra való, hogy egy párt azt csináljon vele, amit akar – mondja Elmar Brok. Interjú.

Jó ötlet volt az Európai Unió keleti bővítése? Strasbourgban, az Európai Parlament egyik székhelyén kérdezősködtünk.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás