A választás utáni blame game-ből a DK ügyesen kimaradt, pedig Gyurcsányék eléggé sárosak az ellenzéki kudarcban. Mit tehetnek most az ellenzéki pártok? Szögezzék le, hogy a DK-val soha!
Gyurcsány Ferenccel két probléma is van. Egyrészt nincs nála rosszabb brand a mai magyar politikai piacon. Másrészt ő a legkíméletlenebb önérdekérvényesítő, s mint ilyen, bármiféle észszerű ellenzéki együttműködés legkomolyabb gátja. Ezzel kevés újdonságot mondtunk, ebben az esetben viszont ideje volna, hogy az ellenzéki oldal ennek megfelelően viszonyuljon hozzá.
Április 8-a után sok szó esett az ellenzéki kudarc okairól. A csúcsra járatott blame game-ből a Demokratikus Koalíciónak viszonylag ügyesen sikerült kimaradnia. Pedig ha van olyan politikai szereplő, akinek hatalmas a felelőssége a kudarcban, az a volt miniszterelnök. És nem kizárólag a személye, hanem jelentős részben az általa követett politika miatt.
Egy keveseknek kedvező alku
Ha volt olyan ellenzéki politikus,
Neki ugyanis egyetlen célja volt: hogy pártja minél jobb önálló eredményt érjen el. Ennek érdekében elsőként a közös baloldali listát kellett megfúrnia, hogy saját listával juthasson be a parlamentbe, majd olyan helyzetet előállítania, amely a lehető legtöbb egyéni mandátumot biztosítja a DK számára.
Botka László visszalépését követően mindkét célkitűzés teljesült. A DK és az MSZP – később MSZP-Párbeszéd – külön listán indult, a két párt azonban megegyezett az egyéni választókerületek egymás közti felosztásáról. Ezzel Gyurcsányék nyertek néhány befutó helyet, miközben más, nekik átadott körzetek az ellenzék szempontjából egyszerűen elvesztek.
Ilyen volt a VIII–IX. kerület, ahol a DK a súlytalan Ara-Kovács Attilát indította, és nem is kampányolt érdemben mellette, valamint azok a budai körzetek, ahol a kormánnyal elégedetlen választók amúgy nem csekély átszavazási hajlandóságát limitálta a karakteresen „Gyurcsány-párti” jelölt. Ebben az MSZP-nek is megvan a maga felelőssége, amiért belement a számára is kedvezőtlen alkuba, de a jelöltek személyéről végsősoron Gyurcsány Ferenc döntött.
Az MSZP-DK-paktum számos egyéb tényezőt is determinált: a szocialistáknak például alig maradt olyan körzetük, amit anyagi veszteség nélkül felajánlhattak volna a kölcsönös visszaléptetésekről való egyeztetések során. (Részben ennek volt köszönhető az LMP-nek tett, nehezen komolyan vehető 3:27-es visszalépési ajánlat). A DK-s jelöltek pedig még átszavazásokkal sem teljesítettek túl fényesen, ami a győzteskompenzáció miatt egyértelműen a Fidesznek kedvezett.
A külhoniak és az egyházak elleni uszításból nem teremnek új ellenzéki szavazók
A választás eredményét végül mégsem az „ellenzéki matek” döntötte el. A Fidesz – 2014-gyel szemben – egész egyszerűen azért nyert kétharmaddal, mert nagyon sokan szavaztak rá. A 2014-es 45 százalékos kormánypárti listás eredmény mellett az átszavazások és visszalépések számos további egyéni győzelmet hozhattak volna az ellenzéknek, a mostani 50 százalék mellett viszont Budapesten kívül alig voltak valóban szoros körzetek.
Ezt minden jövőbeli ellenzéki stratégiának figyelembe kell vennie:
Ezt viszont nehéz elképzelni bármiféle olyan konstrukció esetén, amiben benne van Gyurcsány Ferenc.
Nem pusztán Gyurcsány múltja, hanem a jelene miatt sem. Ő volt ugyanis az egyetlen baloldali politikus, aki nyíltan kampányolt a határon túli magyarok és a történelmi egyházak ellen. Ezzel a jelek szerint ma Magyarországon öt százalékot lehet elérni, ellenben nagyon sokat lehet veszíteni, ha ez a retorika más ellenzéki pártokra is ráég.
Ne feledjük: április 8-án a választók majdnem 70 százaléka deklaráltan jobboldali pártokra – a Fideszre és a Jobbikra – szavazott, ami erőteljes össztársadalmi jobbra tolódást mutat, ráadásul vélhetően az LMP szavazóinak jelentős része sem vevő az egyház- és külhonimagyar-ellenes retorikára. Vagyis a DK által képviselt irányvonallal szemben nemcsak morális, hanem komoly politikai ellenérvek is felhozhatók.
Persze ahogy Orbán Viktortól, úgy Gyurcsány Ferenctől sem lehet megtagadni a politikai tehetség elismerését: amit akartak, ezen a választáson elérték. A DK saját jogán ott ül a parlamentben, öt százalékkal, de jó érdekérvényesítési képességének köszönhetően kilencfős frakcióval.
Amiből az következik, hogy a párt megkerülhetetlen szereplője az ellenzéki térfélnek. Legalábbis addig, amíg a többi szereplő meg nem hozza azt a stratégiai döntést, hogy megkerüli.
Nem lenyelni, kiköpni!
Mit tudnak tenni a Gyurcsány-effektussal szemben az ellenzéki pártok? Azt, hogy egyértelműen kinyilvánítják: semmiféle választási együttműködésben nem gondolkodnak a DK-val. Ez bizonyára veszteséggel jár majd a 2022-es végelszámolásnál, de ezt a veszteséget, vagyis azt a 2-3 százalékot, amit a párt akkor kapni fog, egyszerűen be kell árazni. Nem valószínű, hogy ennél sokkal többen szavaznának egy, a többi párt által karanténba zárt DK-ra, miközben Gyurcsány Ferenc kihagyásával ennyi szavazó jó eséllyel elhozható a kiábrándult fideszesek táborából.
Ehhez egy dologra van szükség: következetességre, mégpedig a kezdetektől.
Bár a választók egy része most azt várja, hogy az ellenzéki pártok mind fogjanak össze, és tegyék félre saját érdekeiket, bizonyára sokan elfogadnák a DK-val való összefogás hiányát, ha az nem valamely párt, hanem az ellenzéki oldal sikere érdekében történik.
Nyilvánvalóan így vannak ezzel „a 21. század pártjainak” szavazói. Az a közel 1,7 millió választó, aki a Jobbikra, az LMP-re és a Momentumra szavazott, egész biztosan nem Gyurcsány Ferenccel képzeli el a jövőt. Az új pártok blokkjának eleve érdekében áll, hogy önazonosságának megőrzése végett három lépés távolságot tartson a régi baloldal meghatározó alakjaitól. Így esetükben az egyéni érdek még egybe is esik az itt vélelmezett összellenéki érdekkel.
De hogyan viszonyuljon mindehhez az MSZP és a Párbeszéd? A baloldal története jó ideje másról sem szól, mint hogy az otthagyott nagy testvér sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a DK-t. Lenyelni most sem fogja, ideje hát végre a másik lehetőséget választani. Egyrészt azért, mert Gyurcsány Ferenccel karöltve nem lehet hitelesen beszélni a baloldal megújulásáról – és mi másról beszélhetne az MSZP-Párbeszéd az elkövetkező időszakban? Másrészt pedig azért, mert
– már amennyiben marad még ezek után baloldal.
A DK egyfajta „demokratikus karanténba” zárása tehát minden ellenzéki párt elemi érdeke. Azzal az adottsággal persze számolni kell, hogy a nem kormánypárti sajtó valós társadalmi támogatottságát jóval meghaladó érdeklődést mutat Gyurcsány Ferenc és pártja iránt, ahogy azzal is, hogy a DK-nak megvan a maga meglehetősen kombattáns médiafelülete. Az utóbbi tevékenységét szintén be kell árazni. A sajtó pedig előbb-utóbb ugyancsak adottságként fogja kezelni, hogy a DK egyszerűen nem lehet része semmiféle ellenzéki együttműködésnek.
Ez végre Gyurcsány Ferenc nyilvánosságbeli árfolyamát is helyretenné. Ami, mondani sem kell, már önmagában nagy lépés lenne a reménybeli kormányváltás felé.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.