+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2018. május 10. csütörtök, 10:29
Röviden: semmi. Mindenesetre a Momentum-sztori elmond egyet s mást a pártcsinálás tanulságairól Magyarországon.

Többen is nekem szegezték, hogy lefitymálóan nyilatkozom a Momentumról, ezért kicsit kifejtem, mit gondolok. Nem is annyira a Momentumról, hanem a pártcsinálás tanulságairól Magyarországon.


Párt vagy mozgalom?


A mai magyar politika egyik izgalmas kérdése, hogy majd amikor Orbán megbukik (az ellenzék jelenlegi ereje mellett várhatóan akkor, amikor majd meghal), azt mi fogja tudni elősegíteni? Valami Orbán-buktató mozgalom, vagy egy (vagy több) politikai párt?


A kérdés nehéz, és nem is biztos, hogy jelenleg megválaszolható. Mozgalom alatt azt értem, amikor valamilyen „szent cél” érdekében olyanok gyűlnek az egész országból egy zászló alá, akik között egyébként komoly politikai érdekkülönbségek vannak. Párt alatt pedig valamilyen társadalmi rendezőelv és/vagy politikai értékrend alapján szerveződő, politikai cselekvéseket végző szervezetet.


Két választás között nálunk – eddig legalábbis – nem jellemző a politizálás, mindenki alámerül, hogy aztán választások előtt egy évvel ezzel a koncepcionális kérdéssel szembesüljön, aztán a választásig tipródjon az útelágazódásnál, és végül megbukjon.


Ilyen tipródás volt például az, amit az LMP csinált. A „schifferi” eszme az, hogy ragaszkodnak egy valamilyen értékrendhez (amelyről én legalábbis nem tudom, hogy pontosan mit foglal magába, de mindegy is most már), és ennek rétegpárti következményeit felvállalva maradnak elvhűek; vagy kihasználva a népszerűségüket, kihirdetik, hogy akkor most kormányt akarnak váltani, és néha orrot befogva döntenek el dolgokat. Addig-addig tipródtak, hogy most már egyiket sem hiszi el róluk senki.


A Momentum pont a választások előtti egy-másfél évben jött létre, és szintén nem tudott válaszolni erre a kérdésre. Mozgalomból nőtt ki, miközben tagsága nagy része jól körülhatárolható (városi diplomás vagy egyetemista fiatalok): tehát akár pártként is működhetett volna, miközben működését mégis valamiféle mozgalmi célnak próbálta alárendelni, de úgy, hogy politikai alkukat előbb nem kötött, aztán meg mindenkivel kötött volna.


De ez nem baj.

 

Kezdők. Át kell ezen esni, az első választáson ezzel az égvilágon semmi baj nincs. Baj akkor van, ha ez állandósul, mint az LMP esetében.


Mit kell akkor alapítani?


Pártot. A mi válaszunk már régen az, hogy

 

pártot kell csinálni, mert mozgalmárkodni négy évesen folyamatosan nem lehet. Magyarországon a Fidesz megmutatta a sikeres receptet, semmi más feladat nincs, mint lemásolni.

 

Szét kell választani a langyos-láblógatós, csak „események” alkalmából felpörgő tömeget (polgári körök) és a profi pártstruktúrát.


A Momentumnak most majd lesz négy éve, hogy ezt bevezesse, pénz is lesz rá: ha nem költik el a Bajcsy-Zsilinszky úti főhadiszállásra papírpohárban felhordott Pumpkin Chai Latte Frappuchiato-ra (kókusztejjel, naná), akkor évi százmillióból (plusz a még összeszedett crowdfundingból, alapítványi pénzekből) már el lehet kezdeni a profi pártstruktúra kiépítését és mellette a mozgalmat.


Következő kérdés: szervezeti tudás


A Momentumon keresztül egy nagyon fontos társadalmi változásra is rálátunk. Nagyon kijönnek az évtizedek óta hanyatló oktatás hatásai, és a magyar iskolarendszer pusztító gyengesége.


Egy párt (vagy bármilyen szervezet) megszervezésére Magyarországon két út kínálkozik. Az egyik: a KISZ-ben és a Fideszben továbbélt egykori, még a Bach-korszak közigazgatásán alapuló szervezeti kultúra alkalmazása. Ennek előnye, hogy a maga bürokratikus módján hatékony, a mindennapokban jól működtethető pártot eredményez. A „power games” szabályai ismertek: kiszorítósdi, kinek az embere hol ül, stb. Hátránya, hogy befelé koncentrál, csak a saját maga létfenntartása az érdeke, kell hozzá „külső gerjesztés”, hogy forogjon és haladjon a rendszer.


A másik út az angolszász vállalati kultúrából származó, teamekre, azok összehangolt munkájára, és főleg az egymás iránti bizalomra és megbecsülésre épülő rendszer. Ennek hátránya, hogy kevésbé működik hadseregként, előnye viszont a rugalmasság és a nyitottság.
A Momentumnál – noha én is, és még rajtam kívül mások is többször elmondták nekik – nem voltak képesek a két rendszer között döntést hozni, vagy ezeket összehangolni.

 

Sikerült rengeteg szakembert (köztük engem) összetrombitálni lazán szervezett munkacsoportokba. Majd

 

kialakult egy olyan KISZ-es vezetési struktúra, hogy Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György is alighanem elégedetten csettintett, mikor meglátta.

 

Márpedig Magyarország összes jó szakemberének (köztük nekem) a kis kiszes (fideszes, momentumos) gecikből van elege, akik mindenkinél okosabbak, fölényesek, és huszonévesen úgy beszélnek a velük szóba álló szakemberekkel, hogy Gyárfás Tamás is belesápadna. Mindeközben a párt olyan lassan, aztán meg kapkodva és esetlegesen végzett politikai cselekvéseket, hogy a Mesterházy-féle MSZP hozzájuk képest Guderian lendületben lévő támadóékének tűnt az Ardennekben.


A Momentum jövője egyébként nagyjából ezen múlik. Ha maradnak a sokadik KISZ-klón, akkor akár még sikeresek is lehetnek, de semmi újat nem fognak hozni a magyar politikába.


Eszmeiség


Ráadásul ott a nagy kérdés, hogy oké, akkor legyen párt, legyen nyitottabb szervezeti kultúra, ahol nem egy-két elnökségi tag komplexusai érvényesülnek pártpolitikaként, de akkor milyen párt? Jobboldali? Baloldali? Szociális, nemzeti, liberális, konzervatív, keresztény, piacpárti?


Ez is nehéz kérdés, mert Magyarországon kb. Kéthly Anna óta nem volt meggyőződésből valamilyen eszme mentén kitartóan politizáló politikus, a magyar politikai kultúra alapeszméje az opportunizmus. Nem, a kommunisták sem voltak elvhűek, Kádár simán váltott keménykezű belügyminiszterből az „Öreg” megengedő szerepébe.


A másik rendezőelv pedig a társadalmi helyzet szokott lenni.

 

Amikor épp nincs nálunk diktatúra, megalakul a pestiek kékharisnya-, a vidéki városiak liberális pártja és a vidék kisgazdapártja. Aztán jön az „egységes párt”, amilyenné az eredeti Egységes Párt, az MSZMP és a Fidesz is vált.

 

Pangás jellemzi ilyenkor Magyarországot és valami nem jó, de nem is életet fenyegetően rossz status quo, amelyet Ady olyan költőien és találóan nevezett el magyar ugarnak.


Olyan kategóriák, mint konzervatív vagy szociáldemokrata, olyan társadalmi csoportok létét feltételezik, amelyek Magyarországon nincsenek. Illetve, hogy pontosak legyünk, vannak, de politikai képviseletük, politikai szervezésüket elvégző pártok nincsenek, hiszen a pártokat bevonzza az a struktúra, amelyik Városi Pártban, Vidéki Pártban és Egységes Pártban gondolkodik.

 

A Momentum sem bír egyelőre kitörni ebből, hiszen nem tudja, hogy protestmozgalom legyen, párt legyen, illeszkedjen a létező struktúrába és szorítson ki valakit (hiszen kecsegtető lehetőség a teljes parlamenti ellenzék kiszorítása), vagy próbálkozzon valamilyen eszmeiséget kitalálni magának. 

 

Nehéz kérdések, amelyek a Momentum vezetésének magasak, mint gilisztának a farzseb.

 

De ez nem feltétlenül baj, hiszen a régi gárdából ezeket a kérdéseket feltenni egyáltalán csak Tölgyessy Péter tudja, és milyen jó, hogy nem ő a miniszterelnök.

 

Nem a vezetés feladata ilyen elméleti kérdéseken rágódni, mert ezekre nincs jó válasz. Ezek mindig utólag elemezhetők szépen, és mindig a csatatéren dőlnek el, percek alatt meghozott döntésekkel.


Hogy mi lesz ebből? Nem tudom. A Momentum elnöksége – helyesen – belebukott a választásokba. Lesz, aki feláll a padlóról, lesz, aki otthagyja a bizniszt. Tanulnak politikusnak lenni. Nem vagyok optimista azt illetően, hogy valami sokkal modernebb politikus fog belőlük nevelődni. De valamennyivel jobbak lesznek.


De most még ott sem tartunk, hogy a Fidesz szét akarná verni őket, aminél keményebb negatív kritika a magyar politikában nincsen.

 

A poszt a Diétás Magyar Múzsa FB-oldalán is megjelent, lájkoljátok ott is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik román zsebtolvajokról tweetelt, a másik arról, hogy fél a fekete nőktől. Repülnek.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

Az ötvenet se éri el azok száma, akik éltek a január 1-je óta nyitva álló lehetőséggel.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Idén 100 éves a Bauhaus. Május 4-én és 5-én megünnepelheted.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás