+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. április 26. csütörtök, 08:25
Sokan mondogatták korábban, hogy Emmanuel Macron hiába mond szépeket, ha nem tudja megvalósítani, akkor mindez csak egy francia sármőr álmodozása marad. Amerikai látogatásával és kongresszusi beszédével most alaposan rácáfolt ezekre a kritikákra. A franko-amerikai vezetéssel alakuló új világrendben az illiberális, autoriter nacionalizmus a fő ellenség. Egyszóval Orbán, akin keresztül katonai konfrontáció nélkül lehet ütni a putyini Oroszországot.

Háromnapos washingtoni látogatása eredményeként Macron eddigi legnagyobb sikerének bizonyulhat a francia-amerikai szövetség rendkívüli megerősítése a nyugati világ vezető erejeként. A francia elnök egyórás kongresszusi beszédét két-három percenként ováció szakította meg, többször pedig állva tapsolták meg a képviselők.

 

Macron szónoki képességeit csúcsra járatva gyakorlatilag egy pillanatra újra egyesítette a két táborra szakadt Amerikát a közös alapértékek kiemelésével.

 

A lapok a világ új vezetőjeként írtak róla, a sajtóban és a közösségi médiában kommentárok tömegei üdvözölték, hogy végre valaki úgy beszél, ahogy az egy valódi globális vezetőhöz illik – ami persze Trumphoz képest magas labda volt Macronnak. Meglepően sok amerikai írt a Politico élő közvetítése alá olyan kommenteket, hogy ilyen vezető kéne Amerikának a vállalhatatlanul kínos Trump helyett.

 

A franciák kiütötték a briteket a nyeregből

 

A fenyegető globális kihívások megoldása Macron szerint csak a nyugati liberális demokrácia megerősítése, a közös alapértékek megvédése lehet – leginkább az előretörő nacionalizmus, az autoriter, illiberális és populista rezsimek veszélyeivel szemben.  (Csak, hogy tudjuk, melyik oldalra kerül ebben az új világrendben Magyarország.)

 

Angela Merkel német kancellár pénteken érkezik Washingtonba, és az előzmények alapján közel sem számíthat hasonlóan baráti fogadtatásra és olyan sikerre, mint a francia elnök. Theresa May brit miniszterelnök látogatását is már jó ideje halogatják, pedig

 

korábban sokáig a britek töltötték be Amerika legszorosabb szövetségesének szerepét, amit most elég egyértelmű megnyilvánulások alapján Franciaország vett át a globális térben.

 

A szíriai válaszcsapást is akkor rendelte el Trump, mikor Macron egyértelművé tette, hogy a franciák is részt vesznek benne, és csak ezután csatlakoztak a britek. A váltás tehát nemcsak a nyilatkozatokban, hanem a legkonkrétabb akciók szintjén is látható.

 

Így kell eladni az amerikaiaknak a multilaterális világrendet

 

A beszéd legsúlyosabb mondata kevés beszámolóba került bele, pedig ennyire egyértelműen és nyíltan talán még a világ egy vezetője se mondta még ezt ki: „Kritikus pillanathoz értünk.

 

Ha nem tudjuk globális közösségként a sürgős cselekvést választani, meggyőződésem, hogy a nemzetközi intézmények, például az ENSZ és a NATO, nem maradnak meg” 

 

– mondta Macron, főleg a nagyhatalmi status quo felbomlására utalva.

 

Ügyes retorikával Macron úgy nyerte meg az amerikai kongresszust a multilaterális világrendre épített saját geostratégiai víziójának, hogy úgy prezentálta, mintha az mindig is Amerika geostratégiájának alapja lett volna.

 

Pedig nyilvánvalóan az amerikai hegemóniát felváltó új világrendről van immár szó, melyben Macron és Európa sokkal inkább vezető szerepet kíván játszani, mint korábban.

 

Elhíresült beszédében, melyet tavaly szeptemberben mondott az ENSZ-ben, Macron még kifejezetten a trumpi kapkodó és egyoldalú, unilaterális megközelítéssel szembeszállva vette védelmébe a multilaterális világrendet és a nemzetközi jog tiszteletben tartását, amivel nagyjából biztosra vehette, hogy elnyeri az ENSZ-tagországok nagy többségének támogatását.

 

Hol lesz a helye Orbánnak és Putyinnak?

 

Macron először akkor, az ENSZ közgyűlése előtt lépett fel a nemzetközi porondon, mint a nyugati világ vezető politikusa. Ennek is úgyszólván közvetlen folytatása volt tehát a washingtoni kongresszusi beszéd, leginkább azonban a múlt héten Strasbourgban, az Európai Parlamentben elmondott program folytatását hallhattuk, ami megerősíti azt, hogy

 

a most franko-amerikai vezetéssel alakuló új világrendben az illiberális, autoriter nacionalizmus a fő ellenség. Egyszóval Orbán.

 

Az erőviszonyok ismeretében Magyarországra nézve ez semmi jóval nem kecsegtet – már egészen rövid távon sem. A putyinizmusra ugyanis jelenleg rajtunk keresztül mérhetik a legkeményebb csapást az oroszokkal való közvetlen katonai konfrontáció veszélye nélkül: megadva Putyinnak a lehetőséget, hogy visszavonulhasson, és egyezséget köthessenek.

 

Oroszország nyilván meg fogja őrizni nagyhatalmi pozícióját, de egy olyan kis országot, mint Magyarország, a nagyhatalmi játszmákban könnyen beáldoznak. Ezúton is gratulálunk a kétharmadhoz!

 

Amit még Macron sem tudott megoldani

 

Persze már az is értékelhető, hogy ezen a szinten elismeri egy vezető politikus, hogy milyen kritikus a helyzet, de azért

 

a globális ökológiai válságra aligha lesz megoldás a jó kommunikáció és a demokrácia iránti elkötelezettség lelkes megújítása;

 

ahogy a párizsi klímaegyezmény vállalásai is csak árnyalatnyit lassítják a drámai folyamatokat. Közben pedig Macron karhatalma otthon épp szétveri az alternatív ökogazdálkodás és a fogyasztói társadalom alternatívakeresésének talán legjelentősebb európai bázisát, a Notre-Dame-des-Landes közösségeit.

 

Taktikai tehetségével Macron már eddig is meglepően sokat elért, főleg külpolitikai téren, de a szavak és a cselekvés kiáltó ellentmondásainak feloldását még nem demonstrálta elég meggyőzően. Pedig egy igazán jelentős államférfi fő ismérve mégiscsak az volna, hogy nemcsak a meggyőzésben sikeres, hanem képes valódi változásokat is keresztülvinni.

 

A bolygót ugyanis nem hatják meg az emberek tömegeit magukkal ragadó sikeres szónoklatok. Az evolúciót nem érdekli a véleményünk, sem az, hogy kire vagy mire szavazunk.

 

Olyan lépéseket kéne sürgősen tenni bármilyen néven nevezhető globális megoldáshoz, melyek a legkevésbé sem lennének népszerűek a fogyasztói jólét illúziójában élő tömegek számára. Ez az illúzió pedig egy ponton a Macron által joggal bírált nacionalizmus illúziójánál is veszélyesebb.

 

Pontosabban épp azért lehetnek momentán sikeresek a nacionalista és populista politikák egyes térségekben, mert olcsó bűnbakkereséssel durván leegyszerűsítő válaszokat adnak civilizációnk globális válságára: elhitetik a félretájékoztatott tömegekkel, hogy „csupán” a migránsok fenyegetik a jólétünket, nem pedig az, hogy erőforrásaink elfogynak.

 

Ugyanakkor

 

Macron sem mondja ki kellő egyértelműséggel, hogy az utóbbi évtizedekben megszokott nyugati jólét többé nem fenntartható. Az ő populizmusa értelmesebb, szofisztikáltabb,

 

elvileg mindenképp alkalmasabb lehet a problémamegoldásra, de valódi válaszokat a végső kérdésekre sajnos egyelőre ő sem ad.

 

Így a liberális Nyugat és az illiberális Kelet küzdelme még elvi síkon sem dőlt el kellő egyértelműséggel. Egyelőre mindkettővel szemben a természettörvények állnak nyerésre.

 

Hírszolgáltatás

A francia jobboldali Michel Barnier is szívesen lenne az Európai Bizottság új elnöke. Ezzel a bajor Manfred Weber kihívója lesz az EPP-ben.

Nincs mit szépíteni, ismerte el Merkel a vereségét. Saját pártja, a CDU mutatott neki sárga lapot. A választók a pirosat mutatják.

Míg mindenki az Iszlám Államra figyelt a világban, a sunyi Al-Kaida ismét megerősödött.

Előkerült a Kuciak-gyilkosság lehetséges szemtanúja, aki azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda a meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíró.

A hét kérdése

Útmutatót írt a Momentum Ungár Péternek, hogyan szálljon ki az összelőrinceződött BIF-ből. Szerintetek mit csináljon Ungár?

Azért ide elnéznénk

100 éves Észtország, ennek apropóján nyolc észt és 6 magyar művész reflektál a balti és a pannon jelenre.

Hörgés, halál és hasonlók a Dürerben. Amcsik, olaszok, magyarok, szeptember 26.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás