+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea & Kiss Brigi
2018. április 18. szerda, 07:47
Miért ment focimeccsre a jelöltállító kongresszus helyett? Miért nem tud már azonosulni az LMP-vel? Kiknek kellene pártot alapítaniuk? Miért nem lehet más a politika? A választási kampányban tett „némasági fogadalma” lejártával Schiffer András először az Azonnalinak mondja el, mi romlott el az LMP-ben, és hogyan nyerhette meg a párt első egyéni mandátumát egy ismeretlen vásárcsarnoki zöldséges. Nagyon nagy interjú.

Hisz még abban, hogy lehet más?

Minden közkeletű félreértés ellenére a szintagma, vagy mi, amiről Kukorelly Bandi annyit beszélt, a globalizációkritikus mozgalom jelszavából lett: hogy lehet más a világ. Természetesen milliószor megbántam már a névválasztást.

 

Mert nem lett más?

Mert leginkább azt üzente a közönség felé, hogy mindenki azt képzelhet bele, amit akar.

 

Ez nem jó? Túl nagyok lettek az elvárások?

Inkább azt mondanám, hogy sok esetben egymást kizáró elvárások sűrűsödtek össze. Abban továbbra is hiszek ugyanúgy, mint tíz éve, hogy lehet más a világ, mint technokrata, lehet egy olyan világ, ahol a profit nem előzi meg az embert, fenn lehet tartani a sokféleséget a konzumkultúra nyomásával szemben. Abban meg soha nem hittem, hogy a politika több évezredes törvényszerűségein erőszakot lehet tenni.

 

Tehát akkor nem csak Magyarországon, hanem en bloc a politika sem lehet más?

A politikának az antikvitás óta vannak bizonyos törvényszerűségei. Ezen széplelkűsködni teljesen álszent dolog. Ettől még igenis kell, hogy legyen helye a politikában erkölcsnek, tisztességnek. Sokan – jó okkal – kiábrándultak a rendszerváltás utáni pártokból, a rendszerváltás előtti kádári Magyarország pedig még erősítette is a politikaellenes attitűdöket. Ezen kiábrándult emberek közül

 

sokan viszont azt gondolták, hogy a „más politika” majd azt jelenti, hogy itt nem lesznek viták, veszekedések, egyéni lobbik, ambíciók, miegyéb

 

 – ami pedig a politikának évezredek óta velejárója.

 

Az LMP-n belüli nagy veszekedésekre mindjárt visszatérünk, de előbb azt mondja meg, min lepődött meg a legjobban a választási eredményben.

Egy picit a kétharmadon, de ez egy nüansz volt, mert én valahova 125-130 közé tippeltem a Fidesz mandátumait. De igazából semmin. Nagyjából erre tippeltem 2016 nyarán is: hogy ez lesz, ha nem történik valami előre nem látható dolog. Ehhez nem kell jósnak lenni, csak nem kell magunkat becsapni.

 

Az LMP annyiban előre nem látható, de legalábbis tőle szokatlan dolgot művelt, hogy hajlandó volt kooperálni, néhol visszaléptetni jelölteket – ami miatt most sokan rájuk is húzzák a vizes lepedőt. Ön viszont köztudottan a különutas politika híve a pártban: érez most elégtételt, hogy nem jött be nekik a kooperálós stratégia?

Először is, én direkt kihúzódtam az LMP életéből, bár formálisan még tagja vagyok a pártnak. A nyilvánosság előtt tudatosan nem tettem pártpolitikai nyilatkozatot tavaly szeptember óta. Pontosan azért, hogy

 

ha már azonosulni nem tudok a saját pártommal, akkor legalább ne ártsak nekik a kampányidőszakban.

 

Ez volt a maximum, amit meg tudtam tenni.

 

Kettő: az, ami velem szemben zajlik a ballib oldalon – most is valamelyik ATV-s műsorban engem szurkálgattak, mint valami vudu-bábut –, az morálisan és szerkezetileg sem más, mint amit a Fidesz művelt Soros Györggyel az elmúlt egy évben. Ugyanaz a gyűlöletpolitika.

 

Három: azzal tisztában voltam a leköszönésemkor is, hogy miután viszonylag nagy fényt kapott a pártszakadásunk 2012-13-ban, a nyilvánosság az én nevemhez kötötte azt, hogy mi nem akarunk a neoliberálisokkal és a megelőző húsz év politikai elitjével szövetkezni. Nyilvánvalóan ennek akkor is vannak következményei, ha én nem veszek részt az LMP életében: ha meghaltam volna, vagy a világ végére mentem volna, akkor is a nevemhez kötnék ezt a politikát. Ezen különösebben meg sem lepődök.

 

Negyedjére viszont tegyük tisztába: az a függetlenségi doktrína, amit én akkor képviseltem, az nem arról szólt, hogy az LMP soha senkivel nem szövetkezik. Hanem arról, hogy akikkel nincsen egyébként értékközösségünk, velük nem állunk szóba.

 

És most úgy érzi, hogy ezt megtagadták?

A 2014-2018-as ciklusban három kongresszusi határozat született arról, hogy ezt a függetlenségi doktrínát fenntartja az LMP. A harmadikhoz nekem már közöm sem volt, azt negyedmagával Hadházy Ákos jegyezte. Erről ennyit.

 

Arról meg, hogy ki mit tagad meg: amit én akkor képviseltem, az egy bizonyos nézetrendszert megtestesítő politikai formációknak szólt. Bajnai Gordonnak és szponzorainak, barátainak, üzletfeleinek.

 

Kivel vallanak akkor értékközösséget a mai pártok közül?

Erre én már nem tudok választ adni, és nem is tisztem.

 

 

Ha nem talál ilyet, akkor az viszont akkor logikusan azt jelenti, hogy az LMP megtagadta ezt a doktrínát, amennyiben bármelyik párttal is minimálisan koordinált – mint ahogy az történt.

Ami itt történt márciusban, azt nem tudom értelmezni. Ez az én fantáziámat és szellemi képességeimet meghaladja. Tudniillik, az LMP a korábbi függetlenségi doktrínáját nem adta fel. Amikor engem összesen két alkalommal az elmúlt fél évben Szél Bernadett felhívott – én egyszer sem kerestem őt, meg nem is fogom, mert nincs miért –, akkor magam is javasoltam, hogy az MSZP és a Jobbik között legyen egy választókerületi együttműködés, és ebből nyilván az LMP sem maradhat ki. Ez egy hosszú történet: olyan helyzetbe keverte magát az LMP, hogy ez egy kiváló menekülőút lett volna. Ha az MSZP, a DK, valamint az LMP és a Jobbik között lett volna valamilyen együttműködés, akkor legalább olyan lett volna a helyzet, hogy a kormányváltás racionális közelségbe kerül.

 

Tehát azzal, hogy egy ilyenben részt vegyünk, azzal akkor egyetértettem; azzal együtt, hogy szerencsétlennek tartottam már eleve azt a helyzetet, ami kialakult. Én már akkor szeptemberben – amikor a werberi stratégiát elkezdték élesíteni – éreztem, hogy nekem ehhez a sztorihoz nem sok közöm van, ez nem az, amit én tíz éve elkezdtem. Pedig ott még szó sem volt összefogásról, koordinációról, visszaléptetésekről.

 

De hogy válaszoljak a kérdésre: igen,

 

ha én döntéshozó lettem volna az LMP-ben az elmúlt hónapokban, biztosan nem szavaztam volna a függetlenségi doktrínánk feladása mellett.

 

Viszont függetlenül attól, hogy én személy szerint mit gondolok, racionálisan ez a kérdés felvethető lett volna – utoljára szerintem a listaállító kongresszuson november végén.

 

Mi volt a werberi stratégia?

Ősszel ment a cirkusz és a cicaharc az MSZP és a DK között Botka bedőlése előtt és után. Ebben az LMP meglátta a lehetőséget: bejelentették a Szél-kormányt, hogy rámenjenek az MSZP és a DK bázisára. Legalábbis nekem kívülállóként ez jött le. Ennek az volt a hozadéka, hogy ami rendszerkritikus zöld tartalom egyáltalán még volt 2017 szeptemberéig az LMP-ben, az is eltűnt: az LMP-t ez a stratégia átpozícionálta a kulturális baloldalra, a ballib oldalra, ha úgy tetszik. Ez egy lényegesebb kérdés, mint a visszaléptetősdi, mint ahogy a 2012-13-as belső vita is valójában egy mély, kulturális-stratégiai vita volt, és messze nem Bajnai meg az együttműködés volt a legfontosabb eleme, csak abban csúcsosodott ki. No, én ezzel nem tudtam, és ma sem tudok azonosulni, de ezt a véleményemet nem csak a nyilvánosság előtt hallgattam el, de befelé is.

 

Miért?

Mert nekem nem hiányzott a cirkusz. Úgy éreztem, hogy született – ha egyáltalán született – egy döntés, amihez nekem nincs közöm, mivel nem én viszem a vásárra a bőrömet a 2018-as megmérettetésen. Ennyi.

 

Ezért mentem inkább egy elcseszett Paks-Vasas meccsre a kecskeméti listaállító kongresszus helyett.

 

Az LMP szerintem mindenesetre a werberi stratégiával belement egy rossz körbe, mert soha nem lesz képes az MSZP és a DK törzsbázisát magához vonzani. Viszont kihúzta náluk a gyufát – ők meg leigazolták Karácsony Gergelyt. Egy politikailag teljesen racionális választ adtak az LMP-s kihívásra, és belekergették az LMP-t egy olyan körbe, amiből az LMP nem tudott jól kijönni. Ahogy egy régi harcostársam a belső verekedéskor 2012-ben fogalmazott: nekik mindig hosszabb a késük.

 

Karácsonyéknak?

Nem, hanem a régi motorosoknak: az MSZP-nek meg a DK-nak. Mindenesetre, ha ebben a helyzetben az LMP azt mondja, hogy Orbán elzavarása érdekében feladjuk a függetlenségi doktrínánkat és koordinálunk, de egy határozott rendszerkritikus politikát folytatunk, az racionális lett volna, el tudtam volna fogadni, még ha nem is értek vele egyet.

 

De nem ez történt. Ez a vita ki sem nyílt az LMP fórumain: legitim fórumain a párt nem kérdőjelezte meg egyszer sem a függetlenségi doktrínát. Ehelyett kilúgozódott az a tartalom, ami miatt az LMP-nek egyáltalán értelme van a magyar politikai porondon, és őszre az LMP egyszemélyes PR-kampánnyá egyszerűsödött le. Eközben pedig a párt úgy nem vizsgálta felül a függetlenségi doktrínát, hogy közben elfelejtette a választóknak megmagyarázni, hogy miért tart ki amellett. Nem én vagyok ennyire bonyolult, hanem a helyzet.

 

Gondolom, Ron Werber sem véletlenül hagyta végül ott az egészet.

 

Ennek ellenére úgy tűnik, a választók nem csináltak ebből akkora problémát, mint ön, hiszen az LMP a mostani választáson több szavazatot szerzett, mint eddig bármikor.

Mondom, nekem nem a koordináció az igazi bajom. Hanem az, ami szeptemberben elkezdődött: érzületileg átpozícionálták az LMP-t, és közben az, amiért az LMP-nek eddig értelme volt – hogy legyen egy rendszerkritikus zöld párt a parlamentben –, az a tartalom hetek alatt eltűnt az LMP-ből.

 

Az utolsó hetekben-hónapokban azt mondtam magamban, hogy még egy rossz stratégia is jobb, mint az, hogy nincs stratégia. Vagy A-t, vagy B-t kellett volna mondani. Abban igazuk van, hogy ezzel együtt is a számok igazolnak mindenkit, ebben teljesen egyetértünk. Ezért sem értem ezt a cirkuszt, ami egy hete folyik, hiszen az eredmények világosak.

 

Ön egyébként elégedett azokkal a számokkal, amiket az LMP produkált?

Amikor a visszalépésemkor mindenki temette az LMP-t akkor is azt mondtam: az LMP nélkülem is képes 6-8 százalékra, viszont velem együtt sem képes 8-10 százalék fölé menni, ha a szervezeti hiányosságait nem pótolja. Ez nem elégedettség kérdése, a papírforma jött be.

 

Szóval akkor nem az LMP hibája a kétharmad?

Hagyjuk már ezt a hülyeséget! A számok egyértelműek. A 2014-es összefogás pártjai – mögöttük a rettenetesen demokratikus értelmiségi holdudvarral – negyedmillióval kevesebb szavazatot kaptak, mint ’14-ben. Az LMP százharmincezerrel többet kapott. Plusz ott van a Momentum meg a Kutyapárt, akik érzékelhető méretben képesek voltak behozni szavazókat az arénába. Ha a többi ellenzéki párthoz mérjük a teljesítményünket, akkor

 

a számok alapján tény, hogy a legjobban az LMP szerepelt. Innentől kezdve nevetséges ez a blame game,

 

amit az LMP-vel szemben folytatnak, még akkor is, ha az LMP maga is tett azért, hogy belekerüljön ebbe a számára megnyerhetetlen játékba.

 

Miért nem képes az LMP megszervezni magát most már lassan tíz éve?

Annak idején én magam is tévedésben voltam; egy teljesen félreértett szervezeti struktúrával hívtuk életre a pártot. Egy politológus-professzor, nevezetesen Navracsics Tibor mondta nekem valamikor 2015 januárjában, hogy ahogy egy ember életét meghatározza a fogantatás, a magzati lét és a születés, ugyanúgy igaz ez egy politikai közösségre is. Tehát ez a szervezeti struktúra sok mindent gátolt a későbbiekben.

 

„A bázisdemokrácia nevű idiotizmusra” gondol?

A bázisdemokrácia nem dühöngő: nem azt jelenti, hogy áttekinthetetlen módon bárki bármit bárkire mondhat. A bázisdemokrácia a ’68-asoknál nem csak beleszólást jelentett, hanem az azzal járó felelősséget is. Ez viszont nincs, és nem is volt soha az LMP-ben.

 

Ha már a dühöngőnél tartunk: állítólag Sallai Róbert Benedek fellökte Hadházy Ákost. Mit szól hozzá, egyáltalán mit tud erről?

Ez rettenetesen szomorú. Hogy pontosan mi és hogyan történt, azt én nem tudom eldönteni.

 

Nem beszélt velük?

Robival beszéltem, és persze mendemondákat is hallottam, meg olvastam cikkeket. Ennek alapján egybehangzónak tűnik, hogy – büntetőjogi nyelven szólva – fizikai kontaktus, tehát a szó szoros értelmében fellökés, ökölcsapás nem történt. De nem akarok prejudikálni, erre megvannak a megfelelő csatornák.

 

Nagyon szomorú az egész, ide nem szabadna eljutnia egyetlen pártnak sem.

 

SRB-nek tudnia kellett volna, hogy amíg érvényes mandátum van a zsebében, addig a méltóságát minden körülmények között meg kell őriznie;

 

akkor is, ha ezt próbára teszik. Nagyon utálom, amikor személyes síkra terelődik a politika, mert így egyszerűbb megúszni érdemi vitákat, konfliktusokat. Az ilyenek mögött általában valami más van: a személyes indulat már valaminek a vége. Ilyenkor általában arról van szó, hogy a pillanatnyilag egy irányba mutató egzisztenciális érdekeket amúgy semmi nem fűzi egységes egészbe. Egy párt vezető politikusai közt kellene, hogy legyen egy közös alap, ami miatt a személyes sérelmeken felül tudnak emelkedni – tragikusnak látom, ha ez nincs meg.

 

Az LMP-ben miért nincs meg?

Mert valójában soha nem jött létre. A magam 2014-15-ös ilyen irányú kísérlete is felemásra sikerült.

 

Az esetre reagáló Facebook-posztjában Sallai fertőnek nevezte a politikát, és Hadházy fideszes szocializációjára célozgatott, mondván: olyanná vált, mint a Fidesz. Mit szól ehhez?

Nem szeretem ezt a beszédmódot.

 

Pedig visszacsatolva Navracsics gondolatához: ha a születési körülmények fontosak, azért a szocializáció is legalább annyira fontos, nem?

Navracsics professzor nagy igazságot mondott, ezzel együtt én ebbe a fajta személyeskedésbe nem szeretnék belemenni. Akkor sem, ha egyébként nekem is elég sokat kell nyelnem és tűrnöm az utóbbi időben.

 

Hadházy ugye azt állította önről, hogy perrel fenyegette a visszalépő jelölteket.

Persze, meg Soros Györgyöt is én irányítom, nyilván. De még ha a személyeskedéssel nem is értek egyet, az indulatot, ami Robi Facebook-posztjából kiérződik, abszolút meg tudom érteni. Amikor a visszavonulós interjúban szarszippantásról beszéltem, akkor pontosan erre gondoltam, amire most ő is utalt.

 

 

Az nem szarszippantás, hogy most etikai eljárások vannak olyan jelöltek ellen, akik visszaléptek egy másik ellenzéki jelölt javára?

Ez már nem az én történetem. De van valami, ami nem csak a párttagok, hanem az összes választópolgár számára lényeges: egy párt azt ígéri a választóknak, hogy helyreállítja a jogállamot, és közben a saját korábbi kongresszusi és országos politikai tanácsi döntésein lazán túllép, tehát nem éppen az ígéretével harmonizáló módon viselkedik.

 

Ha egy viszonylag szerényebb méretű ellenzéki párt házon belül így átlép a közösségi döntéseken, akkor mit várhatunk tőle, ha hatalomra kerül?

 

Akkor azt mondja, hogy Isten óvjon egy LMP-kormánytól?

Nem ezt mondtam. Nekem csak a fülembe csengenek Hont András 2003-as szavai. Őt akkoriban túrták ki a Fideszből, és együtt jártunk Vasas-meccsekre. Akkor Hont azt mondta nekem, hogy az ég óvja Magyarországot attól, hogy Orbán még egyszer visszatérjen, mert ami most a Fideszben zajlik, azt az egész ország meg fogja szenvedni, ha ő megint miniszterelnök lesz – mondta ezt 2003-ban.

 

Tehát csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy megértem, ha egy párt belső cseszekedései a határozatokkal meg az etikai eljárásokkal a választópolgárokat nem érdeklik. A pártoknak egyébként nem saját magukról kell beszélniük, hanem az emberekről: ez az egyik nagy tanulsága az idei kampányfinisnek is. De ha fordítunk egyet az egészen: ha egy párt a saját háza táján nem képes a közösségi döntéseknek érvényt szerezni, azokat tiszteletben tartani – vagy adott esetben azokat tisztességgel felülvizsgálni, és megérvelni, hogy miért van erre szükség – akkor mennyi hitele van annak, hogy ez a párt azt ígéri, hogy a jogállamot helyre fogja állítani?

 

Mennyiben várhatunk más viselkedést ilyen politikai szereplőktől, mint Orbán Viktortól? Ennyi a kérdés.

 

Ezt Hadházy Ákosnak címezte?

Ez egy költői kérdés, amit pont nem személyeknek címzek, hanem a közönségnek.

 

A balhék és SRB kiutálása után önnek van még maradása az LMP-ben?

Nekem céljaim az LMP-ben nincsenek, a májusi tisztújító kongresszusra se fogok elmenni. Engem ez nem érdekel.

 

De azért nem is lép ki a pártból?

Engem ez egyszerűen nem érdekel. A nulláról újra kellett építenem az egzisztenciámat, elkezdtem egyetemen, sőt, szeptembertől, ha minden igaz, egyetemeken tanítani, elkezdtem az írásaimat rendezni. Megpróbálok valamit tenni abban a szellemi építkezési folyamatban, amit a magam számára elhatároztam 2016 nyarán. Ennyi.

 

Hol fog tanítani?

A Corvinuson már tanítottam, és most ha minden igaz, az ELTE jogi karán is fogok.

 

Mit?

1989 utáni alkotmánytörténetet. Szerintem ahhoz, hogy változás legyen Magyarországon 2022-ben, ’26-ban vagy bármikor, ahhoz elengedhetetlen, hogy egy elemzést elvégezzünk. Egyrészt arról, hogy a ’89-es jogállami keretrendszer miért tudott összeomlani, miért tudta Orbán a maga centralizált, autoriter rendszerét kiépíteni, és miért tudott megint ’18-ban is ekkora legitimációt szerezni. Megspórolhatatlan, hogy első lépésben ezt az elemző munkát elvégezzük.

 

Ma belépne az LMP-be?

Ez történelmietlen kérdés. Ha a nagyanyámnak kereke lett volna, akkor ő lett volna a villamos. Ma nem ez a helyzet.

 

Nincs lelkiismeret-furdalása, hogy hátrébb lépett, és hagyta, hogy ez legyen a pártból?

Egyáltalán nincs.

 

Életem egyik legjobb döntésének tartom. Lelkiismeret-furdalásom akkor lehetett volna, ha a kampányfinisben léptem volna vissza,

 

vagy a frissen átvett mandátumomat adtam volna vissza. De a visszalépésemmel lehetőséget biztosítottam azoknak, akik átvették a stafétát, hogy tegyenek belátásuk szerint.

 

Ráadásul társelnökként arra még volt gondom, hogy az LMP globális migrációval kapcsolatos álláspontját egy határozati javaslatba öntöttem, ami átment az elnökségen, az országos politikai tanácson, és a kongresszuson is pár héttel a leköszönésem előtt. Sajnálattal látom, hogy az utóbbi egy évben és a választási kampányban ennek már nyoma sem volt az LMP kommunikációjában.

 

 

Amikor visszavonult, akkor azt mondta az Indexnek, hogy azt már sikerült átvinniük, hogy mit utasítanak el az elmúlt 25 évből, de azt nem, hogy mire mond igent az LMP a következő 25 évben. Ez azonban most sem derült ki a kampányban. Nem csak a migráció, hanem egy csomó más fontos téma kapcsán sem. Legalább a párttagok tudják, hogy mire mond igent az LMP a következő 25 évben?

Próbálok udvariasan fogalmazni. Én szeretném magam számára pontosan látni, hogy mit szeretnék a következő 25 évben magam körül látni Magyarországon.

 

LMP-től függetlenül?

Jelenleg nem kívánok pártpolitikával foglalkozni.

 

A másik nagy kilépőből, Vágó Gáborból viszont visszatérő lett. Kecskeméten elindult egyéniben. Mit szól az indulásához, és ahhoz, hogy hogyan szerepelt?

Esküszöm nem tudom, hogy mennyit kapott.

 

Kicsivel tíz százalék alatt, 9,9-et egész pontosan. Az „esélyes ellenzéki jelölt”.

Egyrészt Vágó Gábornak a higanymozgását nem mindig tudom követni. Önmagában annak, hogy Vágó Gábor az LMP körül feltűnt, örültem. Tudniillik, én már a 2014-es választás után is szerettem volna, ha megragad nálunk, csak Gábor hol feltűnik, hol eltűnik. Most annyit tudok, hogy képviselem őt egy sajtóperben a kormánypárti sajtóval szemben. Az LMP-nek éppúgy szüksége lett volna Vágó mellett arra is, hogy Ertsey Katalin vagy Osztolykán Ágnes ott maradjon a párt mellett. Az megint csak

 

az LMP szervezeti állapotáról állított ki bizonyítványt, hogy a párt folyamatosan képtelen volt a saját értékeit megtartani.

 

Ezt tudom erre mondani. Azt meg, hogy ki az esélyes jelölt, hagyjuk abba.

 

Ezt viccnek szántuk.

Ez nem matematika. Kecskeméthez tényleg nem értek, életemben nem éltem ott. De Budapest belsejéhez igen: a budapesti 1-es választókerület egyébként a gerrymandering iskolapéldája. A cityhez, ahol Csárdi Antal nyert, és ahol én indultam négy és nyolc évvel ezelőtt, ahhoz meg különösen értek, mert ott bennszülött vagyok. Az, hogy ezt a választókerületet Csárdi be tudta húzni, pontosan azt mutatja, hogy a hagyományos jobbközép polgári rétegekben elindul egy erózió. Megelégelik azt, hogy a Habony Művek fullba nyomja a kretént. A konzervatív politika nem egyenlő ezzel a népbutító idiotizmussal.

 

Talán el kellene azon gondolkodni, hogy egy viszonylag ismeretlen vásárcsarnoki zöldségesre hamarabb szavaznak le, mint Bauer Tamásra, vagy az utolsó budapesti úttörőelnökre.

 

Magukhoz képest ők is jól szerepeltek.

Ez mindig viszonyítás kérdése. Szerintem a belbudai és belpesti körzetekben alapvetően nem az ellenzék szerepelt jól, hanem a Fidesznek indult meg az eróziója: ez egyébként könnyen lehet, hogy tovaterjedve meg is ölheti a NER-t hosszabb távon.

 

Térjünk még vissza kicsit az LMP-re. Amikor visszavonult, akkor azt mondta, hogy szellemi hátországot akar építeni az LMP-nek. Még most is akar? Ennek az LMP-nek?

Annyit mondtam, hogy egy szellemi erőtér kiépítését látom szükségesnek. És fontosabbnak tartom, hogy ebbe rakjak bele energiát, mint hogy még 1-2 ciklusban egy 6-8 százalékos párt élén vagy mezei képviselőjeként politizáljak. Ezt most is így gondolom. Hogy ez a szellemi erőtér hiányzik, az drámaian meglátszott a kampány utolsó heteiben. Volt egy habonyi, meg egy liberális véleménybuborék. A szellemi erőtere nem az LMP-nek, hanem egy globalizációkritikus zöld politikának hiányzott, s hiányzik. Én egy ilyen nézetrendszernek a közegét hiányolom, ennek megteremtésébe teszek a magam szerény erőforrásaiból energiát, és tíz év távlatából sajnos nagyon pontosan látom, hogy egy körülvevő, megtartó, visszatükröző szellemi közeg nélkül egy politikai szervezet kénytelen folyton külső elvárásokhoz alkalmazkodni.

 

Ha már a szellemi fellendülésről beszélünk. Ahhoz mit szól, hogy Ungár Péter felvásárolná a Magyar Nemzetet? Lesz abból szellemi fellendülés? Vagy csak LMP-s pártsajtó?

Én a pártsajtóban nem hiszek.

 

És ő?

Szerintem ő sem. De erről őt kell megkérdezni, ez nem az én dolgom. Én azt tartom fontosnak, hogy a szellemi tőke, ami nem a G-nap után, hanem már előtte is felhalmozódott a Magyar Nemzet és a Heti Válasz körül, az fennmaradjon. Ez számomra személyesen is fontos. Az, hogy ezt Ungár Péter teremti meg, vagy más, számomra huszadrangú kérdés.

 

De akkor olvasná, sőt írna is az Ungár-féle Magyar Nemzetbe?

 

Ha Simicska Lajos lapjába írtam, akkor miért ne írjak Ungár Péter lapjába?

 

Engem ez soha nem érdekelt. Nem a tulajdonosnak írok. Nem a tulajdonos érdekel. Hanem az, hogy Gazda Alberttel, Szerető Szabolccsal vagy György Zsomborral szívesen írok egy lapba. És szívesen olvasom Puzsért, Csath Magdolnát meg Róna Pétert. Ennyi.

 

Ha már ennyi embert felsorolt, mondana öt jó arcot a magyar közéletben?

Mit értenek közélet alatt?

 

Akár a politikát, akár azon kívül is a tágabban vett közéletet.

Csőbe akarnak húzni. Nekem így séróból nincs erre nagyon kompakt válaszom, meg top5-öm. Nem vagyok én Puzsér a Sznobjektívjével, hogy top5-öket meg top10-eket összeállítsak. Lehet, hogy meglepő, de nekem gyakorlatilag minden parlamenti pártból maradtak fenn jó személyes kapcsolataim.

 

Még a Fideszben is?

Igen. Gulyás Gergő például. A szocialistáknál is. Én az utóbbi időben két szocialista képviselőnek is vittem peres ügyét. Szanyinak Tibornak és Bárándy Gergőnek. Mindkettőjükkel jó személyes viszonyom van, és még régről ugye Tóbival [Tóbiás Józseffel – a szerk.] is. Érdekes, hogy a közös frakcióvezetés alatt Vonával és Mesterházyval is jó személyes kapcsolatom alakult ki.

 

De a Jobbikból Farkas Gergővel vagy Szabó Gáborral szintén. Érdekes módon, akik most ott az ellenoldalon állnak, Novák Előddel, Gaudi-Nagy Tamással – akivel évfolyamtársak voltunk, és egyszer belém kötött az aulában, mert szerda délben Magyar Narancsot olvastam, az ő kezében meg Magyar Fórum volt –  és Morvai Krisztinával sincs semmi bajom. Sőt, Morvai Krisztinával nekem korrekt viszonyom volt korábban is, bőven mielőtt bármelyikünk is pártpolitizált volna.

 

 

Azon nem lepődött meg, hogy Morvai elég erőteljesen elkezdte a Fidesz szekerét tolni a kampányban?

A maga szempontjából ez tulajdonképpen logikus volt. Azért amilyen erővel elkezdte tolni azt a szekeret, azon egy picit fennakadt a szemem, de érteni vélem az ő mozgatóit.

 

Pénz?

Dehogyis. Én ezt nem hiszem.

 

Meggyőződésből?

Elvi alapon, persze. Krisztina mindig is elvi alapon politizált. Akkor is, ha éppen hideglelést kaptam a szóvirágaitól. De én őt is, akár csak Novák Elődöt abszolút tisztelem. Tudom, hogy szentségtörő lesz, de a felsorolt jobbikosok közül én egyiket se tartottam rasszistának. Azzal együtt sem, hogy sok esetben rasszista indulatokat korbácsoltak fel 2009-2010-ben.

 

De hogy tessék még jobban megbotránkozni: Puch László. Vele is úgy voltam, hogy bár az elmúlt huszonvalahány év politikai történetének finoman szólva is ellentétes oldalán álltunk, és sok tekintetben az LMP-t pont annak ellenében kezdeményeztem, amit ő megtestesít; mégis azt láttam, hogy egy okos ember, akinek vannak játékszabályai. És általában én az ilyen politikai szereplőket tudom tisztelni akkor is, ha egyébként tök mást akarnak, mint én. Ez igaz Puchra éppúgy, mint jó néhány fideszes politikusra.

 

Egy LMP-st sem mondott.

Hát mert az természetes.

 

Hadházy esetében is?

 

Nem akarok Hadházy Ákossal foglalkozni.

 

De ha már LMP: például Ungár Péternek a szellemi-politikai kvalitásait mindig is nagyra tartottam. Őt én vezettem be az LMP-be a 2010-es kampányban.

 

És most átvette a hatalmat.

Nem vette át. Nem ő a párt vezetője. De ha ő lenne, akkor sem lenne hatalma, pont ez az LMP-s működés lényege.

 

Nem ő mozgatja a szálakat?

Jaj, hagyjuk már ezt.

 

Ön nem nagyon hisz akkor az összeesküvés-elméletekben ezek szerint.

Valószínűleg azért, mert amikor az ember jobban belelát a dolgokba, akkor drámaian szembesül azzal, hogy ami kívülről ilyen nagyon egyszerűnek látszik, az sok esetben rengeteg gyarlóságnak és hülyeség-faktornak az eredője. Az LMP-ben rengeteg, a szívemhez nagyon közel álló ember van, aki elvbarátom is, de ebben nincsen semmi rendkívüli. De nem fogok belőlük névsorolvasást tartani, hogy ne adjak alapot a további összeesküvés-elméleteknek.

 

Számomra minden pártban vannak olyan politikusok, akikkel megmaradt valamilyen szívélyes viszony, és akiket akkor is tudok tisztelni és becsülni, ha a nézeteink nagyon nem egyeznek. Szigetvári Viktort is ide tudom sorolni. És mondjuk Mesterházyval vagy Tarlós Istvánnal viszonylag gyakran szoktunk is eszmét cserélni.

 

Tarlóssal miről beszélgetett legutóbb?

 

Legutóbb arról érdeklődött, hogy az LMP-n belül milyen bokszmeccsek vannak. Tarlós egyébként ökölvívó volt ifjúkorában,

 

ezzel szeret dicsekedni. Mondtam neki, hogy én nem tudok róla, hogy történt volna ütésváltás. A magyar közéleti szereplők között nagyon sok kiváló ember van, sajnos ezek tipikusan nincsenek pártokban.

 

 

Kik azok, akiknek javasolná, hogy alapítsanak egy normális pártot?

Ezt most nem fogják belőlem kihúzni. Magamnak se akarok rosszat, másnak meg még kevésbé.

 

Rossz a pártalapítás?

Még egyszer nem szeretnék átmenni azon, mint amin 2009-től átmentem, inkább így fogalmaznék. De azokat tudnám említeni, akiket már a Magyar Nemzet kapcsán is említettem: Róna Pétert, Csath Magdolnát, Puzsér Róbertet, no meg mindenekelőtt Sólyom Lászlót. Személyesen az elmúlt hónapok legpozitívabb fejleménye az volt, hogy Lányi Andrással 13 év mosolyszünet után újra tudunk egymással szót váltani. Ha valaki az eszmélésem és politikai fejlődésem szempontjából meghatározó figura volt, az Lányi András. Farkas Attila Márton is régi jó barátom, akitől szintén elég sokat tanultam már a kilencvenes évek végén is. S persze, még így hirtelen: Navracsics Tibor, Tölgyessy Péter, Sinkó Eszter, Ángyán József, Jakab András, Tallár Ferenc, Ungváry Krisztián, vagy Adamik Mária, bár utóbbi azt hiszem még tagtársam.

 

És mit szól Márki-Zay Péterhez? Sokan tőle várják, hogy létrehozzon egy centrista pártot, amivel le lehetne majd győzni a Fideszt. Mit gondol, van ebben lehetőség?

Számomra a politika nem matematikáról szól, hanem politikai elvekről, nézetekről, ideológiákról. Márki-Zay Pétert nem ismerem. A politikai nézeteiről keveset tudok, amit pedig tudok, az nem feltétlenül az én világom.

 

Engem a szó ideológiai értelmében centrista kezdeményezés soha nem érdekelt, és nem is fog érdekelni. Az én politikai otthonom az európai szuverenista baloldal,

 

illetve a globalizációkritika, az ökopolitika.

 

Ott van Ujhelyi RED-mozgalma. A Radikális Európai Demokraták. Az tetszik önnek?

Ujhelyi István az Európai Parlamentben a szabad tőkemozgás híve. Boldogan agitált és szavazott a TTIP meg a CETA mellett. Kell még valamit mondanom, Ildikó?

 

Kell. Még két kérdésünk van. Sokan most azt mondják, hogy egy ilyen választási eredmény után már nem lehet hitelesen ellenzékiként politizálni a parlamentben, csak a parlamenten kívül. Egyetért ezzel?

Miután én bent voltam, majd önszántamból kimentem, nem állna jól, ha elkezdenék igazságosztó-szerepben tetszelegni ebben a kérdésben. Ez nem az én dilemmám, hanem azoknak a dilemmája, akik most képviseleti jogot szereztek.

 

De akkor csak van dilemma.

Egyfelől én értem azokat, akik felvetik, hogy talán ki kéne jönni a parlamentből. Ungváry Krisztiánnal egyik este erről vitatkoztunk hosszan. Túl azon, hogy a Fidesz a szónak legszűkebben vett jogi értelmében legitim módon nyerte meg a választást, sőt, szerzett kétharmadot, szerintem az alapvető csalás a kormánypropaganda, mint intézmény létezése. Az, hogy nincs megtiltva az államnak, az önkormányzatoknak, illetve a nem versengő állami és önkormányzati cégeknek, hogy reklámozzanak. Ez önmagában világbotrány.

 

Tehát lehet érvelni amellett, hogy ilyen feltételek között valaki nem ül be a parlamentbe. De mondjuk, ha közben valaki felveszi a fizetését, az némileg disszonáns. Erre is volt példa az elmúlt két évben.

 

Ugyanakkor lehet, hogy balga módon, de én azt továbbra sem szégyellem, hogy amíg parlamenti képviselő voltam, mindig azt mondtam frakción belül és azon kívül is, hogy ha nincs is jogállam Magyarországon, mi akkor is próbáljunk úgy viselkedni, mintha jogállamban élnénk. Márpedig

 

ellenzéki alternatíva akkor lesz, ha az ellenzéki pártok a saját ellenzéki szerepüket komolyan veszik.

 

Ha parlamenti vitáról parlamenti vitára bemutatják azt, hogy milyen Magyarországot akarnak.

 

Akkor ezt javasolja azoknak az LMP-seknek is, akik most beülnek majd a parlamentbe?

Nem szeretnék semmit sem javasolni. De jó érveket látok amellett, hogy kétharmados ellenszélben is van értelme egy ellenzéki frakciónak jelen lennie a parlamentben, és megvívni a maga csatáit.

 

FOTÓK: Kiss Brigi / Azonnali

 

Hírszolgáltatás

Útmutatót írt a Momentum Ungár Péternek, hogyan szálljon ki az összelőrinceződött BIF-ből. Szerintetek mit csináljon Ungár?

Míg mindenki az Iszlám Államra figyelt a világban, a sunyi Al-Kaida ismét megerősödött.

Előkerült a Kuciak-gyilkosság lehetséges szemtanúja, aki azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda a meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíró.

A Gyilkos-tónál nagy pelyhekben esik, a Transzfogarason pedig már 10 centiméteres hóréteget kellett eltakarítani.

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

100 éves Észtország, ennek apropóján nyolc észt és 6 magyar művész reflektál a balti és a pannon jelenre.

Hörgés, halál és hasonlók a Dürerben amerikai, olasz és magyar részvétellel, szeptember 26-án.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás