Gulyás Márton is magába nézhetne végre

Gulyás Márton meg nem választott politikai aktivista megmondja az ellenzékieknek, hogy bojkottálják a parlamenti munkát. Pont ideje lenne leállnia a régi, jól be nem vált ötleteivel.

Gulyás Márton, aki választáson nem indult, és így rá nem lehetett szavazni, azt üzente, hogy a megválasztott ellenzéki képviselőknek vissza kellene adniuk mandátumaikat, és induljon is a parlamenti bojkott. Ha beülnek, azzal az áruláshoz járulnak ugyanis hozzá. Tekintsünk el most attól, hogy a politikát foglyul ejtő, a politikai vitákat kutatásokkal eldönteni kívánó Gulyásnak mely projektje volt sikeres az elmúlt években, és hogy nyilván politikusokat okolni mindenért jog és jogos.

meg hogy a politika szűkíthető technikára, technológiára. De kiderült – hogy az informálás nehézségei mellett – a politikai döntések meghozatala (benne a szavazás) komplexebb, annál, mint hogy négy nappal a választások előtt jöjjön csak létre a minden kutatást (esélyességet) összegző „metaoldal”. A politika politikai tudások és szocializációk masszája, érzelmek, tökéletlen informáltság bonyolultsága. S ebből kell elgondolni, mit lehet ilyen választói edukáció mellett várni, mint „átszavazás”.

Ezt éppen a No.1 Politikai-Aktivista Exhibicionistának kellene tudnia, hiszen tekintsük csak át, hány olyan politikusok nélküli – ma bizonyos nyilvánosságokban ez a „civil” szó roncsolt tartalma – ügy, esemény, jelenség, téma és kapcsolódó személy volt, amelyről vagy akiről azt hitték, hogy „ez lesz az”. Vagy hány olyan civil referenciaesemény volt, amikor a „rezsimdöntés” levegőjébe kábultak a narrálók. Vagy éppen olyan személyek, akik sajnos eltűntek, pedig Gulyás helyett ők a politika, a társadalom elismert reprezentánsai. 

Szóval most „civil” kavalkád jön, és csak ebből a négy évből: Sándor Mária, Tanítanék Mozgalom, Hosszú Katinka „harca” az Úszószövetséggel, Schilling Árpád gatyára vetkőzése, Horváth András és visszatérő, üres zöld mappája, Oktogon posztpubertás útlezárása, Sándor palota előtti tüntetések, CEU-ügy, Lukácsi Katalin instant politikai evangéliuma, Márki-Zay szakértőisége, Simicska Lajos atombombái, a Der Standard és Washington Post állásfoglalásai, Kövesdi Veronika mint a „dühös egyetemista”, az Agora színpad ürességtől kongó előadásai, Pukli István, a Közös Ország Mozgalom vidéki hálózatépítése, Európai Unió, „Nyugat-Európa”, szívecske a Civil tüntetésen, bojkott, a hihetetlenül fontos erőszakmentes ellenállás workshopok „vonuljunk a Fidesz-székház elé” turizmusa, festékdobálások és Gulyás Márton tevékenysége, mint olyan.

Természetesen az, hogy vasárnap az állampolgárok az ismert magas számban mentek el szavazni, jelezve ezzel, hogy a politikai változás fő eseményének a választást, aktorának pedig a pártokat tekintik, nem független attól, hogy a fenti felsorolás egyes elemei – még a sikertelenebbek is – valamiféle politikai tudásba letapadtak, azaz hozzájárultak a változás igényének növeléséhez.

De ahhoz, hogy ezt megtudjuk, ahhoz a harmadik kétharmad után csendben kellene picit lennünk a régi ötleteinkkel, hallgatni és magunkba nézni egy kicsit. Egyszer ezt kipróbálhatná Gulyás Márton is.

FOTÓ: Azonnali / Bakó Bea