+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2018. április 10. kedd, 18:28
Kijelenthetjük: Magyarországon egypártrendszer jött létre. Ezt pedig a Fidesz és az ellenzéki pártok közösen hozták össze. A Fidesz azzal, hogy egy önmagára szabott, a győztest erősítő, a széttartó ellenzéket gyengítő választási rendszert alakított ki az előző ciklusban. Az ellenzék pedig azzal, hogy… És innentől igencsak eltérnek az értelmezési lehetőségek.

A legegyszerűbb megközelítés szerint a fő probléma az, hogy az ellenzéki pártok nem fogtak össze. A következő napokban rengeteg helyről halljuk majd ezt az értelmezést. És valóban: ha több egyéni körzetben lett volna koordináció, a Fidesznek most valószínűleg nem lenne kétharmada.

 

Nem csak a koordináció, a történet is hiányzott

 

De ilyen listás eredmények mellett, 50 százalék felett elvitt körzetekkel így is, úgy is a Fidesz győzött volna. Az együttműködés – összefogás, koordináció – csak a vereség mérsékléséhez lett volna elegendő, a győzelemhez nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség egységesebb ellenzékre, hanem azt, hogy

 

a koordináció önmagában semmire sem elég. A győzelemhez ugyanis egy közös ellenzéki történet is kellett volna.

 

Érvelhetünk ugyan azzal, hogy volt ilyen, de ez a koordinációhoz hasonlóan alapvetően technikai jellegű maradt: a Fidesz leváltása és a jogállamiság helyreállítása. Bár ez megmozdított egy választói réteget, sőt ennek egy részét még arra is rábírta, hogy választókerületi szinten átszavazzon más ellenzéki pártok esélyesebbnek vélt jelöltjeire, de a Fidesz mozgósításával szemben édeskevésnek bizonyult.

 

A Fidesz ezzel szemben azért tudott hatékonyan mozgósítani, mert volt egy jól felépített története. Ez ugyan féligazságokon és teljes hazugságokon alapult, de mi tagadás: működött.

 

Mit várhatunk a parlamenti ellenzéktől?

 

Vajon érdemes-e ezek után azzal az igénnyel fordulnunk a parlamentbe került ellenzéki pártokhoz, hogy működjenek jobban együtt a jogállamiság helyreállítása érdekében? Nem, egészen biztos, hogy nem érdemes.

 

Egyrészt azért nem, mert egyelőre nehéz elhinni, hogy a magyar társadalom számára a választási rendszer vagy a hatalommegosztás kérdése a közeljövőben több lehet, mint rétegtéma, amely egy tovább már nem bővíthető közönségnek szól. Másrészt mostanában mintha hajlamosak lennénk megfeledkezni arról, hogy

 

az ellenzéki pártok együttműködésének lehetőségei korlátozottak, mivel egymással is versengő politikai formációkról van szó.

 

Akkor mégis mitől remélhetjük a kialakult „egypártrendszer” lebontását, vagyis annak a helyzetnek a megszüntetését, hogy a Fidesz győzelemre van ítélve nála gyengébb, egymással versengő riválisaival szemben?

 

Attól, ha valamelyik ellenzéki párt győztesként tud kikerülni ebből a versengésből. Ha lesz egy olyan párt, amelyikre egyértelműen kormányváltóként tekintenek a választók, és nemcsak azért, mert kiemelkedik mezőnyből, hanem azért is, mert van egy, a választók széles rétegeit megszólítani és mozgósítani képes, hitelesen felépített saját története.

 

Le kellene másolni a Fidesz modelljét

 

Ha ez a recept ismerős, az egyáltalán nem véletlen: ez a Fidesz 1998-as modellje. Az 1994-1998 közötti ciklusban a Fidesz kiemelkedett az ellenzéki pártok sorából, és egy hiteles történetet kínált a Horn-kormányt elutasító választóknak: a polgári Magyarország történetét.

 

A győzelemhez persze Orbán Viktornak is szüksége volt szövetségesre, de a kisgazdákkal való szövetségkötést a Fidesz által kialakított politikai helyzet tette lehetővé, nem a ciklus közbeni együttműködésre való törekvés.

 

Így tudott az akkor még polgári jobboldal legyőzi egy szintén kétharmados kormányt.

 

Más kérdés, hogy az a kormányzat nem torzította ennyire szisztematikusan a politikai versenyt, pontosabban szólva „beérte” az önkormányzati választások szabályainak módosításával.

 

A kérdés csupán az, van-e a parlamentbe jutott ellenzéki pártok között olyan, amelyik alkalmas lehet erre a szerepre. Erre a pártok teljesítményét elnézve meglehetősen nehéz igent mondani.

 

Ma úgy tűnik, hogy ehhez az építkezéshez a parlamenten kívüli civil szereplők, mozgalmak, állampolgári kezdeményezések becsatornázására is szükség van. És nem pusztán abban a formában, hogy ezeket felszívja a pártok valamelyike, hanem úgy, hogy e mozgalmak maguk is hatással legyenek a pártokra, azok társadalmi beágyazódására.

 

Itt egy másik fideszes modell merül fel: a polgári körök. De míg a polgári körök gyakorlatilag Orbán Viktor vezető pozícióban tartását szolgálták, addig most a pártok és a civil szféra közeledése éppen azért lenne fontos, hogy teljes megújulást jelenthessen a sokak szemében lejáratódott parlamenti formációk számára.

 

Összességében tehát Magyarországon várhatóan egypártrendszer lesz, amíg nem alakul ki valamilyen módon kétpártrendszer.

 

Azt viszont nehéz megmondani, pontosan hogyan és a politikai spektrum mely részén jöhetne létre az ellenzéki váltópárt. Mert míg a Fidesz számára 1994-től egyértelmű volt, hogy a jobboldal vezető erejévé kell válnia, addig a társadalom mostani jobbra tolódását elnézve egyáltalán nem biztos, hogy egy karakteresen baloldali pártra van szükség.

 

Sokkal inkább a politikai centrumban keletkezett űr jobb- és balközépről való kitöltésére. Ha viszont ez így van, arra biztosan nem a régi baloldal parlamentbe jutott pártjai lesznek alkalmasak.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Bangóné Borbály Ildikó szerint annyira egyértelmű, hogy elcsalta a választást a helyi Fidesz, hogy az újraszámlálással sem elégednének meg.

A magyar fociválogatottnak a reményt jelentette a holland bíró tévedése, az azeri szurkolókat viszont rettentően felháborította.

Szombaton egy második brexitnépszavazás megtartásáról szavazhatnak, pedig közben a miniszterelnök már megállapodott az Európai Bizottsággal.

Jean-Claude Juncker jelentette ezt be a Twitteren. Az ír határ kapcsán sikerült dűlőre jutni, de még az Európai Tanácsnak is jóvá kell az egészet hagynia.

Rossz és jó döntéseket is hoztak, de szerették Budapestet, ezért megérdemli a két volt főpolgármester a díszpolgári címet Karácsony szerint.

A most először közszemlére tett élőlény olyan, mint egy gomba, de úgy viselkedik, mint egy értelmes állat, miközben majdnem 720 neme van.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás