+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2018. április 5. csütörtök, 08:07
A Fidesz leváltásán túl másra is jó lehet a taktikai szavazás. Az esélyes ellenzéki jelölt megtalálásához ugyanis ismerni kell a választási rendszert, folyamatosan tájékozódni kell, és nem árt vitatkozni sem a politikáról, amihez a vélemények felvállalása szükséges. A végén még kialakul a demokratikus politikai kultúra Magyarországon! Beszédes, hogy ezt mégsem a pártoknak, hanem a taktikai szavazásra buzdító civil kezdeményezéseknek köszönhetjük.

Vészesen közeleg az a választás, ami – túl a nyilvánvaló kérdésen, hogy ki fogja kormányozni az országot – felveti egy másik dilemmát is: képesek lesznek-e a taktikai szavazást népszerűsítő értelmiségi, elemzői csoportok valódi, szemmel látható változást elérni? És ha igen, akkor tulajdonképpen miben is fog állni ez a változás?

 

Miért ódzkodnak sokan a taktikai szavazástól?

 

Valljuk be, a taktikai szavazás ezidáig idegen volt a magyar politikai kultúrától. Ahol ennek hagyománya van, ott is elsősorban a pártpolitikai szereplők lépnek fel kezdeményezőként. Franciaországban például megszokott, hogy akár ellentétes oldalon álló jelöltek is kampányolnak egymás érdekében, azért, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front előretörését megakadályozzák.

 

Magyarországon pont az szül ellenérzéseket az újfajta gondolkodásmóddal szemben, hogy nálunk a beavatkozás úgymond „kívülről”, nem pártpolitikai alapon történik.

 

Nehezünkre esik elképzelni, hogy emberek megfogalmazhatnak úgy direkt politikai célokat és adhatnak azok eléréséhez úgy politikai eszközöket a választók kezébe, hogy közben nem lehet rájuk szavazni.

 

Ezért vizionálunk minden taktikai szavazós csoport mögé homályos pártérdekeket, akik ráadásul „politikátlanítani akarnák a politikát”. Hiszen nem politikusként arra igyekeznek rávenni a választót, hogy az általuk „kockás füzetben” kiszámolt eredmény alapján valaki olyanra szavazzon, akit nem szeret. A kritikusok a demokrácia megerőszakolásának, prostituálásának tartják a taktikai szavazást, mondván: a demokrácia lényege pont az, hogy arra szavazz, akire valójában akarsz.

 

A demokrácia tudás – amit megtanulhatunk a taktikai szavazással

 

A demokrácia azonban nem csupán érzelem, nem csupán ösztön, ami megsúgja neked a szavazófülkében a tutit. A demokrácia egyúttal tudás, ismeret, tapasztalat, amit fel kell térképezni, el kell sajátítani, amit akarni kell ápolni, gyarapítani és továbbadni.

 

A demokráciához ismernünk kell a politikai rendszerünket, a politikai intézményeinket, a választási rendszerünket; tudnunk kell különböző forrásokból tájékozódni, hogy ne vesszünk el a közélet összetett, olykor zavaros forgatagában; részt kell vennünk a politikában akár kocsmai beszélgetések szintjén, akár civil szervezetek vagy egyenesen pártok tagjaiként; törődnünk kell a közös ügyeinkkel, beszélnünk kell róluk, nem tartva önnön véleményünk felvállalásától.

 

Ez az, amit röviden a demokratikus politikai kultúra kifejezéssel írhatunk le, és amit a magyar társadalom – rendszerváltás ide vagy oda – még egyáltalán nem tanult meg.

 

A taktikai szavazásra buzdító tömörülésekre – e megvilágításban – a demokratikus politikai kultúra nagyköveteiként is gondolhatunk. Hiszen a sikerük elemi feltétele az, hogy a választó:

 

1. tisztában legyen azzal, hogy két szavazata van;

 

2. tudja és reális lehetőségként tartsa számon, hogy ezt a két szavazatát megoszthatja, tehát szavazhat máshogy egyéniben és listán;

 

3. ismerje és átlássa a szavazatmegosztás okát, logikáját: vagyis, hogy a Fidesz túlhatalmát, vagy akár kormányra kerülését úgy akadályozhatja meg, ha egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaz;

 

4. felkeresse azokat a forrásokat, amelyekből megtudja: ki lehet a Fidesz esélyes kihívója az ő körzetében;

 

5. az esetleges ellenérzéseit, elemi ösztöneit sikerrel küzdje le, és április 8-án valóban taktikailag szavazzon.

 

Ha ezek teljesülnek, a folyamat végén nem csupán egy az eddigieknél tudatosabban tájékozódó, a politikai és a választási rendszert a korábbiaknál mélyebben megértő, döntési motivációiban pedig sokrétűbb választóval fogunk találkozni. Hanem a demokratikus politikai kultúra hordozójával is.

 

A taktikai szavazás tehát nem a demokrácia halálát, épp ellenkezőleg, annak fejlődését eredményezheti.

 

Ha vasárnap este azt fogjuk látni, hogy sorra nyeri az ellenzék – akár koordináció hiányában is – a billegő körzeteket, úgy esély nyílik arra, hogy a demokráciánkat sok-sok év után végre ne romboljuk, hanem építsük.

 

Hírszolgáltatás

A francia jobboldali Michel Barnier is szívesen lenne az Európai Bizottság új elnöke. Ezzel a bajor Manfred Weber kihívója lesz az EPP-ben.

Nincs mit szépíteni, ismerte el Merkel a vereségét. Saját pártja, a CDU mutatott neki sárga lapot. A választók a pirosat mutatják.

Míg mindenki az Iszlám Államra figyelt a világban, a sunyi Al-Kaida ismét megerősödött.

Előkerült a Kuciak-gyilkosság lehetséges szemtanúja, aki azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda a meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíró.

A hét kérdése

Útmutatót írt a Momentum Ungár Péternek, hogyan szálljon ki az összelőrinceződött BIF-ből. Szerintetek mit csináljon Ungár?

Azért ide elnéznénk

100 éves Észtország, ennek apropóján nyolc észt és 6 magyar művész reflektál a balti és a pannon jelenre.

Hörgés, halál és hasonlók a Dürerben. Amcsik, olaszok, magyarok, szeptember 26.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás