+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2018. április 5. csütörtök, 08:07
A Fidesz leváltásán túl másra is jó lehet a taktikai szavazás. Az esélyes ellenzéki jelölt megtalálásához ugyanis ismerni kell a választási rendszert, folyamatosan tájékozódni kell, és nem árt vitatkozni sem a politikáról, amihez a vélemények felvállalása szükséges. A végén még kialakul a demokratikus politikai kultúra Magyarországon! Beszédes, hogy ezt mégsem a pártoknak, hanem a taktikai szavazásra buzdító civil kezdeményezéseknek köszönhetjük.

Vészesen közeleg az a választás, ami – túl a nyilvánvaló kérdésen, hogy ki fogja kormányozni az országot – felveti egy másik dilemmát is: képesek lesznek-e a taktikai szavazást népszerűsítő értelmiségi, elemzői csoportok valódi, szemmel látható változást elérni? És ha igen, akkor tulajdonképpen miben is fog állni ez a változás?

 

Miért ódzkodnak sokan a taktikai szavazástól?

 

Valljuk be, a taktikai szavazás ezidáig idegen volt a magyar politikai kultúrától. Ahol ennek hagyománya van, ott is elsősorban a pártpolitikai szereplők lépnek fel kezdeményezőként. Franciaországban például megszokott, hogy akár ellentétes oldalon álló jelöltek is kampányolnak egymás érdekében, azért, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front előretörését megakadályozzák.

 

Magyarországon pont az szül ellenérzéseket az újfajta gondolkodásmóddal szemben, hogy nálunk a beavatkozás úgymond „kívülről”, nem pártpolitikai alapon történik.

 

Nehezünkre esik elképzelni, hogy emberek megfogalmazhatnak úgy direkt politikai célokat és adhatnak azok eléréséhez úgy politikai eszközöket a választók kezébe, hogy közben nem lehet rájuk szavazni.

 

Ezért vizionálunk minden taktikai szavazós csoport mögé homályos pártérdekeket, akik ráadásul „politikátlanítani akarnák a politikát”. Hiszen nem politikusként arra igyekeznek rávenni a választót, hogy az általuk „kockás füzetben” kiszámolt eredmény alapján valaki olyanra szavazzon, akit nem szeret. A kritikusok a demokrácia megerőszakolásának, prostituálásának tartják a taktikai szavazást, mondván: a demokrácia lényege pont az, hogy arra szavazz, akire valójában akarsz.

 

A demokrácia tudás – amit megtanulhatunk a taktikai szavazással

 

A demokrácia azonban nem csupán érzelem, nem csupán ösztön, ami megsúgja neked a szavazófülkében a tutit. A demokrácia egyúttal tudás, ismeret, tapasztalat, amit fel kell térképezni, el kell sajátítani, amit akarni kell ápolni, gyarapítani és továbbadni.

 

A demokráciához ismernünk kell a politikai rendszerünket, a politikai intézményeinket, a választási rendszerünket; tudnunk kell különböző forrásokból tájékozódni, hogy ne vesszünk el a közélet összetett, olykor zavaros forgatagában; részt kell vennünk a politikában akár kocsmai beszélgetések szintjén, akár civil szervezetek vagy egyenesen pártok tagjaiként; törődnünk kell a közös ügyeinkkel, beszélnünk kell róluk, nem tartva önnön véleményünk felvállalásától.

 

Ez az, amit röviden a demokratikus politikai kultúra kifejezéssel írhatunk le, és amit a magyar társadalom – rendszerváltás ide vagy oda – még egyáltalán nem tanult meg.

 

A taktikai szavazásra buzdító tömörülésekre – e megvilágításban – a demokratikus politikai kultúra nagyköveteiként is gondolhatunk. Hiszen a sikerük elemi feltétele az, hogy a választó:

 

1. tisztában legyen azzal, hogy két szavazata van;

 

2. tudja és reális lehetőségként tartsa számon, hogy ezt a két szavazatát megoszthatja, tehát szavazhat máshogy egyéniben és listán;

 

3. ismerje és átlássa a szavazatmegosztás okát, logikáját: vagyis, hogy a Fidesz túlhatalmát, vagy akár kormányra kerülését úgy akadályozhatja meg, ha egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaz;

 

4. felkeresse azokat a forrásokat, amelyekből megtudja: ki lehet a Fidesz esélyes kihívója az ő körzetében;

 

5. az esetleges ellenérzéseit, elemi ösztöneit sikerrel küzdje le, és április 8-án valóban taktikailag szavazzon.

 

Ha ezek teljesülnek, a folyamat végén nem csupán egy az eddigieknél tudatosabban tájékozódó, a politikai és a választási rendszert a korábbiaknál mélyebben megértő, döntési motivációiban pedig sokrétűbb választóval fogunk találkozni. Hanem a demokratikus politikai kultúra hordozójával is.

 

A taktikai szavazás tehát nem a demokrácia halálát, épp ellenkezőleg, annak fejlődését eredményezheti.

 

Ha vasárnap este azt fogjuk látni, hogy sorra nyeri az ellenzék – akár koordináció hiányában is – a billegő körzeteket, úgy esély nyílik arra, hogy a demokráciánkat sok-sok év után végre ne romboljuk, hanem építsük.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Alexander Dobrindt annyit azonban elismert, a CEU Budapesten tartása ügyében még nem született pozitív döntés a magyar kormány részéről.

Miután Matteo Salvini is kikelt az opera működtetésébe való szaúdi beavatkozás terve ellen, a La Scala igazgatótanácsa inkább visszautalja a szaúdi milliókat.

Egy kínai nő kipróbálta, mert azt hitte, a friss gyümölcsök semmi kárt nem okozhatnak. Tévedett.

A román miniszterelnöknek sikerült olyan magyarázatot adnia az eltűnő pénzekre, ami mellett a magyarok teljesítménye a fasorban sincs.

A sorozatsztár Volodimir Zelenszkij támogatói #ZeFake hashtaggel osztják meg, hogy Zelenszkij valójában Angela Merkel szeretője, sőt, nő.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Leginkább a még hezitáló német, spanyol és lengyel pártokon fog múlni a Fidesz sorsa az Európai Néppártban, de a kormánypártnak is vannak erős szövetségesei.

Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázzuk!

Twitter megosztás Google+ megosztás