+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Ésik Sándor
2018. március 19. hétfő, 08:15
Nagy részvétel mellett van csak esély a változásra. A rendszerváltásnak van egy nagyon egyszerű, számszerűsített definíciója. A 65-70 százalék közötti részvétel.

Nem rossz a 444 cikke, érdemes elolvasni, jól összefoglal dolgokat az eddigi választási rendszereinkről. Igen, Magyarországon a rendszerváltás idején olyan országgyűlést és választási rendszert raktak össze, amely alkalmas volt arra, hogy az összes rendszerváltó párt be tudjon kerülni a parlamentbe.

 

Ezt több dologgal érték el.

 

1. Területi lista

 

Alkalmas volt arra, hogy az ilyet állítani képes pártok a megyékből bejuttassanak pár embert a Parlamentbe. Ezzel a már akkor is döntően pesti pártok vidéki embereinek nem a Kedves Vezető által éppen haveri-szex-drogok-rockandroll alapon összeállított bandájáért kellett dolgozni, hanem tudták, hogy a helyi pártszervezés jutalma képviselői szék lesz.

 

2. Sok és kicsi választókerület

 

Nem véletlenül volt a Fidesz első dolga ezt megszüntetni. Ugyanis Magyarországon (hasonlóan egyébként Amerikához vagy Franciaországhoz) óriási különbség van a falusi és városi kerületek között. Például a régi rendszerben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1-2 az két nyíregyházi kerület volt, ahol a helyi városi értelmiség (a gumigyár műszakvezetőjétől a városi főügyészen át a múzeum igazgatójáig) rendszerint magához hasonló értelmiségi hátterű jelöltet juttatott a parlamentbe, míg az aprófalvas rész kerületeiben a tipikus helyi vezető nyert.

 

A mai rendszerben csak nagy és vegyes kerületek vannak, minden városi kerületre ráakasztottak egy fél falusi kerületet, ahol viszont a győzelem elsősorban hatalmi és szervezési kérdés (be kell fenyíteni a polgármestereket).

 

3. Két szavazat

 

A második szavazatot régen megyei listára adtuk, vagyis lehetőség volt a kerületből kiszavazni és a helyben esetleg orrot befogva megválasztott jelölt mellől a pártszimpátiánknak egyébként megfelelő szavazatot leadni. A két szavazat ma is megvan, de a második az országos listára megy, ami nagyon megnehezíti a vidéki pártszervezést, lásd 1. pont.

 

Ezek, a 444 cikkében leírt győzteskompenzációval és az arányos rendszer többségi felé tolásával két forgatókönyvet adnak ki.

 

A) Vagy valaki szervez két választás között egy nagy és ütőképes pártot.

 

B) Vagy a választás előtt kell nagyon sok mindenben koalíciót kötni, ezzel kockáztatva, hogy olyan patchwork kormány fog felállni, ami jó eséllyel rossz lesz a sokfejűsége miatt.

 

Önmagában sem az arányos, sem a többségi rendszer nem rossz. A környezete teszi azzá.

 

Például az amerikai rendszer tiszta többségi (nincsen semmiféle kompenzáció, aki bukott az bukott, takarodik) viszont ott kétévente a törvényhozás harmadát lecserélik, vagyis egy Orbánéhoz (vagy Trumpéhoz) hasonló ámokfutást a választók rövid időn belül meg tudnak büntetni és meg is teszik majd várhatóan ősszel. Ráadásul hagyományosan két nagy erő van, akárcsak Angliában, amelyikből néha az egyik (vagy mindkettő) a szétesésig meggyengül, de aztán mindig rendeződnek két pólus körül, mert tudják, hogy ott nincs 20 százalékos párt, csak győztes és vesztes párt van.

 

A német rendszer erősen arányosít, olyannyira, hogy a Bundestagnak nincs állandó létszáma, hanem tól-ig van megadva és ha még kell kompenzációs hely, akkor inkább 1-2 széket még betesznek. Nyilván a hitleri példából okulva, ők nem szeretnék, hogy mint a magyarországi 2010-es nagy népharagos választás után valaki megkapja egyedül a karmesteri pálcát. Ezért ott minden párt a saját programját és arcait tolja előre. Ezért volt az, hogy a 12 százalékos FDP simán kiszállt a nagykoalíciós tárgyalásokból, mert tudta, hogy ettől marad a parlamentben, nem muszáj táborhoz csatlakoznia. Ezért kedvez a német rendszer nem a Vezéreknek (abból elegük volt) hanem a Nagy Kompromisszumkötőknek, akik néha akár három pártból csinálnak kormányt.

 

A magyar rendszer többségi rendszer felé tolása dupla vagy semmi játék, vagyis Orbánt nem lehet kicsit megverni. A másik jellegzetessége a rendszernek, és ez már a Fidesz rossz kormányzásából is adódik, nemcsak a rendszerből, hogy nagy részvétel mellett van csak esély a változásra. A migráncsozással behülyített 20-25 százalék ugyanis mindenképp elmegy szavazni. Ha 50 százalék körüli részvétel van, akkor a maradék szavazatok szépen eloszlanak a Jobbik és a balos pártok között. Ha van 55 százalék, akkor elkezdődik a matek, 60 százaléknál van először az ellenzéknek halvány esélye, 65 százalék fölött komoly esélye.

 

Konklúzió: a rendszerváltásnak van egy nagyon egyszerű, számszerűsített definíciója. A 65-70 százalék közötti részvétel.

 

Az írás megjelent a Diétás Magyar Múzsa FB-oldalon is, itt lájkoljátok!

 

Hírszolgáltatás

Szétosztják a minisztériumokat a Gaymobilban, a szokásosnál is alacsonyabb színvonalon. Vigyázat, felkavaró tartalom!

A hárslevelűnél menőbb magyar szőlőfajta nem lesz idén.

Bár a kormány összetétele még nem végleges, az ATV úgy tudja: Gulyás Gergely tarthatja a kormányinfókat a jövőben.

Msodik alkalommal tüntettek szombaton azok, akik nagyon nem örülnek az április 8-ai választás végeredményének.

A fideszes EP-képviselők szembementek a határon túli magyar képviselőkkel is.

A hét kérdése

Váratlanul lemondott Felcsút polgármestere, Magyarország leghíresebb gázszerelője. Mi lesz vele most? Szavazás.

Azért ide elnéznénk

Gazdálkodsz? Április 27-én itt egy remek program neked.

Nyílt nap a badacsonyörsi Folly Arborétumban május 12-én.

Peter Pollág nemrég nyílt kiállítása Közép-Európa legmenőbb múzeumában.

Hölvényi Kristóf kiállítása a pannonhalmi apátság galériájában.

Ezt is szerettétek

Miért ment focimeccsre a jelöltállító kongresszus helyett? Miért nem tud azonosulni az LMP-vel? Nagyinterjú.

Egypártrendszer jött létre Magyarországon. Ezt pedig a Fidesz és az ellenzéki pártok közösen hozták össze.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás