Mi köze a robotizációnak a demokráciához? A jövő nagy kérdéseiről elmélkedett Vona Gábor

A Jobbik elnöke a párt értelmiségi holdudvara, nagyjából kétszáz fő előtt tartotta a nem túl szokványos beszédét. A rendezvényre az Azonnali is meghívást kapott, hogy tudósítson.

Vona azzal kezdte, hogy a magas részvétel a döntő kérdés a választáson. Ez a kormányváltás kulcsa. Valahol 65-70 százalék körül van az a lélektani fordulópont, ahol a kormányváltás biztosra mondható, ám ahhoz az emberek bölcsessége is kell még – kezdte a Jobbik elnöke az egyéni választókörzetek koordinációjára utalva, majd rögtön kijelentette, hogy ebben a beszédben a továbbiakban sem aktuálpolitikáról, sem a választásról nem akar beszélni.

El akar emelkedni tőle, túltekinteni a kampányidőszakon. Oka van mindennek: a közbeszéd egybitessé vált, a politikai diskurzus lezüllött. Éppen ezért igenis beszélni kell arról, mit tesz a Jobbik akkor, ha kormányzásra kerül sor, érvelt mondandójának érdekessége mellett. Mert ők kormányzásra készülnek, amint azt Vona ismételten kifejtette.

A demokráciához tömeg kell és pszichésen tiszta politikusok

És ezen a ponton hirtelen a semmiből kirobbant egy kérdés Vonából: mi köze a robotizációnak a demokráciához? Hosszú csend. Majd Vona megválaszolja.

Az, hogy a termeléshez szükség volt a tömegre. A 21. században a robotizáció miatt már nem lesz szükség tömegre: sem a gazdaságban, sem a hadseregben. Elképzelhető volna, hogy emiatt már a politikai berendezkedéseinkben sem lesz rá szükség? Hogy eltűnik a demokrácia emiatt?

Ő készülni szeretne erre a feladatra, és meg szeretné őrizni a demokráciát, hogy ne párologjanak el annak alapjai – mondta. Aztán feltette a kérdést:

Az, hogy Orbán szisztematikusan építi le különösebben nagy ellenállás nélkül a demokratikus berendezkedést, inkább utóbbit jelzi. 

Vona aztán fura kanyarral rátért arra, hogy szerinte nagy szükség lenne arra, hogy

– mondja, hozzátéve: a hatalom, a politika torzítja a személyiséget, eltaszít a valóságtól. 

21. század az oktatásban és a géntechnológiában

A Jobbik-elnök kedvenc témája láthatóan az oktatás: beszédében számos helyen utalt arra, hogy a demokráciát, a korrupcióellenességet már a kezdetektől fogva tananyaggá tenné. Ma szerinte az a legfőbb gond, hogy a 21. század digitalizált korba beleszületett gyerekei a 20. századi poroszos magyar oktatási keretekben próbálnak helytállni, és vannak olyan régiók is az országban, ahol a 19. századi körülmények között már a 20. századinak is örülni kell.

Ez nem működik, az oktatási rendszerbe öröm, játékosság, kell, a tanárnak pedig rendes fizetés – sorolja, aztán vált is a következő 21. századi témára.

Meglepőt húz, politikus ilyesmiről itthon még nem nagyon beszélt. Génsebészet, génmanipuláció: már most rengeteg olyan orvostudományi eredmény van a modern technikának köszönhetően, ami vallási-politikai okokból vállalhatatlan sokaknak. Ez társadalmi polarizációt fog okozni, mivel ezekhez a vívmányokhoz először a gazdagok fognak hozzáférni, hiszen nem lesznek olcsók.

Ezekről a dolgokról beszélnünk kell, különben további százezrek vándorolnak ki Magyarországról, fűzte tovább a következő témakörhöz a beszédet Vona.

A kivándoroltak alkossanak magyar párhuzamos társadalmakat!

A történész Vona felidézi: a 20. században folyamatos kivándorlási hullámok voltak, így vannak történelmi tapasztalatai a magyarságnak. Azt látjuk, hogy ha egy magyar elhagyja a Kárpát-medencét, a harmadik generáció legkésőbb felolvad nyugaton, mert nem tudunk diaszpórákat kialakítani, mondja.

Ám a Jobbik elnöke szerint ebbe nem szabad beletörődni, ki kell dolgoznunk olyan stratégiát, hogy a kivándorló magyarok hosszú távon magyarok maradjanak.

A magyar párhuzamos társadalmak tehát jók, a más bevándorlók által alkotottak viszont rosszak. Erre az ellentmondásra valahogy nem tért ki a beszédben, inkább átevezett a külpolitikára.

Európa felé az Orbán mondanivalója, hogy stop Soros. A Jobbiké ennél némileg több: bérunió, ami annak jele, hogy a kohéziós alapok nem tudtak felzárkóztatni az újonnan csatlakozó országokat. De ez is kevés, fűzi hozzá önkritikusan: nem dogmatikus viták kellenek arról, hogy nemzetállamok vagy egyfajta európai egyesült államok felé haladjon az Európai Unió.

Kulturált vita kell az unióról, mondja Vona. És be kell vetni a magyar soft powert: kultúrdiplomácia kell a gazdasági és politikai diplomácia mellé. Lélek kell, ami tartós, fogalmaz. Azt kell üzennünk: erős es büszke ez a Magyarország, amely békét és párbeszédet szeretne a régióban.

Önkéntességet és államférfiakat!

De hogyan békéljen meg a megosztott magyar társadalom? Vona szerint az önkéntességben rengeteg lehetőség rejlik a társadalmi kohézió erősítésére. Hiszen akik ezt már fiatalkorban megtapasztalják, sikeresen építenek nemzetet. Ahol nem a dohánybolt, hanem a társadalom a nemzeti – mondja, és először nevet fel a közönség, igaz, nem túl hangosan.

Közösségi lény-e a magyar? – teszi fel beszéde végen a Nagy Kérdést. Vona azt gondolja, nagyon is, nem volt már véletlen a hét vezér mítosza sem, ami nem szólt másról, mint az összefogásról. Amiben Vona Gábor hisz: nincs turáni átok, képesek lehetünk közösséggé válni a Facebook-világon túl is.

Ám ehhez először példát kell mutatnia a politikának:

Őrülten nehéz 21. század vár ránk, összegzett Vona. Nem engedhetjük meg azt a luxust, azt a fajta színvonaltalanságot, intellektuális zuhanást, lealjasodást, ami fentről leszivárog a társadalom szöveteibe.

Április 8-an erről döntünk: áporodott, ósdi, ördögi politika határozza-e meg Magyarország jövőjét, vagy a frissesség, a szabadság, a gondolkodás, a bizalom, az egymás közti nyitottság öröme.

És igen, ezt a beszédet még mindig a Jobbik elnöke mondta el.

FOTÓ: Alfahír