+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Gergely Előd Gellért
2018. március 7. szerda, 09:15
Hetven orvostanhallgató lépte át Magyarország határát. Ráadásul szervezetten, nem először, és valószínűleg nem is utoljára. Ezúttal azonban nem nyugati, hanem keleti irányba távoztak, és nem a magas fizetések, hanem a szakmai gyakorlat motiválta őket. Elkísértük a leendő orvosokat a HÖOK kárpátaljai szűrővizsgálat-kampányára.

 

Amikor napi szinten olvashatunk arról, hogy az egészségügyben dolgozók elhagyják az országot, aggasztó jelenség lenne azt látni, hogy a Semmelweis egyetem hallgatói is tömött sorokban szállnak buszra, hogy a majd hozzájuk csatlakozó szegedi és debreceni kollégáikkal mielőbb kiléphessenek az országból: az sem baj, ha Ukrajnába.

 

Pedig most pontosan ezt történt, de aggodalomra semmi ok. Négy nap múlva ugyanis már megint az egyetemi padokban szívják magukba a tudást, de már a szakmai gyakorlaton tanultakkal a hátuk mögött. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) által szervezett ötödik Kárpátaljai szűrővizsgálat kampányon jártunk.

 

 

Hajnali öt óra van, csütörtök. A hőmérők -14 fokot mutatnak, ötvenéves hidegrekordok dőlnek meg így március elsején. A Nagyvárad téren álmos fiatalok népes csoportja toporog, és várja, hogy buszra szállhasson. A raktér jelentős részét orvosi kellékek foglalják el, a fennmaradó részbe jönnek a bőröndök. Akár egy repülőgép csomagtere is lehetne, annyira színes az álmossággal küzdő hajnali társaság.

 

Míg a csoport fele csak kirándulni jár külföldre, addig a másik fele maga a Magyarországra költözött külföld. Norvég, amerikai, dél-koreai, spanyol, német, ír, angol és kanadai útlevelek villannak a magasba a buszon, amikor ellenőrző névsorolvasást tartanak. Mire elhagyjuk Budapest határát, a társaság egyik fele már alszik, és csak a legélénkebbek diskurálnak halkan a szűrési programon korábban már részt vevő „veterán” társaikkal arról, hogy mire számíthatnak az elkövetkező négy napban.

 

A kárpátaljai szűrési programot a HÖOK Külhoni Program kezdeményezte még másfél éve, és 2016 novemberében sikerült megtartani az elsőt. A HÖOK otthonosan mozog a határon túl is. A magyarországi minta szerint létrehozott határon túli magyar egyetemek hallgatói önkormányzataival és diákszervezeteivel már a kilencvenes évek végétől együttműködnek.

 

Ezért teljesen természetes volt számukra, hogy például szerepet vállalnak a Minority Safe Pack kezdeményezés tárgylásához szükséges aláírások összegyűjtésében is, amelyet ötvenezer aláírás összegyűjtésével kívánnak támogatni. A Minority Safe Pack (amelyet itt lehet aláírni) célja elérni, hogy EU-s szinten biztosítsák a nemzeti kisebbségek jogait.

 

A HÖOK határon átívelő érdekképviseleti munkájához tartozott az is, amikor a VaMaDiSZ (Vajdasági Magyar Diákszövetség) számára nyújtott jogi segítséget tanácsadással a VaMaDiSZ és az Újvidéki Egyetem Jogi Kara között folyó per során.

 

A szűrési program megszervezése meg olyan munka, amivel közvetlenül a hallgatók szakmai fejlődését támogatják gyakorlati tapasztalat megszerzését biztosítva számukra. De erre nem kerülhetett volna sor a korábbi évek alatt kialakított kapcsolati tőke, partneri kapcsolatok nélkül.

 

 

„Szerettük volna minél több diák számára biztosítani a lehetőséget, hogy megismerjék a határon túl élő magyar közösségeket, akikkel a személyes ismeretség után akár szakmai kapcsolatokat is ki tudjanak alakítani a jövőben” – mondta kérdésemre Veres Márton, a HÖOK külhoni kapcsolatokkal foglalkozó elnöki megbízottja, a szűrési körút szervezője.

 

Igyekszünk a hallgatói élet minden aspektusát lefedni a külhoni tevékenységünk során is – folytatta. Így például nem csak fellépőket biztosítottak az erdélyi Vibe fesztiválra tavaly, hanem gyógypedagógus hallgatókat is küldtek a vajdasági Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző  karára, akik előadásokat tartottak az ottani hallgatóknak.

 

Veres szerint a szűrési programmal nagyon jól rátapintottak úgy a hallgatók, mint a kárpátaljaiak igényeire. A hallgatók körében a szűrési program mint szakmai gyakorlat hihetetlenül népszerű. „Száznegyvenöten jelentkeztek az ötven helyre fél órán belül, és ebből száz jelentkezést az első három percben regisztráltunk. Köszönhető ez egyrészt az előző évek sikerének, másrészt annak, hogy ez a hallgatók számára szinte egyedülálló lehetőség rövid idő alatt rengeteg pácienssel találkozni, és gyakorlati tapasztalatot szerezni” – mondta.

 

Feszített tempójú, intenzív munka folyik, amit a számok is tükröznek. Az öt alkalommal megtartott egészségügyi szűrést huszonkét településre vitték el, és több mint 2500 személyt sikerült megvizsgálniuk. „Volt olyan eset, amikor a hallgatók munkája életmentőnek bizonyult, mert a szűrésen megjelent személy vércukorszintje azonnali beavatkozást tett szükségessé, és a vizsgálatról már az általunk kihívott mentő vitte el” – meséli Veres Márton.

 

 

Közben meg is érkeztünk a magyar-ukrán határra, ahol meglepetésemre a határőrök mindannyiunkat leszállítanak a buszról. Annyira hozzászoktunk már az Európai Unión belüli kényelmes utazáshoz, hogy egy pillanatra nem is akaródzik elhinni, de a busz kinyíló ajtaján betóduló metsző hideg azonnal visszaránt a valóságba.

 

Ez itt bizony az Unió vége. Csak hogy szemernyi kétség se maradjon bennünk, a magyar határ rendőr kinézetű vámosai és határőrei után az ukrán oldalon nagyon is katonának kinéző katonák jelennek meg terepszínű ruhában. Megismerni a katonát nem csak a ruhájáról, hanem arról is, ahogyan viseli azt:

 

egy szempillantás alatt eszünkbe jut, hogy Ukrajna keleti részében immár négy éve háború van.

 

Hirtelen kényelmetlenül valóságossá és közelivé válik, amit addig az emlékeink és érdeklődésünk legaljára száműztünk, és csak a híradók biztonságos távolából ismertünk. Az ukránok végtelen előzékenységgel időt adnak felismeréseink feldolgozásához és három óra hosszat váratnak, mielőtt visszaadják elvett útleveleinket.

 

Időközben szóba elegyedem Dr. Nemcsics Balázs belgyógyásszal, aki korábban is részt vett a programban és az orvostanhallgatók munkáját fogja felügyelni. „Ez az idei első szűrés, és mint korábban, most is komplex szűrést fogunk végezni. Az orvostanhallgatók felveszik az úgynevezett anamnézist, az általános kórtörténetet, és elvégzik az alapvizsgálatokat: vérnyomásmérés, vizeletvizsgálat, vérvizsgálat alapján vércukor- és koleszterinszint mérés.” Ezután a pácienst ellátják tanácsokkal, például, hogy milyen szakorvosi vizsgálatra érdemes még elmenniük. 

 

„Csapatunkban helyet kapott három dietetikus, két gyógytornász, három mozgásszervi betegségekkel foglalkozó konduktor, két általános vizsgálatot végző fogorvos, egy fül-orr-gégész, egy szemorvos, és ketten vagyunk belgyógyászok a Semmelweis Egyetem III. számú belgyógyászati klinikájáról.” Az összlétszám hetvenhárom fő lesz a szegedi és debreceni orvosi egyetemek hozzánk csatlakozó tíz-tíz hallgatójával – sorolja Nemcsics. 

 

A magyarországi csapathoz a szűrések alkalmával szervezőként csatlakozik a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége is, amelynek tagjai a szűrések megszervezésén túl a nyelvi akadályok leküzdésében is segítenek.

 

 

Mire a Balazsér melletti szállodához érünk, már lényegesen tisztább a kép, hogy hová is csöppentem. Gyors becsekkolás után következik a szálloda konferenciatermében tartott eligazítás: ekkor ér a második meglepetés. Egyfajta kellemes csalódás, ami a négy nap alatt mindvégig velem marad, és amire a későbbiekben is többször ráerősít az orvostanhallgatók csapata.

 

A sokszor korholt Y generációtól ugyanis nem arra számít az ember, ami ez után következett:

 

pillanatok alatt csapatokba szerveződnek feladatok szerint, kijelölik a csapatok vezetőit és a koordinátorokat, leosztják a szerepköröket és az azokkal járó feladatokat. Mindezt olyan magabiztos határozottsággal és hatékonysággal, amivel hétköznapi halandó legfeljebb a sürgősségi osztály mindennapjairól szóló Vészhelyzet sorozatban találkozhatott. De hát az film.

 

Ők itt meg a húszas éveik elején járó diákok, akik olajozott gépezetként mozgásba lendülve felkapják a portához előkészített uzsonnát, és hajnali kelés és hatórás utazás után már újra buszon is vannak a szűrési kampány első helyszínét adó Gát település iskoláját megcélozva.

 

A helyszínre érve a koordinátorok felmérik a terepet, elvégzik a termek kiosztását, majd egy gyors eligazítás után a csapat alig negyed órán belül átváltoztatja az iskolát egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó „rendelővé”, ahol vért vizsgálnak, EKG-t készítenek, és ahol páciensek sora várja türelmesen a betegfelvételt. Lenyűgöz ez a hatékonyság, a néniket, bácsikat meg a fehér köpenyes orvostanhallgatók számukra szokatlan kedvessége.

 

 

„Jaj, úgy érzem már meg is gyógyultam csak attól, hogy elmondhattam!” – sóhajt fel egy néni csillogó szemekkel az anamnézisről kijőve. Az orvostanhallgatók szeme is csillog és egy fárasztó, pörgős nap után a buszon maguk is fel vannak pörögve, és egymás után osztják meg a történeteiket. Nem teljesen értem.

 

„Tudod az van” – mondja a mellettem ülő német lány angolul –, „hogy egyfolytában csak tanulunk, tanulunk és már alig várjuk, hogy végre betegekkel találkozhassunk.

 

Ha szakmai gyakorlaton vagyunk, öt hallgatóra jut egy beteg, itt meg több volt a páciens, mint amennyivel eddig az egyetemen összesen találkoztam.

 

Kevés a szakorvos, és akik vannak, azok is nagyon elfoglaltak, ezért szinte alig van lehetőségünk gyakorlatra. Mondjuk még így is több a szakmai gyakorlat, mint ami a németországi egyetemeken van” – teszi hozzá, mikor látja az arcomon a hitetlenkedő csodálkozást.

 

Este a szokásos katonás rendben és pontossággal megtörténik a nap kiértékelése, és a csapatokat újra felosztják. Egyetlen állandó, hogy továbbra is párban dolgoznak: a külföldi diákok a munkát magyarországi hallgatókkal együtt végzik, hogy a nyelvi korlát ne jelentsen akadályt.

 

„Soha nem tudjuk, hová kerülünk, nem ismerjük előre a helyszínt” – mondja a csapat aznapi koordinátora. Ez adja a nehézségét és a szépségét is. Abból főzünk ami van, meg kell oldani. Ez a kihívás benne.

 

Kihívás meg bőven van, most például épp lehullott a hó, és a helyszínre érkezve kiderül, hogy nincs áram. Ami azt jelenti, hogy fűtés sincs, ahhoz ugyanis áram kellene. De hát úgy szép az élet, ha zajlik, úgyhogy a csapat ezt az iskolát is átalakítja rendelővé nem egészen fél óra alatt, és láss csodát, megjött az áram is. Vele együtt némi meleg, de a sztetoszkóp alá így is kell a vastag sál, és ebédnél nincs kelendőbb a forró borscs levesnél.

 

 

A szűrési kampány négy napja alatt négy kárpátaljai település (Gát, Csonkapapi, Beregsom, Harangláb) több mint kétszáz lakosát sikerült megvizsgálni. A csapat lehetőség szerint mindegyik településen találkozik a helyi orvossal is, aki megnézi a folyamatot, és a betegek felvett kórtörténeti lapját.

 

A cél a minél szorosabb kapcsolat a helyi orvosokkal, hogy értsék, miért ilyen sok hallgató jön, miről szól a szűrővizsgálat, de fontos a szűrés után tőlük kapott visszajelzés is. Az utolsó napon ezért a szervezők konferenciát tartottak, amelyen a helyi orvosokkal megosztották a tapasztalatokat.

 

„Nagyon gyakoriak a szív- és érrendszeri betegségek, sok a kezeletlen cukorbeteg, és majdnem mindenkinek magas a vérnyomása: olyan értékekkel, amik Magyarországon azonnali kórházi beutalást vonnának maguk után” – foglalja össze Dr. Kempler Miklós Soma belgyógyász.

 

Ami még feltűnő – teszi hozzá –, hogy a betegek szinte véletlenszerűen szedik a gyógyszereket, és rengeteg orvosi felügyeletet igénylő gyógyszert szereznek be ellenőrzés nélkül.

 

Sokszor anyagi okokból nem mennek orvoshoz a betegek, ugyanis útiköltségre sincs elég pénzük.

 

Ugyanezen okból szednek gyakorta rendszertelenül például vérnyomáscsökkentőket, amiket szigorú rend szerint kellene használniuk, nem csak alkalmanként a tünetek jelentkezésekor.

 

 

Folyamatos a szűrési program kiértékelése, a visszajelzések fogadása. A program népszerű a hallgatók körében, és annyira pozitív a fogadtatása, hogy a HÖOK tervbe vette a kiterjesztését. Egyelőre csak az biztos, hogy ősszel újra lesz szűrés Kárpátalján, de szeretnék kiterjeszteni a programot Vajdaságra és Erdélyre is.

 
FOTÓK: Gergely Előd Gellért
 
Hírszolgáltatás

Előkerült a Kuciak-gyilkosság lehetséges szemtanúja, aki azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda a meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíró.

A Gyilkos-tónál nagy pelyhekben esik, a Transzfogarason pedig már 10 centiméteres hóréteget kellett eltakarítani.

Két percre megállt az élet
a stadionban, amikor a
hétéves Malea Emma
belekezdett a himnuszba.

A fideszes Boldog István szorgalmazta a kémiai kasztráció bevezetését,
mégsem adott be erre
vonatkozó indítványt.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzései szerint az éghajlatváltozás súlyosan fogja érinteni a mi régiónkat.

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Krasznahorkai László új könyvét mutatják be szeptember 25-én.

Hörgés, halál és hasonló király dolgok a Dürerben amerikai, olasz és magyar részvétellel.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás