+++ Eltűntünk a facebookon? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig tudj arról, amiről írunk! +++
Kardos Gábor
2018. január 18. csütörtök, 11:42
Emmanuel Macron francia elnök merészet húzott: kormánya semmibe véve egy helyi népszavazás és több tucatnyi per eredményét úgy döntött, mégsem épít meg egy regionális repteret, ami ellen 1968 óta folyamatosan tiltakoznak a helyszínen kommunákban élő ökoaktivisták. Macron olyan erős elnök lehet, amilyenre De Gaulle óta nem volt példa.

 

A francia kormány a héten úgy döntött, véget vet egy 1968 óta húzódó konfliktusnak és végül nem építik meg a Notre-Dame-des-Landes területére tervezett nagy regionális repteret, amit Nantes és Bretagne nemzetközi közlekedési platformjának szántak.

 

A projekt kezdettől jelentős társadalmi ellenállást váltott ki, a helyi gazdák mellett ökoaktivisták is egyre többen költöztek az 1650 hektáros területre, melynek legnagyobb országútját is lezárták és valóságos alternatív társadalmat alakítottak ki az általuk elfoglalt területen. Hivatalos számok persze nincsenek, de folyamatosan 3-400 aktivista él ott teljesen öntörvényűen, lényegében önellátásra, sőt: a karhatalommal szembeni önvédelemre is berendezkedett ökokommunákban.

 

Az ilyen Ligetvédők-típusú területfoglalások neve franciául ZAD (zone à défendre, azaz védendő terület). A tiltakozás általában nem csupán környezetvédelmi jellegű, hanem a közterület és egy gyökeresen más jövőkép védelmét is szolgálja, minden pártpolitikától függetlenül, illetve annak tipikus horizontján radikálisan túlmutató módon.

 

Macron, az erős elnök

 

Bár a reptér meg nem építéséről szóló döntést a francia kormányfő, Édouard Philippe jelentette be, nyilvánvalóan Emmanuel Macron elnök áll mögötte, aki ezzel a sok szempontból bölcsnek tűnő politikai döntéssel semmibe vette a projektet csekély többséggel jóváhagyó helyi népszavazást és több tucatnyi per eredményét, melyeket az aktivisták rendre elvesztettek.

 

Politikailag legfőképp a helyi, illetve regionális politikai vezetők, azaz a francia közigazgatás számára statuál ezzel példát Macron, megmutatva, hogy olyan erős elnökként lép fel, amilyenre De Gaulle óta nem volt példa. Most nem véletlenül tiltakoznak a projektért évtizedek óta lobbizó helyi politikusok, hogy akkor vajon mire való a jogállam, a népszavazás és a népképviselet, ha ezeket ennyire semmibe veszi az elnök egy tisztán politikai döntéssel. Pedig éppen ez történik.

 

A döntés azonban nemcsak azért tűnik bölcsnek, mert a macroni vízióhoz pontosan a helyi politikai erők megtörésére is képes központi hatalom és tömeges társadalmi támogatás szükséges.

 

Márpedig a reptérprojekt megvalósítása rendkívül erős ellenállást váltott volna ki és nem csupán néhány száz radikális aktivista részéről. Macron akár bele is bukhatott volna, ha mindent egy lapra feltéve beleáll a konfliktusba. 2012-ben a karhatalom „Cézár” hadművelete a terület evakuálására a tömeges társadalmi szolidaritás miatt meghiúsult.

 

Negatív precedensként emlegetik még Rémi Fraisse aktivista 2014-es halálát egy különösen erőszakosra sikeredett karhatalmi beavatkozás során a Sivens vízerőmű elleni hasonló tiltakozás kapcsán. Ha most tisztán erőből próbálják megoldani a konfliktust, az több halálos áldozattal és sok sérülttel járhatott volna, beláthatatlan társadalmi és politikai következményekkel – mindez különösen pikáns lett volna az 1968-as diáklázadás idei ötvenedik évfordulóján.

 

A totális konfrontáció helyett inkább elengedték a reptérprojektet, ami politikailag legitimálja és ezáltal megkönnyítheti a területfoglalás felszámolását, amire viszont a kormányfő határozott kötelezettséget vállalt. Már most több száz rohamrendőr vette körül a területet és egy nagyságrenddel nagyobb karhatalmi erő bevetésére is felkészültek, amennyiben az aktivisták nem távoznak a területről.

 

Mit tanulhat mindebből Budapest?

 

Tanulságos lehet az ügy kormányzati kezelése a hasonló hazai esetekre, elsősorban a ligetvédőkre és a Városliget tervezett beépítésére, illetve a Római part beépítésére nézve. Talán mégsem csupán cinkos cinizmussal és korlátoltan anyagias technokrata világnézettel kéne egy adott közösségnek a jövőjéről gondolkodnia, illetve a vele kapcsolatos döntéseket meghoznia, ahogy azt a Liget esetében is látjuk.

 

Talán egy-két nagyságrenddel több embert is érdekelhetne közterületeink sorsa és aktivizálhatnák magukat, amennyiben nyilvánvalóan semmibe veszik a hatóságok a társadalmi egyeztetést, illetve csupán a propaganda szintjén foglalkoznak vele, közpénzből reklámozva olyan egyoldalú és önkényes döntéseket, melyekből az érintett polgárokat, a civil és szakmai szervezeteket is gyakorlatilag teljesen kizárták.

 

Az sem mindegy, hogy egy korszak társadalma mit kezd azokkal az egyénekkel és kis közösségekkel, akik sokszor talán furcsán viselkedve, de legalább valami alternatívát keresnek azon bolygófogyasztói modell helyett, amiről lassan még legfőbb haszonélvezői is beismerik: nem fenntartható.

 

Vajon mennyiben oldja meg a fogyasztói társadalom globális problémáit, ha erőszakkal és hatalmi szóval evakuálják mindazokat, akik megpróbálnak helyette valamilyen más életformát megvalósítani? Nagyjából annyira ostoba „megoldás” ez, mint mondjuk orrba verni mindenkit, aki a szemükbe meri mondani, hogy mennyire erőszakosak vagyunk, mennyire korlátoltan és önkényesen döntünk mindenről.

 

Márpedig ma a nyugati típusú demokráciák tipikus reakciója legmélyebb civilizációs problémáink kezelését és a jövőképet illetően még mindig ez. Fél évszázaddal 1968 után is. Nem beszélve a keleti, bizánci típusú demokratúrákról, ahol a társadalmi béke legnyilvánvalóbb szempontjai sem különösebben motiválnak már politikai döntéseket és ahol úgy irányítják az országot kézi vezérléssel, mintha már gyakorlatilag nem is lenne társadalom. Ha nem áll ellen, akkor nincs.

 

A magyar Ligetvédők január 20-án, most szombaton délelőtt a városligeti Rondó mellett demonstrálnak.

 

FOTÓ: NDDL / Flickr

 

Hírszolgáltatás

Brutális mianmari visszaélések, véres polgárháború Szíriában és a koreai rendezés ügye – ezeket a témákat sem kerülik meg.

Aaron Paul fogja alakítani a a Westworld harmadik évadának egyik központi karakterét.

Pozsonyban, Kassán és Besztercebányán is megmozdulások lesznek.

De még mennyire, hogy létezik. Mutatunk pár példát!

Inkább saját javaslatot nyújtanak be migrációügyben, mondta a társelnök az Azonnalinak.

A hét kérdése

Maroš Šefčovič szlovák EU-biztos az európai szocialisták csúcsjelöltje akar lenni. De mi lenne, ha 2019-től egy szlovák vezetné az EU-t? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Premier előtt vetítik a cannes-i filmfesztiválon díjat nyerő magyar alkotást szeptember
24-től a Puskin moziban.

Krasznahorkai László új könyvét mutatják be szeptember 25-én.

A folk metálé lesz a főszerep szeptember 28-án a Barba Negrában: az orosz Arkona és a magyar Dalriada lép színpadra.

Az ellenzékiség három arca, illetve a zene és a politikai vezetés kapcsolata is szóba fog kerülni szeptember 28-án.

Hivatalos előzményregényt kapott Bram Stoker Drakulája! Bemutató szeptember 29-én.

Ezt is szerettétek

Deutsch Tamás az Azonnalinak mindent megmagyaráz!

Eddig fel sem tűnt, de most már mindenhol ezt fogod látni!

Esély a helyzet tisztázására? Nagy katyvasz? Ideológiailag motivált vádak? EP-képviselők a Sargentini-jelentésről.

Mi lenne, ha megtámadnának minket nyugatról? Az Azonnali játékelméleti kalandozása.

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás