Az Orbán-féle nacionalistákat csak pozitív EU-képpel lehet legyőzni

Shantel, azaz Stefan Hantel az Azonnalinak elmondja, hogy volt az a sztori a szigetes cenzúraszerződéssel és mit csinál, ha megnyeri a frankfurti polgármesterválasztást, amitől időközben épp most visszalépett. A bukovinai származású német zenésznek Orbánra és az EU jövőjére is van receptje, of course, mellesleg a német nyelvű beszélgetésbe folyton angol kifejezéseket sző. Nagyinterjú.

Amióta kirobbant az egyik szigetes fellépését követően egy botrány az ön véleménynyilvánításának korlátozásáról, nagyon úgy tűnik, hogy utálja a magyar újságírókat.

Az elmúlt tíz évben hihetetlenül sok koncertet adtam Magyarországon, nagyon szeretek ott zenélni. Mondjuk mindenhol szeretek zenélni. Budapesten az A38-on rendszeresen megfordulok, fantasztikus hely. Párszor játszottam a Sziget fesztiválon is, mivel Magyarországon sok rajongóm és barátom van. Ahogy múltak az évek, azzal szembesültem, hogy Magyarországon megváltozott a politikai hangulat.

Először akkor éltem ezt át a saját bőrömön, amikor az akkor még Funkhaus Europa névre hallgató német rádióadó élő közvetítéssel jelentkezett a Sziget fesztiválról. Mielőtt meginterjúvoltak volna élő adásban, elém tettek egy szerződést, amelyben az állt, hogy se aktuálpolitikai témákban, se Magyarország vezetésére ne tegyek kritikus megjegyzéseket.

Jól értjük tehát, hogy nem a Sziget fesztivál tette ön elé ezt a szerződét, ahogy az a német és magyar sajtóban korábban nagy viharokat kavarva megjelent?

Az akkori Funkhaus Europa szerkesztője, Francis Gay tette elém. Mondtam neki, hogy nem írom alá, mégiscsak az Európai Unióban vagyunk, ahol szólás- és véleményszabadság uralkodik, és ahogy Budapesten, úgy Németországban sem írnám alá ezt a papírt. A világon nincs, hogy ilyesmiről szerződést írassanak alá. Nem is tettem, az interjút enélkül is megcsináltuk.

Először nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de aztán még hetekkel később is kaptam fenyegetéseket a Facebookon keresztül magyar felhasználóktól. Ne jöjjek többet Magyarországra, ott az olyanoknak, mint én, nincs hely, ilyesmiket írtak. Eléggé fel voltak tehát tüzelve. Ezt követően hívott fel egy magyar újságírónő – a nevére nem emlékszem pontosan, valamilyen Márta –, aki pontosan tudni akarta, mi és hogyan történt az élő szigetes rádióadással. Rákérdezett a Sziget-fesztivál vezetésénél is, akik azt mondták neki: ők az esetről semmit sem tudnak.

A Sziget vezetése még meg is mutatta a szerződést, amit önnel kötöttek, mondván: nincs abban semmiféle kitétel a politikai véleménynyilvánítás korlátozásáról.

Persze, hogy nem volt. Nem is velük volt dolgom.

Két különböző szerződésről beszélünk tehát.

Persze. Amit kifogásoltam, azt a német Funkhaus Europa tette elém. Ott volt a zenekarom dobosa is, tanúsíthatja, ha kell. A magyar újságírónő aztán meg is írta, hogy a Sziget-fesztivál vezetése azt mondta neki, hogy náluk nincs cenzúra, ez körbement a magyar sajtón, én pedig ennek hatására újabb facebookos fenyegetőzéseket kaptam magyar felhasználóktól, miszerint hazudok. De én ettől még szívesen játszom Magyarországon, legközelebb december 13-án, az A38-on.

A Szigeten nem akarna újra fellépni?

Soha többet nem hívtak azóta.

Pedig tulajdonost váltott azóta a fesztivál.

Lehet persze mondani, hogy de hát minden fesztivál ilyen – mert ilyen –, de a legnagyobb problémám az a Szigettel, hogy a magyarok nem engedhetik meg maguknak a fesztivál jegyárait.

Nézzünk még inkább keletre. Önnek bukovinai gyökerei vannak.

Anyámon keresztül. 1947-ben született egy ausztriai menekülttáborban, ahol az egykori Habsburg-monarchia holokauszttúlélői éltek. Nagyszüleim 1941-ben hagyták el Bukovinát.

Bukovinai németek voltak?

Nem. Kozmopolita családból származom. Nagyanyám román nyelven beszélő zsidó, nagyapám pedig ukrán volt. A dédszüleim a mai Lengyelország területéről költöztek át Bukovinába – éspedig azért, mert az akkori Bukovina viszonylag szekulárisnak számított.

Mikor kezdték el érdekelni a gyökerei?

Elmondom az elejéről, hogy ne csak a wikipédiás hülyeség legyen fent rólam az interneten. Művészeti tanulmányaim lezárása után, 1987 óta foglalkozom a zenével hivatásosan. A berlini, frankfurti és hamburgi underground szcénákban aktívan jelen voltam. Az elektronikus zene azért jött képbe, mert az a legdemokratikusabb: kevés pénzből, kevés felszereléssel is lehet zenélni.

1994-ben jelent meg az első lemezem, egy dub-downtempo album, amin azért már tettenérhető volt pár egzotikus behatás. Ezt követően kezdődött nemzetközi DJ-karrierem. Techno-DJ soha nem voltam, a tuc-tuc nem az én asztalom, not my cup of tea. A kísérletezés viszont az. Miután Tel-Avivba költöztem, a véletlen összesodort több idős úrral is, akik Bukovinából költöztek Izraelbe.

Elmesélték, milyen is volt a soknemzetiségű Bukovina. És azt is, hogy milyen volt a fénykorában Czernowitz, ahonnan a nagyszüleim származnak: egy Habsburg-városban éltek békében egymás mellett zsidók, lengyelek, örmények, magyarok, románok, oroszok. Mindenképpen meg akartam nézni.

Milyen volt az első benyomása megérkezéskor?

Már odajutni se volt egyszerű. Remek kaland volt. A város maga igencsak festői: ott vannak a Kárpátok, gyönyörű építészet, mint Bécs vagy Budapest, csak kicsiben. A zsidók igazi nagypolgári életet éltek, németül beszéltek, német nyelvű napilapokat adtak ki, nagyszerű kávéházakba jártak. Beszippantott. Nagyszüleim házára is rátaláltam.

A nácik deportálták a zsidókat, Sztálin ezt követően munkatáborba küldte a burzsoáziát, a többséget pedig eloroszosította. Bukovina szimbóluma rengeteg hasonló európai helynek, ahol a többnemzetiségű társadalmakat tönkretették.

Úgy jöttem onnan el, hogy a világom a feje tetejére állt. Azelőtt rengeteget kutattam, mik a legújabb londoni és new yorki trendek, Bukovina után már hamisnak éreztem ezeket. Már egy olyan történetet akartam elmondani, amiben megtalálom magamat. Identitást kerestem. Újra fel akartam találni a bukovinai misztikumot a magam eszközeivel. Így született meg a Bukovina Club Orkestar. A koncepció az volt, hogy hedonista zenét játszva ötvözzük a hagyományt a modernnel, de semmiféleképpen sem reprezentatív, akadémiai vagy autentikus módon.

Európai zenész vagyok, ezekkel a hatásokkal dolgozom, a diaszpórában élek. Nem Bukaresten, Bukovinában vagy Budapesten. Ma már nem találni hagyományos zenekart sem a Balkánon, sem Bukovinában: aki sikerre vágyott, nyugatra ment. Keleten – leszámítva az elmúlt pár évet – senkit nem érdekelt ez a fajta zene.

Bukovina egyik része ma Ukrajna, a másik meg Románia. A románok német elnöke nemrég példaértékűnek nevezte a kisebbségi modelljüket.

Románia mindig is tranzitország volt, úton nyugatra kelet felől. A legkülönbözőbb kultúrák telepedtek le ott.

Ma az a legnagyobb problémánk Európában, hogy veszélyben van a határok nélküliség, a szabad kereskedelem, az európai egység víziója. A keleti uniós országok csalódtak az uniós csatlakozásban, mert a nyugati országok jóléte számukra csupán ígéret maradt. Ez felerősítette az identitáskeresést, ami aztán a nemzetállam nevű mesterséges koncepció reneszánszát idézte elő.

Általános jobbratolódást látok, az emberek revíziót akarnak. Ebbe a vákuumba nyomulnak be az Orbán Viktorhoz hasonló populista politikusok. Mindezt a menekültválság csak tetézte. Több uniós ország is ellenáll annak, hogy befogadja a menekülteket. A magyar kormány azt mondja, hogy a kvótarendszerben nem veszünk részt, de az EU-támogatásokat azért továbbra is kérjük. Aztán elkezdenek mutogatni az ukránokra, akikből az elmúlt években rengeteget Magyarországra hoztak. Fatális a helyzet most Európában.

Orbán Viktorral mit lehetne csinálni?

Ezek az emberek azért ennyire sikeresek, mert mindenre azonnal van válaszuk. Ha tőlem valaki kérdez valamit, akkor azt mondom, hogy először el kell gondolkodnom rajta. Ez nem valami népszerű. Az emberek rögtön választ akarnak. Mondjuk úgy: hisznek az autoritásban.

Az embereknek reményt és víziót kell adni. Akkor is, ha ehhez öt vagy tíz évre van szükség.

Mi adhat inkább reményt: régiók Európája? Az Európai Föderáció?

A nemzetállamot a feudalizmust végleg megszüntető francia forradalom hívta életre. A nemzetállam alapvetően egy mélyen demokratikus megoldás volt – ám a ma nacionalizmusát nem hasonlíthatjuk össze az akkorival. A mai elszigetelődést, a határok lezárását, nemzeti fizetőeszközt jelent – ezek nem működnek, mivel egy globalizált világban élünk.

Semmi más célja nincs a nacionalizmusnak, mint hogy a vele operáló politikusok hatalmon tudják magukat tartani. Csak úgy vehetjük fel velük a küzdelmet, ha pozitív Európa-képet mutatunk fel. Meg kell reformálni az Európai Uniót. Meg kell rendszabályozni a bankokat, betömni az offshore-lyukakat, megállítani a korrupciót, megadóztatni a globális konszernek Európában keletkezett nyereségeit.

Ha már ilyen sokat beszéltünk az EU-ról, kit venne még fel az EU-ba?

Először abban kell megállapodnunk, hogy mire akarunk jutni az EU-val. Az világos, hogy Donald Trump hatalomra jutása és a brexit után az EU fontosabb szerepet tölt be. De konszenzust kell találnunk – ez most nem könnyű a jobboldali populistákkal, akiknek ehhez egyáltalán nincs kedvük. Tehát szövetségeseket kell keresnünk.

Franciaországban ott van Macron, akit sokat lehet kritizálni, de ez a figura olyan, mint egy szeizmográf: képes azonnal megragadni a meghatározó témákat, és reagálni rájuk. Például amikor kitört a metoo-botrány Amerikában, ami aztán később Európába is begyűrűzött, Macron azt mondta: rögtön elfogadunk olyan törvényeket, amik a szexuális visszaélések bizonyos formáit büntetendővé teszik. Például a nők utcai zaklatását. Annyira sok feltáratlan eset van ezen a téren, hogy amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa, mert nincsenek meg a törvényi keretek.

A legtöbb szexuális erőszak és gyermekmolesztálás a családokban történik: a társadalom minden rétegében, nem csak a szegények, de a gazdagok között is. Csak olyan nagy a feltáratlan esetek száma, hogy nem jelenik meg a statisztikákban.

De nem lehet minden család ajtaja elé rendőrt állítani.

Nem hát. De a polgárokat sokkal erősebben kell a saját felelősségükre emlékeztetnünk. Az emberek mindig a law and orderre, a jogra és rendre meg a rendőrségre hivatkoznak, de ez semmin sem változtat. For example, például Frankfurtban ott van a Bahnhofsviertel, a vasútállomás környéke.

A bűnözési statisztikák szerint ez Európa egyik legveszélyesebb sarka, mivel viszonylag kicsi, és ehhez képest sok a bűncselekmény, a drogos szcéna miatt is. De én ott kezdtem a Bahnhofsviertelben, szóval számomra a legbiztonságosabb környék. Hétköznapi emberek a mindennapokban ugyanis vigyáznak a rendre. Például van ott egy török kioszk, a Yok Yok.

Azt ismerjük! Legjobb hely.

Igen, ott az emberek mindig késő estig itták a sört az utcán. Ez a kis hely egyfajta társadalmi kontrollt gyakorolt: amíg az emberek ott voltak, nem történtek bűncselekmények. Aztán a közterület-felügyelet azt mondta: somebody complained about the noise, valaki panaszkodott a zaj miatt és a többi, szóval elvették a koncessziót, és este tízkor be kellett zárniuk. Az lett az eredmény, hogy hetente háromszor kiraboltak vagy összevertek valakit a hely előtt, mert megszűnt ez a társadalmi kontroll. (A Yok Yok időközben újra éjjel kettőig tart nyitva – a szerk.)

Tehát ha sikerül a belvárost azokkal megtöltenünk, akik ott élnek és dolgoznak, a szomszédságot, a közösségeket erősítenünk, az inkább biztonságot teremt, mint a rendőrség. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy ha a városban lakom, az bizony hangos. Ha ez nem tetszik, akkor vidékre költözöm. Van egy csomó jó közösségi kezdeményezés, de a politika mindegyiket szabályozni akarja: engedélyek itt, engedélyek ott, ez túl hangos, az nem higiénikus, blablabla. Ezzel mindent tönkretesznek. Pedig, ha megvan az egészséges társadalmi működés, akkor nem kell mindenhova law and order meg rendőrség. 

Még mindig Frankfurt főpolgármestere szeretne lenni?

Persze, indulok is.

Tudja már, hogy hajlandó-e beállni ön mögé valamelyik párt?

olyan témákkal fogok kampányolni, amivel a politikusok nem mernek. Egy politikus nem mondhat olyat, hogy autómentes belvárost akar. Azonnal nekiugranak. Sokkal több bringaút kell, városi bérlakás-szövetkezet, lakbérlimit.

Titkon Bécset csinálna Frankfurtból?

Azért Frankfurt más a rengeteg bank miatt.

Hogyan szólítja meg a bankárokat ezzel a zöld-balos programmal?

Ha tudnák, mennyi bankár szimpatizánsom van…

+++

Interjúnk megjelenése előtt fél nappal Shantel mégis meggondolta magát a polgármesterséget illetően: amint arról a Journal Frankfurt beszámolt, az újrázásra készülő szocdem polgármesterrel, Peter Feldmannal való találkozása után visszamondta jelöltségét.

FOTÓK: Bakó Bea