Szerző: Bukovics Martin
2017. november 24. péntek, 10:55
Egyre kisebb az esély új választások kiírására Németországban, miután a szocdemek ráébredve felelősségükre egyre inkább a nagykoalíció felé kacsintgatnak. A végső megoldás a Nagyon Nagy Koalíció lehet: vagyis hogy beveszik a Zöldeket is. Jön, jön, jön: a közép új kormánya!

 

Hosszú volt a csütörtök éjszaka a német szocdemeknél: a pártvezetés nyolc órán át tartó tanácskozást követően úgy döntött, mégsem mondanak kategorikusan nemet a kormányzásban való újbóli részvételre, ahogy azt kancellárjelöltjük, Martin Schulz tette a választás estéjén. Az, hogy tulajdonképpen készen állnak a tárgyalásokra, egyet jelent:

 

valóra vált Angela Merkel álma, és visszakapja jól megszokott koalíciós partnerét, Németország pedig kisebbségi kormánnyal és Jamaikával való kísérletezés helyett továbbhalad a biztos úton.

 

Az új választások kiírását a szociáldemokraták csak egy esetben támogathatnák indokolhatóan: ha a kampányban megígérik, hogy készen állnak a piros-vörös-zöld koalícióra. Vagyis levetkőzik minden ellenérzésüket a főleg a keleti országrészben erős, helyenként állampárti-utódpárti elemeket is tartalmazó baloldali populista Die Linkével szemben.

 

Second party problems

 

Hogy ez egy kifizetődő dolog lenne, azt mutatja, hogy miután Martin Schulz kancellárjelöltként színre lépett, Merkel hirtelen legyőzhetőnek tűnt, és a fél ország szeme előtt az SPD-Linke-Zöldek-összefogás alternatívája lebegett, a szocdemek támogatottsága hirtelen felugrott 30 százalékra. Amikor aztán a Brüsszelből importált jelölt elkezdett elhatárolódni a balszéltől, és ehelyett közlekedésilámpa-koalícióról hadovált (ez az SPD-FDP-Zöldek, piros-sárga-zöld felállás), bezuhant a népszerűségi index.

 

Mindennek ad némi pikantériát, hogy a piros-vörös-zöld kormányzás és Schulz kancellársága nem csak az előző ciklusban – amikor ez a három párt abszolút többségben volt a parlamentben, de Angela Merkel szocdemekre gyakorolt vonzereje miatt mégsem kormányozott együtt – lett volna megvalósítható. Akár most is. Elméleti lehetőségként legalábbis pedzegeti a német sajtó, igaz, egzotikus érdekességként csak.

 

A taz potenciális kisebbségi kormánykonstellációkat végigvevő cikke emlékeztet: az SPD-nek, a Linksparteinak és a Zöldeknek együtt 43-mal több mandátuma van, mint a CDU-nak és a CSU-nak. Mivel a parlamentben a kancellárválasztás harmadik fordulójában már – egy kisebbségi kormányzást lehetővé téve – relatív többség is elég egy kancellár megválasztásához, így ott bármennyire is

 

vicces, de győztesként akár még Schulz is kijöhet, ha a CDU/CSU Merkelre szavaz, az FDP és az AfD pedig tartózkodik vagy nem szavaz.

 

Az Azonnali mindenesetre szeretné visszarántani az olvasóit a valóság talajára: a Zöldek pillanatnyilag inkább Merkelhez húznak, a balszél pedig csak bizonyos előfeltételek teljesülése esetén voksolna Schulzra. Ha pedig Schulz kisebbségi kormány élén kormányozna, akkor ahhoz, hogy a parlamentben bármilyen törvényt is megszavazzanak, a piros-vörös-zöld képviselőkön túl meredekségi sorrendben CDU/CSU-s, FDP-s vagy AfD-s szavazatokra is szüksége lesz.

 

Jöhet a Nagyon Nagy Koalíció

 

A kormányalakítási válság megoldása akár egy feltupírozott nagykoalíció is lehet:

 

az egyre jobban a polgári közép pártjaként fellépő, már nagyon régóta kormányozni vágyó Zöldek egészíthetnék ki az eddig kormányzó kereszténydemokratákat és szocdemeket.

 

Martin Unfried, a maastrichti egyetem docense vetette fel a csütörtöki tazban (online sajnos nem találtam a cikket) ezt a német sajtóban eddig még csak meg sem említett ötletet. Szerinte a Zöldek képesek lehetnek arra, hogy hídként összekössék az újabb nagykoalíciótól még mindig ódzkodó szocdemeket az őket a túlpartról egyre intenzívebben hívogató konzervatívokkal.

 

„Ha a többséghez elegendő számokat nézzük, nincs szükség a Zöldekre. Politikailag annál inkább van” – írja Unfried, megemlítve, hogy egy ilyen felállás merőben más lenne az eddigi nagykoalícióhoz képest. Erősebb, európaibb, kreatívabb, innovatívabb. Nem Sigmar Gabriel lenne például a külügyminiszter. És nem lenne benne az az FDP, amely Merkellel ellentétben elutasítja Macron francia elnök EU-t megreformáló elképzeléseit.

 

Járjon jól mindenki

 

A tazot az SPD-nél is olvassák: a Nagyon Nagy Koalíció elképzelését csütörtök este Martin Schulz pártelnöknek és Andrea Nahles frakcióvezetőnek írt nyílt levélben karolta fel két elvtárs. Nem is akárkik: Gesine Schwan az SPD kétszeres államfő-jelöltje volt, Wolfgang Thierse pedig házelnökként tevékenykedett 1998 és 2005 között. Úgy látják, átmeneti megoldásként kell tekinteni az általuk csak Kenya-koalíciónak nevezett konstrukcióra, amely szükséges ahhoz, hogy elkerüljék a következő EU- és nemzetközi politikai időszakban az instabilitást és kiszámíthatatlanságot német részről.

 

Az újbóli CDU/CSU-SPD nagykoalíció ehhez kevés: a pártban nincs túl nagy támogatottsága, ráadásul önellentmondásba keverednének, ezáltal hitelességüket és támogatottságukat vesztenék.

 

A két szocdem politikus szerint az SPD-nek a Martin Schulz és társai által célul kitűzött tartalmi megújulás jegyében két feltételt kell szabnia a kormányzásban való ismételt részvételhez: ha a Nagyon Nagy Koalíció a jelenleginél jelentősen többet tesz a társadalmi egyenlőségért és ha Macron francia elnök terveivel összhangban fellép az intenzívebb európai integrációért.

 

Egy Nagyon Nagy Koalícióval olyan nagyon senki se jár rosszul: a CDU/CSU továbbra is megkerülhetetlen marad, a Zöldek végre kormányozhatnak, a szocdemek pedig kormányon próbálgathatják nagy balos belső megújulásukat,

 

melynek jegyében minden rosszat rátolhatnak a tőlük jobbra álló koalíciós partnereikre. Az ellenzéki pártok is kedvenc témájuknál lehetnének: az AfD a legerősebb ellenzéki frakcióként még inkább a „rendszer” kritikusaként léphetne fel, az FDP csúcsra járathatná neoliberális agendáját, a Die Linke pedig széttüzelhetné a konzervatívokkal lepaktáló szocdemek baloldali megújulását.

 

Merkel minden bizonnyal írja már a köszönőlevelet Frank-Walter Steinmeier államfőnek. Ha valaki, hát ő a helyén van.

 

FOTÓ: dpa

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás