Szerző: Kiss Brigi
2017. november 22. szerda, 08:14
Kispártokat kérdezett az Azonnali arról: mit szólnak az állami kampánytámogatás feltételeinek szigorításához. A kampányra kapott pénzt ezután már csak azok a pártok tarthatnák meg, akik elérik az 1 százalékot. Állítják: egyikük indulását sem befolyásolja a módosítás. Van, aki a demokráciát félti az új kampánytámogatási szabályoktól, a Munkáspárt pedig már egy éve gyűjti a pénzt a jövő évi választásra, mert őket nem támogatja Soros György.

 

Egy hete fogadta el a parlament a kampányfinanszírozás szigorítására vonatkozó módosításokat. Az MSZP-s Bárándy Gergely javaslata alapján ráadásul a korábbi kormánypárti elképzelésnél, amely csak a 0,5 százalékot el nem érő pártokkal fizettette volna vissza az állami kampánytámogatást, még szigorúbb lett az új jogszabály. Ha egy párt meg akarja tartani a kampánytámogatást – amely a jelöltek számától függően akár többszázmilliós nagyságrendű is lehet –, akkor a választáson el kell érnie az 1 százalékot. Sőt: a pártok vezető tisztségviselői teljes felelősséggel tartoznak a kampánytámogatás visszafizetése iránt, a NAV behajthatja rajtuk a pénzt. 

 

A törvénymódosítás célja a 2014-ben elszaporodott, valódi politikai tevékenységet nem folytató, több esetben kifejezetten a választások előtt nem sokkal alakult pártok visszaszorítása volt. Ezek a formációk összesen több milliárd forintot vettek fel a költségvetésből, ráadásul sokszor nem is szabályosan költötték el azt. A cél tehát mindenképpen üdvözlendő. De vajon mit szólnak a szigorításhoz azok a pártok, amelyeket jó eséllyel érint majd ez a módosítás?

 

Az Azonnali öt kispártot – a Liberális Pártot, a Munkáspártot, a Független Kisgazda-, Földmunkás-, és Polgári Pártot, a MIÉP-et és a Lendülettel Magyarországért Pártot – kereste meg ennek kapcsán. Utóbbi szeptemberben bukkant fel, és az élén egy korábbi szocialista miniszter és egy nyugdíjas érdekképviseleti vezető áll: bemutatkozó rendezvényükről az volt a benyomásunk, hogy a nyugdíjas Momentumnál járunk. 

 

Olyan szerveződések véleményét kérdeztük tehát meg, amelyek támogatottsága bár szerény, de legalább folytatnak valamilyen látható politikai tevékenységet, és múltjuk, vagy vezetőik személye miatt nem a semmiből előbukkant alakulatokról van szó. Közülük a MIÉP többszöri megkeresésünkre sem reagált, a többiek viszont igen, ráadásul egészen eltérően vélekednek a törvénymódosításról.

 

Csak a Liberálisok utasítják el egyértelműen a szigorítást

 

A Munkáspárt, az FKGP és a Lendülettel is alapvetően egyetért a módosítással, még ha amúgy látják is az árnyoldalát. A Lendülettel szerint az új törvény a már létező nagyobb pártoknak kedvez, de a Munkáspárt is úgy látja, hogy bár helyes szándék a választási pénzek lenyúlásának megakadályozása, ezzel együtt viszont a demokráciát is korlátozzák, hiszen a szegényebb pártoknak így nehezebb lesz a parlament közelébe jutni.

 

„A népet, a dolgozókat képviselő pártok sohasem gazdagok, így végül is a népet zárják ki a parlamentből. És láss csodát! Ebben egyetért a Fidesz, a Jobbik, az MSZP!”

 

– szögezte le válaszában Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.

 

A Liberálisok velük ellentétben határozottan elutasítják a szigorítást, mert szerintük „nem szabad elvenni a lehetőséget a fiatal, frissen alakult pártoktól, hogy beszálljanak a versenybe”. Fodor Gábor pártja úgy véli: jelenleg is megvan a lehetősége a kamupártok kiszűrésének és ellenőrzésének, ezeket kellene alkalmazni, és azokat szankcionálni, akik csak a pénzszerzés miatt indultak a választáson.

 

Azért nem befolyásolja indulásukat a törvénymódosítás

 

Megkérdeztük az érintett pártokat arról is, hogy mennyiben lesz hatással a választási indulásukra az új szabályozás? Jobban ráfekszenek-e arra, hogy szövetségeseket találjanak maguknak? Némileg meglepő módon

 

mind a négy párt azt mondta, hogy ennek nem lesz hatása arra, hogy hogyan indulnak majd a választáson jövő tavasszal. 

 

A hogyant tekintve ezúttal is a Liberálisok lógtak ki leginkább a sorból: mindenki más önállóan indulna, a Fodor Gábor vezette párt viszont továbbra is közös ellenzéki listára vágyik, mert szerintük az adja meg a legnagyobb esélyt arra, hogy 2018-ban megvalósuljon a kormányváltás. Ha viszont ez nem jönne össze, akkor azért ők is készek akár egyedül is elindulni. 

 

A Lévai Katalin volt MSZP-s esélyegyenlőségi miniszter és volt EP-képviselő, valamint a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke, Földényi György által társelnökségben vezetett Lendülettel Magyarországért viszont több megkeresést is kapott az együttműködésre a törvénymódosítás óta, mint korábban, de nem az alapján döntik majd el, hogyan végződnek a jelenleg is folyó tárgyalásaik, mivel egy szakmai alapon szerveződő pártnak tartják magukat. 

 

Az FKGP viszont biztosan önállóan indul közlésük szerint, erről már döntött is a párt elnöksége. Hogy a választások után kivel fognak össze, azt pedig majd az elvek és a program dönti el. Szintén önállóan indul a Munkáspárt, mivel nem az állami pénz motiválja őket, hanem a „sok-sok gonddal küzdő emberek” érdekeinek képviselete, és önálló alternatívát akarnak nyújtani baloldali és nemzeti programjukkal a választóknak. 

 

De akkor felveszik vagy nem veszi fel a kampánytámogatást? 

 

Adódik viszont a kérdés, hogy akkor mi lesz a kampánytámogatással? Felveszik-e azt, vagy inkább nem kockáztatják meg, hogy később vissza kell majd fizetniük? Erre mindegyik párt azt mondta, hogy valahogy biztosan megoldják majd a kampányt.

 

A magát egyébként nem kis, hanem „elnyomott” pártnak tartó FKGP nem is tartaná meg az állami pénzt, ha rajta múlna. Azt közölték:

 

„Az általunk eltervezett kampányhoz nem kell a kormánytól kapott alamizsna. Ha lehetőségünk lenne rendelkezni az összeg felett, akkor a vidéki kórházak javára fogjuk felajánlani”.

 

Eleve úgy látják, hogy ha csak a kampánypénzen múlna a választási eredmény, akkor fölösleges is lenne indulniuk, hiszen a jelenlegi parlamenti pártok „aranyfolyó mellett állnak, és az ellenzék kiskanállal, míg a hatalmon lévők óriás merőkanállal lapátolnak” belőle. 

 

A Lendülettel Magyarországért bár nem tekinti kockázatnak a visszafizetési kötelezettséget, ugyanakkor úgy látja, hogy

 

a „komolysági küszöb” miatt valószínűleg több kispárt is amellett dönt majd, hogy nem használja föl az állami támogatást,

 

és inkább nem állami forrásból fedezi a kampányt, vagy akár el sem indul a választáson.

 

Az Azonnali által megkeresett pártok közül a Liberális Párt az egyedüli, amely jelenleg is kap költségvetési támogatást, hiszen a 2014-es közös ellenzéki listának köszönhetően bejutottak a parlamentbe, így jár nekik az állami pénz. Ők állításuk szerint ebből, illetve adományokból fedezik majd a jövő évi kampány költéseit. A Liberálisok egyébként fontosnak tartják, hogy az állam adjon pénzt a pártoknak, mert szerintük „egy demokráciában biztosítani kell, hogy a versengő pártok megfelelő költségvetési összegekhez jussanak hozzá, különben sem létezni, sem kampányolni nem tudnak”. 

 

A Munkáspárt pedig nem bízta a véletlenre a dolgot: már egy éve gyűjti a pénzt a „választási alapjába”. Saját erőből akarják fedezni a jelöltállítást, illetve a maradékból a kampányt, hiszen ők nem kapnak állami támogatást,

 

„és Sorostól sem kapunk pénzt, mint mások”.

 

Hogy mit kezdenek az állami kampánytámogatással, ha jogosultak lesznek rá, vállalják-e a visszafizetési kockázatot, azt viszont még nem tudják. Arra számítanak, hogy ha 2014-ben 33 jelölttel 0,56 százalékot kaptak, akkor jövőre ha háromszor ennyi jelöltet állítanak, akkor várhatóan többet érnek majd el ennél. „Erre azonban nincs garancia, mivel a Munkáspártot folyamatosan elzárják a médiától” – méltatlankodott Thürmer Gyula.

 

FOTÓ: Bruzák Noémi, MTI

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás