Gyurcsány nem hazaáruló

A napokban került a boltokba Török Gábor politológus új könyve, A lakott sziget. A bemutatón Kóczián Péter beszélgetett a szerzővel a könyvről és az annak kapcsán felmerülő kérdésekről. Az eszmecsere egyik központi témája a politika mibenléte volt. Ennek során a politikai elemző kifejtette, hogy a politikára amolyan embertanként tekint.

A politikát ugyanis emberek csinálják más emberekre hatást gyakorolva, imígyen a mindenkori vizsgálódás kitüntetett fókusza értelemszerűen az ember maga kell, hogy legyen. Ráadásul ahhoz, hogy a politikai cselekvő döntési pozícióba kerüljön, hogy érvényesíthesse az akaratát, releváns ismeretekkel kell rendelkeznie azokról, akik segítségével vagy épp akiken átlépve elérheti a céljait.

Ha elfogadjuk, hogy a politika megértéshez az emberek – legyenek azok maguk a politikusok vagy az egyes politikai közösségek tagjai – ismeretén keresztül vezet az út, akkor nagy hiba Gyurcsány Ferencet egy dimenzióra szűkítve a hazaáruló/nem hazaáruló kategóriák mentén értelmeznünk a nemrég elindított akciója kapcsán, amiben amellett kampányol, hogy vonja meg a magyar állam a szavazati jogot a határon túli magyaroktól.

Hiszen miről van szó? Egy igencsak sokrétű funkcióval rendelkező, több dimenziós politikai termékről.

Kivel harcol Gyurcsány a határon túli magyarokon keresztül?

Ezzel persze nem azt mondom, hogy a kormánypárt pusztán nyerészkedés céljából cselekedett volna. Ugyanígy nem vitatom el Gyurcsány Ferenctől sem, hogy a meggyőződései valóban nem engedik meg számára, hogy a határon túli magyarok szavazhassanak a magyar országgyűlési választásokon. Azt viszont állítom, hogy hamisak azok a szólamok, amik csupán az értékrendi elköteleződésre helyezik a hangsúlyt, a praktikus megfontolásokat pedig kényelmesen figyelmen kívül hagyják.

Remek az időzítés is: amikor az MSZP kezdene hangyányit is magára találni, s újra pártként viselkedve célokat kitűzni maga elé (pl. a közös lista, közös miniszterelnök-jelölt felemlegetésével), a DK-sok bedobnak egy olyan megosztó és erős témát, ami mellett a szocialistáknak nem marad tere.

Hogyan profitálhat a DK és Gyurcsány a külhoni magyarozásból?

Középtávon a volt miniszterelnök célja, hogy a népszerűsége növelésével a formálódó DK-MSZP-Együtt-Párbeszéd választási együttműködésen belül a Demokratikus Koalícióé legyen a legerősebb pozíció. Hosszú távon pedig – Stumpf Andrásra rímelve –

Ezek teljesüléséhez hozzásegítheti Gyurcsányt, hogy egy olyan ügyet hozott be a közbeszédbe, ami kizárólag a DK saját témája: ellentétben például az Orbán-kormány leváltásával, az européer tematikával vagy a bal-jobb megosztottság meghaladásával, amit immáron a Momentum mellett a Jobbik is hangsúlyosan képvisel.

Így a határon túliak szavazati jogának megvonása egyszerre képes építeni Gyurcsány Ferenc mint politikus és a Demokratikus Koalíció mint párt imázsát.

Ezt erősíti még az is, hogy a múltba erősen beágyazott kampányról van szó. Mint azt a kormányközeli médiumokban előszeretettel felemlegetik, már a 2004-es, a kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás kapcsán is majdnem ugyanazokkal a szavakkal érvelt Gyurcsány, mint most. Olyan ügyről beszélünk tehát, amiben

Gyurcsány nem hazaáruló, csak jó emberismerő

Ahhoz, hogy egy ilyen komplex funkcióval rendelkező politikai akciót valaki elindítson, mindenek felett egy dologra van szüksége: az ember ismeretére. Az illető önnön maga és pártja ismeretére, annak felmérésére, hogy a személyes és a politikai családja karakterét egy ilyen kampány mennyire képes építeni.

Pepitában a politikai ellenfelek ismeretére, hogy képes legyen mérlegelni, hogy az aktuális politikai viszonyok közepette egy ilyen kezdeményezéssel velük szemben mekkora előnyre tehet szert. S végső soron a potenciális szavazók, a baloldali-liberális közösség ismeretére van szüksége, hogy tudja, vagy legalább sejtse, hogy ezzel a témával sikeresen meg tudja szólítani azokat, akiknek az üzenet szól.

Végül mire van nekünk, az egykori kormányfő kampányát értelmezőknek szükségünk ahhoz, hogy a véleményünket a valósághoz közelítve alkothassuk meg? Legfőképpen Gyurcsány Ferenc politikai ismeretére. Hogy tudjuk, ismerjük a DK elnökének politikai karakterét, gondolkodását, logikáját.

A politikust, akárcsak bármely embert, nem lehet egy dimenzióban értelmezni, nem lehet róla egy síkon mozogva érdemi véleményt alkotni. Amikor e munkát elmulasztjuk elvégezni, amikor a mélyebben fekvő összefüggéseket, mozzanatokat elfeledjük feltárni, akkor fogunk valakit a kétségkívül jól hangzó hazaárulás vádjával illetni, mert más mondanivalóval amúgy nem rendelkezünk.

Se több, se kevesebb.

FOTÓ: Marjai János, MTI