A napokban került a boltokba Török Gábor politológus új könyve, A lakott sziget. A bemutatón Kóczián Péter beszélgetett a szerzővel a könyvről és az annak kapcsán felmerülő kérdésekről. Az eszmecsere egyik központi témája a politika mibenléte volt. Ennek során a politikai elemző kifejtette, hogy a politikára amolyan embertanként tekint.

 

A politikát ugyanis emberek csinálják más emberekre hatást gyakorolva, imígyen a mindenkori vizsgálódás kitüntetett fókusza értelemszerűen az ember maga kell, hogy legyen. Ráadásul ahhoz, hogy a politikai cselekvő döntési pozícióba kerüljön, hogy érvényesíthesse az akaratát, releváns ismeretekkel kell rendelkeznie azokról, akik segítségével vagy épp akiken átlépve elérheti a céljait.

 

Ha elfogadjuk, hogy a politika megértéshez az emberek – legyenek azok maguk a politikusok vagy az egyes politikai közösségek tagjai – ismeretén keresztül vezet az út, akkor nagy hiba Gyurcsány Ferencet egy dimenzióra szűkítve a hazaáruló/nem hazaáruló kategóriák mentén értelmeznünk a nemrég elindított akciója kapcsán, amiben amellett kampányol, hogy vonja meg a magyar állam a szavazati jogot a határon túli magyaroktól.

 

Hiszen miről van szó? Egy igencsak sokrétű funkcióval rendelkező, több dimenziós politikai termékről.

 

Kivel harcol Gyurcsány a határon túli magyarokon keresztül?

 

Gyurcsány kampánya egyrészről politikai fegyver azon Fidesz ellenében, amely nem pusztán megadta a szavazati jogot a határon túli kettős állampolgárok számára, hanem a nemzeti egység üzenetére tudatosan rájátszva politikai hasznot is realizált a külhoniakból.

 

Ezzel persze nem azt mondom, hogy a kormánypárt pusztán nyerészkedés céljából cselekedett volna. Ugyanígy nem vitatom el Gyurcsány Ferenctől sem, hogy a meggyőződései valóban nem engedik meg számára, hogy a határon túli magyarok szavazhassanak a magyar országgyűlési választásokon. Azt viszont állítom, hogy hamisak azok a szólamok, amik csupán az értékrendi elköteleződésre helyezik a hangsúlyt, a praktikus megfontolásokat pedig kényelmesen figyelmen kívül hagyják.

 

A DK akciója másrészről politikai fegyver az ellenzék egyes pártjai ellenében is. Rövid távon a legközelebbi tárgyalópartnerét, az MSZP-t igyekszik tovább gyengíteni, szavazóit megszerezni.

 

Remek az időzítés is: amikor az MSZP kezdene hangyányit is magára találni, s újra pártként viselkedve célokat kitűzni maga elé (pl. a közös lista, közös miniszterelnök-jelölt felemlegetésével), a DK-sok bedobnak egy olyan megosztó és erős témát, ami mellett a szocialistáknak nem marad tere.

 

Hogyan profitálhat a DK és Gyurcsány a külhoni magyarozásból?

 

Középtávon a volt miniszterelnök célja, hogy a népszerűsége növelésével a formálódó DK-MSZP-Együtt-Párbeszéd választási együttműködésen belül a Demokratikus Koalícióé legyen a legerősebb pozíció. Hosszú távon pedig – Stumpf Andrásra rímelve

 

a külhoniak szavazati joga elleni kampány értelme, hogy a DK a baloldali ellenzék vezető erejévé nőhesse ki magát a következő ciklus alatt.

 

Ezek teljesüléséhez hozzásegítheti Gyurcsányt, hogy egy olyan ügyet hozott be a közbeszédbe, ami kizárólag a DK saját témája: ellentétben például az Orbán-kormány leváltásával, az européer tematikával vagy a bal-jobb megosztottság meghaladásával, amit immáron a Momentum mellett a Jobbik is hangsúlyosan képvisel.

 

Így a határon túliak szavazati jogának megvonása egyszerre képes építeni Gyurcsány Ferenc mint politikus és a Demokratikus Koalíció mint párt imázsát.

 

Ezt erősíti még az is, hogy a múltba erősen beágyazott kampányról van szó. Mint azt a kormányközeli médiumokban előszeretettel felemlegetik, már a 2004-es, a kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás kapcsán is majdnem ugyanazokkal a szavakkal érvelt Gyurcsány, mint most. Olyan ügyről beszélünk tehát, amiben

 

Gyurcsány véleménye tizenhárom éve változatlan, ami a szimpatizánsok körében növeli az ő és pártjának hitelességét.

 

Gyurcsány nem hazaáruló, csak jó emberismerő

 

Ahhoz, hogy egy ilyen komplex funkcióval rendelkező politikai akciót valaki elindítson, mindenek felett egy dologra van szüksége: az ember ismeretére. Az illető önnön maga és pártja ismeretére, annak felmérésére, hogy a személyes és a politikai családja karakterét egy ilyen kampány mennyire képes építeni.

 

Pepitában a politikai ellenfelek ismeretére, hogy képes legyen mérlegelni, hogy az aktuális politikai viszonyok közepette egy ilyen kezdeményezéssel velük szemben mekkora előnyre tehet szert. S végső soron a potenciális szavazók, a baloldali-liberális közösség ismeretére van szüksége, hogy tudja, vagy legalább sejtse, hogy ezzel a témával sikeresen meg tudja szólítani azokat, akiknek az üzenet szól.

 

Végül mire van nekünk, az egykori kormányfő kampányát értelmezőknek szükségünk ahhoz, hogy a véleményünket a valósághoz közelítve alkothassuk meg? Legfőképpen Gyurcsány Ferenc politikai ismeretére. Hogy tudjuk, ismerjük a DK elnökének politikai karakterét, gondolkodását, logikáját.

 

A politikust, akárcsak bármely embert, nem lehet egy dimenzióban értelmezni, nem lehet róla egy síkon mozogva érdemi véleményt alkotni. Amikor e munkát elmulasztjuk elvégezni, amikor a mélyebben fekvő összefüggéseket, mozzanatokat elfeledjük feltárni, akkor fogunk valakit a kétségkívül jól hangzó hazaárulás vádjával illetni, mert más mondanivalóval amúgy nem rendelkezünk.

 

Gyurcsány Ferenc nem hazaáruló, ahogyan a haza megmentőjeként sem érdemes emlegetni. Ő egyszerűen az, aki: politikusként gondolkodó, úgy is viselkedő politikus.

 

Se több, se kevesebb.

 

FOTÓ: Marjai János, MTI

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás