Advent a kaszárnyában

Teleki Bálint

Szerző:
Teleki Bálint

2017.10.24. 09:56

Beke György, a néhai kiváló erdélyi író novellájának nyomott hangulata idéződik elénk, ha realista szemmel végigtekintünk a magyar rónán.

Még jól emlékszem, milyen messiásváró hangulatban telt Gyurcsány lemondása után az a maradék egy év, amikor már biztosan tudtuk, hogy a Fidesz meg fogja nyerni a következő választásokat, és végre megszabadít minket „ezektől”. Így is történt. Az „elmúlt nyolc év” politikusai körülbelül olyan mértékben szorultak háttérbe, amennyire megérdemelték. Aztán mégsem érkezett el a Kánaán. Jött viszont sok kétes ügy, amelyek tovább távolították a magyar társadalmat attól a társadalmi békétől, amelyre már nagyon régen szüksége lenne.

Mára gyakorlatilag egy nemzeti ünnepünk sem telik el valamilyen fizikai és/vagy verbális atrocitás nélkül. Ez a legtöbb, ami felszakad a hétköznapi emberek azon részéből, akik még nem teljesen apatikusak.

Akitől elveszik a napilapját, és sok minden mást, annak mi marad, mint fütyülni a nemzeti ünnepen?

Nem értek egyet vele, de meg tudom érteni.

Az emberek közönyössé váltak, már nem bíznak a „messiás” eljövetelében. Akik hisznek a jelen kormányban vagy valamely ellenzéki erőben, úgyis hisznek, de ők a kisebbség. A többség viszont közönyössé, kiábrándulttá, cinikussá vált. Nem látnak komolyan vehető alternatívát maguk előtt, nincs a többség által várva várt Fidesz, mint 2009-2010 környékén. Ezért nem lesz soha Majdan például a CEU-párti tüntetésekből, bármennyire is retteg ettől a kormánymédia.

Hanem az történik, amit Gyurcsány mondott anno: „majd megunják és hazamennek”.

Na és persze közben kaszárnya is lettünk, nem annyira vidám barakk, a folyton mindenkivel, önmagunkkal is hadakozó „Európa védőbástyája”. Csúcsra jár az állami propagandagépezet, zúg a kampány. Menekült, civil, Brüsszel, vagy Soros György, csak legyen kit gyűlölni. Mert a párthívek legalább addig is célra tarthatják magukat.

Teljességgel egyetértek a Momentum Mozgalom 1956-os megemlékezésén elhangzottakkal, hogy az embereket először az apátiából kell felrázni, és elhitetni velük újra, hogy szavazni érdemes, szavazni kell! Ugyanis a Fidesz-KDNP 2010 óta tartó kormányzása, és leginkább az utolsó néhány év ezen a téren éppen azt idézte elő, amely ellen Orbán Viktor 2010-es miniszterelnöki expozéjában harcot hirdetett: a cinizmust és nihilizmust.

Újra itt van az 1970-1980-as évek gulyáskommunizmusának kilátástalan, totális politikai közönye, amelyet erőnek erejével fel kell számolni!

Ha az új politikai szereplők mást nem is, csak ezt elérnék, már nem dolgoztak hiába! Igaz, például pont a Momentum lerakott egy, az egyes szakpolitikák szempontjából és általában is rendkívül megalapozott, majd' háromszázötven oldalas érdemi programot is az asztalra, amelyen igazán el lehet gondolkozni annak, aki éppen nincsen apátiában.

Addig is próbáljunk úgy ráfordulni az adventre, mint akik valóban bíznak a megváltásban. Nem úgy, mint a Beke György-novella kényszersorozott székely hősei, akiknek az ötvenes évek Romániájában a belső meghasonláson és perspektívátlanságon túl semmi sem marad.    

Teleki Bálint
Teleki Bálint vendégszerző

Jogász, társadalomtudós.

olvass még a szerzőtől
Teleki Bálint
Teleki Bálint vendégszerző

Jogász, társadalomtudós.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek