+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2017. október 16. hétfő, 14:40
Bármennyien, bármilyen eredménnyel is küldik vissza a „Soros-tervről” szóló kérdőívet, a Fidesz populizmusa azt a látszatot akarja majd kelteni, hogy Európa szívében megszületett a 10 millió nemzetileg konzultáló országa.

 

„Soros Györgynek van egy veszélyes terve, amelynek megvalósításán egy kiterjedt nemzetközi hálózat dolgozik. A Soros-terv alapján évente 1 millió bevándorlót telepítenének Európába, a betelepített migránsokat szétosztanák a tagországok között, és minden bevándorlónak 9 millió forintot adnának az adófizetők pénzéből. Ha ez a terv megvalósulna, Magyarország kultúrája és népessége is visszafordíthatatlan módon megváltozna. Ön mit gondol erről? Mondja el Ön is véleményét!”

 

Ez áll a Fidesz legújabb nemzeti konzultációjának bevezetőjében. Rengeteg szempontból lehet természetesen kritizálni e kérdőívet is, kezdve a tények elferdített tálalásától, a már nem csupán sugalmazóan, inkább a válaszadót ordítóan egy irányba terelő kérdésfeltevésen át egészen a társadalom egyes részeire gyakorolt hatásáig bezárólag.

 

Az eset azonban túlmutat önmagán, s rávilágít az orbáni politika egyik legmarkánsabb ismertetőjegyére: a populizmusra, pontosabban annak az állampolgárokat a politikába bevonó jellegére. 

 

Mi is az a populizmus?

 

A lehetetlennel határos próbálkozás lenne definiálni a populizmust, ugyanis ahány szerző, annyiféle kontextusban, annyiféle értelmezésben használják a fogalmat. Ami viszont a fogalmi megközelítéstől független közös pont, az a populizmus azon szándéka, hogy vertikálisan határolja el a társadalmat, azt a negatív asszociációkkal felruházott elitre és az igazságtalanságok garmadáját elszenvedő tömegre osztva. 

 

A populizmus a tömeg/a nép/a nemzet/a középosztály/az átlagember mellett teszi le a voksát, számukra kíván politikát gyártani a létszámában kevesebb, ám hatalommal rendelkező elittel szemben. Ebből logikusan következik, hogy 

 

a populista politizálás elsődleges praktikus célja az, hogy mozgósítani tudja az általa képviselni kívánt tömeget. 

 

A populizmus mellett állást foglalók legfőbb érve, hogy ezáltal az állampolgárok szélesebb rétege vonódik be a politikába, hogy olyanok számára is érthetővé, elérhetővé és érzelmileg dekódolhatóvá teszi azt, akik amúgy elzárkóznának a közélet elől. Így végső soron, amennyiben demokratikus értéknek tekintjük a bevonó politikai kultúrát, ami a közéletben való aktívabb részvételt eredményezi, akkor a populizmus – minden hibája ellenére – alapvetően mégiscsak valami jó és üdvözlendő dolog. 

 

Orbánék túl agresszíven túl sok szereplőt vonnak be a politikába – látszólag

 

Amit viszont a pártolók kihagynak az érvelésből, az a bevonó magatartás elburjánzásának negatív hatása, amikor

 

a politika játéktere egészségtelenül szélessé válik. Erre a Fidesz-féle populizmus iskolapéldát szolgáltat.

 

Mi jellemzi ugyanis az orbáni érát? Az, hogy populista politikája alanyává tesz rendszerint olyan szereplőket is, akiknek nem, vagy nem pont ott lenne a helyük.

 

Nemzeti konzultációknak nevezett irányított kérdéssorokkal bombázza az állampolgárokat, amikkel​ látszólag bevonja az embereket a politikai döntéshozatalba,

 

névleg a visszaérkező válaszok alapján tervezi meg a következő kormányzati lépéseket. Azt már kényelmesen ignorálja, hogy a kérdőív annyira manipulatív, hogy a Fidesz álláspontját erősítő válasz marad az egyetlen vállalható alternatíva, s azt is rejtve hagyja, hogy a valós cél egy előre eldöntött lépéssor legitimizálása az eredmények biztos tudatában.

 

Imígyen a regnáló hatalom kéretlenül integrálja a politikai cselekvés terébe rengeteg polgártársunkat azáltal, hogy mindenki postaládájában ott landol egy olyan papiros, ami nem nyújt lehetőséget a kormányétól eltérő, valódi véleményalkotásra. De ezen esetekben a politikai mozgósítás alanyai legalább az állampolgárok, még ha a bevonás formája joggal válthat is ki ellenérzéseket. 

 

Civil szervezetek és egyetemek felhasználása önös politikai célokra

 

Akadnak azonban szereplők, akik természetes módon nem érintettjei a pártpolitikai mindennapoknak, a kormány mégis berángatta őket oda: elég az egyes civil szervezetekre rásütött Soros-bélyegre gondolnunk. 

 

S amíg a nemzeti konzultációk esetében a politikai bevonó szándék alanyának, az állampolgárnak nem esik bántódása, legfeljebb háborog egy sort, addig a civil szervezetek komoly károkat szenvedhetnek el. Komoly pénzügyi károkat, amennyiben mondjuk a civil törvény bojkottja mellett döntenek, s komoly társadalmi károkat, amennyiben az ellenük folyó kampány hatására a beléjük és munkájukba vetett bizalom meggyengül, mint arra az őcsényi eset is szemléletes példát szolgáltat. 

 

Ám a civil szervezetek egy részének esetében legalább találhatunk kapcsolódási pontot az aktuálpolitikához. A Transparency International, az Amnesty International vagy éppen a Társaság a Szabadságjogokért a mindenkori hatalom túlkapásaira, a hatalomgyakorlás visszásságaira mutat rá, így a tevékenységük természetes módon összefonódik a mindennapi politikai valóságunkkal. 

 

Ugyanez legfeljebb csak részben mondható el egy felsőoktatási intézményről. Természetesen egy értelmiségi szellemi közegnek feladata, vállalása lehet, hogy közéleti kérdéseket tárgyaljon, hogy teret biztosítson a politikai álláspontok, jelenségek ismertetésére, árnyalására.

 

A politika és az egyetem/főiskola közös metszetébe az azonban már biztosan nem tartozik bele, hogy az előbbi önös céljaira használja fel az utóbbit.

 

A CEU – az állampolgárokhoz és a civil szervezetekhez hasonlóan – a populista politikai bevonás szenvedő alanyává lett.

 

S persze ehhez izzadtságszagúan lehet legitimációs alapot eszkábálni egyszer volt, hol nem volt campusokkal, meg ’Open Society’-féle liberális szellemiséggel, ám nehezen hihető – főleg az azóta gyakorolt sorosozó fideszes kommunikációt és a lex CEU végrehajtására vonatkozó meghosszabbított határidőt nézve – hogy a CEU-ügy legfőbb célja nem az volt, hogy megalapozó ráhangolásaként szolgáljon Soros György mint legfőbb ellenség történetének felépítésére.

 

Nemzeti konzultáció: látszólagos bevonás és hivatkozási alap

 

E történet elmesélésének, részleteiben való kibontásának újabb jelentős állomását értük el a „Soros-tervről” szóló kérdőívvel, ami ismételten bizonyítja, hogy a fideszi populista politika játéktere jóval integratívabb, jóval szélesebb, mint kellene.

 

S hogy mennyire sikeres e bevonó szándék a nemzeti konzultációk vetületében? Nos, elég nehéz megalapozott kijelentéseket tenni hiteles statisztikák hiányában, csupán a kormányzati szereplők egyoldalú kijelentéseire támaszkodhatunk.

 

Az „Állítsuk meg Brüsszelt!” címszó alatt futott idei kérdőívet a Fidesz szerint 1 millió 680 ezer 933-an küldték vissza, ami Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára szerint mintegy 60%-kal magasabb, mint a 2015-ös, a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló kérdőív esetében. E számtani művelet nagyjából harmonizál Kovács Zoltán kormányszóvivőnek az utóbbi visszaküldési hajrájában mondott 610 ezres adatával.

 

Azonban a három éve zajlott konzultációról még olyan kimutatás nélküli, random bemondott pontos számadat sem áll rendelkezésre, mint a 2017-es bátyjáról, mindössze a válaszok százalékos arányáról töltött fel dokumentumot a kormány.

 

Ráadásul semmilyen, még akár statisztikai alátámasztással, részletekben gazdag táblázatokkal „hitelesített” adatot sem lehet komolyan venni addig, amíg a kérdőívet online annyiszor válaszolhatjuk meg, ameddig csak bírja a szemünk a képernyő sugarait.

 

A másfél milliót meghaladó válaszadó első blikkre még így is soknak tűnhet, azonban a szavazásra jogosult mintegy 8,1 millió emberfőnek ez így is csupán az ötödét teszi ki.

 

Továbbá a visszaküldők döntő többsége tendenciózusan a kormánypárttal szimpatizálók sorai közül került és kerül ki – mutatott rá a Závecz Research az Index-szel közös reprezentatív kutatásában.

 

Nem lesz ez másképp minden bizonnyal a „Soros-tervről” szóló konzultáció esetében sem. Azonban azt is tudjuk, hogy a politikában a látszat igen fontos. Bármennyien, bármilyen eredménnyel is küldik vissza a kérdőívet, a Fidesz populizmusa azt a látszatot akarja majd kelteni, hogy Európa szívében megszületett a 10 millió nemzetileg konzultáló országa.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Megtolta kicsit a fideszes jelölt kampányát a kormánypárti média Győrben, ingyen szórták a lapot az összes postaládába.

A cseh elnök egy év alatt harmadszor gondolta meg magát abban az ügyben, hogy kisegítené-e Andrej Babišt az ellene folyó nyomozás kapcsán.

Igazi reneszánsz ember a Fidesz polgármesterjelöltje, Dézsi Csaba András, de éppen a városi ügyekre maradt kevés ideje az elmúlt években.

Azóta megy a vita arról, hogy az olasz művész alkotása – azaz egy banán falraragasztása – művészetnek minősül-e.

Az angol Crystal Palace egészen egyedülálló módon próbálja segíteni a környék nehezebb sorsú lakosait, akik a szállás mellett reggelit is kapnak.

Tényleg Dézsi Csaba András kardiológus, önkormányzati képviselő lesz a Fidesz jelöltje.

A németek és a franciák nem támogatják különösebben a többi NATO-tagállam megvédését egy orosz támadás esetén, a britek és az USA viszont sokkal tettrekészebb egy új felmérés szerint.

A hét kérdése

Miközben Matolcsy György, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum azon vitázik, jó vagy rossz lenne-e Magyarországnak az euró minél előbbi bevezetése, az Azonnali az olvasókhoz fordul: kell-e nektek magyar euró?

Azért ide elnéznénk

Nem is akárhol: a híres Pezsgőházban! December 7-én fél Közép-Európa ott lesz Baranya fővárosában!

Hogyan amerikanizálódtak a hazai ideológiai viták, a kampánytechnikák, a politikai intézményrendszer? Dec. 10.

Kifejezetten érdekesnek tűnő konferencia a budapesti Goethe Intézetben december 12-én.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás