+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2017. október 8. vasárnap, 09:05
Népszabadság elnevezésű lap már soha nem lesz, Népszabadság-olvasók még vannak, a népszabadságosok pedig még írnak, zakatolnak. Hallom őket.

 

2016. október 8-án jelent meg utoljára a Népszabadság.

 

Az Azonnali ennek apropóján a magyar közélet és közéleti sajtó személyiségeinek és alakítóinak véleményére kíváncsi. Hiányzik? Jó, hogy volt? Mire volt jó? Jó, hogy nincs? Mit hagyott maga után? Van-e űr a helyén? Van-e még sajtó Magyarországon? Egyáltalán: a sajtóról szól még ez az egész, vagy már valami egészen másról?

 

Elsőként Böcskei Balázs politológus írását olvashatják.

 

+++

 

„Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendeltett, hogy nézzen,
akit esküje kötött őrhelyéhez, az nem panaszkodhat” (Bálint György)

 

Bármennyire is nehéz elszakadni, nem lehet az állandó visszanézésben élni, a visszanézésben dolgozni. A jövő küzdelmeit nem a múltban játsszák. Nem csak a Levegőt! kell, hanem levegő is. A tudomásulvétel nyugalom is (könnyű azt mondani), folytatni kell azt és onnan.

 

A Népszabadság egyik egykori főszerkesztő-helyettese írja le sok-sok antiorbánista Faceboook-posztja végére: „Akkor van vége, ha mi mondjuk, hogy vége van.” Erővel (vagy látszatával) telített sor, és inkább éljünk így (szövegben is), mint hadd ne fejezzem be hogy. Mégis, amennyi tartás jön a sorból, épp annyi traumatizált bosszúvágy is. A bosszú pedig soha nem az igazság. Az igazság a győzelem. A győzni akarás türelmes a várakozásban, mert „nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (Apostolok Cselekedetei 1:7). Készülni kell az időre, arra még elő lehet fizetni. Az idő – szemben a Népszabival – nincs lemészárolva.

 

Néha eszembe szokott jutni, mit élhettek át a lap munkatársai akkor, amikor szembesültek a számukra talán hónapokig megnevezhetetlennel.

 

Megszűnt egy lap, mely sokaknak az élete volt. Új életet kellett kezdeni az életen túl.

 

Tavaly ilyenkor a lap munkatársai péntek este a Bécsi útra történő költözés tudatában indultak haza, szombat reggelre kiestek térből és időből. Többségüket ma viszontlátjuk más lapoknál, online oldalaknál, stúdiókban. Élnek. Máshogy élnek. Új időszámítással dolgoznak, valószínűleg már nem bíznak semmiben és senkiben. Ilyenkor (persze) valóban csak a múlt lehet a kapaszkodó. Ott van a biztos, akkor még minden egyértelmű volt.

 

Merthogy napjaink állandósága nem csak a médiahelyzet-, hanem mindennek a viszonylagossága. Szövetségeket kellene kötni, de nagy tévedés azt gondolni, hogy politikai szövetségek működhetnek barátság nélkül. Én a mai napig nem tudom, hogy mit gondoljak arról az urbánus, progresszív értelmiségiről, aki tavaly e napon azért nem tüntetett a Népszabadság mellett, mert annak „genezise” pártállami? Lehet-e politikai szövetséges az, aki csak éjjel az, és nappal meg se ismer (vagy fordítva). Félve mondom azt, hogy „nem”. De ha „igent” mondanék, azt is csak dadogva tenném.

 

De nem panaszkodhat az, aki ismer olyanokat, akik arra születtek, hogy lássanak (én egy szerkesztőségnyi ilyet ismertem/ismerek), és nem egyezhet bele abba, hogy nincsen egyértelműség, hogy csúszkálunk a (politikai) morál viszonylagosságán. Hiszen volt idő, amikor még magányosabbak voltunk (2010 – 2015. február 6).

 

Népszabadság elnevezésű lap már soha nem lesz, Népszabadság-olvasók még vannak, a népszabadságosok pedig még írnak, zakatolnak. Hallom őket.

 

„…der Kampf geht weiter.”
„... a harc folytatódik.” (Rudi Dutschke)

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Megcsináljuk, drágám? Vágatlan, kordokumentum-értékű felvétel a Móricz Zsigmond körtérről!

A német óriáscég cseh érdekeltségeitől is megszabadulna az Európai Bizottság kedvéért.

Tényleg léteznek emberek, akiket az kapcsol ki, ha mindenféle gyilkosságról, halálról és egyéb istentelen dolgokról kárognak nekik.

Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, simán meglesz a célként kitűzött ötvenezer szavazat. Kattints, és elmondjuk, hogy áll most az előválasztás!

A kínai külügy szerint az, ahogy Hongkongban bánnak a tüntetőkkel az ország belügye, nem a G20-ra való.

A hét kérdése

Kálmán Olga? Karácsony Gergely? Kerpel-Fronius Gábor? Ez a hét kérdése, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára címen fut a projekt a PIM-ben. Június 25.

Filmvetítés, majd beszélgetés a román rendszerváltás kérdéseiről június 26-án.

Pécsen amúgy is van pár elég menő épület, most pedig még fényfestéssel is felturbózzák őket. Június 27-30.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

A Fidesz-árvák után az EP-választások eredményeit elnézve létrejött a baloldal árváinak tömege is. Ez ma az egyetlen politikai tér, ahol vákuum lett.

Jó-e, ha politizálnak a zenészek akár a számaikban, akár azokon kívül, vagy inkább idegesíti ez a hallgatóságot? Orfűi videó!

Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Techet Péter véleménye!

Talán rájöttél, hogy csak akkor leszel valaha államtitkár, ha belépsz a Fideszbe vagy a KDNP-be? Az Azonnali kisokosa sokat segít, hogyan csináld!

Twitter megosztás Google+ megosztás