Fejlődéstörténet

Stumpf András

Szerző:
Stumpf András

2017.10.08. 17:05

A Magyar Nemzetben anno befolyást szerzett Horn Gyula is, már demokratikus megválasztása után, de: le nem kapcsolta. Pedig megtehette volna. Gazdasági okokra hivatkozva. A régi állampárt hibáit immáron nem követi el – az új.

2016. október 8-án jelent meg utoljára a Népszabadság.

Az Azonnali ennek apropóján a magyar közélet és közéleti sajtó személyiségeinek és alakítóinak véleményére kíváncsi. Hiányzik? Jó, hogy volt? Mire volt jó? Jó, hogy nincs? Mit hagyott maga után? Van-e űr a helyén? Van-e még sajtó Magyarországon? Egyáltalán: a sajtóról szól még ez az egész, vagy már valami egészen másról?

Stumpf András, a Heti Válasz főmunkatársának írását olvashatják.

+++

 

Nem hiányzik a Népszabadság.

Praxis-szempontból legalábbis nem. Jelentékenyebb szerzőinek írásait a 2016-os sajnálatos októberi események óta is el tudom olvasni: ha véletlenül Pető Péterre vagyok kíváncsi, elég a 24.hu-ra kattintanom, ha friss Csuhaj Ildikó-értesülésekre, akkor az ATV online-ra, Révész egy FB-katt, TGM otthonra lelt a hvg.hu-n, Uj Péternek meg saját portálja van. Ha mondandója akad, megírja oda. Én pedig elolvasom. Ingyen. Ahogy a magyar sajtó Han Solóján a régi népszabis cikkeket is, miután a lap mészárosai némi huzavona után nagy kegyesen visszatették a netre a nol.hu-t: hibernált állapotban, archívumként. Ha az nem lenne, hiányozna – a munkámhoz is. De van.

Az ingyen olvasható netportál-hírekkel semmilyen napilap sem versenyezhet már,

a Népszabadság ráadásul elfelejtett élni brutális helyzeti előnyével a kilencvenes évek végén,

tehát nem ők pattintották össze Magyarország vezető hír- és véleményportálját, hanem épp Uj Péterék Index néven – vesztüket azonban nem ez okozta. Hanem politikai döntés, hivatkozásokkal „a piacra”. 

Pedig a lap mögött volt teljesítmény, s itt most nem is csak a szakmaira utalok. Abban volt elég necc is, a hamisított Teller-levéllel például fake news-t alkottak before it was cool,

kampányidőszakban pedig a Népszabadság aktuális főszerkesztője rendre besétált a titkos kapcsolót őrző páncélszobába és átpöccintette azt a propaganda felirat felé.

Amikor aztán visszakapcsolt újságba, akkor viszont tényleg azt szerkesztett. 

Saját, releváns infókkal, baloldali-liberális értékrenddel, tág teret adva a vitáknak, nézőpontoknak. Nem csoda, hogy tavaly ilyenkor még mindig a legnagyobb napilap volt. Erre utaltam teljesítményként: hogy emberek tízezrei naponta pénzt adtak a termékért. 

Nem létező médiapiacon persze piacvezetőnek lenni sem túl biztonságos. Egy éve ez már bárki számára egyértelmű: a napilapok is vagy valamely milliárdos érdekéből-passziójából éldegélhetnek, vagy államcsöcsön lógnak.

Ha az egyik párt épp kimúlik alóluk, a másiknak pedig nem érdeke a létezésük, akkor meg eltűnnek, ahogy a hatvan évet megélt Népszabadság. A lap, amelynek címe akármilyen kifacsart kommunista magyartalanság volt is, ez már fel sem tűnt senkinek, hiszen a szó önálló jelentéstartalmat kapott az évtizedek során - előbb a „komcsi pártlap” szinonimája volt, a rendszerváltás után pedig „piacvezető ballib napilapra” módosult a jelentés.

Paradox módon épp „a múltat végképp eltörölni” jegyében szűnt meg: a jelszóéban, amelyet magáénak vallott a korszakban, amikor a párt mindent a saját pofájára formált. A Magyar Nemzetet is, például. Meg azonban nem szüntette.

Befolyást szerzett benne aztán Horn Gyula is, már demokratikus megválasztása után, de: le nem kapcsolta. Pedig megtehette volna. Gazdasági okokra hivatkozva.

Csodás fejlődéstörténetbe nyertünk tehát bepillantást egy éve.

A régi állampárt hibáit immáron nem követi el – az új.  

+++

Itt olvasható, mit írtak ugyanerről mások.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek