Egy normális országnak sokszínű sajtó kell

2017.10.08. 13:05

Egy normálisan működő országnak sokszínű sajtópalettára van szüksége. Ha a régi mamutoknak befellegzett, a helyüket kisebb műhelyek sora veheti át.

2016. október 8-án jelent meg utoljára a Népszabadság.

Az Azonnali ennek apropóján a magyar közélet és közéleti sajtó személyiségeinek és alakítóinak véleményére kíváncsi. Hiányzik? Jó, hogy volt? Mire volt jó? Jó, hogy nincs? Mit hagyott maga után? Van-e űr a helyén? Van-e még sajtó Magyarországon? Egyáltalán: a sajtóról szól még ez az egész, vagy már valami egészen másról?

Rajcsányi Gellért Mandiner-főszerkesztő írását közöljük.

+++


Hogy hiányzik-e a sajtópalettáról a Népszabadság? Az, hogy egy évvel a megszűnése után a napi szokásos sajtó-scrollozásom közben még mindig rendre automatikusan be akarom ütni a keresőbe, hogy nol.hu, talán választ jelent erre.

A Népszabadság mint a magyar politikai sajtó zászlóshajójának elmúlt hatvan éve pontos tükre a hazai nyilvánosság alakulásának. A kommunista pártállam legfõbb médiabástyájától vezetett az út a különös külföldi privatizáción (lásd Galambos Márton alapos elemzését a Médiakutatóban) és a kilencvenes-kétezres évek meglévõ baloldali-liberális médiafölényének képviseletén át az elmúlt évtized hanyatlásáig, a működési modell elöregedéséig, az új kihívásokhoz szükséges változások elmaradásáig.

Sok éven át tartó gazdasági és gazdaságossági kényszerűségek, hibás stratégiák és politikai játszmák vezettek a végjátékig.

A felsőbb szférák csatái alatt viszont ott voltak az egyszeri újságírók, akik egyszerűen a munkájukat akarták végezni.

Ahogy egy éve, úgy most is azt tudom mondani: minden szolidaritásom a munkájukat elvesztett kollégáké – de a jelen állás szerint jó látni, hogy a lap legtöbb arca megtalálta már az új fórumát, ahol publikálni tud.

A magyar (és a nemzetközi) újságírás jövõjét nem ismerhetjük. Nincsenek már biztos modellek, receptek a sikerre – egyáltalán, a fennmaradásra. Mindenki új utakat keres, és bizonyos, hogy nem a régi nagy mamutszerkesztőségeké a jövő, különösen Európa innenső fertályában.

Egy normálisan működő országnak viszont sokszínű sajtópalettára van szüksége.

Ha a régi mamutoknak befellegzett, akkor a helyüket kisebb műhelyek sora veheti át, és ebből születhet majd remélhetőleg egy új, működőképes, sokszínű nyilvánosság.

Rajcsányi Gellért

Újságíró, a Mandiner.hu főszerkesztője.

olvass még a szerzőtől
Rajcsányi Gellért

Újságíró, a Mandiner.hu főszerkesztője.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek