+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tokár Géza
2017. október 8. vasárnap, 20:05
Senkinek nem kívánom, hogy munkavállalóként megélje, ahogy egy nap alatt semmivé válik az a vállalat, amiben hisz, amit épít és amivel naponta azonosul.

 

2016. október 8-án jelent meg utoljára a Népszabadság.

 

Az Azonnali ennek apropóján a magyar közélet és közéleti sajtó személyiségeinek és alakítóinak véleményére kíváncsi. Hiányzik? Jó, hogy volt? Mire volt jó? Jó, hogy nincs? Mit hagyott maga után? Van-e űr a helyén? Van-e még sajtó Magyarországon? Egyáltalán: a sajtóról szól még ez az egész, vagy már valami egészen másról?

 

Tokár Géza felvidéki újságíró, politológus véleményét közöljük.

 

+++

 

Komáromban voltam gimnazista, Pozsonyba jártam egyetemre és utána is Szlovákiában ténykedtem, így gyakorlatilag semmilyen személyes kötelék nem fűzött a Népszabadsághoz – online portálként nem volt túlságosan olvasott és hírfogyasztóként a ledózerolt, majd archívumként legalább elérhetővé tett nol.hu sorsánál

 

sokkal inkább fáj, hogy az Origo politikai rovata teljesen olvashatatlanná vált.

 

A Népszabadság bezárását így már akkor is inkább csak gyakorló újságíróként tudtam értelmezni. Már ha a probléma értelmezésének számítjuk az értetlenkedést, hiszen ha a tulajdonosok fokozatosan, több lépcsőben építik le a kényelmetlenné váló lapot, akkor valószínűleg senki nem emlékezne meg az évfordulóról és valóban elhinné, hogy a felszámolásnak csak gazdasági oka volt (bár elképzelhető, hogy akkor meg a rendszerellenes harc intézményévé vált volna az újság). ​

 

Teljesen mindegy, hol állt a Népszabadság ideológiailag, több évtized alatt gyakorlatilag intézménnyé vált. Senkinek nem kívánom, hogy munkavállalóként megélje, ahogy egy nap alatt semmivé válik az a vállalat, amiben hisz, amit épít és amivel naponta azonosul. 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Várj ki, amíg meg nem találod az igazit: ezzel kampányol hamarosan a brazil kormány, a cél a nem kívánt tiniterhességek számának csökkentése.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás