Mi jön Botka bukása után?

Mi lesz az ellenzéki oldalon Botka László lemondását követően? Nyertek-e vele bármit is Gyurcsányék? Mit lép most az LMP? És a Momentum? Mit csinál közben a Jobbik? Az Azonnali felvillant pár elég sanszos forgatókönyvet.

Úgy a politikusi, mint az elemzői körökben közhelyszerű a megállapítás: a politikában egy hónap egy évvel is felérhet. Lassan újra kell gondolni ezt az átváltást. Már egy hét alatt is annyi minden történt, hogy szegény választó nem győzhette kapkodni a fejét.

Az MSZP miniszterelnök-jeltöltje, Botka László ma délelőtti lemondásával merőben új helyzet alakult ki. Igazából már 2012 októberétől, de a legkésőbb a 2014-es választást megelőző kampány óta annak lehettünk tanúi, hogy ki mit tesz azért, hogy maga alá gyűrve a többieket Orbánék legfőbb kihívójává avanzsáljon. Erre a nem ritkán fájdalmas folyamatra tehet pontot Botka bukása.

Mik ugyanis a következmények?

Egyfelől két, a baloldalt eleddig domináló párt kihullhat az egyenletből, a korábbiaknál sokkal tisztább képet teremtve.

Látszólag együttműködést akartak kiépíteni, holott a háttérben – s olykor nyilvánosan is – lökdösődve próbálták a víz alá nyomni a másikat. Ez a rivalizálás akkor vezethetett volna sikerre, ha valamelyik fél győz, s a vesztes el is fogadja ezt. Így viszont hiába került pont a párbaj végére először a DK külön listán való indulásával, majd ma délelőtt Botka lemondásával, a fronton eltöltött idő annyira amortizálta a felek reputációját, hogy onnan heroikus vállalás lesz visszakúszni.

Azt, hogy ez sikerülni fog-e, az fogja eldönteni, hogy a többi párt mennyire képes felismerni a kialakult helyzet hatalmas lehetőségeit. Ugyanis míg az iszapbirkózás mostanáig egy túltelített választási piacon zajlott, addig

A kérdés, hogy lesz-e annyi józanság és helyzetfelismerés a szereplőkben, hogy olyan politikát folytassanak az elkövetkező hetekben, ami képes betölteni azt az űrt, amit az MSZP és a DK harca hagyott maga után; hogy képesek lesznek-e átvenni a helyüket, meggyőzni a választókat a kompetenciáikról, elhódítva ezzel a kormányváltást akarók szívét. A lehetőség kihasználásához viszont gyorsan kell cselekedni, addig, amíg az MSZP és a DK nem tud rendet vágni a soraiban, s kitalálni, hogy hogyan alkalmazkodjék az új politikai szituációhoz.

Az LMP nyerhet a legnagyobbat Botka lemondásával

Ha én LMP lennék, most kapcsolnék magasabb fokozatba, s mindent megtennék azért, hogy legkésőbb október 23-ra kialakítsak egy stabil választási szövetséget Együttestől és Párbeszédestől. A mikropártok besorozása direkt szavazóbázisban egyelőre nem jelentene sokat, ugyanakkor látványban rengeteget hozhatna a konyhára. A leszerepelt pártok elhúzódó együttműködési kísérletei és látványos bukásuk után kiváltképp jól tetsző lenne, ha az ellenzéki térfélen gyorsan kialakulna egy működőképesnek kinéző szövetség.

Erre már csak azért is nagyobb az esély, mert

Egyedül a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely aspirálhatna erre, azonban egyrészről a pártja támogatottsága nem ad neki erre legitimációt, másrészről Zugló polgármesterének higgadt, racionális elemzői karaktere, illetve az együttműködésről alkotott véleménye sem valószínűsíti, hogy az LMP vezető arcával való csatákba bocsátkozna, mint ahogy tette azt a másik kárára négy éve Bajnai Gordon és Mesterházy Attila.

Bedőlhet a Momentum különállási stratégiája

A mai események nagy vesztese a Momentum lehet. Ugyanis Fekete-Győrék különállást hirdető stratégiájában igaz, volt és van is ráció, azonban az két olyan előfeltevéssel operál, amik megdőlni látszanak.

Az egyik, hogy baloldal megismétli 2014-et, azt, hogy pár hónappal a választások előtt jobb híján születik majd egy hasonló kényszerkoalíció, mint akkor, s amiben láthatóan, érezhetően nem tudnak hinni az emberek. Ekkor a piaci rés számukra nyílt volna meg, és az újfajta, fiatalos lendülettel megspékelt, a korábbi ellentéteket meghaladó politizálás jelszavával nagyobb eséllyel be is tudták volna tölteni azt, biztos parlamenti jelentétet, netán önálló frakciót szerezve maguknak. Ez remek kiindulási alap lehetett volna a későbbi tervek megvalósításához.

Az MSZP és a DK állóháborúja viszont véget ért, s így

Erre most igenis van reális esély. Amennyiben az LMP ügyesen politizál a közeljövőben, a Momentum gyorsan marginalizálódhat.

Persze nem szabad leírni őket, sok múlik azon, hogy sikerül-e olyan ügyeket találniuk és birtokolniuk, mint a NOlimpia volt, illetve hogy a hamarosan bemutatásra kerülő programjukat és miniszterelnök-jelöltjüket mennyire sikerül a nyilvánosság előtt eladhatóvá tenniük. Az viszont biztos, hogy Fekete-Győrék vigyázó szemüket most az LMP-re kell vessék, imádkozva a politikai helyzetfelismerés és teljesítmény elmaradásáért.

Meghódítják-e Vonáék a baloldali szavazókat?

Van azonban még egy fontos szereplő, aki potenciális nyertes lehet: a Jobbik. Az MSZP és a DK pillanatnyi összeomlása számára ugyanúgy lehetőséget kínál, mint az LMP számára. A megnyílt piaci rést Vona Gáborék is képesek lehetnek betölteni, átszavazási hajlandóság ugyanis van a baloldali szavazók részéről a Jobbikra, amennyiben az az esélyes kihívó szerepébe tud helyezkedni.

Így az elkövetkező hetek tétje az lesz, hogy az MSZP-ben és a DK-ban csalódott, a rivalizálásba belefásult szavazókat az LMP vagy a Jobbik tudja-e megszólítani és maga mellé állítani. Érdemes lesz tehát rájuk figyelni.

Egy következtetést azonban már most le lehet vonni: az élet nem lesz olyan, mint Botka jelöltsége előtt.

Ezt mutatta meg végérvényesen a szegedi polgármester bejelentése. Akkora pofon ez, ami után minden korábbinál világosabban látszódik, hogy ezen erőpolitizálás semmilyen formában nem vezethet sikerre a mai Magyarországon. Rá vannak kényszerítve tehát a szereplők a változtatásra. A kérdés, hogy ki, mikor és hogyan lesz képes elvégezni ezt a házi feladatot.