Apey & the Pea: Nem vagyunk sátánisták, és nem hátrálunk meg a kecskeméti jobbikos elől

Megértem, hogy a zenénk valakinek bántó, de akkor is túl lett értelmezve ez a dolog – mondja Áron András, az Apey & the Pea frontembere. A zenekar nemrég vitába keveredett a Jobbik kecskeméti önkormányzati képviselőjével, aki nem akarta, hogy a korábbi zsingagóga épületében koncertezzenek. A koncertet végül megtartották: erről és általában a sátánista metálzenéről is beszélt a frontember az Azonnalinak.

Múlt hét pénteken tartotta meg az Apey & the Pea nevű metalzenekar kecskeméti koncertjét a korábbi zsinagógában, a Technika Háza Kávézóban. A lebonyolítás azonban nem volt konfliktusoktól mentes: a helyi közgyűlés jobbikos képviselője, Radics Tivadar kereszténygyűlölőnek és sátánistának tartva a bandát be akarta tiltani a fellépésüket, mert szerinte ilyen zenekar nem való az egykori vallási helyszínre. A koncertet ugyan megtarthatták, azonban a banda nem árulhatott olyan terméket, ami vallási csoportokat sérthet, például pólót és CD-t. Az esetről és sok másról beszélgettünk Áron András frontemberrel, aki már nagyban a szombat esti, A38-as koncertjükre készül.

+++

A napokban sokat lehetett hallani az Apey & the Pea-ről a kecskeméti koncertetek és a helyi Jobbikkal való összetűzés kapcsán, de azért arra kérnélek, hogy mutasd be röviden a zenekarotokat.

Nagyjából 8 éve kezdtünk el ebben a formációban zenélni. Az első koncertünket az R33 klubszobájában adtuk mindössze négy embernek, most szombaton pedig az A38 hajón lesz teltházas fellépésünk több, mint 600 ember előtt. Nagy rajongói vagyunk a kemény zenének, a sajátunkat pedig úgy próbáljuk megalkotni, hogy keveredjenek benne azok a zenei stílusok és műfajok, amiket szeretünk.

Milyen stílusokra, műfajokra kell ez alatt gondolni?

A Pantera és a Black Sabbath képviselte irányzat adja a zenénk sava borsát. Nagyon kedveljük a doom-ot és a sludge-ot is.

Nem kéne ehhez hozzátenni, hogy sátánista, a kereszténységet gyűlölő zenekar is vagytok?

Egyszerű példát mondok: tegyük fel, hogy olyan filmeket rendezek, amikben pentagramokat, kecskefejeket, vagy lefelé fordított kereszteket használok. És ezt akarnák betiltani… Nincs nagy különbség aközött, hogy filmről vagy zenéről beszélünk, mind a kettő emberekhez szól. Szóval nem vagyunk sátánisták. Egyszerűen nagy rajongója vagyok a kicsit sötétebb, nem hétköznapi dolgoknak, szimbólumoknak, szövegeknek. A prófétikus, biblikus szövegeket sem én találtam fel nyilvánvalóan.

Hanem kicsoda?

Mindenki. A The Rolling Stones-tól kezdve sokakat felsorolhatunk, a magyar bandák közül ott van például a Pokolgép, ami arról énekel az Éjféli harang című számában, hogy „Mikor az Ördög templomba ment, síri csend lett odabent.” Most akkor tiltsuk be ezt is? Csak hogy értse mindenki:

Az igaz, hogy ezzel olyan húrt feszegetünk, amit elvileg nem kéne, ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy a zenében bárki megmondhatja neked, hogy mit lehet és mit nem. Az ilyen típusú zene annak minden elemével valamennyire mindig a provokációról szól. Ezért sem ért amúgy meglepetésként minket a kecskeméti sztori, sőt, tök nagy csoda, hogy idáig ilyen nem robbant ki. De ahogy eddig sem, úgy továbbra sem akarunk bántani senkit; soha nem arról szól ez az egész, hogy megbélyegezzünk valakit. Ha eljössz a koncertünkre, nem számít, hogy zsidó vagy, cigány vagy, vagy keresztény, vagy buddhista. Azért vagy ott, mert ugyanazt a zenét szereted, mint mások, és mert azt a kapcsolódást, összefonódást akarod átélni, ami kialakul a közönség többi tagjával. Mi is ezért adunk koncertet. Azt sem érzem egészségesnek, hogy ezt magyarázni kell…

Térjünk rá konkrétan a kecskeméti esetre! A helyi jobbikos képviselő, Radics Tivadar a Facebookon fakadt ki, hogy mi az, hogy anno a Hungarica zenekart nem engedték fellépni a volt zsinagógában, bezzeg most „egy sátánista, a kereszténységet gyalázó” zenekart igen. A Hungarica egy nemzeti rock együttes, aminek a koncertjét még 2010-ben a helyszín szellemiségével való összeegyeztethetetlensége miatt és a kialakult tiltakozások hatására lefújták. Tudtatok ti előzetesen erről?

Nem. Nem foglalkozunk ilyenekkel.

És a történtek után sem tájékozódtatok, hogy mi volt akkor?

Egyáltalán nem érdekel. Mi közöm nekem ehhez? Ráadásul egy hét évvel ezelőtti történetről van szó. Teljes mértékben elfogadjuk és tiszteletben tartjuk, hogy megsértettük valakinek az érzelmeit, csak

Ez egy óriási öngól, ami azon kívül, hogy nekünk hatalmas reklámot csinált, semmi másra nem volt jó.

Radics Tivadar végül megkereste és rábírta a koncerthelyszínt, hogy tárgyaljon veletek a fellépésről. Hogyan zajlott a tárgyalás?

Kecskeméten szóban megállapodtak mások, aminek eredményeképpen azt követelte a tulajdonos, hogy ne áruljunk a koncerten olyan merch termékeket, amik sérthetik a keresztények érzéseit.

Más opciót nem is hagytak nektek? Szó szerint az volt az alternatíva, hogy vagy belementek ebbe a feltételbe, vagy elmarad az esemény?

Erről van szó, nem volt más lehetőség.

Azt is olvashattuk, hogy Radics Tivadar a dalszövegeitek magyar fordításával érkezett, amiket elemezve próbált érvelni amellett, hogy a koncert maradjon el.

Igen, Google translate-tel lefordította őket… Valószínűleg szegény nem beszél angolul, de ez akkor sem a megfelelő módja a szövegeink megértésének.

Legalább Radics úr „verselemzései” révén megtudtatok valami újat a saját szövegeitekről?

Nem. De ez annyira elenyésző hülyeség. Azt is kérték, hogy sminkeljük ki a tetoválásainkat. Ennél nonszenszebb dolgot…

Megtettétek?

Dehogyis.

Nem merült fel, hogy talán le kéne fújni a koncertet?

Bármennyire is hihetetlennek hangzik, de szó nem volt erről.

Nem mellesleg olyan kecskeméti táborunk van… Volt, aki már három hónappal ezelőtt írt, hogy ugye biztosan kapható lesz az új CD a helyszínen. Nekem rengeteget számít a közönségünk, a közönséggel való intimitás és kapcsolat. Úgyhogy nagyon fontos volt, hogy lenyomjuk ezt a koncertet, már csak azért is, meg amúgy is!

Akkor a bandán belül is teljes egység volt a fellépés megtartása kapcsán?

Persze. Azért is működik olyan jól a zenekar, mert működik a telepátia: nem kell állandóan megmagyaráznunk egymásnak, hogy mit és miért. Vannak evidens döntések, és mindenkinek tiszta, hogy miért. 10-ből 8-szor meg sem kell beszélnünk, hogy mi a jó választás.

Ott van azért a másik megközelítés is, hogy nem lehet teret engedni annak, hogy a művészi szabadságot bárhogyan korlátozzák. És ha belemegyünk abba a játékba, hogy egy külső fél szabhatja meg a feltételeket, akkor az bizony értelmezhető így is.

Az igazat megvallva nem érdekel annyira, hogy ki mit gondol erről. Másrészt vagyok annyira józan gondolkodású, hogy el tudom választani ettől a szabadságféltő gondolkodástól azt, ami sokkal fontosabb annak a srácnak, aki Kecskeméten várja a koncertünket. Ez a srác sokkal többet jelent nekem annál, minthogy kiálljak valami olyanért, amire egy hét múlva a kutya sem fog emlékezni, és ami hidegen hagy minket. Hál’ istennek a döntésünket abszolút helyeslő véleményeket kaptunk mindenkitől. Még a 888-on is ultra pozitív cikket írtak rólunk, pedig azt hittem, ott lesz vége a világnak. Egyedül a szakmában voltak a választásunkat helytelenítő hangok.

Érezhető volt a kecskeméti koncert hangulatán az ügy? Volt olyan megnyilvánulás a közönségben, ami reflektált az esetre?

Semmi. Mindenki mosolygott, imádta az egészet. A koncert után lementünk az emberekhez beszélgetni, pacsizni; mindenki szolidarított velünk, sajnálta az egészet.

Térjünk át az ügy tágabb értelmezésére, illetve az azzal kapcsolatban felmerülő általánosabb kérdésekre. Biztos vannak olyanok, akik Radics úrral értenek egyet, s vallásgyalázónak tartják az általatok használt szimbólumokat. Olvashattuk az érvet, hogy nem erről van szó, hanem ezeknek a szimbólumoknak tágabb összefüggései vannak a szubkultúrával. Kifejtenéd ezt?

Szerintem ezt nem kell magyarázni. Van egy halál tehetséges srác, Kókai Barnabás, ő tervezi azt artwork-öket és a pólóinkat is. Vagy neki, vagy nekem van egy ötletem, ő megrajzolja, átküldi, én felröhögök, hogy ez zseniális, aztán ez lesz a pólóinkon. Bármennyire is akarjuk keresni az elméleteket, jelen esetben ilyen nincs. Egyszerűen ez egy gag.

Én tényleg totál megértem, hogy ez valakinek bántó, de szerintem akkor is egy túlértelmezett dologról beszélünk.

Ha metal koncerten vagyok, szoktam érezni többed magammal, hogy igen, ott van az a vadság, az a nyers erő a zenében, ami arra ösztökél, hogy menjünk és pogózzunk, amíg csak bírjuk szusszal. A külső szemlélőnek ez úgy jön le, hogy erőszakosak vagyunk egymással, amit automatikusan elítél.

Persze, azt már nem látja, hogy mennyire figyeltek egymásra, s amikor valaki elterül a földön, az első az, hogy megálltok, és felhúzzátok. Az utcán mi történik? Ha valaki elesik, odamegy hozzá bárki felhúzni? Az ilyen kritikák mindig olyan emberektől érkeznek, akiknek fogalmuk sincs erről a szubkultúráról, és tök boldog vagyok, hogy ez így van. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy ez egy agresszív stílus, közben sokkal szeretnivalóbb, sokkal kedvesebb valami, mint a való élet.

Ha egy mondatban kéne üzenni valamit azoknak, akik annyit látnak belőletek és ebből a zenei stílusból, amennyit Radics Tivadar, akkor mi lenne az?

A szívem azt mondaná, hogy nem akarok üzenni, mert értelmetlen, az agyam viszont azt, hogy ne utálni akarj valamit, amit nem értesz, hanem megismerni inkább.

Lesz a kecskeméti történéseknek bármi hatása a munkátokra?

Nem, nyilván semmi hatása nem lesz.

Írt rólatok a vezető rock/metal portálokon túl – a teljesség igénye nélkül – a HVG, az Index, a 444! és a 888 is, a Hír TV híradójában megszólaltattak titeket, most meg az azonnali.hu-nak adtok interjút. Nem zavar titeket az a médiafigyelem, amit kaptatok az utóbbi napokban?

Nem zavar, csak tudom, hogy ez miért van, miből indult ki, ezért van egy kellemetlen mellékíze a dolognak. Nem azért hívnak el beszélgetni, mert minden portálon maximum pontot kap az új lemezünk, amiből eladtunk 300 darabot tíz nap alatt, hanem mert Kecskemét…

Szombaton az A38 hajón fogtok fellépni. Már elővételben telházas lett a koncert. Ez azért nagy teljesítmény.

Sold out-ot azért csináltunk egy párat, de az A38 nyilván komolyabb volumenű fellépés. Ha jól emlékszem, az Isten Háta Mögöttnek és a Subscribe-nak sikerült ezt megcsinálnia, meg mondjuk a Depressziónak. Szóval nekünk ez óriási dolog, azért is, mert nem azon az úton értük ezt el, amin az átlag rock/metal zenekar. Az átlag rock/metal banda idővel elkezd visszavenni, dallamosabb, jobban befogadható lesz, jön az, hogy kezdjünk el magyarul énekelni, hogy jobban értsék… Mi meg ehelyett tövig nyomtuk a gázt, kevesebb dallammal is működik a zenénk, szóba se kerül, hogy magyar nyelvű szövegeket írjunk, még provokatívabbá váltunk, és így sikerült két héttel az A38-as buli előtt 600 darab jegyet eladnunk.

Mérföldkő lesz számotokra ez az év? Kiadtátok a HEX albumotokat, részt vettetek az első európai turnétokon, teltházas lesz a budapesti koncertetek, a mainstream média révén pedig vélhetőleg sokan megismerték a neveteket, akik eddig a létezésetekről sem tudtak.

Igen, az lesz. Valóban,

bár a prioritás inkább már a külföld. Az, amit itt 7-8 év alatt elértünk, nagyon szép, de szeretnénk továbblépni. A lábunkat egyre határozottabban tudjuk megvetni külföldön is, és ott ráadásul nincsenek olyan bohócságok sem, mint a kecskeméti sztori. Áprilisban indulunk majd újra egy európai turnéra, ami – egyelőre úgy néz ki – három hetes lesz.

Mit mondanál azoknak az olvasóknak, akiknek felkeltette a figyelmét a banda, melyik anyagotokkal, számotokkal, lemezetekkel kezdjen el ismerkedni?

Kezdje onnan, ahonnan jól esik. Előbb-utóbb úgyis odatalál a többihez, ha úgy adódik. Ha meg nem, azzal sincsen semmi baj. Azt üzenném igazából csak az olvasóknak, hogy szeressék egymást, és legyenek nyitottak egymásra.

Fotók: Kiss Brigi