+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szarvas Koppány Bendegúz
2017. szeptember 6. szerda, 09:29
Nem a fegyverkovács szerződtetése rontja meg az LMP lelkét. A morális kérdés akkor jöhet a képbe, mikor választani kell, hogy melyik fegyvert használja a párt – aki félti az LMP morális tőkéjét, ekkor féltse!

 

Felhördült a magyar politizáló internet. Az Azonnali brékingelte: az LMP leigazolta Ron Werber kampánytanácsadót és kisebb démont! Hű! Ha! Milyen morális mélységbe merült az LMP ezzel a lépésével?!

 

Semmilyenbe.

 

Hiába ajvékolnak az LMP-ellendrukkerek, Ron Werbernek mint tanácsadónak semmilyen morális dimenziója nincs. A mumus mivolta egy önfelmentő mítoszkészítés eredménye. Teljesen abszurd, hogy egy tanácsadót okoljon bárki azért, ahol a mai magyar politika, különösen a kampányolás színvonala tart. Persze, érthető a dolog. Jó, nekem hivatalból érthető minden, ami politika, de akkor is. Minden afelé mutatott, hogy a Fidesz megnyeri a 2002-es választásokat, aztán mégis elvesztették.

 

Magyarázat kellett arra, hogy „hogyan veszthettünk, ha mi vagyunk a jobbak?!”. Önmagában a „posztkommunista” MSZP biztosan nem lehetett képes arra, hogy legyőzze a Polgári Magyarország zászlóaljait. Akkor bizonyára sportszerűtlen módon csaltak/sátáni erőket mozgattak meg/külföldről kaptak segítséget/mindegyik egyszerre. Így lett Ron Werber a Fidesz mumusa és mentsége.

 

A ronwerberezésre válaszul pedig a baloldal finkelsteinezésbe kezdett. Vagy éppen habonyárpádozásba. A lakosság pedig fogékony erre.

 

A tanácsadók háttéremberek, a szerződésük, a munkafeltételeik nem nyilvánosak. Nem nyilvános, tehát titkos. Titkos, tehát gyanús. Gyanús, tehát mutyi. Ideális mumusalapanyag.

 

Szóval a politikusokat a kényelem is hajtotta, mikor bűnbakot képeztek a kampánytanácsadókból és spin doctorokból. Nem csak itteni jelenség ez, az évezred elején például az angol politikában vádolták a szopórollerre felültetett toryk a Munkáspártot azzal, hogy „a spin pártja”. Az ottani közhangulatot efelé formálta az egyébként kiváló The thick of it című sorozat is, amit ezúton ajánlok minden politikus-aspiránsnak. Közben meg hazugság az egész. A közbeszédet nem a tanácsadók alakítják, hanem a politikusok, tehát közvetve az őket megválasztók.

 

A tanácsadókat okolni a politika színvonaláért olyan, mintha Hirosimáért és Nagaszakiért nem Trumanra lenne dühös, aki haragszik az atombombáért, hanem Teller Edére. (Disclaimer: ezt csak a példa kedvéért hoztam fel, én speciel pont nem haragszom Trumanra. Akkor a japánokat és a szovjeteket ismerve a helyes döntés a bomba bevetése volt.)

 

A politikus nyerni akar, és ehhez a tanácsadó megadja az eszközöket, amik közül viszont a politikus válogat. Márpedig a tanácsadó az adott közeghez igazítja az eszköztárát, vagyis abból főz, ami van. Olyan javaslatokat tesz, amik az adott közegben a leghatékonyabbak.

 

Az adott közeget a választók adják. Ha a választónak nem tetszik Ron Werber, Arthur Finkelstein vagy Habony Árpád – akkor neki igazából saját maga nem tetszik.

 

Na persze, ezt kimondani nem jelent jó pontokat a politikában, könnyebb beállni a háttéremberek szidásába, mint szembenézni és szembesíteni a valósággal.

 

Visszaköszön itt egyébként az is, hogy Magyarországon tartja magát a szakértők és politikusok összemosása, ami totális fogalomzavar. Erről egyszer és mindenkorra le kéne szokni: a politikus eldönti (ezért is hívják döntéshozónak is), hogy mi legyen, a szakértők és tanácsadók pedig elmondják, hogy azt hogyan lehetséges elérni, annak milyen hatása lesz és azokat a hatásokat hogyan lehet kezelni.

 

Vagyis: a politikus reszortja a „mit”, a szakértőé/tanácsadóé a „hogyan”, és a kettő szigorúan különválik.

 

Ha nem a politikus mondja meg, hogy mi legyen, akkor egy másik angol sorozat realitása érvényesül: a Yes minister sir Humphrey-ja dróton rángatja a társadalmat megváltoztatni akaró minisztert, és eléri, hogy ne változzon érdemben semmi. A szakértők, tanácsadók, közszolgák nagyon jól meg tudják magyarázni, miért kell a könnyebb utat választani, de a politikusnak pont az a dolga, hogy a helyes, ámde nehezebb úton haladjon végig az ország érdekében – ha kell, maga előtt vagy mellett hajtva a tanácsadókat.

 

Újabb allegóriával élve: sajnos el kell fogadnunk, hogy a politika sokban hasonlít a harchoz, és ebben az esetben a kampánytanácsadók a fegyverkovácsok. Ők a vevő (jelen esetben a politikus) elé tárják az eszközök széles skáláját, a politikus pedig választ, hogy melyiket használja. Még egyszer: a politikus dönti el, hogy egy eszközt használ-e vagy nem. Rendszerint tudatában annak, hogy az eszköz milyen hatást fejt ki hosszú távon is. Tudta az MSZP kampánystábja 2002-ben, hogy a köteles beszéd kiforgatása ronda dolog? Bizonyára tudta. Ezt mérlegelve döntöttek úgy, hogy mégis bevetik. Úgy gondolták, megéri.

 

Lehet arról vitatkozni, hogy tényleg megérte-e, a 23 millió román toposzáról már nem is beszélve, de a politikai döntés felelősségét a tanácsadóra testálni teljesen fals hülyeség.

 

Ráadásul bennfentesek szerint igazából nem is ez Ron Werber specialitása, hanem az aktivisták motiválása és a hálózat energiájának növelése. Ezt én is alá tudom támasztani: találkoztam 2002-es Ron Werber által jegyzett kampányolási kisokossal, teli volt olyan tanácsokkal, amik egy sikeres helyi kampány technikai feltételeiről szóltak.

 

Vagyis visszatérve az eredeti kérdéshez: az LMP szerződtetett egy közismert fegyverkovácsot. Fölösleges azon hőbörögni, hogy a kovács milyen fegyvereket kovácsol ki a pártnak, mikor a párt dönti el, hogy melyiket használja. Nem a kovács szerződtetése rontja meg az LMP lelkét. A morális kérdés akkor jöhet a képbe, mikor választani kell, hogy melyik fegyvert használja a párt – aki félti az LMP morális tőkéjét, ekkor féltse! De ez még jóval később lesz, nem a következő hetekben.

 

Addig mindenki habitusától függően reménykedhet, hogy a vevő a megfelelő eszközöket választja ki az arzenálból, és azokat nem öntökönszúrásra használja majd.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Fidesszel ellentétben ők nincsenek felfüggesztve. De akkor hova tűntek?

Ellenjelölt híján nem is ez volt a nagy kérdés, hanem inkább az, hogy mit kezd majd Tusk a Fidesszel: elnökjelölti beszédéből ítélve
Orbán nem sok jóra számíthat.

Ami egyelőre biztos: megválasztják Donald Tuskot a Néppárt elnökének, és beszélni fognak fél Európa vezetői.

A horvát rendőrség rendszeresen bántalmazott kiskorú menekülteket is, a horvát-szerb határnál pedig kínzókamrát tartott fenn.

Pénteken ül össze az alakuló ülés után először a győri közgyűlés. De ki lesz a Fidesz polgármesterjelöltje?

A hat ország szerint a reformjavaslat megvalósítása nem lassíthatja Albánia és Észak-Macedónia felvételét.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Várhelyi a meghallgatásán profi teljesítményt nyújtott, más, nála jóval gyengébb biztosjelöltekkel ellentétben mégis csuklóztatják az EP-ben. Hogy miért?

Twitter megosztás Google+ megosztás